3. 3. Az integrált nevelés-oktatás feltételei

3.1. Jogi feltételek
3.2. Objektív feltételek
3.3. Szubjektív feltételek

Az integrált, illetve hagyományos oktatás problémaköre már régóta jelen van a pedagógiai gondolkodásban. A pedagógiával, illetve közoktatással foglalkozó szakemberek körében vitatott lett a szegregált oktatás életszerűsége. A szegregáció teljesíti ugyan azt az elvárást, hogy fejleszti a sérült gyermekek képességeit, az oktatók és pedagógusok teljes figyelmüket fejlődésükre irányíthatják, azonban bizonyíthatóan nem hozza létre azokat a társadalmi kapcsolatokat, amelyek a későbbi életükben szükségesek az ép és sérült felnőttek közt. Ez szocializációs hátrányt jelent mindkét fél számára a nevelés és az elfogadás szempontjából. Az ép és sérült tanulók nincsenek közvetlen környezetükben egymással, ezáltal nem tapasztalják meg az egymás közötti különbségeket, növekszik a távolság. A szegregáció formájában a gyermekek az egyéni képességeiknek és az adott feltételeknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhetnek, amelyet szakemberek végeznek. Ez azonban megvalósítható az integráció magasabb formájában, az inklúzióban is. Az oktatásnak ez a formája azt jelenti, hogy minden gyermek egyforma és egyforma jogokkal rendelkezik. Az integráció nem kötelezően előírt, de nagyon fontos a személyiség fejlődéséhez, amelyben a gyermek nem elzárt, elkülönített környezetben tanul, hanem a későbbi élethelyzeteket megtapasztalva valós esély lesz számára az elfogadás lehetősége (Gita–Bognár–Dorogi–Käbli–Rigler 2005). Amennyiben a gyermekek között megvalósul az együttműködés, akkor válik szükségessé a szülők, a pedagógusok és a gyógypedagógusok közötti segítségadás, a közös munka. Az integrált nevelés folyamatában az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a befogadó, integráló intézményekben miként alakíthatók ki a sajátos oktatási, nevelési szükséglet szakszerű segítésének személyi és környezeti feltételei (Torgyik–Karlovitz 2006). Fontos, hogy az oktatók olyan módszereket használjanak, amelyekkel nagy hatékonysággal taníthatják a sérült és ép gyermekeket egyaránt, és ezzel ne érje hátrány egyik felet sem a fejlődésben (Gita és mtsai 2005). Ennek segítségével létrejöhet a minőségi tanulás, illetve a gyermek-központú (gyermekbarát) oktatás-nevelés kerülhet előtérbe.

Sikeres lehet a fogyatékkal élő diákok integrációja akkor, ha az iskolában mind a személyi, mind pedig a tárgyi feltételek optimálisan jelen vannak. (Torgyik–Karlovitz 2006). Az integrált oktatás megvalósításának szintén fontos feltétele lehet, hogy összhangban kell lenni az adott törvényi rendelkezésekkel és a tantervi előírásokkal, amelyek irányt adnak a nevelői munkához és segítenek a fejlesztési követelmények meghatározásához.

A testnevelés tantárgyban is irányadó az a törekvés, amely a társadalmi különbségek, távolságok csökkentésére irányul a mozgásos cselekvések felhasználásával. A különleges környezet, a szabadabb légkör kihasználása speciális módszert jelent az integráció témakörében, és csökkentheti a szegregált oktatás gyakoriságát.

Egyes országokban nyomon követik a speciális szükségletű gyermekek beiskolázását a szegregált, illetve az integrált iskolákat illetően. Ha az arányok és az eredmények negatív irányban mozdulnak el, azonnal be tudnak avatkozni a folyamat további menetének alakulásába.

4. ábra: Sajátos nevelési igényű tanulók ellátása Európában
Forrás: Kőpatakiné Mészáros M, 2004

3.1 Jogi feltételek

Mielőtt a jogi feltételek vizsgálatát megkezdenénk, említést kell tennünk a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményről (1989). Ezen egyezmény kihirdetése hazánkban 1991-ben történt (1991. évi LXIV. törvény). Az egyezményhez csatlakozó tagállamok (hazánk is) biztosítják a gyermekek számára minden megkülönböztetés, faj, szín, nem, nyelv, vallás, vélemény, nemzet, származás, vagyoni helyzet, cselekvőképtelenség, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel elítélését. Az államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermekeket hatékonyan védjék a megkülönböztetéstől, illetve megtorlástól. Az egyezményben rögzítik azt is, hogy az értelmileg vagy testileg sérült gyermekeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben történő tevékeny részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie.

Az államok elismerik a gyermekeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlását, megvalósítását.

Rendkívül fontos meghatározásokat ismerhetünk meg az ENSZ nyilatkozatából és az UNESCO irányelvekből is. Ezen irányelvek meghatározzák, hogy „minden gyermeknek joga van az oktatáshoz, vannak ugyan sajátos szükségletű gyermekek, de valamennyi gyermeknek azonosak az általános szükségleteik” (UNESCO)

A nemzetközileg elismert egyezményeken kívül számos törvény és rendelet szabályozza a közoktatás rendszerét, hogy biztosítva legyen a gyermekek számára a megfelelő nevelés, a kortársi közösségbe, majd a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges képességek kibontakoztatása, az ismeretek megszerzése, a továbbtanulásra való felkészítés. A rászoruló gyermekek – sajátos nevelési igényűek, beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási zavarral küzdők – számára különleges jogokat biztosítanak, s ezáltal lehetővé teszik, hogy sajátos szolgáltatásokat vegyenek igénybe.

A magyar oktatáspolitika alapelvei a hatékony együttnevelés sikeres megvalósítása érdekében a következők:

Az első, hogy mindenkinek minőségi oktatást kell biztosítani, ebbe beletartoznak a fogyatékos gyermekek ugyanúgy, mint a többi gyermek.

A második, hogy az oktatásnak az esélyteremtést kell szolgálnia. (OECD, 2003 In Mihály, 2004)

Az integrációs felkészítés – a Közoktatási törvény 121. § 16. pontja szerint – „az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatási miniszter által kiadott oktatási program alkalmazásával történő megszervezése, melyben a szociális helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyermekek, tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban, osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak, oly módon hogy az érintett gyermekeknek, tanulóknak a többi gyermekekhez, tanulókhoz viszonyított aránya nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.”

Az integrációs felkészítés „célcsoportjai” tehát a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók:

Hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapította. Ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei – az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megillető szolgáltatás megállapításához a szülő nyilatkozata szerint – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek. (Közoktatási törvény 121. § 14. pont)
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján:

testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos.
pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar.” (Közoktatási törvény 121. § 29. pont)

A fogyatékkal élő tanulók integrált neveléséhez keretet adó törvényi szabályozás, kedvező feltételeket nyújt a megemelt normatíva, a rugalmas osztálylétszám által. A törvény számos tartalmi lehetőséget is tartalmaz, amellyel optimális esetben élni kellene. Ide tartozik például, hogy a tanulók negyedik osztályos korukig saját egyéni fejlesztési terv szerint haladhatnak, s a lassúbb fejlődési ütem esetén nem lenne szükséges osztályt ismételni (Földes 2003).

Több törvény különleges juttatásokat biztosít a támogatásuk érdekében: kedvezményes az élelmezésük, ingyenes számukra a tankönyvellátás. A sajátos nevelési igényű gyermekek családját több szociális kedvezmény illeti meg: felemelt családi pótlék, meghosszabbított GYES, útiköltség-térítés (Vargáné 2004).

Nagyon pontos meghatározásokat találunk az Egészségügyi Világszervezet /WHO/ definíciói között egy adott funkció elvesztésével kapcsolatosan (sérülés, károsodás – impairment), a fogyatékosság, képesség illetve funkciózavarokkal kapcsolatosan (disability). Kiadványaikból megtudhatjuk mit jelent az akadályozottság, társadalmi hátrány.

3.2 Objektív feltételek

A szükséges objektív feltételek közé a speciális tankönyvek, taneszközök, gyógyászati segédeszközök, speciális játékok biztosítása tartozik. Emellett mozgáskorlátozottak esetén lényeges az épület akadálymentessége (Csányi 2001). Az integráló osztály számára célszerű olyan tantermet biztosítani, amelyben többféle kisebb tér kialakítására van lehetőség, például kiscsoportos munkához vagy olvasósarokhoz. Fontosak a szabad polcok a tanulók által használt taneszközök, segédeszközök, feladatlapok elhelyezése érdekében (Gaál 2001). Integrált oktatásban csak azok a sajátos nevelési igényű gyermekek részesülhetnek, akiket a Szakértői Bizottság a többségi iskolai kereteken belül megfelelően fejleszthetőnek talál. Az intézmény alapító okiratában szerepelnie kell, hogy milyen típusú és súlyossági fokú fogyatékos gyermeket kívánnak nevelni, s mit tesznek a feltételek megteremtése érdekében.

A helyi pedagógiai programban érvényesíteni kell a habilitációs, rehabilitációs szempontokat. A helyi tantervnek tartalmaznia kell a fogyatékosság típusa szerinti korrektív fejlesztés célját, anyagát, a speciális tartalmakat, a követelményeket, érintő változásokat. Fontos, hogy az értékelés az egyéni képességek, illetve a fejlettségi szinthez viszonyított fejlődés figyelembe vételével történjen (Vargáné 2004). A központi költségvetés megemelt normatív hozzájárulást biztosít a fogyatékos gyermekeknek. Ez az összeg a feltételek (külön foglalkozások költségei, speciális eszközök vásárlása, akadályoktól mentesítés) megteremtéséhez szükséges. A csoport- és osztálylétszámok kialakításakor a fogyatékkal élő gyermekek kettőnek, illetve háromnak számítanak, s ez lehetőséget teremt az optimális osztálylétszám kialakítására (Papp 2004).

3.3 Szubjektív feltételek

Az integrált oktatás-nevelés lényege, hogy minden gyermeket azonos bánásmódban részesít. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha az intézmény értékrendjében, elvárásaiban nem szegregált, s nem a képesség szerinti homogén csoportok kialakítását célozza meg. Az integrációs felkészítés pedagógiai rendszerének lényege a tevékenység- és élményközpontú tapasztalati tanulás, illetve az együttműködés, egymástól tanulás pedagógiai ereje. Az integrált oktatás nagy felelősséggel járó munka. Az erre vállalkozó intézmény tantestületét, szülői és gyermekközösségét fel kell készíteni az új feladatra. A sikeres integráció megvalósulásához elengedhetetlen feltétel az iskola szakmai, módszertani, szemléletbeli megújulása. Az integráció sikerességének egyik fontos tényezője a pedagógus. Az eredményesség szempontjából lényeges, hogy a nevelő mennyire elfogadó, mennyire kreatív, lelkiismeretes és milyen személyiségjegyekkel rendelkezik. Fontos, hogy tájékozott legyen a tanuló fogyatékosságával kapcsolatban, s speciális pedagógiai felkészültséggel rendelkezzen. Természetesen az sem közömbös tényező, hogy önként és szívesen vállalja-e a sérült gyermekek oktatását-nevelését, vagy vezetői utasításra.

Csatlakozva Nahalka István gondolataihoz a pedagógusszerep átalakulásának kérdésén mindenképpen érdemes elgondolkodni. Az előíró és a legtöbb dolgot meghatározó irányító szerep visszaszorul. Jelentősen előtérbe kerül egy inkább segítőnek mondható, ösztönző szerep. A tanulókat új helyzetbe kell hozni, felelőssé kell tenni őket tanulásuk szempontjából, és a pedagógus tulajdonképpen ennek a felelősségnek a kiteljesítéséhez nyújtja a pedagógiai, szaktárgyi ismereteit, tudását (Nahalka 1997).

Papp Gabriella (2004) véleménye szerint a közoktatásban a leghatékonyabban dolgozó tanárok azok, akik:

a megértés fontosságát hangsúlyozzák,
olyan feladatokat tűznek ki, amelyek kapcsolódnak a mindennapi élethez, és kihívást jelentenek a tanulók számára,
biztosítják, hogy a gyermek munkájában folyamatos legyen a fejlődés,
elősegítik a tanulási tapasztalatok sokféleségét,
megadják a tanulóknak a választás lehetőségét,
pozitív légkört teremtenek,
megközelítésük következetes,
elismerik a tanuló erőfeszítéseit és teljesítményét,
bátorítják a tanulók közös tevékenységeit, az együttműködést,
figyelemmel követik fejlődésüket és biztosítják a rendszeres visszacsatolást.

A „befogadó” társak nagymértékben megkönnyíthetik, vagy hátráltathatják az együttnevelést. Minél fiatalabbak, annál természetesebb módon fogadják a tőlük különböző gyermeket, annál könnyebben alkalmazkodnak az új helyzethez. Lényeges, hogy a befogadó csoport megismerje a fogyatékosság jegyeit, és a segítségnyújtás lehetőségeit, illetve mértékét. Az integráció által az ő személyiségük is gazdagodhat. A gyógypedagógus feladata nagyon sokrétű. Amellett, hogy közvetlenül foglalkozik a sérült gyermekkel, kapcsolatot tart a szülővel, segíti a „befogadó pedagógus” munkáját, nyomon követi az érintett gyermek fejlődését, rendszeresen hospitál a csoportnál, tájékoztatót tart az intézmény pedagógusainak, koordinálja az érintett gyermekkel foglalkozó szakemberek munkáját.

Csányi Yvonne (1993) egyik tanulmányában az integráció „puha” tényezőiről ír. Ebben az esetben a gyógypedagógus és a többségi pedagógus kapcsolata, az osztálytársak viszonyulása, a család pozitív és támogató hozzáállása lesznek a döntően befolyásoló tényezők. Megállapítja továbbá, hogy igen fontos a két vagy több pedagógus közötti kapcsolat, valamint, hogy minél kisebb korban találkozik egy „ép” gyermek sérült társával, annál természetesebb lesz az elfogadás. Szubjektív tényező lehet még a gyermek személyisége és az integrációra való alkalmasságának foka is.

Horváthné Moldvay Ilona (2005) véleménye szerint a komplex feltételrendszer egyik legfontosabb tényezője a befogadó pedagógus milyensége, a pedagógus személyisége. A szerző szerint pedagógusok szerepe meghatározó az iskolai életben. Ezt széles kapcsolatrendszerük, mintaadó szerepük, direkt és indirekt elvárásaik, személyiségjegyeik magyarázzák. Minden iskolai eredményben és eredménytelenségben benne van a pedagógus személyisége, a személyiségük a munkaeszközük, a hozzáállásuk. Ha az osztálylégkört vizsgáljuk vagy a tanulói értékelést és annak hatását, ha a szocializációval foglalkozunk, vagy neveltségi szintet mérünk, szerepeinket elemezzük, esetleg személy-észlelési problémát boncolgatunk, mindenhol kulcstényező a pedagógus milyensége. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen személyiségű emberek oktatják, nevelik a felnövekvő generációt – állapítja meg munkájában Horváthné, amivel teljes mértékben egyetérthetünk.

A szülők felelőssége és szerepe is kiemelkedő az integráció folyamatában. A gyermekükkel kialakított napi kapcsolat által folyamatosan tapasztalják a beilleszkedés szintjét, a kudarcok és sikerek arányát, illetve folyamatos segítségnyújtással csökkenthetik az iskolai nehézségeket. Fokozott figyelmet kell fordítaniuk gyermekükre, s türelmet tanúsítani iránta. Tisztában kell lenniük azzal, hogy gyermekük haladása sokkal lassúbb, mint ép társaiké, könnyen elfárad, figyelme elterelődik. Rendkívül kitartó, következetes munkára, gyakorlásra van szükség egy kis előrelépés érdekében is. A lehetőségeknek megfelelően biztosítaniuk kell a gyermek számára a megfelelő családi légkört és a nyugodt környezetet a tanulás és a pihenés szempontjából. Mindenképpen állandó kapcsolatot kell tartaniuk a tanítóval/tanárral és a gyógypedagógussal.

Az együttnevelés eredményessége szempontjából lényeges az érintett gyermek személyisége és fogyatékosságának típusa, súlyossága is (Csányi 1993).

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »