7.

7. Koreográfiakészítés alapelvei (Katus, Fajcsák 2008)

A koreográfia építő egységei az aerobik alaplépések. A 2-4 ütemű alaplépések kombinációja, variációja és a mozdulatok összerendezésének eredménye a koreográfia. A folyamatosan 8 ütemekre vagy annak többszöröseire, leginkább 4x8 ütemű zenei ívekre összeállított koreográfiát használunk az aerobik órákon, így alkot a mozgás harmonikus egységet a zenével. Megkülönböztetjük az alsó végtaggal végzett gyakorlatok kombinációit, amit lábmunkának hívunk, valamint a felső végtaggal végzett gyakorlatok kombinációit, amit karmunkának nevezünk. Az edzéshatás 85%-át a lábmunka adja, hisz a folyamatos mozgást biztosítja, ezért ezt tanítjuk először, majd erre építjük a karmunkát, természetesen mindig figyelembe véve a csoport koordinációs képességeinek a szintjét. Bonyolult, komplex karmunkát egyszerű lábmunkával célszerű összekapcsolni.

Az aerobik koreográfia tanításához a tanuláson keresztül vezet az út. A mozgástanítást egy megfelelő pulzusszám fenntartásával kell végrehajtani, hogy elérjük az óratípus kívánt hatását. Míg a táncnál a „végtermék” a koreográfia tökéletes elsajátítása a cél, addig az aerobik órákon az „odavezető út” a meghatározó! Az aerobik oktató feladata, hogy a résztvevők tudásszintjéhez igazodva állítsa össze az óra koreográfiáját, ami biztosítja a szívkeringési rendszer megfelelő és folyamatos igénybevételét is. Ez különösen igaz a gyerek résztvevőknél, a nem túl hosszú blokkok, akár többszöri ismétlése hamarabb vezet sikerélményhez, mint a túlbonyolított, összetett mozdulatsor. Az aerobik koreográfia tanulása főként vizuális módon történik, vagyis mint a kisgyermek a látott mozgást utánozzuk. A verbális információk közlése nehéz és körülményes a zene és a folyamatos óravezetés miatt, így csak kiegészítő eszközként használjuk (Katus, Fajcsák 2008).

7.1. Az építőegységek összekapcsolása

Az alaplépésünk (kis betűvel jelezzük) kezdhető bal vagy jobb láb lépésével (alsó indexben j vagy b betűvel jelezzük). Az alaplépésekből ún. blokkokat építünk fel (nagy betűvel jelezzük), ami lehet 1x8 vagy 2x8 vagy 4x8 ütem hosszúságú.

  • a = alaplépés pl.: háromszög lépés (4 ütemű alaplépés)
  • aj = alaplépés jobb lábbal indítva pl.: háromszög lépés jobb lábbal indítva
  • Aj = blokk pl.: 2x8 ütem hosszúságú, 4x háromszöglépés jobb lábbal indítva

Az alaplépések módszertanilag helyes összekapcsolásában kétféle módszert ismertetünk:

1. A járás mechanizmusára épített koreográfia: a járás során a testsúly folyamatos

áthelyezésével az egyik lábról a másikra hajtjuk végre. Ez azt jelenti nincs lezárás, amikor mindkét lábon elosztott a terhelés. A lezárás okozhatja a dilemmát, melyik lábbal folytatódik a koreográfia. Ehelyett saroklendítést, térdlendítést, láblendítést használunk, ami előkészíti és kihangsúlyozza, hogy melyik lábbal indul a következő mozgássor. Természetesen kezdetben több koncentrációt igényel az oktatótól, de később jobb érthetőséget és folyamatosságot biztosít a koreográfia tanulása során. Nem csak a járás, mint alaplépés lehet az alapja, hanem a haladó oktatóknál a step-touch lépés is alkalmas a mozdulatsor indítójaként, ami nagyobb mozgás kiterjedésével magasabb intenzitást biztosít.

A járás és térdlendítés kombinációjából (bázis) bármely koreográfia felépíthető. Megfigyelve a koreográfiánkat a térdlendítést arra az ütemre helyezzük, ahol másik lábbal indul a következő lépés. Ennek megfelelően a low-impact alaplépéseket csoportosíthatjuk oldaltartó, vagy oldalváltó alaplépésekként.

Oldaltartó lépés: azok a lépések, amelyek nem váltanak oldalt, vagyis jobb lábbal indított lépés bal lábra fejeződik be. pl.: keresztlépés.

Oldalváltó lépés: azon alaplépések, amelyek oldalt váltanak, a jobb lábbal indított alaplépés jobb lábbal fejeződik be, így az utána következő lépés bal lábbal kezdődik. pl.: saroklendítés.

Oldalváltásnak nevezzük a koreográfia ellentétes lábbal indított végrehajtását. Ahhoz, hogy egy koreográfia blokkon belül oldalt váltson páratlan számú oldalváltó lépést kell tartalmaznia.

Oldaltartó lépések: Oldalváltó lépések:
Neve: Angol neve: Neve: Angol neve:
járás march sarokérintés heel dig
keresztlépés grapevine támadólépés lounges
A-lépés A step lábujjérintés toe touch
∆-lépés, V-lépés ∆ step, V step kitörés squat
bokszlépés box step/rock step térdlendítés knee up
mambo mambo   knee lift
sarokfordulás pivot-turn   step knee lift
samba samba 2 térdlendítés 2 knee up
össze-szét vagy szét-össze in & out or Out & in   2 knee lift
twist twist   2 step knee lift
    3 térdlendítés 3 knee up
      3 knee lift
      3 step knee lift
    saroklendítés leg curl
      step leg curl
    lép-zár step-touch
    csa-csa-csa cha-cha-cha
    oldallendítés side kick
    lábszárlendítás flick kick
    láblendítés leg kick

6. táblázat: oldaltartó és oldalváltó lépések neve, angol elnevezése
(forrás: Katus, Fajcsák 2008)

A táblázatban szereplő oldalváltó alaplépéseken kívül az egy ütemes mozgásszünet szintén oldalváltást eredményez.

2. Nem a járás mechanizmusára épített koreográfia: e koreográfia előnye, hogy

kevesebb a kötöttség a koreográfia készítése és tanítása során, kisebb felkészültséget igényel, viszont a résztvevőknek kevésbé egyértelmű az oldal és iránytartás. Főleg a táncos stílusú óráknál és kezdő oktatók alkalmazzák.

Hogy melyik módszert alkalmazzuk a koreográfia egységeknél? Nagyrészt a tanítandó mozgásegység hosszától függ (adott lépést /1-4 ütem tanítunk/, vagy egy blokkot /1x8 vagy 2x8 vagy 4x8 ütem/), a módszerek egy része mindkettőnél alkalmazható. A résztvevők előképzettsége, pillanatnyi állapotuk is meghatározók, valamint az oktató eddig szerzett tapasztalatai. Nem mindig járunk sikerrel új módszer bevezetésénél, ha a csoport nem elég képzett, nem kedvelik a módszert, vagy csak éppen fáradtak.

7.2. Az aerobik szakasz óravezetésének típusai

Az eddigiekben egy blokkon belül az alaplépések egymáshoz illesztéseit jellemeztük, most pedig a blokkok összekapcsolásának lehetőségeiről lesz szó. Három alaptípust részletezünk, ami a teljes aerobik szakaszt jellemzi.

1. Lineáris óravezetés: egyenes vonalú óravezetésről beszélhetünk, amikor azonos gyakorlat, alaplépés néhány ismétlése során áttérünk egy másik alaplépésre. Kombináció nélkül hajtjuk végre a lépéseket, nem épül fel koreográfia. Pl.: 32 ütemen át step –touch, 32 ütemen át saroklendítés, 32 ütemen át jumping Jack.

Előnye: kezdő tanárok részére hasznos vezetési forma, könnyen követhető kezdő résztvevőknek, könnyen kontrollálható az intenzitás.

Hátrány: „gazdaságtalan”, sok alaplépéssel, kombinációval kell készülnie az oktatónak, kevésbé motiváló.

2. Koncentrikus vagy építkezős óravezetés: amikor alaplépéseket és szökdeléseket blokkokba rendezünk, vagyis koreográfiát építünk fel.

pl.:

  • A blokk (1x8 ütem): 4 step-touch
  • B blokk (1x8 ütem): 4 saroklendítés
  • C blokk (1x8 ütem): 8 futólépés
  • D blokk (1x8 ütem): 4 jumping Jack

Először megtanítjuk az A blokkot, majd a B blokkot, majd az AB blokkot összekapcsolva hajtjuk végre, ismételjük. Ezután tanítjuk a C blokkot, majd az ABC blokkot és ismételjük, ezután a D blokkot tanítjuk és összekapcsolva az ABCD blokkot ismételjük. A blokkok tartalma a részvevők tudásszintjétől függ, így a haladó órákon egy blokkban akár több alaplépés is összekapcsolható. A szimmetrikus terhelés miatt mindkét irányba végrehajtjuk.

pl.:

  • A blokk: keresztlépés (1-4 ütem), jumping jack (5-6 ütem), térdlendítés (7-8 ütem)
  • B blokk: step-touch (1-3 ütem), saroklendítés (4.ütem), mambo (5-6 ütem), csa-csa-csa (7-8 ütem)
  • C blokk: az A blokk ellenkezőleg indítva
  • D blokk: B blokk ellenkezőleg.

Előnye: „Gazdaságossága”, kevesebb lépéskombinációval kell készülnie az oktatónak, motiváló hatású.

Hátránya: Nehezebben követhető és az intenzitás kontrollálása is nehézkesebb.

3. Vegyes óravezetés: amikor egy adott blokkot koncentrikusan építünk fel, de arra később nem térünk vissza.

pl.: A blokk: keresztlépés (1-4 ütem), jumping jack (5-6 ütem), térdlendítés (7-8 ütem). Megismételjük a kívánt mennyiségben 2-4-8x, majd áttérünk a B blokk tanítására. Egy órán így több blokkot építünk fel, de nem kapcsoljuk össze koreográfiává. E módszerrel például különböző stílusú zenei számokhoz készíthetünk mozgássort, végül igazán hangulatos óra kerekedhet belőle.

Átvezetésnek az egyik gyakorlatról a másik gyakorlatra történő fokozatos áttérést értjük úgy, hogy mindig csak egy testrész munkáját változtatjuk meg, valamint először egy síkban tanítjuk a mozdulatokat, végül több síkban is végre hajthatjuk.

7.3. A koreográfia építés módszerei (didaktika)

Az alaplépések vagy blokkok összekapcsolásának módszereiről lesz szó. Egy adott koreográfia tanításának módszerét az oktató és a résztvevők tudásszintje, valamint a koreográfia összetettsége határozza meg.

  1. Behelyettesítés: egy mozgássort, vele azonos ütemszámú egyszerű alaplépéssel helyettesítjük.
    pl.: háromszög lépés helyére (4 ütem) 2 helyben járást teszünk.
  2. Piramis:
    1. hagyományos: egy a koreográfiába szánt alaplépést többszöri ismétléssel begyakoroljuk, majd a végrehajtások számát folyamatosan csökkentjük, végül az eltervezett mennyiségben építjük be a koreográfiába.
      pl.: 8 háromszöglépés bal lábbal indítva, 8 háromszög lépés jobb lábbal indítva (2x32 ütem); 4-4 ismétléssel (32 ütem); 2-2 ismétléssel (16 ütem); végül 1-1 ismétléssel (8ütem), ami az eltervezett koreográfiához szükséges mennyiség.
    2. fordított piramis: összetett lépéseknél alkalmazzuk, egyszeri végrehajtás után „töltelék” alaplépéssel.
      pl. járást hajtunk végre addig, amíg a résztvevők be nem gyakorolták az összetett lépést, végül a kívánt mennyiségre emeljük az ismétlés számát, amit előre elterveztünk a koreográfiában.
  3. Szendvics vagy beillesztés: a koreográfiába, a már megtanított két blokk közé – egy egyszerű alaplépés helyére- beiktatunk egy bonyolultabb mozgássort.
    pl.:
    • A blokk (1x8 ütem): mambo, csa-csa és háromszöglépés
    • B blokk (1x8 ütem): pivot turn és A lépés
    • A meglévő két blokk közé 8 járást (1x8 ütem) iktatunk be, majd behelyettesítés módszerével 4 step-touch-ra, végül 2 keresztlépésre cseréljük ki.
  4. Töltelék: a szendvics módszer fordítottja, a két meglévő blokk közé töltelék lépésekkel együtt iktatunk be egy újabb blokkot, majd
    elhagyjuk a töltelék lépéseket.
    pl.:
    • A blokk (1x8 ütem): mambo, csa-csa és háromszöglépés
    • B blokk (1x8 ütem): pivot turn és A lépés
    • Ezután külön megtanítjuk a 2 step-touch (4 ütem), 2 keresztlépés (8 ütem) és ismét 2 step-touch (4 ütem) lépéskombinációt. Az egészet beillesztjük a két
      tanult blokk közé, majd elhagyjuk a step-touch lépéseket.
  5. Beszúrásos: az alapkoreográfia megtanítása után az elemek közé egy új elemet szúrunk be. Az alapkombinációban egy elemet megváltoztatunk.
    pl.:
    • A blokk: 2 járás (4 ütem), A-step (4 ütem)
    • B blokk: 2 step-touch (4 ütem), 1 kilépés térdlendítés (4 ütem)
    • A blokk: 2 járás (4 ütem), A-step (4 ütem)
    • B blokk: keresztlépés (4 ütem), 1 kilépés térdlendítés (4 ütem)
  6. Add-on (klasszikus koncentrikus): alaplépések és blokkok összekapcsolásánál is használható. Megtanítjuk A-t, megtanítjuk B-t, összekötjük, ismételjük AB-t, megtanítjuk C-t, összekötjük, ismételjük ABC-t, stb.
  7. Blokk: a szabályos hosszúságú 1-2-4x8 ütemű alaplépéseket tartalmazó blokkokat többféleképpen kapcsolhatjuk egymáshoz.
    1. 1. variáció:
    2. 2. variáció:
    3. 3. variáció:
  8. Szétszedni és összerakni: a blokk módszerben ismertetett összeillesztések variációit egy órán belül alkalmazzuk.
  9. Állandó ismétlés: egy állandó koreográfiát ismétlünk meghatározott ideig. Ezzel a mozgás kivitelezése tökéletesedik, de egy idő után egyhangúvá válik az óra.
  10. Meghatározott zenére készített koreográfia: egy kiválasztott zenére állítjuk össze a koreográfiát. Magas szinten képzett oktató és állandó csoportot igényel a módszer, hisz több óra alatt sajátítható el a koreográfia.

A fent említett módszerek az egyszerűbbek közül valók, ritkán jelennek meg önállóan, keverve alkalmazzuk ezeket.

Javaslatok kezdő oktatónál:

  • jól követhető, ismert zenei anyagot válasszon, ahol könnyen kihallatszanak az ütemek,
  • célszerű lineáris óravezetési módszert alkalmazni, átvezetésekkel tanulják együtt a gyerekekkel, résztvevőkkel az alaplépéseket,
  • óránként 4-5 alaplépés elsajátítása történjen, esetleges ezek különböző variációja (irányváltoztatás, haladás), karmunkával,
  • akkor haladjunk tovább új alaplépés tanulásával, amikor mindenki elsajátította az előzőt,
  • oktatóként az egyszerű módszereket válasszuk, majd a begyakorlottság után alkalmazzuk az újabb és újabb módszer típusokat,
  • összetett mozgásokat csak legvégső esetben tanítsunk lassítva (felezett mozgás sebességre, dupla annyi ütemre), hiszen ezzel csökkentjük a terhelés intenzitását,
  • igyekezzünk minden résztvevő számára sikerélményt biztosítani, folyamatos biztatással, motiválással,
  • fiú gyermekek részére érdemes más mozgásforma anyagát (kick-boksz, kosárlabdázás, síelés, stb.) beilleszteni a mozdulatsorba,
  • minden óra előtt gyakoroljuk be a mozdulatsort, és legyen a tarsolyunkban könnyítésre, illetve nehezítésre repertoár.

7.3.1. A koreográfia variációi:

Az adott egyszerű lépéseket tartalmazó mozdulatsort tovább színesíthetjük, az alábbi módon.

  1. Zene és a mozgás viszonyával:
    1. zenei stílus megváltoztatásával:
      1. latin: az alaplépéseket aktív csípő és vállmozgással színesítjük
      2. funky: tempója lassabb, így bátran lehet duplázni, nagyobb kiterjedésű végrehajtással, törzshullámok alkalmazásával
      3. jazz
      4. country, stb.
    2. normál ritmus- normál tempó megváltoztatásával:
      1. duplázással gyorsítjuk a mozgást, egy ütemre kétszer annyi mozgást hajtunk végre
      2. felezéssel lassítjuk a mozgást,
    3. mozgás szünettel hangsúlyozhatunk egy-egy részt
  2. Irányváltoztatással ugyanazt a mozgássort az alábbi irányokban hajthatjuk végre:
    előre, hátra, oldalra (jobbra, balra), átlóba, körben, négyzet alakban, forgással (tengely körül elfordulva), fel, le, cikk-cakk, Z alakban, Y alakban, L alakban, T alakban, X alakban.
  3. Stílus: ugyanazon mozgássort más stílusban hajtjuk végre. Megkülönböztetjük:
    1. Aerobikos: alaplépések szabályos végrehajtása, általában popzenére.
    2. Tánc: különböző zenei stílusokkal variálhatjuk.
    3. Atletikus: más sportágak egyes mozdulatait felhasználva pl. síelés, kick-boksz, kosárlabdázás stb. készítjük a koreográfiát.

7.4. A koreográfiatanításban alkalmazott verbális és nonverbális jelek

A folyamatos és óravezetéshez elengedhetetlen az oktatónak az utasításokat időben közölni, röviden, gyorsan, lényegre törően. Az órai kommunikáció eszköze a verbális közlés, valamint a gyakorlat bemutatása és a kézjelek (85% -ban vizuálisan sajátítjuk el a mozgásanyagot).

Hangjelek legyenek: rövidek, pontosak, a ritmusnak megfelelő, jókedvet fokozók. Fontos még a hang magassága, tónusa, a jó artikuláció és a beszédsebesség.

Kézjelekkel utasítást adhatunk:

  • a helyes testtartásra,
    Medence helyes tartására Vállak helyes tartására
  • a mozgás irányára,
    Előre Hátra
    Oldalra Forgásra
  • az ismétlés számára,
    3x
  • az alaplépések jellegére,
    Járás Lép-zár lépés „A” lépés
     
    „V” lépés Keresztlépés
    „L” step Low impact High impact
  • a gyakorlat megkezdésére, befejezésére
    „Csak figyelj!” „Összekapcsolva”
     
    „Egyben az egész koreográfia!”
    „Elölről” „Stop!”

Vizuális jelekkel tovább motiválhatjuk a résztvevőket:

  • arcjáték (mimika) alkalmazásával,
  • testbeszéd, színpadiasság,
  • szemkontaktus,
  • testtartás

Egyéb segítő hangjelzések és hangulatfokozók:

  • taps, tapsoltatás,
  • dobbantás,
  • résztvevők számoltatása,
  • fütty,
  • távolság csökkentése (résztvevők közé állva végrehajtani a mozgássort)

A kommunikációs módszerünk hatékonyságát állandóan kontrollálnunk kell a résztvevők visszajelzéseiből, hogy gördülékenyen és helyes testtartással tudják végrehajtani a gyakorlatokat. Amennyiben zavartságot, mellélépéseket vagy bizonytalanságot vélünk felfedezni, akkor változtatnunk kell óravezetésünkön és akár az órai anyagon is.

7.5. Verbális utasításadás szaknyelve

A magyar szaknyelv a mai napig sem egységes, ezért sokan használják az angol terminológiát, valamint a gimnasztikában tanultakat. A zenére történő mozgás „időkényszere” miatt, nem mindig tudjuk a hosszú szakkifejezéseket alkalmazni. Kiforróban vannak a magyar leegyszerűsített szaknyelvi kifejezések, melyek köznyelven is remekül értelmezhetők. Az alaplépések nevei már ismeretesek mindkét nyelven, ezeket bátran lehet alkalmazni. Ezt egészítik ki a mozgás irányára, sebességére, helyes végrehajtására adott vizuális jelek. A magyar nyelvben a felszólító mód egyes szám harmadik személyének használata a legrövidebb, bár elég személytelen, de funkcióját remekül ellátja.

  • Mozdulat meghatározása: lendít, emel, kilép, zár, fordul, hajlít, nyújt, feszít, lazít, tart, fordít, forgat, köröz, stb.
  • Irányok: előre, hátra, oldalra (jobbra, balra), rézsút/diagonál, fel, le,
  • Mozgás kiterjedésére vonatkozóan: kisebb, nagyobb, szélesebb, szűkebb, lassabb, gyorsabb, felezett, duplázott, mélyebb, magasabb,
  • Testrészek megnevezésénél nagy gondot a farizom jelent, melynek helytelen elnevezése „popsi”.

Utasítás adásának időzítése nagyon fontos. A mozgássor megkezdése előtti blokk 1-4 ütemében történjen, majd a „beszámolás” 5-6-7-8 kövesse.

Kiegészítő karjelzések alkalmazása egyidejűleg történjen, kihangsúlyozásra használjuk.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás