TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Az úszómozgások...
- -> 4.
4.
4. Az iskolai úszásoktatás rövid története
Az írásos dokumentumok közül kiemelkedő jelentőségű a Ratio Educationis (1777), hiszen tantervi megközelítésben említi a veszélyes mozgásformák között a víz legyőzésének lehetőségét, kiemeli az intézményesített úszásoktatás fontosságát.
Révész László és Bognár József (2006) cikkében részletesen vizsgálja az úszásoktatás megjelenését a rendszerváltást követő tantervekben. Történeti áttekintésükben kiemelik, hogy az úszásoktatás elsőként a sárospataki kollégiumban indult 1805-ben, ám elterjedése csak a reformkori pedagógusoknak köszönhető. Az úszás már tantárgyként szerepelt az 1848-ban elfogadott tanító-, illetve tanárképző intézet oktatási programjában is, valamint bevezették az „úszókiképzést” valamennyi főiskolán. Az 1848/49-es szabadságharcot követően azonban az úszásoktatás háttérbe szorult, bár az igény nem csökkent vele kapcsolatban, mégis az 1883-ban kiadott tantervek csak elvi ajánlást tartalmaztak az úszással kapcsolatban.
Érdekes fordulat következett be az I. világháború után, mivel a háborúban az emberi veszteség egy részét a vízbefulladás okozta. Ezért, valamint a testnevelési reform hatására 1915-ben a polgári iskolák, 1916-ban a középiskolák, 1918-ban az elemi iskolák tantervébe is bekerül az úszás hivatalosan előírt oktatási anyagként. A „tananyag” a vízben való alapvető jártasságra és egyszerű mozgásokra terjedt ki, mai nyelven a vízhez szoktatás gyakorlatait jelentette. Az úszás a törzsanyaghoz tartozott, mivel főleg nyíltvízben zajlott, ezért a nyári hónapokban jelent meg az oktatási folyamatban.
Az 1925-ös tantervben az 1–4. osztályban az úszás gyakorlatainak szárazföli elsajátítása szerepelt, az 5–8. évfolyamon követték a vízben végzett gyakorlatok. A tananyag az alapgyakorlatokat tartalmazta, külön a kar és a láb gyakorlatait. A cél a mellúszás oktatása volt.
Ehhez képest az 1927-es tanterv szerint, az 1–4. osztályban már vízben végzett gyakorlatokat sajátíttattak el a tanulókkal, és nemcsak a mellúszást, hanem a hátúszást is. Valamint a tantervben a vízbeugrások gyakorlatai és rövid távú versenyek is megtalálhatóak voltak. Az 5–8. osztályban már az 50 m-es versenyúszás szerepelt, valamint kiegészítő anyagként a vízipóló.
Az 1938-as tanterv az 1–6. osztályában írta elő az úszásoktatást. Didaktikailag jobb tervezést tartalmazott, szakmódszertani aspektusból nagyon nagy segítség volt a testnevelést oktató tanároknak.
A mai úszásoktatás alapmotívuma az 1941-ben kiadott tanterv és utasításban jelenik meg: a tanterv két részre osztotta a tananyagot, egyrészt az úszás elsajátítását megkönnyítő gyakorlatokra (előkészítő gyakorlatok), másrészt magukra az úszógyakorlatokra.
1946-tól a tantervek az általános iskola második, harmadik, negyedik osztályában írták elő az úszást. Az elsajátítandó úszásnem a mellúszás volt.
Az 1970-es tanterv foglalkozott újra részletesen az úszásoktatással. Az általános iskolai oktatásban minden évfolyamon a kiegészítő gyakorlatok közé sorolta az úszást. Megjelenik a vízilabda, mint játék.
Az 1978-as nevelés-oktatás tervében a törzsanyag mellett a kiegészítő anyagban jelenik meg az úszás, mint kötelezően választható tanegység.
Az úszásoktatás hatékonysága megnőtt. A tanterv a tananyag mellett meghatározta a módszereket és a követelményeket, ezzel az oktatók jelentős módszertani segítséget kaptak. Az 1–2. évfolyamon két úszásnem elsajátítása volt a cél. A 3–6. évfolyamra további úszásnemek megismerése, és a meglévő úszásnemek gyakorlása volt a feladat. A 7–8. évfolyamon az úszás a fakultatív mozgásformák közé került.
Az 1981-es tantervben az úszásoktatás csak az 1–2. évfolyamban alkotta a tananyag részét. Az úszásnemek közül a gyors- és a mellúszás oktatása volt a cél.
Az 1990-es tanterv az általános iskola 2–4. osztályában ajánlotta az úszásoktatást.
Az 1995 októberében kiadott Nemzeti Alaptanterv az úszásra vonatkozó általános fejlesztési követelményt az 1–6. évfolyamon annyiban határozza meg, hogy a tanulók sajátítsanak el egy úszásnemet.
A 2001-es kerettantervekben megfogalmazott cél az 1–12. évfolyamon három úszásnem elsajátítása, víz-biztos ismerete és folyamatos fejlesztése.
A 2003-as Nemzeti Alaptanterv óta kiadott központi alaptantervek és kerettantervek mindegyike ad lehetőséget az úszásoktatás tervezésére és megvalósítására a lehetőségek függvényében (Révész L.-Bognár J.2006).
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.