4.

4. Vezetési-szervezési feladatok

A küzdőjátékok kiválasztása és tervezése során figyelembe kell venni a következőket:

  • életkori sajátosságokat (a legtöbb küzdőjáték nemtől és kortól függetlenül játszható)
  • előképzettséget,
  • az érintéses játékoknak meg kell előznie az egyéb küzdőjátékokat
  • a foglalkozás fő célját, didaktikai feladatát
  • a csoport összetételét (életkori sajátosságok, kor, nem, létszám)
  • az adott tárgyi feltételeket (terem nagysága, felépítése, rendelkezésre álló szerek száma és állapota: szőnyeg, kötél, karika stb.)
  • a rendelkezésre álló időt

Szervezéshez kapcsolódó feladatok:

  • szükséges szereket, eszközöket előre ki kell készíteni (kötél, labda, csipesz, karika, habszivacs ütő, szőnyegek stb.)
  • a játék ismertetésére (magyarázat), szabályok kiemelésére, balesetveszélyes helyzetek tárgyalására (mit szabad és mit tilos tenni) megfelelő időt kell szánni
  • bonyolultabb játéknál, kisgyermekeknél mutassuk be a játékot, szánjunk időt próbajátékra
  • A játék megindítása előtt mindenképpen meg kell győződni arról, hogy a játékot mindenki megértette, a szabályokkal tisztában van (visszakérdezés).
  • párok kialakítása lényeges: közel azonos felépítésű, súlyú (nemű) ellenfelek párosítása a pedagógus feladata.
  • Alkalmazható a „tudatos handicap”, így az erősebb, nehezebb, rutinosabb játékos nehezített helyzetből versenyez. Ilyen lehet a szem becsukása / bekötése, egyik kéz kizárása a játékból, tiltások alkalmazása: csak védekezés vagy támadás megengedése. (Gerdes, 1998) Ennek azonban mindig arányosnak kell lennie!
  • A csapatok kialakításában is vegyen részt a foglalkozásvezető, így biztosítható, hogy közel egyenlő erőt képviselő csapatok lesznek (nemek eloszlása, súly, magasság)
  • Bizalom kialakítása: a gyakorlásnál, mivel elkerülhetetlen az érintkezés, minden játékosnak bizalommal kell viseltetnie a többiek iránt. Tehát bíznia kell abban, hogy mindenki a szabályokat betartja és vigyáz a többiek testi épségére!
  • Először az érintést, érintkezést bevezető mini játékokkal, feladatokkal kell előkészíteni a komolyabb test-test elleni játékokat.
  • aktív figyelemmel kísérjük a tanulókat, ügyelnie kell a szabályok betartására,
  • az egész játékteret belátása miatt, folyamatos mozgásban kövessük a feladatok végzését.
  • legalább kétszer ismételjünk minden játékot, így elkerülhető a vereség külső körülményekre hárítsa a vesztes részéről.
  • mindig értékelni kell a teljesítményt, ki kell emelni a győztest (győzteseket), kézfeltartással gyorsan és átláthatóan tehetjük ezt meg. A játék és a foglalkozás végi értékelésnél is érdemes egy-egy ügyesebb tanulót kiemelni, esetleg bíztatni és elmarasztalni szükség esetén.
  • nevelő célzattal, illetve az érdeklődés fenntartásának biztosítása érdekében cseréljük a párok tagjait (győztest győztessel, vesztest vesztessel), így mindenki részesül a siker és kudarc élményében is.
  • Szabályszegéseket, durvaságot tegyük szóvá, minden esetben el kell marasztalni a szabályszegőket!
  • Az együttes küzdelmeknél fontos a játéktér nagyságának meghatározása létszámtól függően, s a tanárnak (edzőnek) nyomon kell követni a kieső játékosokat.
  • a játékból kiesett, nem játszó játékosok helyét meg kell határozni és meg kell követelni, hogy kiesést követően késlekedés nélkül elfoglalják a számukra kijelölt helyet. (pl. „Ki a legény a dojo-ban?” játéknál ne közvetlen a játéktér mellé üljenek a kiesettek, hiszen a kilökés során a kieső játékosok rájuk léphetnek, eshetnek).
  • Két szabály mindig érvényes:
    arany szabály”: játékosok sohasem okozhatnak fájdalmat a játékostársaknak, nem alkalmazhatnak a testi épséget veszélyeztető megoldásokat. pl. gerincfeszítés, arcba, szembe nyúlás, ágyék támadás, csípés, ütés és rúgás
    stop szabály”. a küzdelem tanári utasításra kezdődik és fejeződik be (ha csak a játékszabály máshogy nem rendelkezik). Előre meghatározott jelre azonnal be kell fejezni a játékot, ezután már nem küzdhet senki (Busch, 2006 alapján).
  • Feladás jelének ismerete: küzdelem feladásakor egyértelmű jelet alkalmazzunk, mint például rövid ”feladom!” kiáltás, lábbal vagy kézzel történő kopogás (három határozott kopogás tenyérrel) a talajon, illetve a társon.
  • Feladásnál, késlekedés nélkül el kell engedni a partnert!
  • A foglalkozásvezetőnek aktív figyelemmel, helyét folyamatosan változtatva a játékosok közelében / között kell elhelyezkednie.
« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »