9. 9. Az integrációs – inklúziós testnevelés tanórai minta

9.1. Alapelvek a testnevelés tanításában, különös tekintettel a differenciálásra
9.2. A tanítási órák szerkezetei felépítése
9.3. A kooperatív tanulási-tanítási modell jelentősége a testnevelés oktatásában
9.4. A testnevelésben alkalmazott mozgásanyag adaptálási lehetőségei
9.5. Szakmódszertani ajánlás (óravázlatok segítségével) a testnevelés órák tervezéséhez, megtartásához

9.1. Alapelvek a testnevelés tanításában, különös tekintettel a differenciálásra

„Minden embernek természet adta joga van adottságainak kifejlesztéséhez, így azokhoz a feltételekhez is, amelyek ezt számára lehetővé teszik”.

Loránd Ferenc

Az együttnevelés, együttképzés szempontjából a testnevelés tantárgy oktatásában érvényesülő alapelvek segítséget, támogatást adnak. Az iskolai testnevelésben a személyiségfejlesztés a motoros tanítás-tanulás dominanciájával valósul meg. Szinte természetes, hogy tanulóink különbözőek, eltérő az alkatuk, értelmi képességeik, más a mozgásokkal kapcsolatos tapasztalatuk illetve a mozgásműveltségükben is jelentős különbségek vannak. Nagy jelentősége van annak, hogy motivációjukban, érdeklődésükben és az igényeikkel kapcsolatosan is változatos, eltérő képet tapasztalunk náluk (Rétsági 2004).

A fentiek figyelembe vételével több alapelv alkalmazása mellett – a többi iskolai tantárgyhoz hasonlóan – a testnevelés esetében is a differenciálás alapelvének széleskörű gyakorlati alkalmazása lehet a siker egyik záloga. A differenciálás szó szerinti fordításban és meghatározásban különbségtevést jelent (Pedagógiai Lexikon, 1997). A differenciálás olyannyira a testnevelés jellemzője, hogy tanterv-történeti dokumentációk bizonyítják a tantárgyban betöltött elsődleges szerepét és fontosságát. A testnevelés tanterv volt az első, amelyben ezt kiemelték és hangsúlyozták az elméleti szakemberek (Gergely 2003).

Báthory Zoltán szerint a tanulást dinamizáló legfontosabb metodikai tényező is ez, azt a pedagógiai funkciót nevezi differenciálásnak, amely a tanulással kapcsolatos egyéni és csoportkülönbségek figyelembe vételét írja elő a tanítási-tanulási folyamat minden mozzanatára nézve. A didaktikai differenciálás nem más, mint a pedagógiai célok különböző individuumok esetében, különböző utakon, módokon és eszközök segítségével történő megvalósítása (Hortobágyi 1989).

A folyamatban megjelenő differenciált oktatás a tanítási-tanulási folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira tekintettel lévő megszervezése (Pedagógiai Lexikon, 1997). Az ember megismételhetetlen egyediség, egy sajátos biológiai, pszichikus és szocializációs struktúrákkal rendelkező lény, ezen összetevők kizárólag csak rá jellemzőek (Lappints 1997). Az egyéni képességekhez igazodó fejlesztés nagyon kedvező feltételeket teremt az önálló munkára nevelésben a sérült és ép tanulók közösen végzett testnevelése esetén is. A didaktikai, nevelési feladatok megoldását szolgáló munkaformák célszerű megválasztásával fokozhatjuk a tanulók közötti együttműködést, erősíthetjük a társas kapcsolatokat. Sikeres alkalmazás esetén a tanulók elfogadják és megértik a másság megjelenését és a közöttük lévő különbségeket, tiszteletben tartják egymás erősségeit, és megértően fogadják el a társak gyengéit, képességbeli hiányosságukat a testi nevelés terén (Rétsági 2004). Ezzel a pedagógiai és didaktikai folyamattal tehát olyan optimálisan elvárható tanulói magatartást alapozhatunk meg, amely arra ösztönzi a tanulókat, hogy saját képességeik, érdeklődésük kiteljesítése érdekében tovább tevékenykedjenek (Wenzel 1995).

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a differenciálás nem szűkíthető le bizonyos pedagógiai tevékenységekre, a motiválástól az értékelésig bezárólag valamennyi oktatási tevékenységre vonatkozik, azokba beépülve új minőséget eredményez (Lappints 1997). Szinte természetes, hogy ez az új minőség magába foglalja az integrációs elveket, az együttnevelés és képzés egységes folyamatát, vele együtt az ép és sérült gyermekek közös foglalkoztatását a testnevelésben.

A testnevelés oktatásánál az ép és sérült tanulók közösen végzett munkája esetén azonban más alapelvek gyakorlati alkalmazása is növelheti a hatékonyságot. Kiemeljük az aktivizálást, amivel minden résztvevő tanuló bekapcsolható a munkavégzésbe. Természetesen ennek előfeltétele a megfelelő motivációs eljárások alkalmazása. A tanulók, illetve tanárok munkája esetén nagy szerepet kaphat az összehangolt és tervszerű tevékenység, amelyet a kooperativitás elveinek alkalmazásával tudunk megvalósítani. Az őszinte légkört csak nyitottsággal, a problémák megvitatásával, az eredmények megfelelő értékelésével tudjuk biztosítani. Az alkalmazott alapelvek közül kiemelkedik a kreativitáshoz kapcsolódó ismeretek bevonása az oktatásba. Vonatkozik ez a tanárok, illetve a tanulók munkavégzésére is. Az újszerűség, a változatosság, a megszokások, az állandóság megváltoztatása minden tanuló esetében ösztönző hatású lehet.

A testnevelés oktatása minden esetben magába foglalja a kognitív területek fejlesztését. Ebben a fejlesztési folyamatban kiemelkedő szerepet kap a nevelési környezet, ezen belül is az iskola. Az iskola egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy eltüntesse a tanulók közötti egyenlőtlenségeket. Sajnos az iskola ennek a feladatnak nem tud eleget tenni, legfeljebb arra tudunk törekedni, hogy a tantervi anyagok összeállításánál a különbségek minél kisebbre zsugorodjanak (Makszin 2002).

Az integráltan végzett testnevelés tanítása során a differenciálás a képességek szerinti homogén és heterogén csoportokban egyaránt megvalósulhat. A csoportalakítás módja a tanóra céljaitól függ. Ha pl.: az a cél, hogy a tanulás sikeressége az ép tanulók mozgásmintája alapján vagy segítségadása mellett valósuljon meg, akkor a heterogén csoportalakítás a célravezető. Ha viszont a nagyobb törődést igénylő csoportok oktatási folyamatában a tanári irányítás, segítségadás szerepét kívánjuk fokozni, akkor a homogén csoport mellett ajánlatos dönteni. A célok rendkívül differenciáltak lehetnek: közösségformálás, egymás elfogadásának erősítése, az önálló tanulás-ismeretszerzés feltételeinek vagy a közös tanulási sikerek élményének biztosítása stb. Minden esetben azt a kiemelt célt kell szem előtt tartani, hogy biztosítsuk az egyéni törődést, a tanuló önmagához képest optimális mértékű fejlődésének megvalósulását – legyen szó akár ép, akár sérült tanulóról. A differenciálás elve ugyanis a tehetséggondozásra is vonatkozik. Ezen elv alkalmazása által felerősödik az egymástól tanulás pedagógiai hatása. Egyértelművé válik, hogy a testnevelésben a differenciálás minden tanulóra vonatkozik, nem csak a tehetségesekre, vagy sajátos nevelési igényű (problémás) tanulókra. Az egyéni képességek szerinti csoportok kialakításánál figyelembe kell venni a tanulásszervezésben rejlő új módszereket is (páros és csoportmunkák). Összefoglalva tehát a differenciálás a testmozgások során is az egyén optimális fejlődésének segítése a változatos iskolaszerkezeti megoldásokkal és az egyénhez igazodó tanulásszervezéssel (Golnhofer 1999).

A fentiekből is látható, hogy a testnevelés, testi nevelés minden területen alkalmas arra, hogy a képességek szerinti egyenlőtlenségeket, különbözőséget, illetve másságot úgy egyenlítse ki és csökkentse, hogy a személyiség formálása közben szemléletváltást is eredményezhet. A tanulók esetében is fontos, hogy már az iskolába kerüléskor tapasztalják meg a másságot, különbözőségeket, mert így ezekkel együtt nevelődve sokkal elfogadóbb felnőtté válnak majd. Természetesen nagy jelentősége van ebben az iskolának, a pedagógusoknak, illetve a meg lévő, elfogadó, befogadó szemléletnek. Ezek figyelembe vételével tudunk megfelelni az Európai Unió ajánlásainak, amely egyértelműen az inkluzív, integráló iskolák szemléletmódját támogatja. Az oktatási rendszer csak akkor lesz képes jelentős változásokra, ha a lényeges, kiemelt szerepet vállaló résztvevők is változásokon mennek keresztül. A változások szükségessége viszont csak a fejlesztési folyamat során lesz minden résztvevő számára világos és egyértelmű (Nahalka 2002).

9.2. A tanítási órák szerkezeti felépítése

Az integráltan megtartott tanítási órák szerkezeti felépítése alapvetően nem különbözik a „hagyományos” órákétól, ebben a testnevelő tanároknak nem kell változtatásokat alkalmazni.

Minden esetben szakszerűen kell, hogy felépüljön, hiszen a didaktikai, az élettani szempontok mellett az esetlegesen előforduló balesetek megelőzését is beleszámítva több fontos körülményt kell figyelembe vennünk, ha az ép és sérült gyermekeket együtt szeretnénk foglalkoztatni. A tanórai célok elérése kizárólag egy tervszerű folyamat megvalósulása esetén lehetséges. A testnevelés órai munka sajátosságai közül elsősorban a motoros tevékenység központi szerepét kell kiemelnünk. A tevékenység során élettani folyamatok is beindulnak, terhelést kap a keringési, légzési, izom, csont és egyéb szervrendszer. Az ép és sérült tanulók esetében egyaránt rendkívüli fontosságú és evidencia a fokozatosság elvének betartása, hogy elkerüljük a hirtelen terhelés okozta károsodást. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert tanulóink sajnálatosan elég nagy létszámban eleve valamilyen egészségi problémával vesznek részt a testnevelés órai munkában (Makszin 2002). A testnevelést oktató pedagógusok általában ismerik a különböző egészségügyi jellegű problémákat, és ennek megfelelően járnak el a tanórák szervezésénél.

A testnevelés órán is – az iskolában oktatott többi tantárgyhoz hasonlóan –, kiemelt feladat a nevelési-oktatási, képzési szempontok jelentőségének szem előtt tartása. A közösen végzett játékoknak, a játékos feladatmegoldásoknak nagy szerepe lehet a különböző képességű tanulók megismerésében, elfogadásában, illetve befogadásában. A közös tevékenykedtetéssel nagymértékben változtatható a tanulók szemléletmódja a sérült tanulókkal szemben.

A testnevelés által történő személyiségformálás sajátos pszichés hatásokat eredményezhet (pl. öröm, sikerélmény, jókedv stb.) (Makszin 2002). A tanulók különbözősége a sokszínű és eltérő nehézségi fokú tevékenység miatt más-más viszonyulást válthat ki a résztvevőknél. Természetszerűen következik tehát, hogy a feladatokra a gyermekeket lelkileg is fel kell készíteni.

Biztosak vagyunk abban, hogy az említett sajátosságokat a testnevelő tanárok szem előtt tartják, ezeknek megfelelően végzik munkájukat. A feladatok sorában törvényszerűen követik egymást a feladatcsoportok:

bevezető rész: célja a szervezet általános, sokoldalú előkészítése, biztosítja szinte minden mozgás elsajátításának és eredményes végrehajtásának feltételeit, közvetlen feladata a szervezet élettani, fiziológiai előkészítése a magasabb terhelésű feladatok elvégzésére,
fő rész: alapvető feladatai közé tartozik játékcsoportok, mozgásformák gyakorlása, ismétlése, motoros készségek, képességek kialakítása és fejlesztése változó körülmények között,
befejező rész: célja a szervezet csillapítása járásokkal, légző gyakorlatokkal, játékokkal, újszerű lehet a relaxáció alkalmazása is.

Megállapíthatjuk, hogy a testnevelés órákat nem lehet egymástól elkülönítve, elszigetelten tervezni. Fontos szempont a megelőző, illetve a következő tanórák tartalma, ezek összehangolása szakszerű tervező munkával. Ezen alkotóelemek nélkül az adott motoros tanulási-tanítási folyamat nem képzelhető el.

9.3. A kooperatív tanulási-tanítási modell jelentősége a testnevelés oktatásában

„Jó lenne úgy tanítani, hogy az minden résztvevőnek maradandó élményt jelentsen!”

Szabad Iskolákért Alapítvány

Dr. Alfred Adler pszichiáter a XX. század elején azt hangoztatta, hogy az ember alapvető szükséglete a közösséghez tartozás és annak érzése, hogy képes hozzájárulni a közösség fejlődéséhez. A közösség segítségével mindig a legtöbbet tudja kihozni magából, ezáltal megérdemli a tiszteletet és megbecsülést. Az általa hangoztatott elvek ma is érvényesek a pedagógiában, a testnevelés oktatása során is.

Speciális pedagógiai eljárások és módszerek nélkül nagyon nehezen kivitelezhető az integrált oktatási forma. A hagyományosan alkalmazott pedagógiában a pedagógus felkészültsége segített abban, hogy a differenciálás leghatékonyabb formáit alkalmazza, ezáltal biztosítsa a különböző képességű tanulók fejlesztését. Ez rendkívüli figyelmet és körültekintő szervezést igénylő munka a testnevelő tanár részéről. A módszerek tulajdonképpen eljárások, amelyek segítségével a nevelés-oktatás feladatait meg tudjuk oldani, más szavakkal tehát a tanári és tanulói munkaeljárások együttese valamely pedagógiai feladat teljesítésére (Makszin 2002). Kimondható tehát, hogy a módszer a tanulók ismeretszerzését segítő oktatásban a pedagógus által alkalmazott egyes módozatok ismétlődő, célszerűen szerkesztett eljárások együttese (Pedagógiai Lexikon 1997). A módszerek megválasztásában nagy szerepe van a tanulók képességének, illetve azok színvonalának. Az eltérő képességek esetén is meg kell oldanunk az egyéni, személyre szabott fejlesztést, érvényesíteni kell az inkluzív pedagógia alapelveit. Az integrált csoportokban folyó munkákra fel kell készíteni a pedagógusokat, hiszen egy ilyen oktatási folyamat csak korszerű pedagógiai eszközökkel lehet eredményes (Kézdi 2006). Így kap kiemelt szerepet a differenciálás, kooperatív tanulási technikák alkalmazása valamint a csoportokban végzett munka. Kézdi szerint, ha a képzési és továbbképzési rendszerben felkészülnek a tanárok, tanítók a hatékony integrált oktatásra, akkor abból minden tanuló egyformán profitálni tud.

A pedagógiában munkálkodó szakemberek együttesen azt vallják, hogy az integrált oktatás megvalósításának leghatékonyabb és leginkább alkalmazandó módozata a kooperatív tanulási-tanítási modell, stratégia lehetne. Ez a modell szinte minden iskolatípus esetén alkalmazható. A kollektív munka során a diákok tapasztalhatják az egymás közötti eltérő képességeket, megismerhetik társaik erős, illetve gyengébb sajátosságait, eltérő igényeiket is.

A kooperatív módszerekkel a következő kompetenciák fejleszthetőek eredményesen Bacskai, L.Ritók, Lénárd és Rapos (2002) szerint:

rugalmasság és alkalmazkodóképesség,
önálló és társas tanulásra való képesség,
problémamegoldó képesség és kreativitás,
kommunikációs képességek,
információs technológia alkalmazásának képessége.

A szerzők kiemelik a szociális kompetenciák fontosságát is. A szociális közegben nagy szerepe lehet a tanárokkal és a tanulótársakkal létrejövő interperszonális kapcsolatoknak is. Kiemelt szerepet kaphat a testnevelésben a csoportos tanulási helyzetek megteremtése, ezzel fejlesztve olyan szociális készségeket, mint a segítségadást, az együttműködést, a toleranciát. Korábbi években végzett vizsgálatok sora elemezte a kooperatív oktatási módozatot (Benda, 1993; Slavin, 1996; kagan, 2001). Az eredmények rendkívül jól felhasználhatóak a testnevelés tanítása során is, hiszen bizonyították, hogy az együttműködő csoporttagok általában jobb teljesítményt nyújtottak, motiváltabbak voltak és figyeltek egymásra. Az eredmények közül a testnevelés szempontjából kiemelkedő lehet, hogy a csoportmunka során a tanulók önállóan dolgoznak, ötleteikkel tervező munkát végeznek, eredményeket elemeznek. A testnevelést oktató pedagógusoknak azonban különbséget kell tenni a csoportmunka és a kooperatív csoportmunka között. A jól megválasztott kooperatív munkaformát négy alapelv jellemzi: az építő egymásrautaltság, az egyéni felelősség, az egyenlő részvétel, a párhuzamos interakció. Ezek az alapelvek a hagyományos értelmezésben végrehajtott csoportmunkák esetében nem találhatóak meg (Bacskay-L.Ritók–Lénárd–Rapos 2008).

Az ép és sérült tanulók közös testnevelése esetén is ez lehet a leghatékonyabb módszer . A téma pontos ismeretéhez szükséges, hogy megvizsgáljuk mi is a kooperatív tanítási módozat. Vargáné Kiss Erika (2009) szerint a modern tanítási stratégiák körében leginkább a kooperatív tanítás-tanulás terjedt el. A tanórán alkalmazott és nagy többségében frontális osztálymunkával szervezett formát a tanulóink nem fogják előnyben részesíteni. Mindenképpen előnyösebb, ha a gyermekek például 3-6 fős csoportokban, oldott légkörben, mindannyian örömmel dolgoznak, egymással akár még beszélhetnek is egymással, közben mindenkinek van lehetősége szereplésre, méghozzá úgy, hogy nem egy egész osztály, plusz a tanár előtt kell – esetleg szorongva, lámpalázzal küzdve – megnyilatkoznia. Ez a munkaforma lehetővé teszi a gyermekek között meglévő különbségek (képességek, érdeklődés, megelőző tudás, kulturális háttér, személyiségvonások stb.) figyelembe vételét, ezért lenne hatékonyan alkalmas a testnevelésben is a tanórákon. Nagyon sok kiváló képessége van egy-egy embernek, amit nemcsak nem értékel a kizárólag hagyományos oktatási sémákkal operáló iskola, de fel sem ismer, mert nem teremt rá módot, hogy megmutatkozhasson.

A kreatív és érdeklődő testnevelő tanárok folyamatos önképzéssel és nyitottsággal végzik a kooperatív tanulás terén munkájukat. A szakemberek szerint, ez a tanulásszervezési módszer alkalmas a leginkább arra, hogy a különböző hátterű, eltérő képességű tanulókat a pedagógus integráltan, együtt taníthassa. Azért váltak e módszer hazai képviselőivé, mert mélyen hisznek abban, hogy az iskolában a szegregációt és előítéletes magatartást úgy lehet a leghatékonyabban csökkenteni, ha a gyerekek együttműködve, közösen tanulnak. A pedagógusok ehhez megfelelő, elméleti és gyakorlati segítséget kapnak a kezükbe. A kooperatív oktatási módozatot alkalmazó tanárok legfőbb célja, hogy aktív, tevékeny részvételükkel hozzájáruljanak ahhoz, hogy Magyarországon az integrált nevelés elterjedjen és a sajátos nevelési igényű tanulók az iskolában méltósággal, és eredményesen vehessenek részt a munkában. A pedagógusok olyan tanítási módszereket sajátítanak el, amelyek segítségével integrált osztályokban eredményesen tudnak tanítani, szemléletükben kiemelkedő szerepet kap gyermekbarát nézőpont, toleránsabbak lesznek, a gyerekek közötti különbségeket előnyként értelmezik, és képesek arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódását csökkentsék iskolájukban. A kooperatív tanulási mód alkalmazásával a pedagógusok fejlesztik a diákok együttműködési készségét, empátiáját és segítségadási motivációjukat, ezáltal pozitív, megértő légkört teremtve tanulhatnak a diákok a csoportban. A pedagógusok az aktivizáló, tevékenykedtető módszer alkalmazásával képesek arra, hogy motiválják a gyerekeket, s ez által csökkentsék a tanulók kudarcait, és növeljék sikerességük esélyét az iskolában. A Szabad Iskolákért Alapítvány (2006) a témával kapcsolatosan leírt alapelvei között a következőket találjuk a kooperatív tanulás általános hatásairól, amelyek ez által a testnevelés tanításában is érvényesek:

A kooperatív tanulás együttműködő tanulást jelent, amely nem egyenlő a hagyományosan használt csoportosan végzett munka kifejezéssel.
A kooperatív tanulás egyenlő esélyt biztosít a hátrányos helyzetű és vagy lassabban haladóknak is a munkában való részvételre.
A kooperatív tanulás toleranciára, elfogadásra és egymás segítésére nevel, s mint ilyen háttérbe helyezi a versengést, egymás legyőzését, kiszorítását.
A kooperatív tanulás négy alapelve: az egyenlő részvétel, az építő egymásrautaltság, a párhuzamos interakciók és az egyéni felelősség minden feladattípusnál be vannak építve rendszerébe.
A kooperatív tanulás örömmel és kedvvel végzett munkát, aktív tanulást eredményez.
A kooperatív tanulás feltétele a nyitott, elfogadó, toleráns pedagógiai attitűd, amely az alkalmazás során egyre jobban jellemzőjévé válik a pedagógusnak.
A kooperatív tanulás elengedhetetlen szükséglet a későbbi munkára való felkészítésben, hiszen olyan, feltétlenül fontos és elengedhetetlen képességeket fejleszt a diákokban, mint a figyelem, empátia, felelősségvállalás, önzetlen segítés, kommunikáció, szervezőkészség, tolerancia.
A kooperatív tanulás alkalmas az iskolai kudarcok nagymértékű csökkentésére, a tanulási kedv és sikerélmény és eredményesség biztosítására.
A kooperatív tanulás olyan módszereket tartalmaz, amelyek egyaránt alkalmazhatók a tanulásban és a tanórán kívüli tevékenységekben is.
A diákokra gyakorolt hatás:
Megszűnik, de mindenképpen csökken a tanulásszervezési hiányosságokból fakadó lemaradás, bukás.
A különbségekre figyelő tanulásszervezés csökkenti azokat a kényszereket, amelyek a gyermekek természetes életkorból adódó életszükségleteit korlátozzák. Ezáltal csökken a szorongás, a kompenzáló viselkedés, és a gyerekek, és szüleik számára elfogadhatóbbá válik az iskola szabályrendszere.
A fentiek a gyermekek életkorának megfelelő, aktivitást igénylő és biztosító, az alternatív iskolák gyakorlatában már bevált tevékenységrendszer növeli a tanulás élményszerűségét, s ez a gyerekek egész iskolai életére kiható motiváló tényező.
A program tevékenységrendszerével, megfelelő tanulásszervezéssel a résztvevő pedagógusok valamennyi tanítványa elsajátítja a kooperatív tanuláshoz szükséges készségeket: együttműködési készség, figyelem, elfogadás, megfelelő kommunikációs készség, tolerancia egymás iránt. Segítőkészség, figyelem, egymásért és önmagáért való felelősségérzet, felelősségvállalás készségét, csökkentve ez által a lemorzsolódás esélyét. A gyerekek egységes és eltérő szükségleteire figyelő tanulásszervezési módszerek lehetővé teszik és szolgálják az egyéni fejlődést, melynek következtében csökken a teljesítménykudarc, és a következményeként fellépő viselkedés- és magatartászavarok.
A résztvevő pedagógusokra és iskolákra gyakorolt hatás:
A pedagógusok megismerkednek a kooperatív tanulás alapmódszereivel. Az optimális, kooperatív tanulás programját ismerő, annak gyakorlati alkalmazására felkészült pedagógusok képessé válnak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, eltérő képességekkel és különböző tanulási készültséggel rendelkező gyerekek sikeres tanítására.
A résztvevő iskolákban módszertani megújulás és szemléletbeli változás jön létre, a tantestületi elkötelezettség nő a közös munka eredményeképpen nő az összetartás, a szemléletbeli hasonlóság.
A pedagógusok önbecsülése, a hátrányos gyerekekkel végzett munka iránti motiváltsága munkájuk sikere alapján nő.

Fentiek a Szabad Iskolákért Alapítvány (2006) kiadványában találhatók meg részletesebben.

A kooperatív technikák legújabb és legnagyobb gyűjteménye Dr. Spencer Kagan: Kooperatív tanulás című könyve, amely 2001-ben a Soros Alapítvány kiadásában jelent meg. A kooperáción alapuló tanulásszervezés a csoportokban történő tanulás legmagasabb szintjén áll. Itt a csoportok tagjainak egymásra utaltsága nagyon kiemelkedő szerepet kap, a tanulók társas viselkedési formákat is tanulnak, együttműködési készségeket sajátíthatnak el. A leírtak alapján mindenképpen alkalmas arra, hogy az ép és sérült tanulók közös testi nevelésének megoldásában szerepet és helyet kapjon.

A fentiekből kiderül, hogy az ép és sérült tanulók közös foglalkoztatása a testnevelés terén megoldható, vannak megfelelő módszerek és oktatási stratégiák a sikeres kivitelezés érdekében. A külföldön már hatékonyan bevezetett többoktatós metodika lehetne a siker záloga, de Magyarországon még nem elterjedt, hogy a tanítási órákon több oktató van jelen (pl.: gyógytornász, fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens) a tanórát vezető tanár segítőjeként. Sajnálatos, hogy a közeljövőben sem lehet számítani arra, hogy ez az oktatási forma elterjed hazánkban. Az alkalmazás nagymértékben függ az iskolák financiális helyzetétől, napjainkban az összevonások miatt inkább a pedagógus státuszok csökkenésével számolhatunk, sajnálatosan nem a testneveléssel foglalkozó és kooperálva együtt dolgozó újabb szakember-oktatók (gyógytestnevelő tanár, mozgásterapeuta, pedagógiai asszisztens, speciális esetekben esetleg gyógytornász) megjelenésével a tanórákon.

Ezért célszerű a tanulók kooperációjára nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen a testnevelést tanító tanár szakértő társ nélkül, egyedül a pedagógusok közötti formát nem tudja alkalmazni. Az iskolai testnevelésben a kooperáció elősegítésére olyan szervezési modelleket, osztályfoglalkoztatási formákat kell biztosítani a tanulók részére, ahol együtt kell, együtt lehet dolgozniuk. A résztvevőknek a feladatok megoldása közben együtt kell működniük annak érdekében, hogy a közös célokat elérjék. Ezért a testnevelést tanítóknak ki kell alakítaniuk a tanulókban az együttműködés igényét, és ennek képességét. A testnevelés órai feladat megoldás esetén így megosztott a felelősség illetve a vezetés, a pedagógus fő feladata a szakszerű szervezés, irányítás és ellenőrzés lesz.

Rétsági Erzsébet (2011) szerint az iskolai testnevelésben kooperatív tanulásra leginkább a következő munkaformák alkalmasak:

Osztályfoglalkoztatási munkaformát illetően a párokban vagy csoportokban végzett munka,
csapatfoglalkoztatási munkaformák: egyénenkénti csapatfoglalkoztatás, csoportos csapatfoglalkoztatás, együttes csapatfoglalkoztatás.

A munkaforma megválasztása az óra központi (súlypontos) feladatának természetétől, jellegétől függ. Párokban és csoportokban lehet különböző tornaelemeket vagy labdakezelési gyakorlatokat végezni. De ez a munkaforma alkalmas képességfejlesztő gyakorlatok, pl. tömöttlabdával végzett erősítő gyakorlatok végrehajtására is (az egymásra utaltság mellett az egyéni felelősség és az egyenlő részvétel feltételei is biztosítottak).

A csapatfoglalkozások különböző variációi a heterogén csapatösszetétel által az együttnevelés, együtt tanulás számtalan előnyeit (értékét) képes realizálni. Időnként élni kell a homogén csapatalakítás kooperációt is erősítő jelentőségével. A hasonló képességű – gyengébb és sérültet is magába foglaló – tanulók közösségét is szembesíteni kell az egyéni felelősségvállalás és az építő egymásrautaltság követelményével.

Az együtt dolgozó tanulókban kialakulhat a valahová tartozás érzése, élményt jelenthet az összetartozás. Örömöt jelenthet az együttesen végzett tevékenység, a védelem, illetve biztonság. A kooperatív munkaforma során lehetőség van interakciós és kommunikációs lehetőségek kihasználására.

Az integrált oktatás hatékonysága, eredményessége, a szemléletváltás, illetve a befogadó szemlélet kialakítása szempontjából, pedig nagy jelentőségű lenne az új metodika széleskörű bevezetése. Természetesen hazánkban találunk iskolákat, ahol sikeresen alkalmazzák a kooperatív módozatokat (többoktatós modell), de ez széles körben még nem elterjedt.

9.4. A testnevelésben alkalmazott mozgásanyag adaptálási lehetőségei

Korábban már több uniós fórumon is elhangzott és dokumentumokkal is alátámasztott tény szerint a testnevelés, testgyakorlás nagyon fontos nevelő, személyiségformáló tevékenység (Nádori 2005). A sérült gyermekek is taníthatóak és képezhetőek a fokozatosság elvének betartásával, a sikeres feladatmegoldások további gyakorlásra illetve együttműködésre ösztönöznek (Bárczy 1941). Az ép és sérült tanulók közös iskolai testnevelésében mindig próbáljuk meg a sérült tanulók érdekeit is szem előtt tartani. Az alapvető célkitűzés az, hogy a képességektől függetlenül a közösen végzett mozgásokkal önmagukhoz képest fejlődjenek a sérült és az ép gyermekek egyaránt. Rendszerességgel a mozgás igénnyé válik, így az ép tanulókon kívül a sérült gyermeknél is életmód-változtató hatás érhető el. Természetesen az együttnevelés-képzés ezen újszerű formája az átlagostól eltérő módszertani elvek alkalmazását követeli meg a testnevelő tanároktól.

16. ábra: A csörgőlabda játék adaptációja épek részére minden testnevelés órán megoldható
Fotó: Pásztoryné, PTE STI Integrált sportnap, 2009

Nádori László (2005) szerint a következő speciálisan az integrált órákra jellemző módszertani ajánlásokat tehetjük:

az oktatási folyamatban mindenképpen kapjon kiemelt szerepet az ismeretek átadásának speciális módozata (pl. látássérültek, hallássérültek esetében),
mindenképpen legyünk tisztában a sérült tanuló értelmi, készség, képességszintjével, a megfelelő nevelési és oktatási módszerek kiválasztása érdekében, késztessük a jó képességű tanulóinkat a gyengébbek segítésére, együttműködésre velük,
módosítsuk a tanórai szabályokat, játékszabályokat a tanulókhoz igazítva,
alakítsunk ki gyermekközpontú értékelési módozatokat,
ne mulasszuk el a pozitív megerősítést, a folyamatos visszajelzéseket,
önálló, illetve egyéni képességekhez mért feladatmegoldásokkal, a régi és az új ismeretek összehasonlításával tartsuk a motivációs szintet,
mindenképpen használjuk ki a játékok nevelő hatásait a közös tevékenykedtetés során,
az esztétikai, művészeti nevelés, különösen a tánc, illetve annak elemei a sérült tanulók számára is elsajátíthatóak, alkalmazzuk az utánzást, gyakorlást,
a zenére végzett közös csoporttáncok, mozgások együttes élményt váltanak ki az ép és sérült tanulók esetében,
a tánc a legegyszerűbb formában is esztétikai szükségletet elégít ki, a testi ismerkedés szociálisan elfogadott alkalmait nyújtja, javítja a látási, hallási és tapintási szervek működését,
a zenés mozgások által kiváltott élmények cselekvés és teljesítménymotiváló hatásúak, közösségi kereteket igényelnek,
a zenés mozgásanyag mindenképpen növeli az integráltan végzett testnevelés óra változatosságát, segíti a szellemi és fizikai terhelés elviselését.

Az ajánlott „specifikumokat” látva meg kell említenünk, hogy találunk olyanokat is, amelyek a normál, hagyományos testnevelés óra jellemzői is egyben, a testnevelést tanítók jelenleg is alkalmazzák a tanórákon. Így ezekre külön nem kell felkészülniük a pedagógusoknak.

17. ábra: A kangoo sport az ép és sérült gyermekek kedvelt közös mozgása lehet
Forrás: Pásztoryné, PTE TSTI Integrált sportnap, 2009

Nádori (2005) szerint a sérült tanulóknál alkalmazott mozgásanyag célirányos alkalmazását segíti az adaptáció. Az egyes tanulóknál előforduló sérülések, fogyatékosságok speciálisan módosíthatják a motoros képességeket, ezért szükséges – akár egyéni formában is – változtatni a mozgásanyagot, „hozzáigazítani” a tanuló általános egészségi és fizikai állapotához, a sérülésének figyelembe vételével. A sérült tanulók iskolai testnevelésében a cél és feladatrendszer módosul a tanuló állapotának megfelelően, de a testnevelés tanításának általános céljai nem változnak. A mozgásanyagot minden esetben egyéni megítélés alapján, célorientáltan és minden esetben differenciáltan kell oktatni. A kiemelt és minden körülmények között elsődleges cél: a mozgások megismertetése és megszerettetése kell, hogy legyen. A motoros tanítási-tanulási folyamatban bebizonyosodik, hogy a fejlődés közben elért eredmények okozta öröm további mozgásra, aktivitásra ösztönzi a sérült tanulót. Szinte természetes, hogy ennek érdekében szükséges új mozgások tanítása, célirányos fejlesztés, sikerélményekkel teli mozgások lehetőségének biztosítása. Természetesen az egyéni állapotnak megfelelően ki lehet alakítani a sérült tanuló speciális mozgásszükségletét is. Összegezve a sérült tanulók testnevelés tanításának specifikus elveit, Nádori László a következőket emeli ki:

a feladatsor mindenképpen alkalmazkodjon az egyéni egészségi és mozgásállapothoz,
a mozgáskultúrát fejlesztenie kell,
lehetővé kell tennie az egészségfejlesztést, higiéniai szokásokat,
biztosítania kell a sikerélményt,
alapozza meg az egészséges életmódot, a szabadidő helyes eltöltését.

Az adaptációs elveknél a következőket kell szem előtt tartani:

a fogyatékosság specifikusság elve,
a rehabilitációs irányultság elve,
a differenciált foglalkoztatás és egyéni módozatosság elve,
a választhatóság elve,
a továbbfejlődés és a sportági lehetőség elve.

18. ábra: A közösen végzett küzdősportok személyiségformáló hatása rendkívül fontos
Forrás: Pásztoryné, PTE STI Integrált sportnap, 2009

A fogyatékosság specifikusság elve alapján az oktatási folyamat minden elemének figyelembe kell venni a tanuló fogyatékosságát, a sérülés típusát, az akadályozottság fajtáját és mértékét, a sajátos képességeket, az egészségi állapotot és az előképzettséget.

A rehabilitációs irányultság elve azt jelenti, hogy a tanítási anyag nem tartalmazhat az egészségi állapotra károsan ható gyakorlatokat. Mindenképpen legyen fejlesztő hatású a tartásos és mozgásos funkciókra, illetve mozgáskészségre. Amennyiben lehetséges és rendelkezésre állnak, akkor vegye figyelembe a rehabilitációs eszközök jelenlétét is.

A differenciált foglalkoztatás és egyéni módosítás elve esetén a foglalkoztatás minden tanuló által azonosan elvégzett mozgásanyag feldolgozásának lehetőségét jelenti. Ez már magába foglalja az adaptált, illetve módosított tanítási anyagot, taneszközt, testhelyzetet, kivitelezést és az egyénekre szabott és alkalmazott szabályokat is.

A választhatóság elve alapján a NAT által előírt mozgásanyagok kategóriájából választhatunk. Léteznek olyan mozgásanyagok, amelyek kizárólag a sérült tanulók esetében jelennek meg (csörgőlabda, ülő-játékok). A játékok alkalmazásánál is szem előtt kell tartani a tanulók biztonságát, biztonságérzetét.

A mozgásanyag választhatósága lehet akár tanulókra lebontott specifikus is, ami minden esetben figyelembe veszi az egyéni fizikális és egészségi állapotot, magatartási jellemzőket és a mozgásban mutatott előképzettséget is.

A továbbfejlődés és a sportági lehetőség elve megalapozhatja a tanulók motoros képzettségét, előre mutathat a későbbi aktivitásra, rekreációra és sportolásra.

A testnevelés mozgásanyagának adaptációjához is nélkülözhetetlen a tervező munka. Az előzetes feladataink közül nagy jelentősége lehet az előzetes tájékozódásnak, információk gyűjtésének, hiszen ez nagymértékben meghatározhatja a további munkavégzést (kik és milyen sérülési fokozattal járnak az adott osztályba, előzmények). Az információk gyűjtésénél az osztályfőnök, iskolaorvos mellett a szülőktől juthatunk fontos adatokhoz. Lényeges lehet szociometriai vizsgálattal megvizsgálni, hogy kik lesznek az együttműködő, segítő tanulók az osztályba járó társak közül. Ha a testnevelő tanár nem ismeri a tanuló sérülésével összefüggő specifikumokat, szükséges a konzultáció szakemberrel, terapeutával is. Az írásos dokumentumokban (tanmenet) meg kell jelölni külön is a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó tananyagot, követelményeket, értékelési módozatot. A tanóra szervezéséhez hozzá tartozik az is, hogy az osztályba járó társaknak is képet kell kapniuk társuk „másságáról”, eltérő képességeinek okáról, fel kell készíteni a tanulótársakat a sérült gyermek fogadására, befogadására. A tanórán a választhatóság elvének betartása mellett differenciálni kell a helyszíneket a feladatok nehézsége szerint. A sajátos nevelési igényű tanulónak mindig kell biztosítani a pihenés lehetőségét is. Amennyiben vannak segítő személyek, nekik pontosan tudniuk kell a feladataikat, hogy minden esetben közbe tudjanak avatkozni. Úgy irányítsuk a testnevelés órát, hogy a tanár szerepe, szakértelme egyértelmű legyen, minden esetben legyünk határozottak, pontosak és érthetőek. Optimális esetben a sérült tanulónak nem kell feltétlenül együtt dolgoznia a többiekkel, feladatát elvégezheti külön, akár segítséggel, de bizonyos esetekben önállóan is.

Nagyon fontos szem előtt tartani azt is, hogy a többségben lévő tanulók nem kerülhetnek hátrányba a sérült tanulók miatt, de ezt fordítva is be kell tartani. Pedagógiai szempontból a testnevelő tanárnak fel kell készülnie a problémákra, meg kell tanulnia a konfliktusok kezelését, meg kell találnia a legjobb megoldási módot. Fontos a sikerélmény, a lehetséges kudarcok elkerülése az ép és a sérült tanulóknál egyaránt.

A testnevelők szemléletében a legnagyobb változást az értékelési módozatok megváltoztatása jelentheti. El kell fogadni, hogy nem a tanulót magát, hanem a tevékenységét, a látott feladatok végrehajtását kell objektívan az egyéni képességekre való tekintettel értékelni.

Nézzük, hogyan lesz szegregált testnevelés órai formából inkluzív jellegű foglalkozás, hogyan néz ki az inklúzió folyamatábrája:

19. ábra: Folyamat a szegregációtól az integrációig
Forrás: Leibinger–Murányi 2007

A fentiekből is kitűnik, hogy az egyes tevékenységek, aktivitások között nincs éles választóvonal, ezek egymást egyáltalán nem zárják ki a folyamat menetében.

9.5. Szakmódszertani ajánlás (óravázlatok segítségével) a testnevelés órák tervezéséhez, megtartásához

Az integrációs folyamat elméletének és gyakorlatának összhangjában a leglényegesebb és legfontosabb szempont, hogy miként tudjuk a valamilyen szinten sérült tanulókat ép társaikkal együtt foglalkoztatni a testnevelés óra keretein belül. A mozgás, a játék, életünk alapvető és nélkülözhetetlen eleme, mely lehetőségeinkhez mérten, minden ember számára akár élethosszig tartó, folyamatosan törődést és fejlesztést igénylő folyamat. A testmozgás nem csak a motoros funkcióink fejlesztéséhez járul hozzá, hanem az érzelmi, értelmi funkcióinkat is befolyásolja. A legésszerűbb magyarázat erre a kijelentésre, maga a játék, mely gyakorlásához elengedhetetlen a megfelelő mozgásműveltség, a játékszabályok ismerete, a technikai és taktikai képességek elővételezése, s emellett örömszerző, szórakozást nyújtó tevékenység, ami hozzájárul az egész személyiség fejlesztéséhez.

Az általunk bemutatott óravázlatokban egy-egy sajátos nevelési igényű tanulót is beépítünk, foglalkoztatunk, illetve helyezzük őket társaik közé anélkül, hogy ez hátráltatná az ép tanulók fejlődését. Elsősorban a velük való speciális törődésre és az ezzel járó módszerekre hívjuk fel a figyelmet. Nem fektetünk nagyobb hangsúlyt az alkalmazott általános módszerek részletezésére, az utasítással, szempontadással, bemutatással, hibajavítással járó didaktikai feladatok megoldására, sokkal inkább a sérült tanulóhoz való illeszkedésre, az ő fejlődéséhez igazított módszerekre szeretnénk felhívni a figyelmet. Véleményünk szerint, meg lehet találni azokat a módszereket, azt a közös utat, melynek segítségével integrálható egy mozgáskorlátozott, egy látássérült, egy hallássérült, egy értelmi fogyatékkal élő, egy beszédben akadályozott, egy tanulási zavarokkal küzdő, vagy akár egy viselkedési zavarokkal küzdő gyermek is bármely intézményben, osztályban.

A bemutatott testnevelés órák levezetését egy oktatóval terveztük, mivel jelenleg Magyarországon még ez a legelterjedtebb módszer. Ezzel is szeretnénk bizonyítani, hogy a testnevelő tanárok alkalmasak (lehetnek) a feladat kivitelezésére.

9.5.1. Hallássérült tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán

A következőkben bemutatott testnevelés órán egy hallássérült diák vesz részt. Az ő, és ép gyerekek együttes munkáját szeretnénk illusztrálni, bemutatni. Az emberi hallásérzékelés meghatározott magasság- és hangerőtartományok közötti levegőrezgéseket képes felfogni. A hangmagaság a rezgésszámtól függ, mértékegysége a hertz (Hz), a hangerősség mértékegysége a decibel (dB). A még éppen meghallott hangoknak az érzékelése mutatja a hallásküszöböt.

Az emberi fül a 20-20000 Hz közti, ilyen magasságú hangokat képes érzékelni. Jó hallás esetén 0-10 dB közötti a hallásküszöb. A hallássérülteknél ez 30-100 vagy még nagyobb, akár 110-115 dB között is lehet. A beszédhangok a 300 és 4000 Hz közötti tartományban találhatóak. A hallássérültek csoportjait súlyosság szerint differenciálják: nagyothallókra és siketekre.(Locsmándi és mtsai, 2004)

Az óra anyaga:

Futás közben végrehajtott feladatokkal bemelegítés.
Akadálypálya.
Akadályverseny.

Az óra célja, feladata:

A szervezet felkészítése az órai munkára
Általános képességfejlesztés. Függeszkedés-, támasz-, és szökdeléses feladatok végeztetése változatos feladathelyzetekben. Torna- és egyéb sportszerek felhasználásával. Biztonságos munkavégzés.
Értékelhető, könnyített pályán, csapatverseny rendezése. Versenyszellem erősítése.

Szükséges szerek:

4 db tornabot
1 db tornapad
8 db bója
2 db ferdepad
4 db tornaszőnyeg
9 db zsámoly
5 db karika
1 db szekrénytető
1 db 3 részes szekrény
1 db 4 részes szekrény

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 3 perc
Célkitűzés 1 perc
Bemelegítés 8 perc
Akadálypálya 22 perc
Akadályverseny 10 perc
Értékelés 1 perc

Tartalom

Módszer

I. Bevezetés

1. Rendtartó intézkedések:

Öltözői rend ellenőrzése
Sorakozó
Jelentés

2. Célkitűzés

Az óra anyagának rövid ismertetése.

3. Bemelegítés

Futás közben végzett feladatok.

Közepes iramú futás (2kör)
Futás közben jobb karkörzés előre, bal kar csípőre tartás (1kör után kartartás csere). Majd a feladat ismétlése hátra körzéssel.
Közepes iramú futás 4x térdemeléssel, 4x sarokemeléssel (1 kör).
Indiánszökdelés (1 kör)

Járás közben karhúzások, nyújtások.

II. Fő rész

1. Akadály pálya

Csapatalakítás

Két csapatot alkotunk.

1-es csapat feladatai:

Kúszás a tornabotok alatt.
A padon zsugorkanyarlati ugrás.
Felmászás a ferdepadon.
Függeszkedés 2 bordásfalon.
Lemászás a bordásfalról.
A szőnyegen gurulóátfordulás előre.
Fel-leszökdelés a zsámolyokon páros lábbal.

2-es csapat feladatai:

Nyuszi ugrás egyik karikából a másikba.
Négykézláb mászás az akadály alatt.
Felfutás a szekrényeken keresztül a bordásfalra.
Átmászás két bordásfalon keresztül a tornapadra.
Lecsúszás a ferdepadról.
Futás a szőnyegig.
A szőnyegen gurulóátfordulás hátra

A feladatsor elvégzése után a két csoport helyet cserél egymással.

2. Akadályverseny

A csapatok ugyanazok maradnak, mint az akadálypályán végzett feladatoknál. A feladat: a csapatoknak időre teljesíteniük kell a teljes akadálypályát. Az a csapat a győztes, akinek rövidebb idő alatt sikerül.

III. Befejező rész:

Sorakozó, értékelés
Szerek elpakolása

Tanári utasítás, közlés.

A tanárnak oda kell figyelnie arra, hogy mindig artikulálva beszéljen, és a sérült gyermek közelében legyen.

Tanári közlés

Tanári közlés, bemutatás.

Nagyon fontos szerepe van a tanári bemutatásnak, illetve a számok, mennyiségek kézzel való jelzésének. (a hallássérült gyermek már tisztában van azzal, hogy mindig figyeli a tanárt, illetve a társait.)

Tanári közlés, utasítás

Természetesen az egyik csapat kapitánya lesz a hallássérült tanuló.

Ők választják ki a társaikat.

Bemutattatás, közlés

Ismételten a tanár közelében van a sérült gyermek, hogy esetlegesen leolvassa a szájáról, amit mond, vagy egy-két szófoszlányt elcsípjen. Természetesen mindkét csapat pályájának a feladatai bemutatásra kerülnek. A szemléltetés nagyban megkönnyíti, a sérült diák munkáját.

Tanári utasítás

Tanári közlés, szemléltetés

A sérült gyermek a saját csoportjában, középen helyezkedik el.

Tanári közlés, utasítás

Dicséret

A sérült gyermeknek az értékelése tulajdonképpen egész órán zajlik, hiszen a mimikával, a gesztusokkal folyamatosan tudtára kell adni a teljesítményének milyenségét .

9.5.2. Mozgássérült (alsó végtag sérült, kerekes székes tanuló, illetve felső végtag sérült) tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán

A következő óravázlatokban egy mozgássérült tanuló munkáját szeretnénk bemutatni. Azokat a személyeket, akiknek tartási és mozgásfunkciójukban tartós és visszafordíthatatlan állapotváltozás következett be valamilyen sérülés következtében, vagy esetleg ezek a funkciók már születéstől fogva hiányoznak, mozgáskorlátozottnak nevezzük. A mozgásos tanulás lehetősége módosul a sérült gyermek esetében. Tehát a mozgáskorlátozottság a tartó- és mozgató szervrendszer maradandó károsodása. Egy kategóriába tartoznak azok a mozgásos tünetcsoportok, amelyek a pedagógiai gyakorlatok terén azonos vagy hasonló feladatot jelentenek (Bernolák 1997) (Locsmándi és mtsai 2004):

Felső- és alsó végtag rendellenességei (összenövések, hiányok)
Petyhüdt bénulást okozó kórformák, amely következtében csökken az izomtónus vagy tónustalanná válik. Izomerő teljesen csökkenhet, vagy csak gyengül.
Korai agykárosodás következtében kialakult mozgási rendellenességek.
Ortopédiai elváltozások, tartási rendellenességek

A tanórai vázlattal alsó végtag sérült, kerekes székes tanuló munkáját mutatjuk be.

Az óra anyaga:

Egyéni és páros labdás ügyességi feladatok
Várméta

Az óra célja, feladatai:

A labdás ügyességfejlesztése különböző labdákkal egyénileg, illetve párokban két labdával.
Felrázó jellegű játék, a szabályok következetes és pontos alkalmazása. A csapatszellem erősítése.

Szükséges szerek:

20 db kosárlabda
10 db röplabda
10 db kézilabda
10 db gumilabda
5 db zsámoly
2 db karika

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 2 perc
Bemelegítés 5 perc
Egyéni ügyességfejlesztés 10 perc
Páros ügyességfejlesztés 12 perc
Méta 15 perc
Értékelés 1 perc

Tartalom

Módszer

I. Bevezető rész

1. Rendtartó intézkedések

öltözői rend ellenőrzése
sorakozó
jelentés

2. Célkitűzés

Labdás ügyességfejlesztés különböző méretű és súlyú labdákkal.

3. Bemelegítés

Szétszórtan labdavezetés az egész pályán.

Minden sípszóra kosárlabda alapállásba helyezkedés.

Futás jobb kezes labdavezetéssel.
Bal kezes labdavezetés.
Labda átütések a test előtt a következő sípszóig.

Sípszóra folyamatos labdavezetés közben 360fokos fordulat- a következő sípszóra indulás tovább.
Másik kézzel ugyanez.

Tanári utasítás

Tanári közlés

Közlés, Tanári bemutatás

A kerekes székes tanuló, csak megáll a „kocsijával”.

Az egyik kezével a kocsit kormányozza a másik kezével, pumpáló mozgással vezeti a labdát! Ugyanez a másik kézzel!

A feladatot úgy tudja végrehajtani a sérült tanuló, hogy a felső testét kissé előre dönti. A testnevelőnek az a dolga ennél a feladatnál, hogy megtartja a kocsit, nehogy előre bukjon.

A testnevelő egy kicsit segít a kocsi fordításában.

II. Fő rész

Két soros vonalban helyezkednek a pályán.

1.) Nyak körül, derék körül, majd nyolcas alakban a lábak körül tekerjük a labdát, és vissza lentről fölfelé.

2.) A test előtt fogjuk két kézzel a labdát. A vállak fölött előröl- hátra, és hátulról-előre dobjuk a labdát.

3.) Állásból folyamatos labdavezetés közben, ülésen keresztül ereszkedés hanyattfekvésbe és vissza. Mindkét kézzel.

4.) Ülésben labdavezetés jobb majd balkézzel, a hát mögött van kézváltás.

Utasítás

Mindenkinek legyen elegendő helye.

A sérült tanuló az első sorban helyezkedjen el.

Ezeknél, a feladatoknál a sérült gyermeket kisegítjük a kocsijából és leültetjük a földre.

Ülő helyzetben a nyaka és a dereka körül adogatja a labdát.

Ugyanez a feladat, csak ülőhelyzetben végzi a gyermek.

Ülésből ereszkedés hanyattfekvésbe. A feladat többi része ugyanaz.

Mind a testnevelő tanár, mind a többi tanuló figyeli, hogy ha elpattan a labda a sérült tanulótól, akkor segítenek neki visszagurítani.

Alakzatalakítás

A két sor forduljon egymással szembe, 3 méterre egymástól.

1.) Mindenkinél kosárlabda van.

Jobb sor: két kezes felső átadást végez.

Bal sor: kétkezes pattintott átadást végez.

2.) Baloldali sor leteszi a kosárlabdát és felveszi a kézilabdákat.

Jobb sor: kétkezes mellső átadás

Bal sor: egykezes felső átadás

3.) Jobb oldali sor leteszi a kosárlabdát és felveszi a röplabdákat.

Jobb sor: kosárérintéssel adja a labdát

Bal sor: jobb kezes pattintott átadás

4.) Bal oldali sor lerakja a kézilabdákat és felvesz egy gumilabdát.

Jobb sor: belsővel rúgja át a labdát jobb majd bal lábbal.

Bal sor: Kétkezes alsó átadás.

Utasítás, Közlés, Tanári bemutatás

(Visszasegítjük a kocsiba a tanulót.)

A kerekesszékből végzi a feladatokat.

Nagyon fontos, hogy a társa pontos és ne túl erős passzokat adjon.

A kocsija mellől jobb, majd bal kézzel gurítja át a labdát a társának.

Az elpattanó labdákat segítsük összeszedni.

Játék- Méta (kézilabdával)

Minimum az egyik lábnak a karikában kell lennie a kezdő dobáskor
Bárhova pattanhat a labda, a bordásfal mögé is mehet.
Az egyből, illetve falról, függönyről, bordásfalról pattanás után elkapott labdánál sor végére állás van.
Két bázis között lévő tanuló is a sor végére áll, illetve ha egy zsámolynál két tanuló áll.
2 csapat játszik egymás ellen. Az előző feladatban az egyik, illetve a másik sor a két csapat.
5-6 perces játékidő.

Közlés

A karika mellől kell dobnia.
Ha a tanuló nem tudja magát hajtani a kerekesszékkel, akkor egy másik tanuló segít neki. Ő tolja egyik bázistól a másikig.
Ha az a csapat a védekező csapat, ahol a sérült gyermek van, akkor érdemes őt állítani a labda végső célját jelző zsámoly elé. Tehát ő tegye a zsámolyba a labdát.

III. Befejező rész

szerek elpakolása
sorakozó
értékelés

Értékelés

9.5.3. Kerekes székes tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán (feladatok kosárlabdával)

Az óra anyaga:

Labdás előkészítés kosárlabdával
Átadás mozgás közben átvett labdával fektetett dobás gyakorlása
Kosárlabda játék

Az óra célja és feladata:

Célirányos előkészítés a főanyag elvégzéséhez
Pontos átadásokra törekvés, a lépésszabály betartásával gyakorlás
Szabálykönnyítéssel játék, emberfogással

Szükséges szerek:

10 db kosárlabda
5 db jelzőszalag

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 1 perc
Célkitűzés 1 perc
Bemelegítés, előkészítés 12 perc
Átvett labdával fektetett dobás 20 perc
Kosárlabda játék 10 perc
Értékelés 1 perc

I. Rendtartó intézkedések (1 perc)

1. Öltözői rend ellenőrzése

Sorakozó
Jelentés

Ellenőrzöm az öltözői rendet, az ott hagyott felszerelést, az esetleges rendetlenséget. A terembe vezénylem a tanulókat, majd utasítom őket a sorakozóra kétsoros vonalban.

II. Célkitűzés (1 perc)

Módszer: Közlés

A kerekesszékes tanuló elől helyezkedjen el, hogy a magassági különbségek miatt jól lássa a tanárt.

III. Előkészítő gyakorlatok (12 perc)

Alakzatalakítás:

1. Keringésfokozó gyakorlatok kosárlabdával

Futás közben labdavezetés ügyesebbik kézzel vonaltól-vonalig, oda-vissza, másik kézzel vonalig karkörzés előre, visszafele karkörzés hátra 1x
Futás közben labdavezetés ügyetlenebbik kézzel vonaltól-vonalig, oda-vissza, másik kézzel vonalig karkörzés előre, visszafele karkörzés hátra 1x
Váltott kezű labdavezetés vonalig, visszafele hátrafele futás közben labdaadogatás a csípő körül 1x
Vonaltól-vonalig, oda-vissza, a kosárlabda kétkezes alsó dobással történő levegőbe dobása, két lépés után egy lábról felugrás, ellentétes láb térdlendítése, a levegőben a labda kétkezes elkapása. Egyszer jobb, illetve egyszer bal láb az elrugaszkodó láb. 1x
Helyben labdavezetés 360º-os fordulattal egyszer jobb, egyszer baloldalra 2x

Előkészítő gyakorlatok kosárlabdával

Alakzatalakítás:

Páronként egy labda.
Kettes oszlop az alapvonalon a büntetővonal és az alapvonal találkozásánál.

1) Páros lefutás kétkezes mellső átadással, egy leütéssel kosárra dobás nélkül vonaltól-vonalig, oda-vissza 2x. A vonalnál megvárni a társakat.

a párok egymással szemben állnak fel 3-4 méterre az alapvonalon, arccal a túlsó palánk felé
lassú futás közben a párok folyamatos kétkezes mellső átadást végeznek
a labdaátvétel a külső lábra történik, majd a következő lépésre külső kézzel ütik le a labdát és két lépés után átadják a labdát
a túlsó alapvonalhoz érkezve megfogják a labdát és megvárják társaikat

Módszer: Utasítás

A tanuló az alakzat szélén helyezkedjen el, hogy a tanár gyorsan tudjon neki segíteni, valamint az esetleg elguruló labda ne zavarja a társakat és a testnevelő hamar visszaadja azt.

Módszer: Utasítás
Bemutatás

A tanuló egyik kézzel labdát vezet, míg a másikkal a kocsi haladását segíti.

A tanulót a tanár segíti a haladásban, valamint megtartja a kerekesszéket. Felső testét előre döntve hajthatja végre sikeresen a labdavezetést.

A tanuló a labdával az ölében halad előre, majd dobja a levegőbe a labdát. A labda elkapása után, ugyanezt a feladatot végzi.

A tanuló egyik kezével fordító mozdulatot hajt végre a kocsin, másik kezével labdát vezet. A tanár segíti a tanulót a kocsi fordításában.

Módszer: Magyarázat
Bemutatás
Utasítás

A tanuló párját folyamatosan cseréljük, hogy az ép társait ne akadályozza a haladásban, valamint több ember vegyen részt az együttnevelésben. Az ép tanuló lassabban halad kerekesszékes társával és pontosan a mellkasához dobja a labdát.

A sérült személy labda nélkül halad előre, majd a labdaátvétel után egy leütés utáni átadást hajt végre, ahogy minden tanuló.

Módszer: Magyarázat
Bemutatás
Utasítás

A tanuló a kosárlabda alapállásnak megfelelő kartartással és labdafogással indulva, előre haladás után egy leütés fektetett dobást hajt végre a kosárlabda dobótechnikáját figyelembe véve.

A többi tanuló megvárja, míg a kerekesszékes társa elmegy a palánk alól.

IV. Átadás mozgás közben, átvett labdával fektetett dobás gyakorlása. (20 perc)

Előkészítő gyakorlatok:

1. A büntetővonal magasságában alapállásból 1 leütés fektetett dobás.

két palánknál 5-5 ember
mindkét oldalról
5x

2. Adogatóval, kétkezes mellső átadásból leütés nélküli fektetett dobás.

két palánknál 5-5 ember
mindkét oldalról
5x
folyamatos adogató cserével

Átadás mozgás közben, átvett labdával fektetett dobás:

1. Páros lefutás utáni kapott labdából leütés nélküli fektetett dobás.

kétkezes mellső átadások egész pályán
3-4 átadás
A büntetővonal magasságában a labdás egy kapott labdából két lépés után fektetett dobást hajt végre
4x

A tanuló a kosárlabda alapállásnak megfelelő kartartással és labdafogással indulva, az adogatónak adja a labdát, majd előre haladás kapott labdából leütés nélküli fektetett dobást hajt végre a kosárlabda dobótechnikáját figyelembe véve.

A többi tanuló megvárja, míg a kerekesszékes társa elmegy a palánk alól.

Az adogató pontosan, a sérült társa mellkasához adja a labdát.

A kerekesszékes tanuló is legyen adogató.

A tanuló párját folyamatosan cseréljük, hogy az ép társait ne akadályozza a haladásban, valamit több ember vegyen részt az együttnevelésében. Az ép tanuló lassabban halad kerekesszékes társával és pontosan a mellkasához lövi a labdát.

A sérült személy labda nélkül halad előre, majd a labdaátvétel után kétkezes mellső átadással adja tovább a labdát.

A kosárra dobást egyszer a jobb, egyszer a baloldalon lévő tanuló végzi.

A kerekesszékes tanuló a kosárlabda dobótechnikájára figyelve hajtja végre a fektetett dobást.

V. Kosárlabda játék (10 perc)

5:5 elleni kosárlabda játék, könnyített szabályokkal

emberfogásos védekezés
könnyített szabályok
- visszajátszás
- lépéshiba
- láb

Csapatalakítás:

2 csapatkapitány kijelölése, majd választás

Módszer: Utasítás
Magyarázat
Játékvezetés

Csapatalakításnál figyelembe kell venni a különbségeket. Lehetőség szerint a csapatokat változtassuk, hogy mindenki mindenkivel szerepelhessen.

A játékszabályok nem szorulnak nagy változtatásokra, a kerekesszékes tanulóra vonatkozó lépésszabályt kell tisztázni az egész osztály előtt.

Segítséget nyújt, ha tiltjuk a sérült tanuló kezéből a labda kivételétét és csak az átadások védését engedjük.

A csapatjáték szellemében leköthető, hogy kosárra dobás előtt az összes játékosnak a labdához kell érnie.

VI. Értékelés (1 perc)

Sorakozó

Módszer: Utasítás
Közlés

Sorakozót vezénylek.

„Osztály! Előttem egysoros vonalban sorakozz!”

Teljesítményükhöz, órai munkájukhoz mérten megdicsérem a tanulókat.

9.5.4. Felső végtag hiányos tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán

Az óra anyaga:

Játékóra

Az óra célja, feladatai:

Játékigény kielégítő óra
Szabálykövető játszás

Szükséges szerek:

Szalagok

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 2 perc
Terpeszfogó 5 perc
Üsd a harmadikat 5 perc
Gyere velem, fuss el 5 perc
Fej és farok 8 perc
Tyúk és héja 8 perc
Páros erősítés 10 perc
Értékelés 2 perc

Tartalom

Módszer

I. Bevezető rész

1. Rendtartó intézkedések

öltözői rend ellenőrzése
sorakozó

2. Célkitűzés

Játékigény kielégítése

Utasítás

Közlés

Gyakorlatilag ezen az órán nagyon kevés feladatnál kell differenciálni, minden feladatot végre tud hajtani a tanuló.

II. Fő rész

1. Terpeszfogó

Akit, megfogtak terpeszállásban helyezkedik el. Akkor szabadulhat, ha valaki átbújik a lába alatt. Ha a fogó megfogja a szabadítót, akkor mindketten terpeszállásban maradnak.

2. Üsd a harmadikat

Van egy fogó és egy menekülő
Ha a menekülő beáll a pár elé, akkor a harmadik lesz a menekülő
Ha a fogó megfogja a menekülőt, akkor szerepcsere van

3. „Gyere velem! Fuss el!”

Egy játékos körbe fut a körön kívül és egy társnak a hátára csap „Gyere velem!” vagy „Fuss el!” kiáltással. E felhívás szerint a megérintett játékos a ráütő ember után fut vagy vele ellentétes irányba a kör mentén. Az győz, aki először áll a kör üres nyílásába.
A vesztes ütőként fut tovább.

4. Fej és farok

Az összes játékos egy oszlopot képez.
A fej (első játékos) megpróbálja elérni a farkat (hátsó játékost)
Ha egy perc alatt sikerül neki, akkor mindkét játékos beáll az oszlop közepére. Ha nem sikerül, akkor csak a fej sorol be középre.

5. Tyúk és héja

6-8 játékos egymás mögött áll és átfogják az előttük állót.
Az elöl lévő, védekezik, hogy megvédje a csibéit.
A fogó a sor előtt áll és megpróbál elérni egy csibét, úgy hogy kerülgeti a tyúkot.
Szerepcsere egy perc után, vagy egy csibe megfogása után.

PÁROS ERŐSÍTŐ JÁTÉKOK

1. Eltolás- kar és lábfejlesztő

A társak egymásnak háttal ülnek a talajon és megpróbálják egymást áttolni a támadó vonalon.
1perc 2*

2. Talpak harca- hasizom erősítés

A játékosok lebegőülésben helyezkednek el egymással szemben, összekulcsolt karral.
Mindketten megpróbálják a másikat lábbal kibillenteni a lebegőülésből.
4* 0,5 perc

3. Hátizom erősítés egyénileg

2*20db

4. Nyújtás, lazítás

Közlés

Szempontok:

Csak a körön kívül lehet futni
Minél gyorsabban cserélődjenek a menekülők
Mindenki kerüljön sorra a menekülésben

Közlés

Ennél a feladatnál célszerű a sérült játékost, vagy „fejnek”, vagy „faroknak” beállítani, ugyanis nem tudja elég erősen átkarolni a társát, hogy ne szakadjon szét az oszlop.

Közlés

Ha az oszlopban áll a sérült tanuló, akkor az előzőekben leírtak vonatkoznak, tehát vagy előre, vagy hátra álljon.

Közlés, tanári bemutatás

Csak lábbal dolgozik minkét tanuló. Egyik kezük sem érintheti a talajt.

Közlés, tanári bemutatás

Itt is minkét tanuló keze a test előtt van.

III. Befejező rész

szerek elpakolása
sorakozó
értékelés

Közlés

Értékelés

9.5.5. Látássérült tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán

A most bemutatott testnevelés órán egy látássérült, pontosítva gyengén látó tanuló vesz részt.

Azokat, akiknek látása születésüktől kezdve sem tökéletes, vagy későbbi életkorban betegség, baleset, vagy más ok következtében visszafordíthatatlanul megromlik, látássérültnek nevezzük. A látási fogyatékosság, a gyengénlátás, az aliglátás és a vakság.

Nagyon fontos instrukció, hogy mindegyik feladat végrehajtása alatt egy társ segíti, illetve kíséri a gyengénlátó tanuló mozgását. Lehetőség szerint minden ép diák vegyen részt a segítségadásban, biztosításban. A társak segítőkészsége sok problémát megoldhat, de azért tartsuk azt is szem előtt, hogy ez nem szabad, hogy terhet jelentsen az ép tanulók számára. (Locsmándi és mtsai, 2004)

Az óra anyaga:

Futóiskolai és szabadgyakorlatok, szökdelő iskola
Térdelőrajt vezényszavanként végrehajtva
Rajtverseny 20-30m-es távon

Óra célja, feladata:

atlétikai jellegű bemelegítés,
térdelőrajt vezényszavankénti végrehajtásának gyakoroltatása
a reakciókészség és futó gyorsaság fejlesztése
élőfutásszerű versenyeztetés az atlétikai versenyszabályoknak megfelelően

Szükséges szerek:

2 db rajttámla
6 db bója

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 1 perc
Célkitűzés 1 perc
Bemelegítés 15 perc
Térdelőrajt gyakoroltatása 20 perc
Verseny 7 perc
Szerek elpakolása, értékelés 1 perc

I. Bevezető rész

1. Rendtartó intézkedések

öltözői rend ellenőrzése
sorakozó
jelentés

2. Célkitűzés:

Atlétikus képességfejlesztés.

3. Bemelegítés:

Futóiskola:

futás közben térdemelés
futás sarokemeléssel
futás a 2. jelzőkúpig térdemeléssel, majd sarokemeléssel
Indián szökdelés
Oldalazó futás
taposófutással haladás az első jelzőkúpig, majd futás a pálya végéig
sarokemelés az első jelzőkúpig, majd sprint a harmadikig
Az előző feladat csak térdemelés az első jelzőkúpig
repülő futás

Szökdelő iskola

páros lábon szökdelés, páros karlendítéssel a 3. bójái
„terpesz- zár” szökdelés haladással
az 1. bójáig jobb-, a 2-ig bal lábon szökdelés, majd lazító futás a harmadik bójáig.

Tanári utasítás, közlés

Magyarázat

Mint ahogy az előzőekben már leírtam, a gyengén látó tanuló mindig párban dolgozik. De a párja is rendesen végzi a feladatot. Mindig van egy segítője, ha esetlegesen szükség van rá.

A pedagógus feladata, hogy folyamatos figyelemmel kísérje végig a tanuló mozgását. A közléseket, utasításokat, magyarázatokat még egyértelműben, egyszerűbben kell tálalni. Fontos szerepe van a tanárnak az érthető kommunikációban.

Tanári utasítás, bemutatás

A bemutatást a sérült tanulóhoz közel végezzük

A bóják rikító színűek legyenek, a gyengén látó tanuló miatt.

A feladatoknál a sérült tanulónak és a társának nagyobb helyet biztosítsunk.

Tanári közlés, bemutatás

Képességétől függően a sprint helyett, közepes iramú futás.

Fontos, hogy azért látható legyen a futások közötti különbség.

A társ mindig biztosítsa a sérült tanulót.

Tanári utasítás, közlés

Az ép tanulónak feltétlenül segítenie kell a bóják helyzetének a közlésével.

Mindig az utolsó futó segíti a gyengén látó tanulót. Csak folyamatosan kíséri a mozgását, majd visszakíséri a sorba, majd ő is elvégzi a feladatot.

Tanári utasítás

Tanári magyarázat, bemutatás

A technikai magyarázat után, a sérült tanulónak úgy segítünk, hogy a testrészeit oda helyezzük, ahova kell. Manuális segítséget kell nyújtani.

Folyamatos kommunikációval, hibajavítással segítjük a gyakorlását.

II. Fő feladat:

Rajttámla elhelyezése

Minden feladatot a bójáig kell végezni.

Futás: állásból
Térdelőrajt technikájának elmondása
Gyakoroltatás
Gyakoroltatás vezényszavakkal
Verseny

guggolásból futás
Fekvőtámaszból futás
Hason fekvésből futás

A versenynél is mindig kíséri a mozgását egy társ.

Illetve a hasonfekvő-, és a fekvőtámasz helyzetet felválthatjuk nála az álló helyzettel. (Ha szükség van rá.)

III. Befejező rész

Sorakozó
Értékelés
Szerek elpakolása

Tanári utasítás, közlés

Értékelés

Az értékelésnél, mind az óra végén, mind az óra folyamán nagyon fontos a kommunikáció, hiszen a mimikának, a gesztikulációnak, vajmi kevés értéke van ennél a tanulónál.

9.5.6. Értelmi sérült tanuló integrált foglalkoztatása testnevelés órán

Az értelmi sérült tanulók esetében minden esetben a sérülés foka határozza meg a feladatok nehézségét, összetettségét. Az enyhe értelmi sérült tanulók a feladatok nagy többségét gond nélkül végre tudják hajtani.

Az óra anyaga:

Előkészítő mozgásanyag
Váltóversenyek

Az óra célja és feladata:

1. A szervezet /ízületi és vázrendszer/előkészítése az óra anyagának sikeresebb elvégzése érdekében
2. Játékigény kielégítése, koordinációs képességek fejlesztése

Szükséges szerek:

10 db jelzőbója
10 db gumilabda
16 db ugrókötél
10 db karika

Időbeosztás:

Rendtartó intézkedések 1 perc
Célkitűzés 1 perc
Bemelegítés, előkészítés 21 perc
Váltóverseny 21 perc
Értékelés 1 perc

I. Rendtartó intézkedések (1 perc)

Öltözői rend ellenőrzése
Sorakozó
Jelentés

II. Célkitűzés (1 perc)

III. Bemelegítő, előkészítő gyakorlatok (21 perc)

Alakzatalakítás:

Légzőgyakorlatok:

Kh.: Zártállás (kilégzés). Karemelés előre magastartásba (belégzés). Karleengedés hátra Kh.-ig (kilégzés) 4x

Kh.: Alapállás (kilégzés). Magastartáson át karemelés előre oldalsó középtartásba a mellkas kidomborításával (belégzés). A kar fokozatos leengedésével (kilégzés). 4x

Kh.: Zártállás. Törzshajlítás előre talajérintéssel (kilégzés). Emelkedés törzsdöntésbe, karemeléssel hátsó rézsútos mélytartásba (belégzés). 4x

Kh.: Törökülés, alkarkeresztezés a mellkas előtt (kilégzés). Karnyújtás rézsútos magastartásba (belégzés). 4x

Természetes mozgások:

Helyben járás zenére, vagy szóbeli ütemezésre

Járás előre és hátra zenére, vagy szóbeli ütemezésre, lábujjon és sarkon.

Járás előre és hátra zenére, vagy szóbeli ütemezésre, taps a test előtt.

Járás előre és hátra zenére, vagy szóbeli ütemezésre, taps a térd alatt és a fej fölött.

Testtartást javító gyakorlatok:

Kh.: Térdelőtámasz. Az ágyéki, háti szakasz domborítása, majd egyenes tartása. 6x

Kh.: Térdelőtámasz. Bal láb emelése hátra, bal kar nyújtása oldalsó rézsútos magastartásba. +6x

Kh.: Törzsdöntés bordásfal előtt, magastartás, fogás a bordásfalon csípőmagasságban. Törzsdöntések. 16x

Kh.: Térdelés törzshajlítással előre, fej a térdhez közelít, támasz a talajon(kilégzés). Törzsnyújtással törzsfordítás jobbra karemeléssel oldalsó középtartásba (belégzés). +6x

Labdás gyakorlatok:

Alakzatalakítás: párok alakítása

A párok egymással szemben állnak, labdaátadás-átvétel folyamatosan. Változó átadási formákkal.

A párok egymással szemben állnak: labdapattintás a társnak oda-vissza.

Egymással szemben nyújtott ülés, támasz hátul a talajon. A talpak közé szorított labdát egyszerre fel kell emelni úgy, hogy a labda ne essen ki a talpak közül.

Terpeszülés egymással szemben, labdadobások, gurítások egymásnak.

IV. Váltóverseny (21 perc)

Csapatalakítás

Futás előre a zsámolyig, majd azt megkerülve futás vissza.
Futás előre bójakerüléssel a zsámolyig, majd azt megkerülve futás előre vissza.
Haladás előre, nyújtott lépéssel az egymás mellé párhuzamosan letett ugrókötelek között oda-vissza, a zsámolyt megkerülve.
Futás előre az ugrókötél vonalán oda-vissza, a zsámolyt megkerülve.
Haladás előre a karikákba lépkedve a zsámolyig, majd visszafele futás hátra.
Haladás pókjárással a zsámolyt megkerülve, majd rákjárással vissza.
Haladás fókajárással előre a zsámolyt megkerülve, majd futás előre vissza.
Mászás térdelőtámaszban váltott karral-lábbal a zsámolyt megkerülve, majd futás előre vissza.
Mászás térdelőtámaszban azonos oldali karral és lábbal a zsámolyt megkerülve, majd futás előre vissza.
Térdelőtámaszban mászás előre valamelyik végtag kiiktatásával a zsámolyt megkerülve és vissza.

VI. Értékelés (1 perc)

Sorakozó

Ellenőrzöm az öltözői rendet, az ott hagyott felszerelést, az esetleges rendetlenséget. A terembe vezénylem a tanulókat, majd utasítom őket a sorakozóra kétsoros vonalban.

Módszer: Közlés

Az értelmi sérült tanuló elől helyezkedik el, hogy jól lássa és hallja a tanárt, valamint a tanár nyomon követhesse viselkedését.

Módszer: Utasítás

A sérült tanuló ne bújjon el a társai árnyékában.

Módszer: Magyarázat
Bemutatás
Utasítás

A feladat nehézségi fokát illetően globálisan és parciálisan is be kell mutatni a feladatokat.

A rugalmasság érdekében, célszerű a gyerekekkel, esetleg a sérült tanulóval bemutattatni a feladatot.

Az értelmi sérült tanulók folyamatos segítségadást, szempontadást és hibajavítást igényelnek. Ezzel párhuzamosan kell bíztatni, buzdítani, ösztönözni őket.

A pozitív visszajelzések nagyobb motivációt adnak a sérült tanulónak.

A feladatokat részletes magyarázattal és utasítással célszerű végrehajtani.

Az ütemezések, a tapsolás, csettintés segíti az értelmi sérült gyermeket a feladatok folytonosságában.

Mély belégzésre és nagy kilégzésre kell ösztönözni a tanulókat.

A tanárnak tisztában kell lenni a betegséggel, az azzal járó esetleges testi elváltozásokkal. Ez alapján lehet megtervezni a gyakorlatokat.

Fontos, hogy hangos, jól érzékelhető ütemezésre, zenére végezzék a feladatot.

Az enyhén túlzásba vitt, teátrális bemutatás hasznos lehet az értelmi sérült gyermek számára.

Csak addig végezze a tanuló a gyakorlatot, amíg bírja.

A tanár közelsége, jelenléte, esetleges segítése motiválhatja a tanulót.

Folyamatos párcserével több tanulót bevonhatunk az együttnevelésbe.

A labda, örömszerző játékos tevékenység eszköze, de ügyelni kell a feladatok végrehajtatására.

Módszer: Kijelölés

A sérült tanulót saját szintjén mért jó munkája miatt ponttal lehet jutalmazni, ami a csapat pontjai közé kerül.

A tanulót ép társai buzdítással, bíztatással motiválhatják, tanácsokkal láthatják el.

A feladatokat részletes magyarázat, szempontadás és tanári bemutatás után célszerű végezni. A sérült tanulóval közösen végzett bemutatás felgyorsítja a megértés folyamatát.

Az ép gyermekek figyelmét fel kell hívni a türelmességre és az elfogadásra.

Sorakozót vezénylek.

„Osztály! Előttem egysoros vonalban sorakozz!”

Teljesítményükhöz, órai munkájukhoz mérten megdicsérem a tanulókat.

„Tapasztalatok szerint az egészséges gyermek megtanulja elfogadni a „másságot”, rádöbben az egészség megőrzésének fontosságára, az integrált oktatásban részesülő diákok, pedig megtanulják az egészséges embertársakkal való együttélés szabályait, s érzékelhetik, hogy nincsenek kirekesztve a társadalomból.” (Kovács–Novák 2006)

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

TTK meteorológiai állomás