• Hírek
• TÁMOP pályázat bemutatása

• Képzések
• Jelentkezés képzésre

• Hálózatfejlesztés-konferenciák
• Eredmények

• Tananyagfejlesztés
• Kapcsolat
• Oldaltérkép

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

6. A mezőnyjátékosok labdás technikai elemeinek technikai leírása és oktatása

• 6.1. A labdavezetés technikai leírása és oktatása
• 6.2. A rúgások fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk
  • 6.2.1. A belsővel történő rúgás technikai leírása és oktatása
  • 6.2.2. A belső csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása
  • 6.2.3. A teljes csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása
  • 6.2.4. A külső csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása
  • 6.2.5. A külsővel történő rúgás technikai leírása
  • 6.2.6. Egyéb rúgásfajták
• 6.3. A labdaátvételek fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk
  • 6.3.1. A belsővel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.2. A teljes csüddel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.3. A külső csüddel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.4. A talppal történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.5. A combbal történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.6. A mellel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
  • 6.3.7. A fejjel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása
• 6.4. A cselezések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk
  • 6.4.1. A labdaelhúzás belső csüddel cselezés technikai leírása és oktatása
  • 6.4.2. A labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés technikai leírása és oktatása
  • 6.4.3. A labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés technikai leírása és oktatása
  • 6.4.4. A labdaeltolás külső csüddel cselezés technikai leírása és oktatása
  • 6.4.5. Az átlépős csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.6. A hátrahúzós csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.7. A rúgócsel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.8. A megkerülős csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.9. Az alagútcsel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.10. A kifordulós csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.11. A labdaátvétel testcsellel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.12. A labdaátvétel nélküli kifordulós csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.13. A rálépős csel technikai leírása és oktatása
  • 6.4.14. A láblendítős csel technikai leírása és oktatása
• 6.5. A szerelések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk
  • 6.5.1. Az alapszerelés technikai leírása és oktatása
  • 6.5.2. A megelőző szerelés technikai leírása és oktatása
  • 6.5.3. A becsúszó szerelés technikai leírása és oktatása
  • 6.5.4. A kanalazó becsúszó szerelés technikai leírása
  • 6.5.5. A szabályos ütközés technikai leírása és oktatása
• 6.6. A fejlések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk
  • 6.6.1. A talajon, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása és oktatása
  • 6.6.2. A talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása és oktatása
  • 6.6.3. A levegőben, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása és oktatása
  • 6.6.4. A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása és oktatása
  • 6.6.5. A levegőben, a homlok középső részével, vetődéssel történő fejelés technikai leírása
• 6.7. A bedobás technikai leírása és oktatása

A labdarúgás technikai elmei közül a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban. Tapasztalataink szerint az általános és középiskolai korosztály is a labdás koordinációs gyakorlatokat részesíti előnyben a labda nélküli gyakorlatokkal szemben, ezért ezt az oktatásnál is figyelembe kell venni. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Ezt követik az első próbálkozások, amelyek végrehajtásából következtethetünk a további lépésekre. A tanítványok mozgása a kezdetben még nem nevezhető harmonikusnak, a mozgás végrehajtása nem folyamatos, sok benne a felesleges mozdulat és a kelleténél nagyobb mértékű az erőközlés. Ebben a durva koordinációs szakaszban a mozgás általában akadozik még, ami ritmuszavarhoz is vezethet. Sok azonos feltétel melletti gyakorlással az izomműködés egyre gazdaságosabb lesz és elkezdődik a finom koordináció kialakulása, majd megszilárdulása (dinamikus sztereotípia). Az egyes technikai elemek készségszintű végrehajtásakor az izomérzékelés veszi át a fő szerepet. A továbbiakban a következő labdás technikai elemek technikai leírása és oktatása kerül bemutatásra: a labdavezetés, a rúgások, az átvételek, a cselezések, a szerelések, a fejelések, a bedobás és a kapustechnika. Oktatás módszertani szempontból arra kell ügyelni, hogy a labdavezetést, a rúgásokat, az átadásokat és a labdaátvételeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni. Arra is érdemes odafigyelni, hogy a legtöbb technikai elemet a játékszituációhoz hasonlóan mozgás közben is gyakorolni kell.

6.1. A labdavezetés technikai leírása és oktatása

A labdavezetés technikai leírása

Labdarúgásban labdavezetésen a labdának a lábfej valamely részével történő tudatos irányítását és egymás utáni terelgetését értjük. A definícióból jól érzékelhető, hogy a labdával a játékos rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal folyamatos kapcsolatban van. A megszakítások közötti időtartamok nagyságát sok tényező befolyásolja. Van olyan játékszituáció, amikor a rövidebb, de előfordulhat az is, amikor a hosszabb megszakítás utáni érintés szolgálja legjobban a labdát vezető játékos célját. A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni. Csanádi Árpád felosztása szerint labdavezetés közben a labdát belső csüddel, teljes csüddel és külső csüddel is érinthetjük (Csanádi 1978). A labdarúgás technikai elmeink oktatását az alsó tagozatban a legtöbb szakember a labdavezetéssel kezdi. Ez azzal magyarázható, hogy a labdavezetés során igen sokszor kell érinteni és terelgetni a labdát úgy, hogy a megfelelő irányban haladjon. Másképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a játékos irányítsa a labdát és ne fordítva, a labda a játékost. Arra kell törekedni a játékosnak, hogy a lábbal történő érintés után közel maradjon a labdához, hogy bármely pillanatban, ha szükséges, ismét meg tudja érinteni és megfelelő irányban tartani. A sok érintés nagymértékben fejleszti a tanítványok labdaérzékét, ami a labdarúgás alapvető követelményeihez tartozik. Minden egyes érintés egy „aprócska” rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni (1. kép).

1. kép: Labdavezetés belső csüddel
Forrás: Saját felvétel

A labdavezetés oktatása

A helyes érintési felület (belső csüd, teljes csüd, külső csüd) bemutatása után a tanítványok a labdavezetést különböző akadályok közbeiktatásával gyakorolhatják (2. kép). Ezek lehetnek egyenes vonalak, különböző mértani alakzatok, bóják, leszúrt és függőlegesen leengedett rudak. A fokozatosság elvét az akadályok térbeli elhelyezésével (egyenes vonal, cikk-cakk vonal) és az akadályok egymás közötti távolságának a változtatásával érhetjük el. A teljesen kezdő, 5-7 éves korosztálynál az egyenes vonalban lerakott bóják kerülése helyett a cikk-cakk vonalban történő labdavezetést ajánlom. Erre azért van szükség, hogy már a tanulás kezdeti fázisában rákényszerítsük őket, hogy olyan erőközléssel és irányba rúgják meg a labdát, hogy a kijelölt akadályokat sikeresen tudják megkerülni. Nyilvánvaló, hogy a cikk-cakk vonalban lerakott bóják megkerülésénél a test súlypontja alacsonyabbra kerül, mint az egyenes vonalban lerakott bóják esetében, ezért ez nehezebben végrehajtható. A labdavezetés akkor kerül készség szintre, amikor a játékos tekintete nem a labdára, hanem a saját és az ellenfél játékosainak a mozgására, helyezkedésére irányul. Ezt a fent említett bójakerülési gyakorlatokkal nem igazán tudjuk elérni, hisz a bóják kerüléséhez automatikusan lefelé kell nézni, ami ellentétes a készségszinten történő labdavezetés fejtartásával. Az oktatásban használhatunk leszúrható vagy a bójákba helyezhető kerülő karókat, így nem a talajon lévő bójákat nézi a tanítvány. Arra is fel kell hívni a játékosok figyelmét, hogy a labdavezetést a védőjátékostól távolabbi lábbal kell végrehajtani, hogy a testükkel minél jobban tudják a labdát fedezni. Amennyiben a bóják és a karók védőjátékosokat szimbolizálnak, akkor is a bójától távolabbi lábbal kell a labdavezetést végrehajtani. Ez is jó példa arra, hogy a technika és a taktika milyen szoros kapcsolatban van egymással. Véleményem szerint a labdavezetést nehezebb végrehajtani, ha letűzhető, vagy leállítható botokat kerülnek a játékosok, hiszen itt rá vannak kényszerítve, hogy fejtartásuk magasabbra kerüljön. (Az áll helyzetéből következtethetünk legjobban a fejtartásra). A leghatékonyabb a felülről lelógatott botok kerülése, de ennek a megvalósítására csak néhány labdarúgó akadémián van lehetőség. Igazán hatékonyan akkor járunk el, ha fogójátékok közbeiktatásával gyakoroltatjuk a labdavezetést. Ügyelni kell azonban arra, hogy a játékosokban tudatosuljon, hogy a mérkőzésjáték közbeni túlzott labdavezetés csak bizonyos szituációkban illeszkedik bele a csapatjáték összképébe.

2. kép: Labdavezetés belső csüddel
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a labdavezetés rávezető gyakorlataira

Fontos, hogy mindenkinél legyen labda!

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A labda görgetése előre, hátra, majd körkörösen.
• Labdavezetés a kezdő körön belső csüddel először járás, majd lassú futás közben.
• Labdavezetés a kezdő körön külső csüddel először járás, majd lassú futás közben.
• Labdavezetés a pálya oldalvonalán teljes csüddel először járás, majd lassú futás közben.
• Labdavezetés tetszőleges érintéssel a pálya meghatározott vonalai mentén.
• Szlalom labdavezetés meghatározott érintési felülettel különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják között (3. kép).
• Taps, síp és kar jelre terület és a területben helycserék, labdacserék.
• Labdavezetés 8-as alakban.
• Az edző az ujjaival különböző számokat mutat fel, amit a játékosoknak labdavezetés közben fel kell ismerniük és hangosan ki kell mondaniuk.

3. kép: Labdavezetés külső csüddel
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a labdavezetés előkészítő játékaira

• Fogójáték labdavezetéssel a pálya meghatározott vonalai mentén. A labdavezetések fajtáit felváltva gyakoroltatjuk az ügyesebb és gyengébb lábbal (belső csüd, teljes csüd, külső csüd).
• Szalagszerző labdavezetéssel a pálya meghatározott területén. A labdavezetések fajtáit felváltva gyakoroltatjuk az ügyesebb és gyengébb lábbal (belső csüd, teljes csüd, külső csüd).
• Váltóversenyek bóják és karók megkerülésével belső csüddel és külső csüddel. A labdavezetések fajtáit felváltva gyakoroltatjuk az ügyesebb és a gyengébb lábbal.

A labdavezetés közben elforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A túlságosan nagy erőközlés miatt a játékos messze kerül a labdától, azaz hosszan szökteti magát.
  Kezdő játékosok a labdavezetés első kipróbálásakor gyakran elkövetik ezt a hibát. Ezért csak jelekkel körbehatárolt területen belül szabad az oktatását elkezdeni, majd a labdavezetést akadályok megkerülésével kell végeztetni. Tetszőleges irányú labdavezetés közben sípszóra a labdát talppal meg kell állítani, majd a következő sípszóra újból indulhat a labdavezetés.
• Labdavezetés közben a tekintet szinte állandóan a labdára irányul.
  Az oktatónak a figyelmet valamilyen vizuális jel felismerésére kell terelnie, így a játékosok rákényszerülnek, hogy megosszák figyelmüket. Az oktató kreativitásán múlik, hogy a jelek felismerése milyen nehézségeket okoz. (Pl.: a tanár körbe jár és számokat mutat fel, amit a tanulóknak be kell mondaniuk). Nagyon hatékony a labdavezetéses fogó, mert a fogó mozgására, helyváltoztatására is figyelni kell a játékosnak.
• A bójához közelebbi lábbal történik a labdavezetés.
  Egyik bója helyére egy védőjátékost kell beállítani. Ezáltal érthetővé válik, hogy a védőjátékos akkor tudja nehezebben megszerezni a labdát, ha támadó játékos a védőtől távolabbi lábával vezeti a labdát.

6.2. A rúgások fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk

Rúgások alkalmával a labdát láb vagy a lábfej valamely részével, viszonylag nagy erőkifejtéssel úgy érintjük meg, hogy ennek hatására a labda az előre meghatározott célt vagy célterületet eltalálja. A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást. Csanádi Árpád szerint a rúgások alapmechanizmusa a következő részekből áll: a labdához való hozzáállás, a rúgó láb hátralendítése, a tulajdonképpeni rúgás (erőközlés) és a labdának a lábbal történő utána kísérése (Csanádi 1978). Magyar György és Csillag Béla felosztásában az alábbi szakaszok különíthetők el: a rúgás előkészítése, a rálendítés, a labdaérintés és a véghelyzet (Csillag 1980; Magyar 1992). Bicskei Bertalan a rúgások alapmechanizmusát a következő négy részre bontja: a labdához való hozzáállás, a láblendítés, a rúgás és az utána kísérés (Bicskei 1997). Megfigyelhető, hogy az egyes fázisok elnevezéseiben kisebb különbségek vannak, de lényegében ugyanazon mozdulatokat tartalmazzák. A következő szakaszokról beszélhetünk: lendületszerzés, a támaszláb hozzáállása a labdához, a rúgóláb hátralendítése, a rúgó láb rálendítése a labdára, a labda érintése és az átkísérés. A rúgások csoportosítás több szempont szerint is történhet. A legjobban elterjedt felosztás aszerint történik, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát. Ennek alapján megkülönböztetünk belsővel, belső csüddel, teljes csüddel, külső csüddel, a lábfej külső élével, csőrrel (spiccel), térddel, combbal és sarokkal végrehajtott rúgásokat. A labdarúgás szaknyelvezetében a rúgásoknál találkozhatunk a rüszt kifejezéssel is, ami a csüddel azonos fogalmat jelent.

6.2.1. A belsővel történő rúgás technikai leírása és oktatása

A belsővel történő rúgás technikai leírása

A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok. Ez azzal magyarázható, hogy az érintési felület nagysága miatt pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Az érintési felület a sarokcsont, a belső boka és a nagy lábujjtő által határolt háromszög. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. Az első esetben a lendületszerzésből a nekifutás kimarad és az erőközlést a támaszláb megfelelő hozzáállása után a lendítő láb hátralendítése biztosítja. Ez általában erőteljesebb, mint a nekifutással végrehajtott változat, amelynél a nekifutás iránya az oktatás kezdeti szakaszában megegyezik a rúgás irányával. A nekifutás utána a játékos a támaszlábával enyhén hajlított térddel a labda mellé lép úgy, hogy a lábfejének hossztengelye a rúgás irányával párhuzamosan helyezkedjen el és egy, illetve másfél lábfejnyire legyen a labdától. Eközben rúgólábát csípőből hátralendíti és kifordítja annyira, hogy a kifordított láb lábfejének hossztengelye a rúgás irányára merőleges legyen. Ezután következik a rúgó láb rálendítése a labdára, majd a labda megrúgása. A játékos felsőtestből kissé előredől és karjait az egyensúlyhelyzetének stabilizálására használja. A labdaérintés pillanatában a rúgó láb térdből és bokából megfeszül, hogy minél keményebb érintési felülettel tudjon a lábfej a labdával találkozni. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Lapos átadásoknál középen, míg magasabb átadásoknál a középpont alatt kell megrúgni a labdát. A labdaérintés után következik az átkísérés, aminek következtében a rúgóláb derékszögben kifordított lábfeje a támaszláb elé kerül (4. kép).

4. kép: A belsővel történő rúgás
Forrás: Saját felvétel

A belsővel történő rúgás oktatása

A rúgások oktatását a belsővel történő rúgásokkal kezdjük. Ez azzal indokolható, hogy ennél a rúgásnál a legnagyobb az érintési felület, ami lehetővé teszi a labda pontos célba juttatását. Az oktatást rövid magyarázat után kezdhetjük tanári bemutatással, amit oldalára fordított pad lapjával vagy fallal szemben érdemes többszöri ismétléssel bemutatni. Először az egész mozdulatot kell bemutatni, majd utána következhet az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. A helyes érintési felület kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért az érintési felület bemutatás után meg kell kérni a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. Ezután személyenként le kell ellenőrizni, hogy mindenkinél helyesen tudatosult-e az érintési felületet. Ezután következik a hozzáállásnak és a rálendítésnek az iskolázása. Ezt oldalára állított padok lapjánál és tömött labdák mellet is végrehajthatják a tanulók. Egy másik lehetőség, amikor két tanuló egymással szemben helyezkedik el és a közéjük elhelyezett labda mellett egyszerre végzik el a hozzáállást és a rálendítést. A labda az egyszerre történő, ellenkező irányú erőközlés miatt elméletileg egyhelyben marad, de a gyakorlatban előfordul, hogy elmozdul a helyéről. Ez abból is adódhat, ha valamelyik játékos nem elég erősen feszíti meg a lábfejét. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. Ezután mindenki a labdájával gyakorol az oldalára fordított pad lapjával, illetve a fallal szemben. A rúgásokat mindkét lábbal először szemből álló labdával, majd folyamatosan váltott lábbal kell végrehajtani. Az érintkezési felület helyes beidegződését a rávezető gyakorlatok alkalmazásával érhetjük el.

Néhány példa a belsővel történő rúgás rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• Zsinóron felfüggesztett labda belsővel történő megrúgása.
• Az érintőfelület iskolázása az oldalára fordított pad lapjánál labda nélkül.
• A rálendítés gyakorlása tömött labda mellett először egy lépésből, majd pár lépés nekifutás után.
• A hozzáállás és a rálendítés gyakorlása párokban egymással szemben labdával.
• Párokban belsővel történő passzolás egymással szemben (5. kép).

5. kép: A belsővel történő rúgás párokban
Forrás: Saját felvétel

• Párokban belsővel végrehajtott passzolás a kijelölt folyosóban.
• Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda belsővel történő visszarúgása (6. kép).

6. kép: A belsővel történő rúgás a levegőben
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a belsővel történő rúgás előkészítő játékaira

• Célba rúgási versenyek különböző távolságban elhelyezett zsámolyra.
• Célba rúgási versenyek a kapura illesztett célkeretre.
• Két játékos egymással szemben egy kijelölt folyosóban passzolgat úgy, hogy a labda a folyosó oldalvonalain belül maradjon. Az a játékos győz, akinek labdája kevesebbszer hagyja el az oldalvonalak által behatárolt folyosót.
• Pontszerző játék közben az átadások és átvételek belsővel történő gyakorlása.
• Lábtenisz közben a belsővel történő rúgás gyakorlása (7. kép).

7. kép: Lábtenisz játék
Forrás: Saját felvétel

A belsővel történő rúgás közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A rúgó láb lábfeje nem párhuzamos a talajjal, a sarok mélyebben helyezkedik el, mint a talp.
  A rálendítés rávezető gyakorlatai közben az imitált labdaérintés helyzetében a tanárnak kézzel be kell állítani a helyes lábtartást. Ezután felhívjuk a tanuló figyelmét, hogy próbálja a cipő talpát a rúgás előtt és a labdaérintés pillanatában is a talajjal párhuzamosan tartani.
• A csípőből kifordított láb lábfejének hossztengelye nem merőleges a rúgás irányára.
  A kifordítás megfelelő szögének elérését zsámollyal és fallal szemben is gyakoroltathatjuk. Fel kell hívni a tanuló figyelmét, hogy a találati pontnál a belső bokának, a sarokcsontnak és a nagy lábujjtőnek szinte egyszerre kell érinteni a zsámolyt. Amennyiben a tanítvány nem így hajtja végre, a tanárnak kezével be kell állítania a helyes lábfejtartás helyzetét.

6.2.2. A belső csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása

A belső csüddel történő rúgás technikai leírása

Az belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. Az érintkezési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. A belső csüddel történő rúgásnál az érintőfelület abban különbözik a belső rúgás érintőfelületétől, hogy a belső csüdrúgásnál a labda nem érintkezik a sarokcsonttal. A nekifutás iránya szöget zár be a labda tervezett mozgásirányára. Jobb lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál bal oldalról, bal lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál jobb oldalról kell nekifutni. A hozzáállásnál a támaszláb távolabb helyezkedik el, mint a belső rúgásnál. A rúgó láb csípőből történő kifordítása (kb. 30-40o-ban) után a lendítő láb hátralendül, majd az előrelendítésnél a lábszár térdből rácsapódik a labdára. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni. A labdát középponttól kissé oldalirányban és a középpont alatt kell megrúgni. Az átkísérés után a rúgó láb keresztbe a test elé lendül (8. kép).

8. kép: A belső csüddel történő rúgás
Forrás: Saját felvétel

A belső csüddel történő rúgás oktatása

Az oktatást rövid magyarázat után kezdhetjük tanári bemutatással, amit fallal vagy labdafogó hálóval szemben érdemes többszöri ismétléssel bemutatni. Először az egész mozdulatot kell bemutatni, majd utána következhet az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. A helyes érintési felület kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért az érintési felület bemutatás után meg kell kérni a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. Ezután személyenként le kell ellenőrizni, hogy mindenkinél helyesen tudatosult-e az érintési felületet. A hozzáállás és a rálendítés iskolázását tömött labdák mellet érdemes gyakoroltatni. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. Ezután mindenki a saját focilabdájával gyakorol fallal, illetve labdafogó hálóval szemben. A párokban történő gyakoroltatásnál a balesetvédelmi szempontok miatt a rúgások kezdetét jelre kell végrehajtani. Az érintkezési felület helyes beidegződését a rávezető gyakorlatok alkalmazásával érhetjük el.

Néhány példa a belső csüddel történő rúgás rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• Zsinóron felfüggesztett labda belső csüddel történő megrúgása.
• A rálendítés gyakorlása tömött labda mellett először egy lépésből, majd pár lépés nekifutás után.
• Társ által szemből gurított labda visszarúgása belső csüddel.
• A szögletnél elhelyezett labda kapura ívelése belső csüddel.

Néhány példa a belső csüddel történő rúgás előkészítő játékaira

• Célba rúgási versenyek különböző távolságban és magasságban elhelyezett célokra.
• Célba rúgási versenyek a kapura illesztett célkeretre.
• Pontszerző játék közben a hosszabb átadásoknál a belső csüdrúgás gyakorlása.

A belső csüddel történő rúgás közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A nekifutás iránya szemből történik.
  A nekifutás előtt az indulás helyét többször is meg kell mutatni, majd gyakoroltatni.
• A támaszláb túlságosan a labda mögé, illetve elé kerül.
  Tömött labda mellett történő gyakorlással a támaszláb helyzetének iskolázása.
• A labda nem, illetve alig emelkedik meg a rúgás után.
  A helyes érintkezési felület többszöri gyakoroltatása tömött labdánál.

6.2.3. A teljes csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása

A teljes csüddel történő rúgás technikai leírása

A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát. A lábfej érintkezési felülete a lábujjtövektől a bokahajlatig tart. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A nekifutás iránya megegyezik a rúgás irányával, a támaszláb lábfejének hosszanti tengelye pedig párhuzamos vele. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el a labda mellett. A hozzáállás utáni hátralendítésnél a rúgóláb hátralendítésének síkja párhuzamos a rúgás irányával. A hátralendítés után a rálendítés közben a lábszár térdből előrelendül és lefeszített lábfejjel megrúgjuk a labdát. A rúgó láb térdének labdához viszonyított helyzete nagymértékben befolyásolja a megrúgott labda ívét. Laposan rúgott átadásoknál a térd függőleges vetülete labda középpontja felett, míg a magasan rúgott átadásoknál a labda középpontja mögött helyezkedik el. A rúgás pillanatában a tekintet a labdára irányul. A rúgás utáni átkísérés közben a rúgó láb térdből a rúgás irányába lendül, majd a talajra lép (9. kép).

9. kép: A teljes csüddel történő rúgás
Forrás: Saját felvétel

A teljes csüddel történő rúgás oktatása

A tanári bemutatás vagy bemutattatás után következhetnek a helyes érintési felület rávezető gyakorlatai. Az oktatást nem a talajon levő, hanem a levegőben levő labda megrúgásával kezdjük. Ennek az a magyarázata, hogy a talajon levő labda esetén a rúgó láb lefeszített lábfeje könnyen elakadhat a talajba. Először a magunknak leejtett labdával, majd a társ által dobott labdával végeztetjük a gyakorlatokat.

Néhány példa a teljes csüddel történő rúgás rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A lábfej helyes érintési felületének megérintése a két kézben tartott labdával felváltva térdfelhúzás közben.
• A megérintés után kisebb rúgások után a labda elkapása a levegőben.
• Labdaemelgetés (dekázás) teljes csüddel mindkét lábbal (10. kép).

10. kép: A teljes csüddel történő dekázás
Forrás: Saját felvétel

• Kézből leejtett labda előbb két, majd egy pattanás utáni társhoz emelése teljes csüddel.
• Kézből leejtett labda pattanás nélküli társhoz emelése teljes csüddel.
• Társ által kétkezes alsó átadással szemből dobott labda előbb két, majd egy pattanás utáni visszarúgása.
• Társ által kétkezes alsó átadással szemből dobott labda visszarúgása (11. kép).

11. kép: A teljes csüddel történő rúgás párokban
Forrás: Saját felvétel

• Kézből leejtett labda megrúgása a talajra érés pillanatában (drop vagy topprúgás).
• A teljes csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával (12. 13. kép).

12. kép: A teljes csüddel történő rúgás rúgópalánknál
Forrás: Saját felvétel

13. kép: A teljes csüddel történő rúgás rúgópalánknál
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa teljes csüddel történő rúgás előkészítő játékaira

• Pontszerző játék kézből leengedett labda teljes csüddel történő megrúgásával.
• Célba rúgási versenyek kézből leejtett labdával egy felpattanás után a kapura illesztett célkeretre.
• Célba rúgási versenyek kézből a kapura illesztett célkeretre.
• Lábtenisz közben a teljes csüddel történő rúgás gyakorlása.

A teljes csüddel történő rúgás közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A nekifutás iránya nem egyezik meg a rúgás irányával.
  A nekifutás előtt az indulás helyét többször is meg kell mutatni, majd gyakoroltatni.
• A lábfej nem kellően lefeszített.
  A helyes érintkezési felület többszöri gyakoroltatása tömött labdánál.
• A rálendítés nem elég energikus.
  A rálendítés gyakorlása kézből leejtett labdával labdafogó hálóval szemben. A rúgásokat fokozatosan növekvő távolságból kell gyakoroltatni.

6.2.4. A külső csüddel történő rúgás technikai leírása és oktatása

A külső csüddel történő rúgás technikai leírása

A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart. Ez az érintkezési felület, ami nagyobb min a belső csüdé, nagyon jól illeszthető a labda alakjához. A nekifutást történhet szemből és oldalról bekanyarodva. Az oldalról történő nekifutásnál a támaszláb lábfeje kicsivel messzebb kerül a labdától. A támaszláb lábfejének hosszanti tengelye nem egyezik meg a rúgás irányával, azzal enyhe szöget zár be. A rúgó láb hátralendítésének síkja eltér a rúgás irányától. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. A rúgás pillanatában a bokaízületet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A lefeszített lábfej hosszanti tengelye nem a rúgás irányába néz. A rúgó láb a rúgás után a test előtt keresztbe lendül, a karok pedig biztosítják a stabil egyensúlyi helyzetet (14. kép).

14. kép: A külső csüddel történő rúgás
Forrás: Saját felvétel

A külső csüddel történő rúgás oktatása

Az oktatást rövid magyarázat után kezdhetjük tanári bemutatással, amit fallal, vagy labdafogó hálóval szemben érdemes többszöri ismétléssel bemutatni. Először az egész mozdulatot kell bemutatni, majd utána következhet az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. A helyes érintési felület kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért az érintési felület bemutatás után meg kell kérni a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. Ezután személyenként le kell ellenőrizni, hogy mindenkinél helyesen tudatosult-e az érintési felületet. A hozzáállás és a rálendítés iskolázását tömött labdák mellet érdemes gyakoroltatni. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. Ezután mindenki a saját labdájával gyakorol fallal, illetve labdafogó hálóval szemben. A párokban történő gyakoroltatásnál a balesetvédelmi szempontok miatt a rúgások kezdetét jelre kell végrehajtani. Az érintkezési felület helyes beidegződését a rávezető gyakorlatok alkalmazásával érhetjük el, amelyeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni.

Néhány példa a külső csüddel történő rúgás rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• Az érintkezési felület bemutatása felfüggesztett labda segítségével.
• Kézből leejtett labda egy felpattanás utáni rúgása falnak, labdafogó hálónak vagy társnak.
• Szemből enyhe ívben dobott labda egy felpattanás utáni visszarúgása a társnak.
• Szemből laposan gurított labda visszarúgása a társnak.
• Saját magának kigurított labda megrúgása a társnak.
• A külső csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával (15. kép).

15. kép: A külső csüddel történő rúgás rúgópalánknál
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a külső csüddel történő rúgás előkészítő játékaira

• Célba rúgási versenyek különböző távolságban és magasságban elhelyezett célokra.
• Célba rúgási versenyek kézből a kapura illesztett célkeretre.
• Célba rúgási versenyek kézből leejtett labdával egy felpattanás után a kapura illesztett célkeretre.
• Pontszerző játék közben a külső csüddel végrehajtott rúgás gyakorlása.

A külső csüddel történő rúgás közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Nem megfelelő érintkezési felülettel történik a rúgás.
  Meg kell győződni arról, hogy a tanulókban tudatosult-e a helyes érintkezési felület. Ezután tömött labda mellett kell a hozzáállás után a labdaérintést gyakoroltatni.
• A támaszláb lábfeje túl közel, vagy túl messze van a labdától.
  A támaszláb helyes lábfejtartását ki kell jelölni a talajon.

6.2.5. A külsővel történő rúgás technikai leírása

Ennél a rúgásfajtánál az érintkezési felület a kisujj tövénél a lábfej külső oldalsó része.

A kis érintkezési felület miatt igen nehéz ezzel a rúgással a labdát pontosan irányítani.

A nekifutás történhet szemből vagy oldalról. A rúgó láb hátralendítésének és rálendítésének síkja ennél a rúgásfajtánál tér el legjobban a rúgás várható irányától. A rúgó láb lábfejének hosszanti tengelye az érintkezés pillanatában 45o-os szöget zár be a rúgás várható irányára. A lábfejet a rúgás pillanatában nem kell annyira lefeszíteni, mint a külső csüdrúgásnál. Iskolai körülmények között ezzel a technikai elemmel nem foglalkoznak, ezért az oktatásával kapcsolatos módszereket nem érintem. Meg kell említeni azt is, hogy ez a rúgásfajta nem minden szakkönyvben jelenik meg így elkülönítve.

6.2.6. Egyéb rúgásfajták

Ide sorolhatjuk azokat a rúgásokat, amelyeket a labdarúgók valamilyen kényszer miatt hajtanak végre. Ezek a csőrrel (spiccel), talppal, térddel, combbal és sarokkal történő rúgások. Mivel oktatásuk nem szerepel a tantervben, ezért a technikai leírásukat és az oktatásuk közben alkalmazható módszereket nem részletezem.

6.3. A labdaátvételek fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk

A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. Ezt úgy érhetjük el, hogy azzal a testrészünkkel, amellyel átvesszük a labdát a labda érkezésének az útjába állítjuk, majd egy fékező mozdulattal hátraengedjük. A hátraengedés sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. Az érintkezés pillanatában a labdaátvételhez használt testrészünk ízületeit lazán tartjuk és utánaengedéssel lelassítjuk a labda mozgását. A labdaátvételek oktatását célszerű a labdavezetéssel és a kapura rúgásokkal összekötni és mindkét lábbal gyakoroltatni. A labdaátvételeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. A felénk érkező labda magassága szerint lapos, félmagas és magas labdák átvételéről beszélhetünk. Aszerint, hogy a test mely részével vesszük át a labdát megkülönböztetünk lábbal (belső, teljes csüd, külső csüd, talp, sarok, lábszár, comb), hassal, mellel és fejjel történő labdaátvételt.

6.3.1. A belsővel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A belsővel történő labdaátvétel technikai leírása

A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Laposan érkező labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása. A labdaátvétel közben a bokaízület laza, a felsőtest pedig előredől. A laposan vagy félmagasan érkező labdáknál az átvételt végző láb lábfeje magasabban találkozik a labdával, ezért a térd hajlítottabb, mint a guruló labda esetén. A félmagasan érkező labda az átvétel során a játékos elé kerül. Felpattanó labda átvételénél a labdát közvetlenül a talajra érkezés után kell belsővel megállítani. A támaszláb lábfeje a labda várható felpattanási helye elé kerül egy-másfél lábfejnyire. A csípőből 90°-ra kifordított láb térdben enyhén hajlított helyzetben, laza lábfejtartással találkozik a labdával. A testsúly végig a támaszlábon van (16. kép).

16. kép: A belsővel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A belsővel történő labdaátvétel oktatása

A belsővel történő labdaátvételek oktatását célszerű a belsővel történő rúgás oktatásával párhuzamosan végezni. A tanári bemutatást vagy bemutattatást kiegészíthetjük rövid magyarázattal. A helyes érintkezési felület tudatosítása megegyezik a belsővel történő rúgásoknál leírtakkal. Az átvételt végző láb előrenyúlást és a hátraengedést célszerű először labda nélkül, majd tömött labdával végeztetni. Ezután következhetnek a laposan, félmagasan, majd a magasan érkező labdák átvétele. A párban végezhető gyakorlatoknál a társ először gurítja, aztán dobja, majd legvégül rúghatja a labdát.

Néhány példa a belsővel történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A mozdulat végrehajtása labda nélkül.
• Szemből gurított tömött, majd focilabda belsővel történő átvétele (17. kép).

17. kép: A belsővel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

• Szemből ívelten dobott labda levegőben történő átvétele belsővel.
• Különböző irányból ívelten dobott labda levegőben történő átvétele belsővel.

Néhány példa a belsővel történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a belsővel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Cicajáték közben a belsővel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a belsővel történő labdaátvétel gyakorlása.

A belsővel történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaátvétel nem a megfelelő érintőfelülettel történik.
  Lassan gurított tömött labda átvétele többszöri ismétléssel.
• A labdaátvétel túlságosan merev lábbal történik.
  Fokozatosan növekvő távolságból, fokozatosan növekvő erőközléssel kell a labdát szemből gurítani, ívelten kétkezes alsó átadással dobni, majd rúgni.

6.3.2. A teljes csüddel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A teljes csüddel történő labdaátvétel technikai leírása

Ennél az átvételnél a labdát leggyakrabban a levegőben vesszük át, ezért léglevételnek is nevezzük. A támaszláb térdben enyhén hajlított, az átvételt végző láb csípőből megemelkedik és a levegőben a labda érkezési irányába mutat. A labda erejének csökkenését az érintkezés után a labdaátvételt végző láb lábfejének utánaengedésével érhetjük el. A fékezés mozdulata először gyors, aztán fokozatosan lassul. Az átvétel alatt az átvételt végző láb laza állapotban tartott bokaízülete a labda súlypontjának függőleges vetülete alatt van. A mozdulat végső fázisában a levételt végző láb lábfeje a talajra kerül, a labda pedig a játékos előtt megáll a talajon (18. kép).

18. kép: A teljes csüddel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A teljes csüddel történő labdaátvétel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal is kiegészíteni. A helyes érintkezési felület tudatosítása után a léglevételt végző láb mozgásának a labdanélküli bemutatása következik. Ezután mindenki saját magának dobja fel a labdát egyre magasabbra és veszi le a labdát. Ezt követheti a társ által kétkezes alsó átadással dobott, egyre nagyobb ívben és távolságból érkező labda levétele.

Néhány példa a teljes csüddel történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A léglevételt végző láb mozgásának labda nélküli gyakorlása.
• Mellmagasságból leejtett labda levétele.
• Fejmagasságból leejtett labda levétele.
• Saját magunknak függőleges síkban feldobott labda levétele.
• Társ által szemből, kétkezes alsó átadással dobott labda levétele (19. kép).

19. kép: A teljes csüddel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a teljes csüddel történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a teljes csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Cicajáték közben a teljes csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a teljes csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.

A teljes csüddel történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az átvételt végző láb korán kezdi meg az utánaengedést, ezért a lábfej nem találkozik a labdával.
  Fejmagasságból leejtett labda többszöri ismétléssel történő levétele.
• Az átvételt végző láb későn kezdi meg az utánaengedést, ezért a labda elpattan.
  Függőlegesen egyre magasabbra dobott labda többszöri levétele.

6.3.3. A külső csüddel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A külső csüddel történő labdaátvétel technikai leírása

Ezt az átvételi formát leggyakrabban valamilyen kényszerhelyzet miatt alkalmazzák a játékosok. Végrehajtható felénk guruló és felpattanó labda átvétele esetén. Az érintkezési felület megegyezik a külső csüdrúgáséval. A támaszláb lábfeje az érkező labda irányába fordul, majd az átvételt végző láb keresztbe lendül, a lábfej befelé fordul és a talajról felpattanó labda fölé kerül, majd visszakerül az eredeti helyzetébe. A labdaérintés pillanatában a bokaízület enyhén megfeszül, amelynek hatására a labda mozgásereje csökken. Helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon (20. kép).

20. kép: A külső csüddel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A külső csüddel történő labdaátvétel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal egybekötni. Ezután tudatosítjuk, majd leellenőrizzük a helyes érintési felületet. Először a szemből, majd az oldalról érkező guruló labdák átvételével kezdjük az oktatást. Ezután következhet a felpattanó labda külső csüddel történő átvételének az oktatása.

Néhány példa a külső csüddel történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A keresztlépés és a helyes lábfejtartás gyakorlása labda nélkül.
• A helyes lábfejtartás gyakorlása tömött labdánál.
• Az oldalirányba földre helyezett labda felett az átvételt végző láb keresztbe lendül, majd lábfej külső csüd részével elhúzza a labdát az ellentétes oldalra.
• Oldalról gurított labda átvétele.
• Mellmagasságból, majd fejmagasságból leejtett labda pattanás utáni átvétele.
• Társ által oldalirányból kétkezes alsó átadással dobott felpattanó labda átvétele.
• A labdaátvétel gyakorlása egyre nagyobb fordulatok közben.

Néhány példa a külső csüddel történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a külső csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Cicajáték közben a külső csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a külső csüddel történő labdaátvétel gyakorlása.

A külső csüddel történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaátvétel nem a megfelelő érintőfelülettel történik.
  Lassan gurított tömött labda átvétele többszöri ismétléssel.
• Túlságosan merev bokaízülettel történik az átvétel.
  Fokozatosan növekvő távolságból, fokozatosan növekvő erőközléssel kell a labdát oldalirányból gurítani, majd ívelten kétkezes alsó átadással dobni.

6.3.4. A talppal történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A talppal történő labdaátvétel technikai leírása

A talppal történő átvételt a szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor alkalmazzák a játékosok. A labdarúgás szaknyelvezetében ez az átvétel toppolásként is szerepel. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. A csípőből megemelt átvételt végző láb lábfejének talpa a labda ívétől függően eltérő szöget zár be a talajjal. Laposan érkező labdáknál nagyobb, míg meredeken érkezőknél kisebb ez a szög. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal. Az átvétel pillanatában az átvételt végző láb bokaízületét lazán kell tartani, a testsúly a támaszlábon van, a tekintet a labdán. A játékszituációtól függően az átvétel végrehajtható úgy, hogy a labda a talp alatt maradjon, vagy a játékos elé kerüljön (21. kép).

21. kép: A talppal történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A talppal történő labdaátvétel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást követő rövid magyarázat után a helyes lábfejtartás helyzetét gyakoroltatjuk labda nélkül, majd labdával. Ezután következhet a társ által gurított, majd belsővel laposan rúgott labda átvétele talppal. A felpattanó labdák levételének gyakorlását a mell, majd a fejmagasságból lejtett labda megállításával kezdhetjük. A legnehezebb a társ által ívelten dobott felpattanó labda átvétele. Az átvétel közben a testsúly a támaszkodó lábon van, a tekintet pedig a labdán.

Néhány példa a talppal történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A helyes lábfejtartás gyakorlása labda nélkül, majd tömött labdánál.
• Szemből gurított labda talppal történő megállítása.
• A labda talajra ütögetése talppal.
• Mellmagasságból leejtett labda talppal történő megállítása.
• Fejmagasságból leejtett labda talppal történő megállítása.
• Függőlegesen a fejmagasság fölé dobott labda talppal történő megállítása.
• Társ által kétkezes alsó átadással ívelten dobott labda pattanás utáni megállítása.

Néhány példa a talppal történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a talppal történő labdaátvétel alkalmazása.
• Cicajáték közben a talppal történő labdaátvétel alkalmazása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a talppal történő labdaátvétel gyakorlása.

A talppal történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labda elcsúszik a talp alatt.
  A helyes lábfejtartás többszöri ismétléssel történő gyakorlása. A saroknak szinte meg kell érinteni a talajt.
• A túlságosan mereven tartott bokaízület miatt a labda messzire pattan az átvétel helyétől.
  A tanuló többszöri ismétléssel saját magának dobja fel a labdát és gyakorolja az átvétel mozdulatát.

6.3.5. A combbal történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A combbal történő labdaátvétel technikai leírása

A combbal történő labdaátvétel kétféle lehet. Az egyik fajtánál a már vízszintes helyzetig megemelt combunkat gyors utánaengedéssel egészen addig süllyesztjük, míg a comb hossztengelye függőleges helyzetbe kerül. A fékező mozdulat hatására lecsökken a labda sebessége és a labda a játékos elé kerül. A másik fajtánál a combunkat az érkező labda irányába megemeljük, így a labda fölfelé pattan róla. A tekintet a labdán, a testsúly pedig a támaszlábon van (22. kép).

22. kép: A combbal történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A combbal történő labdaátvétel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást követő magyarázat után a comb vízszintesig történő megemelését, majd az utánaengedést labda nélkül gyakorolják a tanulók. Ezután saját maguknak dobják fel a labdát egyre magasabbra és a comb utánaengedésével csökkentik a labda sebességét. A tanuló a labdát talajra érés után talppal megállíthatja, majd belsővel átadást hajthat végre. A másik átvételi formánál is először saját maguknak dobják fel a tanulók a labdát és a combról felpattanó labdát a talajra érés után szintén talppal megállíthatják. Ezután következhet a társ által egyre nagyobb távolságból ívelten dobott labdák átvétele úgy, hogy a combot az érkező labda irányába kell emelni.

Néhány példa a combbal történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• A comb utána engedésének labda nélküli gyakorlása.
• Mellmagasságból leejtett labda utána engedéssel történő átvétele.
• Fejmagasságból leejtett labda utána engedéssel történő átvétele.
• Függőlegesen a fejmagasság fölé dobott labda utána engedéssel történő átvétele.
• Társ által kétkezes alsó átadással ívelten dobott labda átvétele utána engedéssel.
• A comb emelésének labda nélküli gyakorlása.
• Mellmagasságból leejtett labda váltott combbal történő emelgetése.
• Mellmagasságból leejtett labda combemeléssel történő átvétele.
• Fejmagasságból leejtett labda combemeléssel történő átvétele.
• Függőlegesen a fejmagasság fölé dobott labda combemeléssel történő átvétele.
• Társ által kétkezes alsó átadással ívelten dobott labda átvétele combemeléssel (23. kép).

23. kép: Az ívelten dobott labda átvétele combemeléssel
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a combbal történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• A labda levegőben tartása váltott lábú combérintéssel versenyszerűen.
• Pontszerző játék közben a combbal történő labdaátvétel gyakorlása.
• Cicajáték közben a combbal történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a combbal történő labdaátvétel gyakorlása.

A combbal történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az átvételt végző láb combja korán kezdi meg az utána engedést, ezért a comb nem találkozik a labdával.
  Fejmagasságból leejtett labda többszöri ismétléssel történő levétele.
• Az átvételt végző láb combjáról a labda túlságosan magasra pattan.
  Függőlegesen a fejmagaság fölé dobott labda többszöri levétele úgy, hogy a labda csak mellmagasságig pattanhat fel a combról.

6.3.6. A mellel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A mellel történő labdaátvétel technikai leírása

A mellel történő labdaátvételnek két formája lehetséges. Az egyiknél az érintkezés után a labda a föld felé hull, a másiknál pedig a mellről felpattan. Az első változatnál a térdek enyhén hajlított, a csípő előretolt, a felsőtest pedig enyhén hátradőlt helyzetben van. A mellkas az érintkezés előtt kidomborodik, míg a labdaérintés pillanatában visszahúzódik, a csípő pedig az érkező labda irányával megegyezően hátrakerül. Ezáltal a labda sebessége lecsökken, majd a talajra esik. A harántterpeszben elöl levő láb az átvétel során a másik mellé lép. A másik változatnál a labdaérintés előtt a harántterpeszben elhelyezkedő lábak bokából és térdből kinyúlnak, így a csípőből enyhén hátrahajló felsőtest mellkasi része a labda érkezési irányával ellentétesen mozog. A folyamat következményeként a labda a mellkasról felfelé pattan. A kétfajta átvétel közül ez utóbbi végrehajtása az egyszerűbb (24. kép).

24. kép: A mellel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A mellel történő labdaátvétel oktatása

Az oktatást célszerű a mellről felpattanó változattal kezdeni. A tanári bemutatást vagy bemutattatást követő rövid magyarázat után a mozdulatot először labda nélkül gyakorolják a tanítványok. A helyes alaphelyzet felvétele mellett a bokából és térdből történő kinyúlást többszöri ismétléssel, valamilyen hangjelre egyszerre gyakorolják a tanulók. Ezután következhet a társ által szemből kétkezes alsó átadással egyre nagyobb távolságból dobott labda átvétele, majd a mellről felpattanó labda két kézzel történő elkapása. A másik változatnál is célszerű a tanári bemutatást rövid magyarázattal kiegészíteni. A labda nélküli gyakorlatok közben kell odafigyelni a helyes testtartás kialakítására. Lényeges különbség, hogy itt a felsőtest a labdaátvétel pillanatában nem hátra, hanem előre dől. A párokban végezhető labdás gyakorlatoknál célszerű először puha labdákat használni, majd a távolságot fokozatosan növelni.

Néhány példa a mellel történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

• Az átvétel mozdulatának labda nélküli gyakorlása.
• Társ által szemből, előbb egy pattanás után, majd egyre nagyobb távolságból kétkezes alsó átadással dobott labda átvétele a mellkas labda irányába történő előrenyomásával, majd a labda két kézzel történő elkapása.
• Társ által szemből egyre nagyobb távolságból kétkezes alsó átadással dobott labda átvétele a mellkas hátraengedésével, majd a labda talppal történő megállítása.

Néhány példa a mellel történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a mellel történő átvétel mindkét változatának a gyakorlása.
• Cicajáték közben a mellel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a mellel történő labdaátvétel gyakorlása.

A mellel történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A bokából és térdből történő kinyúlás eltúlzott, ezért a labda túlságosan magasra pattan.
  Szemből a társ által kétkezes alsó átadással dobott labda többszöri ismétléssel történő átvétele, majd a labda elkapása a fejmagasságban.
• A felsőtest nem megfelelő szögben történő hátradőlése miatt a labda előre pattan.
  Szemből a társ által kétkezes alsó átadással különböző ívben dobott labda többszöri ismétléssel történő átvétele, majd a labda elkapása a fejmagasságban.

6.3.7. A fejjel történő labdaátvétel technikai leírása és oktatása

A fejjel történő labdaátvétel technikai leírása

A hozzáállás harántterpeszben, enyhén behajlított térdekkel történik. A tompítást az érintkezés pillanatában a nyakból előrenyújtott fej visszahúzásával, a törzs hátraengedésével és a térd erőteljes hajlításának összehangolt mozgásával lehet megvalósítani. A tompítás hatékonyabb lehet, ha a hátul levő láb még hátrébb kerül, a térdek pedig jobban behajlanak (25. kép).

25. kép: A fejjel történő labdaátvétel
Forrás: Saját felvétel

A fejjel történő labdaátvétel oktatása

A fejjel történő labdaátvétel az egyik legnehezebb technikai elem. Oktatására csak akkor érdemes hangsúlyt fektetni, ha a többi átvételt már technikailag megfelelően hajtják végre a tanítványok. A tanári bemutatás vagy bemutattatás után következhet a lábmunka labdanélküli, majd labdával történő gyakorlása. A labdát függőleges síkban egyre magasabbra kell feldobni, majd fejjel átvenni úgy, hogy az elpattanás ne legyen erőteljes a homlokról. Ezután a társ által szemből kétkezes alsó átadással dobott labdák átvétele következik.

Néhány példa a fejjel történő labdaátvétel rávezető gyakorlataira

• A tanítványok saját maguknak dobják fel a labdát egyre magasabbra, majd megpróbálják a labdát fejjel átvenni úgy, hogy a labda kevésbé pattanjon el a homlokukról.
• Társ által szemből, kétkezes alsó átadással dobott labda fejjel történő átvétele, majd elkapása.

Néhány példa a fejjel történő labdaátvétel előkészítő játékaira

• Fejelés párokban folyamatosan úgy, hogy a szemből érkező labdát először átveszik fejjel, majd visszafejelik a társuknak. A párok egymással versenyeznek, hogy melyik pár tudja többször a gyakorlatot úgy végrehajtani, hogy a labda a levegőben maradjon.
• Pontszerző játék közben a fejjel történő labdaátvétel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a fejjel történő labdaátvétel gyakorlása.

A fejjel történő labdaátvétel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az átvétel pillanatában a térd nyújtott helyzetben van.
  A térd hajlított helyzetének gyakorlása először labda nélkül, majd szemből kétkezes alsó átadással dobott labdával.
• A labda nagyon felpattan a homlokról.
  A saját maguknak feldobott labda átvételét többszöri ismétléssel úgy kell gyakorolni, hogy a fejet és a törzset az érintés pillanatában hátra kell engedni, a térdet pedig erőteljesen hajlítani.

6.4. A cselezések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk

A labdarúgó számtalan olyan helyzetbe kerül, hogy ellenfelét valamilyen cseles mozgással kell megtéveszteni. A cselezés történhet labda nélkül (testcsel), labdával és a kettő összekapcsolásával (összetett, vagy kombinált csel). A labdarúgás technikai elemeivel foglalkozó szakirodalmak elemzéséből kiderül, hogy a cselezések felosztásánál kisebb eltérések figyelhetők meg a szaknyelvezetben, de a csel végrehajtása ugyanazon mozdulatokat tartalmazza (Bicskei 1997; Csanádi 1987; Csillag 1980; Magyar 1992). A cselezéseket végrehajthatjuk az előttünk, a mögöttünk és a mellettünk levő ellenféllel szemben. Az előttünk levő ellenféllel szemben a labdaelhúzást belső csüddel, a labdaelhúzást belső csüddel egy testcsellel, a labdaelhúzást belső csüddel két testcsellel, a labdaeltolást külső csüddel, az átlépős cselt, a hátrahúzós cselt, a rúgócselt, a megkerülős cselt és az alagútcselt használhatjuk. A mögöttünk levő ellenféllel szemben a kifordulós cselt, a labdaátvételt testcsellel és az átvétel nélküli kifordulós cselt alkalmazhatjuk. A mellettünk levő ellenfelet a rálépős és a láblendítős csellel téveszthetjük meg.

6.4.1. A labdaelhúzás belső csüddel cselezés technikai leírása és oktatása

A labdaelhúzás belső csüddel cselezés technikai leírása

Ezt cselezési formát általában labdavezetés után akkor alkalmazzuk, amikor a szemben levő ellenfelet a labdát birtokló lábunk ellenkező oldalán próbáljuk átjátszani. A cselező játékos a labdát a támaszláb irányába elhúzza, majd a test előtt keresztbe lép. Az elhúzás idején a testsúly a támaszlábon van, a felsőtest pedig a támaszláb irányába dől. Az elhúzás után a támaszláb láb gyors lépéssel átveszi a labdát. A labdaelhúzás belső csüddel cselezés végrehajtható testcselekkel és lövő cselekkel is.

A labdaelhúzás belső csüddel cselezés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Ezután szlalom labdavezetések következnek belső csüddel bóják és karók között. Az elhúzás mértékét a bóják és karók elhelyezésének távolságával szabályozhatjuk. Ezután passzív, majd aktív ellenféllel szemben gyakoroltatjuk a feladatot. A védekező játékos először mozdulatlanul áll, majd szemből érkezik, ami szükségszerűvé teszi a cselező mozdult felgyorsítását.

Néhány példa a labdaelhúzás belső csüddel cselezés rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• Szlalom labdavezetés különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják és karók között.
• Szlalom labdavezetés belső csüddel mozdulatlan ellenfelek között.
• Előre mozgó ellenféllel szembeni gyakorlás párokban.

Néhány példa a labdaelhúzás belső csüddel cselezés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a labdaelhúzás belső csüddel történő cselezés gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a labdaelhúzás belső csüddel cselezés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a labdaelhúzás belső csüddel cselezés gyakorlása.

A labdaelhúzás belső csüddel cselezés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaelhúzás pillanatában a súlypont magasan van.
  Fel kell hívni a figyelmet a támaszláb erőteljesebb hajlítására.
• A labdaelhúzás rossz ütemben történik, az ellenfél könnyedén megszerzi a labdát.
  Az elhúzás többszöri ismétléssel történő gyakorlása szemből érkező aktív védővel szemben.
• A labdaelhúzás túlságosan rövidre, illetve hosszúra sikerül.
  Az elhúzás utáni labdavezetés a kijelölt vonalakon.

6.4.2. A labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés technikai leírása és oktatása

A labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés technikai leírása

A labdavezetés közben a felsőtestünk kibillentésével úgy teszünk, mintha a labdát ebbe az irányba szeretnénk elvinni. Az ellenfél reakciója után testsúlyunkat a felsőtest visszabillentésével másik lábunkra helyezzük, majd a labdát belső csüddel elhúzzuk az eredeti dőléssel ellentétes irányba. A csel sikeres végrehajtásához a súlypontot alacsonyan kell tartani, ami támaszláb térdének erőteljes hajlításával érhető el.

A labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Először álló helyzetben kell a felsőtest mozgását, a kitámasztást és az elhúzást gyakorolni. Ezután lassú labdavezetés közben, bóják között gyakorolják a kidőlést mindkét irányba. A következő lépésben álló, majd mozgó ellenféllel szemben hajtják végre a cselezést.

Néhány példa labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés rávezető gyakorlataira

• Álló helyzetben a testcsel gyakorlása álló labda mögött.
• Álló helyzetben a testcsel és a labdaelhúzás egymás utáni végrehajtása.
• Lassú labdavezetés közben bóják között a kidőlés, kitámasztás és a labdaelhúzás gyakorlása.
• A csel gyakorlása szemben álló passzív ellenféllel.
• A csel gyakorlása szemben álló, majd szemből érkező aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés gyakorlása.

A labdaelhúzás belső csüddel, egy testcsellel cselezés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaelhúzás előtti testcsel túlságosan gyors, így az ellenfél nem reagál rá.
  A csel ritmusának többszöri gyakorlása úgy, hogy az ellenfelet megkérjük, hogy lépjen ki a testcsel irányába. Ezt követően életszerűen gyakorolják a cselt párharcok közben.
• A testcsel és a labdaelhúzás nincs összhangban, a cselezés nem folyamatos.
  A testcsel és a labdaelhúzás összekapcsolásának többszöri gyakorlása aktív ellenféllel.

6.4.3. A labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés technikai leírása és oktatása

A labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés technikai leírása

Ezt a cselt általában álló ellenféllel szemben alkalmazzuk. A cselezést végrehajtó játékos a felsőtestét az egyik irányba dönti, majd a dőléssel azonos oldali lábával kitámaszt. Ezután a felsőtestét átbillenti az ellenkező irányba és az átbillentés irányába eső lábával ismét kitámaszt. Ezt követően a testsúlyát áthelyezi a testcsel kezdetén először használt támaszlábára és a másik láb belső csüdjével labdaelhúzást végez.

A labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Először álló helyzetben kell a felsőtest kétirányú, egymás utáni kibillentését, az egymás utáni kitámasztást és az elhúzást gyakorolni. Ezután lassú labdavezetés közben meghatározott jeleknél kell a testcselek utána a labdaelhúzást végrehajtani. A következő lépésben álló, majd szemből érkező ellenféllel szemben hajtják végre a cselezést.

Néhány példa labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés rávezető gyakorlataira

• Álló helyzetben a testcsel gyakorlása az egyik, majd a másik irányba, majd az első irányba történő elfutás.
• Álló helyzetben a kétirányú testcsel és a labdaelhúzás egymás utáni végrehajtása.
• Lassú labdavezetés közben a meghatározott jelnél a két testcsel, a két kitámasztás és a labdaelhúzás gyakorlása.
• A csel gyakorlása szemben álló passzív ellenféllel.
• A csel gyakorlása szemből érkező aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés gyakorlása.

A labdaelhúzás belső csüddel, két testcsellel cselezés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaelhúzás előtti testcselek túlságosan gyorsak, így az ellenfél nem reagál rá.
  A csel ritmusának többszöri gyakorlása úgy, hogy az ellenfelet megkérjük, hogy lépjen ki a testcselek irányába. Ezt követően életszerűen gyakorolják a cselt párharcok közben.
• A testcselek után a labdaelhúzás későn kezdődik, a cselezés ezért nem folyamatos.
  A testcselek és a labdaelhúzás összekapcsolásának többszöri gyakorlása aktív ellenféllel.

6.4.4. A labdaeltolás külső csüddel cselezés technikai leírása és oktatása

A labdaeltolás külső csüddel cselezés technikai leírása

Ezt cselezési formát általában labdavezetés után akkor alkalmazzuk, amikor a szemben levő ellenfelet a labdát birtokló lábbal azonos irányba próbáljuk átjátszani. A cselező játékos a labdát a labdát birtokló láb irányába külső csüddel eltolja. A testsúly a támaszlábon van, a felsőtest pedig a labdaeltolás irányába dől. A testcsellel összekötött változatnál a felsőtest először a támaszláb irányába dől, majd hirtelen visszabillen az eltolás irányába. Az eltolást úgy kell végrehajtani, hogy az ellenfél ne tudja a labdát megszerezni (26. kép).

26. kép: A labdaeltolás külső csüddel cselezés
Forrás: Saját felvétel

A labdaeltolás külső csüddel cselezés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Ezután szlalom labdavezetések következnek külső csüddel bóják és karók között. Ezután passzív, majd aktív ellenféllel szemben gyakoroltatjuk a feladatot. A védekező játékos először mozdulatlanul áll, majd szemből érkezik, ami szükségszerűvé teszi a cselező mozdult felgyorsítását.

Néhány példa labdaeltolás külső csüddel cselezés rávezető gyakorlataira

A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani!

• Járás közben a bója előtt baloldalra történő kitámasztás, majd a jobb láb oldalirányú kilépésével a bója melletti elhaladás.
• Lassú futás közben a bója előtt baloldalra történő kitámasztás, majd a jobb láb oldalirányú kilépésével a bója melletti elhaladás.
• Lassú, majd gyorsabb labdavezetés közben a bója előtt baloldalra történő kitámasztás, majd a jobb láb külső csüdjével történő labdaeltolás.
• Szlalom labdavezetés különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják és karók között.
• Szlalom labdavezetés külső csüddel mozdulatlan ellenfelek között.
• Előre mozgó ellenféllel szembeni gyakorlás párokban.

Néhány példa a labdaeltolás külső csüddel cselezés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a labdaeltolás külső csüddel cselezés gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a labdaeltolás külső csüddel cselezés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a labdaeltolás külső csüddel cselezés gyakorlása.

A labdaeltolás külső csüddel cselezés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A labdaeltolás rossz ütemben történik, az ellenfél könnyedén megszerzi a labdát.
  A labdaeltolás többszöri gyakorlása szemből érkező aktív védővel szemben.
• A labdaeltolás túlságosan rövidre, illetve hosszúra sikerül.
  A labdaeltolás utáni labdavezetés a kijelölt vonalakon.

6.4.5. Az átlépős csel technikai leírása és oktatása

Az átlépős csel technikai leírása

Ezt cselezési formát általában akkor alkalmazzuk, amikor a szemben álló, vagy felénk mozgó ellenfelet próbáljuk átjátszani. Az átlépős cselnek több változata is van, amelyek végrehajthatóak helyben és mozgás közben is. A cselezés két fő részre bontható. Az elsőben a játékos a labda fölé lép és a felsőtest az átlépés irányába dől. A másodikban a felemelt láb a labda másik oldalánál kitámaszt, a felsőtest pedig az ellenkező irányba dől. A kitámasztás után a másik láb belső csüdjével elhúzzuk a labdát. A labda feletti átlépés kívülről befelé és belülről kifelé is végrehajtható. A labdaelhúzást és labdaeltolást ugyanazzal a lábbal is végrehajtható, mint amelyikkel átlépjük a labdát.

Az átlépős csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Először az állított labda feletti átlépés mozdulatát és az azt követő labdaelhúzást kell gyakorolni. Ezután a mozgó labdával kell végrehajtani a cselezést passzív, majd aktív ellenféllel szemben. A védekező játékos először mozdulatlanul áll, majd szemből érkezik, ami szükségszerűvé teszi a cselező mozdult felgyorsítását.

Néhány példa az átlépős csel rávezető gyakorlataira

• A csel végrehajtása állított labda felett, majd a labda elhúzása.
• A csel gyakorlása labdavezetés közben.
• A csel gyakorlása szemben álló passzív, majd aktív ellenféllel szemben.
• A csel gyakorlása szemből érkező passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa az átlépős csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben az átlépős csel gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben az átlépős csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) az átlépős csel gyakorlása.

Az átlépős csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A cselező mozdulat indítása későn kezdődik, ezért az ellenfél túlságosan közel kerül a cselezést végrehajtó játékoshoz és emiatt a labdát könnyen megszerzi.
  A cselezést többször kell gyakorolni szemből érkező aktív ellenféllel szemben.
• A cselező mozdulat indítása korán kezdődik, ezért a cselezés nem éri el a célját.
  A cselezés megindításának időzítését szemből érkező aktív ellenféllel szemben kell gyakorolni.

6.4.6. A hátrahúzós csel technikai leírása és oktatása

A hátrahúzós csel technikai leírása

Ezt cselezési formát általában akkor alkalmazzuk, amikor a szemben álló, vagy felénk mozgó ellenfelet próbáljuk átjátszani. Az előttünk, vagy mellettünk guruló labdára talppal rálépünk, majd a haladási iránnyal ellenkezőleg hátrahúzzuk a labdát. A hátrahúzás pillanatában a testsúly a támaszlábon van. A hátrahúzás után a labdavezetést, vagy passzolást hajthat végre a játékos. A hátrahúzós csel végrehajtható negyed és 180o -os irányváltoztatással.

A hátrahúzós csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Az talppal történő hátrahúzást és a hátrahúzó láb belsőjével történő visszarúgást először álló helyben gyakorolják a tanulók. A testsúlyuk végig az álló helyzetben lévő támaszlábon van. Ezután labdavezetés közben, egymás után vonalban lerakott bóják és karók mellett hajtják végre a cselezést. Ezt követi a csel passzív, majd aktív védővel szembeni gyakorlása.

Néhány példa a hátrahúzós csel rávezető gyakorlataira

• A hátrahúzás gyakorlása álló helyben.
• A hátrahúzás gyakorlása lassú majd gyorsabb labdavezetés közben.
• A hátrahúzás gyakorlása bóják és karók mellett lassú majd gyorsabb labdavezetés közben.
• A hátrahúzós csel végrehajtása taps, vagy sípjelre 180o-os fordulattal.
• A hátrahúzós csel végrehajtása passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a hátrahúzós csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a hátrahúzós csel gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a hátrahúzós csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a hátrahúzós csel gyakorlása.

A hátrahúzós csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A testsúly nem a támaszlábon van, ezért a labdára lépés erőteljes lesz. Ebben az instabil egyensúlyi helyzetben a hátrahúzás megindítása bizonytalanná válik.
  A csel többszöri gyakorlása sípjelre egymás után.
• A hátrahúzás közben a felsőtest túlbillen a labda függőleges vetületén.
  A csel többszöri gyakorlása sípjelre váltakozó sebességű és irányú labdavezetés közben.

6.4.7. A rúgócsel technikai leírása és oktatása

A rúgócsel technikai leírása

Ezt a cselezési formát a szemben lévő ellenféllel szemben alkalmazzuk. A labdát vezető játékos rúgást színlelve a rálendítést hirtelen megállítja, majd ismét továbbvezeti a labdát. A védekező játékos a rálendítésre védekező mozdulattal reagál, a támadó játékos pedig ennek a reakciónak a függvényében folytatja tovább a labdavezetést, a labdaeltolást, vagy labdaelhúzást.

A rúgócsel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először állított labda mellett a rálendítés megállítását gyakorolják a tanulók. Ezután a tanulók labdavezetés közben bóják, vagy karók mellett gyakorolják a rúgócselt. A következő lépésben passzív, majd aktív ellenféllel szemben párokban történik a gyakorlás.

Néhány példa a rúgócsel rávezető gyakorlataira

• A rálendítés megállításának gyakorlása állított tömött labda mellett.
• A rúgócsel gyakorlása labdavezetés közben bóják vagy karók mellett.
• A rúgócsel gyakorlása párokban passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a rúgócsel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a rúgócsel gyakorlása.
• Cicajáték közben a rúgócsel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a rúgócsel gyakorlása.

A rúgócsel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A rálendítés megállítása későn történik, ezért megtörténik a labda elrúgása.
  A rálendítés megállításának gyakorlása álló labdánál, majd passzív ellenféllel szemben.
• A rúgócsel pillanatában az ellenfél túl közel kerül a cselező játékoshoz, ezért a védő játékos a csel előtt könnyen megszerezheti a labdát.
  A rúgócsel többszöri gyakorlása passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

6.4.8. A megkerülős csel technikai leírása és oktatása

A megkerülős csel technikai leírása

Ezt cselezési formát általában akkor alkalmazzuk, amikor a szemben álló, vagy felénk mozgó ellenfelet próbáljuk átjátszani. Labdavezetés közben a labdavezetést végző láb oldalán belsővel elrúgjuk a labdát az ellenfél mellett, majd az ellenkező oldalon elfutunk mellette és az általunk korábban megrúgott labdát átvesszük és folytatjuk a labdavezetést. A megkerülős cselt főleg a gyors játékosok használják (27. kép).

27. kép: A megkerülős csel
Forrás: Saját felvétel

A megkerülős csel oktatása

Az oktatását az egyszerűbben végrehajtható cselek megtanulása után kell elkezdeni. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A tanulók először bója, vagy karó felhasználásával hajtják végre az önindítást, a megkerülést és a labdaátvételt. Ezután passzív, majd aktív ellenféllel szemben párokban történik a gyakorlás.

Néhány példa a megkerülős csel rávezető gyakorlataira

• Labdavezetés után önindítás és labdaátvétel az előre kijelölt helyeknél.
• Labdavezetés után önindítás, a bója megkerülése és labdaátvétel az előre kijelölt helyeknél.
• A megkerülős csel gyakorlása álló, majd szemből érkező passzív ellenféllel szemben.
• A megkerülős csel gyakorlása szemből érkező aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a megkerülős csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a megkerülős csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a megkerülős csel gyakorlása.

A megkerülős csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az önindítás pillanatában az ellenfél túlságosan közel van, ezért könnyen a labda útjába lép.
  A megkerülős csel gyakorlása a szemből lassú iramú futással érkező ellenféllel szemben. A csel megindításának kezdetét a tanár meghatározott hangjelére kezdi el a tanuló.
• Az önindítás messziről történik, ezért az ellenfél a megfordulás után a labda testtel történő fedezésével előbb éri el a labdát.
  A megkerülős csel gyakorlása a szemből közepes iramú futással érkező ellenféllel szemben.
• Az önindítás túlságosan nagy erőközléssel történik, így a megkerülés után alig éri el a tanuló a labdát.
  A megfelelő mértékű erőközlés többszöri gyakorlása a meghatározott jeleknél. Ezután közepes iramú futással érkező ellenféllel szemben gyakorolják az önindítást, a megkerülést és a labdaátvétel utáni labdavezetést.

6.4.9. Az alagútcsel technikai leírása és oktatása

Az alagútcsel technikai leírása

Ezt cselezési formát általában akkor alkalmazzuk, amikor a szemben álló, vagy felénk mozgó ellenfél lábai között próbáljuk a labdát átrúgni úgy, hogy a társ megkerülése után a labdát ismét birtokoljuk. A labdarúgók körében az alagútcsel helyett a „kötény” elnevezés került a köztudatba. Az alagútcsel egyik sajátos formája, amikor a támadó játékos az ellenfél lába között átpasszolja a labdát a társának (28. kép).

28. kép: Az alagútcsel
Forrás: Saját felvétel

Az alagútcsel oktatása

Az alagútcsel oktatását a megkerülős csel oktatása után kell elkezdeni. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A tanulók először két bója, majd a szemben terpeszállásban álló társ lábai között rúgják át a labdát és gyakorolják az önindítást, a megkerülést és a labdaátvételt. Ezután passzív, majd aktív ellenféllel szemben párokban történik a gyakorlás.

Néhány példa az alagútcsel rávezető gyakorlataira

• Labdavezetés után önindítás a két bója közé, majd a bója megkerülése után labdaátvétel.
• Az alagútcsel gyakorlása terpeszállásban elhelyezkedő, majd szemből érkező passzív ellenféllel szemben.
• A megkerülős csel gyakorlása szemből érkező aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa az alagútcsel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben az alagútcsel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) az alagútcsel gyakorlása.

A alagútcsel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az önindítás pillanatában az ellenfél távol helyezkedik el, ezért a védő játékosnak több ideje marad a lábai összezárására.
  Az önindítás megfelelő távolságból történő időzítése a szemből lassú iramú futással érkező passzív védővel szemben.
• Az önindítás messziről történik, ezért az ellenfél a megfordulás után a labda testtel történő fedezésével előbb éri el a labdát.
  Az alagútcsel gyakorlása a szemből közepes iramú futással érkező ellenféllel szemben.

6.4.10. A kifordulós csel technikai leírása és oktatása

A kifordulós csel technikai leírása

Ezt a cselezési formát a labdarúgók akkor alkalmazzák, amikor az ellenfél mögöttük helyezkedik el. Ilyen helyzetbe kerülhetnek a hátvédek akkor, amikor a saját kapujuk irányába végzik a labdavezetést. Az ellenfél csatára szorosan követve a hátvédet, megpróbálja megszerezni a labdát. A védő egy hazaadást imitáló átadócsel után hirtelen irányváltoztatást végez a közelebbi oldalvonal felé.

A kifordulós csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid, lényegre törő magyarázattal kiegészíteni. Ezután a kifordulást gyakorolják labdavezetés közben bóják, vagy karók mellett.

Néhány példa a kifordulós csel rávezető gyakorlataira

• A hátulról érkező gurított labda átvétele, majd a kifordulás gyakorlása.
• Labdavezetés közben a hirtelen irányváltoztatás gyakorlása meghatározott jeleknél.
• A kifordulós csel gyakorlása a labdavezetést követő passzív ellenféllel.
• A kifordulós csel gyakorlása a labdavezetést követő aktív ellenféllel.

Néhány példa a kifordulós csel előkészítő játékaira

• Fogójáték közben a kifordulós csel gyakorlása.
• Pontszerző játék közben a kifordulós csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a kifordulós csel gyakorlása.

A kifordulós csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A kifordulás íve túlságosan nagy, ezért az ellenfél könnyen követi a játékost.
  Labdavezetés után a kifordulás ívének gyakorlása jelek mellett. A támaszláb térdének erőteljes behajlítása teszi lehetővé a megfelelő ív kialakítását.
• A kifordulás pillanatában az ellenfél túl messze van, így a cselt végrehajtó játékos szembe kerülhet vele.
  A kifordulás megkezdése előtt meg kell győződni az ellenfél helyzetéről. Az ellenfélnek változó sebességben kell követni a játékost, hogy döntési kényszer elé állítsuk a cselező játékost a kifordulás megkezdésére.

6.4.11. A labdaátvétel testcsellel technikai leírása és oktatása

A labdaátvétel testcsellel technikai leírása

Ezt a cselezési technikát akkor alkalmazzuk, amikor háttal állunk az ellenfelünkkel és az egy vagy két testcsellel egybekötött labdaátvétel után lefordulunk róluk, majd labdavezetéssel elmegyünk mellettük. A testcsellel egybekötött labdaátvétel álló helyben és a labda érkezési irányába történő mozgás közben is végrehajtható. A testcsel utáni lefordulás közben a támaszláb lábfeje a lefordulás irányába negyed, vagy annál nagyobb fordulatot végez. Eközben az ellenkező lábunkkal átvesszük a labdát úgy, hogy a labda a lefordulás irányába kerüljön, így a támaszláb végig fedezheti a labdát. A testcselt mindig a tervezett lefordulás irányával ellentétes oldalon úgy kell végrehajtani, mintha a labdát testcsel irányába szeretnénk továbbvezetni.

A labdaátvétel testcsellel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Először labda nélkül, passzív ellenféllel szemben hajtják végre a tanulók mozgást. Ezután a szemből gurított labda testcsel utáni átvétele, majd a 180o-os fordulattal történő továbbvezetése következik.

Néhány példa a labdaátvétel testcsellel rávezető gyakorlataira

• A testcsel labda nélküli végrehajtása, majd a támaszlábbal ellentétes irányú lefordulás és az elfutás gyakorlása a mögöttünk álló ellenfél mellett.
• A szemből laposan gurított labda testcsel utáni átvétele, majd a lefordulás és a labdavezetés gyakorlása a mögöttünk álló passzív ellenfél mellett.
• A testcsellel egybekötött labdaátvétel gyakorlása a mögöttünk lévő aktív ellenféllel.

Néhány példa a labdaátvétel testcsellel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a labdaátvétel testcsellel történő gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a labdaátvétel testcsellel gyakorlása.

A labdaátvétel testcsellel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A testcsel és a lefordulás iránya megegyezik.
  A csel többszöri gyakorlása labda nélkül, álló ellenfél mellett.
• Az átvétel előtti testcsel pillanatában az ellenfél túl messze van, így a labdaátvétellel egybekötött lefordulás után a cselező játékos szembe kerül az ellenfelével.
  A csel gyakorlása a tanár által különböző irányból gurított labdákkal passzív ellenfél mellett.
• A felsőtest oldalirányú kitérése a testcsel közben olyan kicsi, hogy az ellenfél nem reagál rá.
  A felsőtest kibillentésének gyakorlása álló helyzetbe levő ellenféllel szemben.

6.4.12. A labdaátvétel nélküli kifordulós csel technikai leírása és oktatása

A labdaátvétel nélküli kifordulós csel technikai leírása és oktatása

Ezt a cselezési fajtát akkor használjuk, amikor az ellenfél mögöttünk helyezkedik el, a labda pedig nagy sebességgel érkezik felénk. A labdát egy imitált labdaátvétel után, érintés nélkül engedjük mellettünk, vagy alattunk továbbgurulni. Ezután egy gyors, félfordulattal végrehajtott kifordulással megpróbáljuk utolérni a labdát. A cselnek van egy olyan változata is, amikor a tervezett kifordulás irányával ellentétes láb külső élével elpörgetjük a labdát és a kifordulás után az ellenfelet megkerülve utolérjük az általunk előzőleg megpörgetett labdát.

A labdaátvétel nélküli kifordulós csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Eztán a testcsellel egybekötött imitált labdaátvételt és a kifordulást labda nélkül, majd szemből gurított labdával hajtják végre a tanulók.

Néhány példa a labdaátvétel nélküli kifordulós csel rávezető gyakorlataira

• A testcsellel egybekötött imitált labdaátvétel végrehajtása labda nélkül, majd a támaszlábbal ellentétes irányú kifordulás és az elfutás gyakorlása a mögöttünk álló ellenféllel szemben.
• A szemből laposan gurított labda testcsellel egybekötött imitált labdaátvétele, majd a kifordulás és a labdavezetés gyakorlása a mögöttünk álló passzív ellenféllel szemben.
• Az testcsellel egybekötött imitált labdaátvétel és a kifordulás gyakorlása a mögöttünk lévő aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a labdaátvétel nélküli kifordulós csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a kifordulós csel labdaátvétel nélkül történő gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a kifordulós csel labdaátvétel nélküli gyakorlása.

A labdaátvétel nélküli kifordulós csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A kifordulás későn kezdődik, ezért az ellenfél előbb érheti el a labdát.
  A csel többszöri gyakorlása úgy, hogy megkérjük az ellenfelet, hogy mozduljon el a testcselre, de a mellette elguruló labdát először engedje a támadó játékosnak megszerezni, majd próbálja ezt megakadályozni.
• Az imitált labdaátvétel előtti testcsel olyan gyorsan történik, hogy az ellenfél nem reagál rá.
  A testcsel lassú végrehajtása és az imitált labdaátvétellel végrehajtott kifordulás labda nélküli, majd labdával végrehajtott gyakorlása.

6.4.13. A rálépős csel technikai leírása és oktatása

A rálépős csel technikai leírása

A rálépős cselt akkor alkalmazzuk, amikor gyors labdavezetés közben az ellenfél mellettünk helyezkedik el. Az ellenféltől távolabb levő lábunk talpával egy gyors mozdulattal rálépünk a labdára és megállítjuk, miközben a testsúly a térdben erősen hajlított támaszlábon van. Az ellenfél a megállított labda helyétől viszonylag messze kerül, így a labdát könnyen lepasszolhatjuk, vagy másik irányba továbbvezethetjük. A cselnek van egy olyan változata is, amikor lassú labdavezetés közben hajtjuk végre a rálépést, majd ugyanazon lábbal elindítunk egy gyorsabb futás közbeni labdavezetést. Az ellenfél ebben az esetben megáll, de az újabb megindulásra későn reagál.

A rálépős csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a tanulók a saját maguknak lassan kigurított labda után futnak, majd talppal megállítják és továbbvezetik. Ezután a rálépést és a továbbvezetést labdavezetés közben előre meghatározott jeleknél kell végrehajtani. A következő lépésben a mellettünk futó ellenféllel szemben gyakoroljuk a rálépős cselt.

Néhány példa a rálépős csel rávezető gyakorlataira

• Lassan kigurított labda talppal történő megállítása, majd továbbvezetése.
• Labdavezetés közben a labda talppal történő megállítása, majd továbbvezetése.
• Labdavezetés közben a rálépős csel gyakorlása bóják és karók mellett.
• Labdavezetés közben a labda megállítása sípjelre, majd továbbvezetése.
• A rálépős csel gyakorlása passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a rálépős csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a rálépős csel gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a rálépős csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a rálépős csel gyakorlása.

A rálépős csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A rálépés után túlfut a cselező játékos a labdán.
  A rálépés és a megállás gyakorlása a 4-5 m-re elhelyezett állított labdára.
• A testsúly nem a támaszlábon van, ezért a labdára lépés erőteljes lesz, ami egy instabil egyensúlyi helyzethez vezet.
  A csel sípjelre történő egymás utáni gyakorlása a testsúly támaszlábra helyezésének hangsúlyozásával.

6.4.14. A láblendítős csel technikai leírása és oktatása

A láblendítős csel technikai leírása

A láblendítős cselt a mellettünk lévő ellenféllel szemben alkalmazzuk. A labdavezetést végző játékos a labda fölé lépve úgy tesz, mintha a lendítő láb talpával megállítaná a labdát. A cselező játékos a labda érintése nélkül engedi a labdát továbbgurulni, miközben a lendítő lába a labda mögé kerül. Ezután a lendítő lábát leteheti a talajra, vagy talajérintés nélkül továbbvezetheti a labdát. A hétköznapi életben ezt a cselezési fajtát „biciklicsel”-nek nevezik. A rálépős és a láblendítős cselt a kiszámíthatatlanság miatt felváltva alkalmazzák a játékosok.

A láblendítős csel oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezután a lendítő mozdulat gyakorlása labda nélkül, majd álló labda felett. A következő lépésben a mellettünk levő ellenféllel szemben lassú labdavezetés közben a láblendítős cselt úgy kell gyakorolni, hogy az ellenfél nem szerezheti meg a labdát. Végül a láblendítős cselt szabadon gyakorolhatják párokban.

Néhány példa a láblendítős csel rávezető gyakorlataira

• A láblendítés gyakorlása álló labda felett.
• Nekifutás után a láblendítés gyakorlása a 4-5 m-re elhelyezett állított labdánál, majd a labda továbbvezetése a lendítő lábbal.
• A láblendítés gyakorlása lassan kigurított labda felett.
• A láblendítés gyakorlása labdavezetés közben bóják és karók mellett.
• A láblendítős csel gyakorlása sípjelre, majd a labda továbbvezetése.
• A láblendítős csel gyakorlása passzív, majd aktív ellenféllel szemben.

Néhány példa a láblendítős csel előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a láblendítős csel gyakorlása.
• Labdavezetéses fogójáték közben a láblendítős csel gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a láblendítős csel gyakorlása.

A láblendítős csel közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A láblendítés nem érzékelhető a gyors futás közben végrehajtott labdavezetés miatt.
  A láblendítés gyakorlása közepes iramú labdavezetés közben bóják és karók mellett.
• A láblendítés pillanatában a támaszláb túl messze van a labdától.
  A láblendítős csel gyakorlása egyre nagyobb sebességgel végrehajtott labdavezetés közben.

6.5. A szerelések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk

A szereléseket végrehajthatjuk az ellenfél testhelyzetéhez viszonyítva elölről, hátulról és oldalról. Az előttünk szemben levő játékostól az alapszereléssel, az előttünk háttal levő játékostól hátulról a megelőző szereléssel és a becsúszó szereléssel, a mellettünk lévő labdát birtokló játékostól a szabályos ütközéssel szerezhetjük meg a labdát.

6.5.1. Az alapszerelés technikai leírása és oktatása

Az alapszerelés technikai leírása

Az alapszerelésnek két formáját különböztethetjük meg. Az egyszerűbb formánál a labdát birtokló játékostól a labda kissé távolabb kerül és ezt a pillanatot kihasználva a védő játékos egyszerűen elrúgja a labdát. A másik formát akkor alkalmazzuk, amikor a szemből érkező támadó játékos labdavezetéssel közeledik felénk és a labdabirtoklás közben nincs lehetőség a labda elrúgására. Ilyenkor a védő játékos a támadó elé lép és a kitámasztás után a szerelést végrehajtó láb belsőjét a labda útjába helyezi. A szerelés pillanatában a felsőtest előredől, a csípőből kifordított láb enyhén behajlik, a térd és bokaízület pedig megfeszül. A szerelés sikerességét elősegíti, ha a védő a vállával az ellenfél vállát eltolja.

Az alapszerelés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezután olyan küzdőgyakorlatok gyakorlását kell beiktatni, amelyben a test-test elleni küzdelem is szerepel. A térd és a bokaízület megfeszítését szolgálják azok a páros gyakorlatok, amelyben a két játékos közé helyezett tömött labdára azonos lábbal egyszerre történik a belsővel történő rálendítés és a rúgás. Ezután az egyik játékos helyben marad, a másik pedig néhány lépés után rúgja meg a labdát. A következő lépésben mindkét játékos néhány lépés megtétele után egyszerre indul az álló labdára és egyszerre hajtja végre a belsővel történő rúgást. A rúgás előtti lendületszerzést egyre nagyobb sebességgel hajtják végre a játékosok. A tanulás végső szakaszában lassú, majd gyors labdavezetés közben gyakorolják az alapszerelést.

Néhány példa az alapszerelés rávezető gyakorlataira

• Páros küzdőgyakorlatok vállal történő lökéssel.
• Álló helyzetben a hátralendített láb megtartása után az egymással szemben álló játékosok a közöttük elhelyezett tömött labdára az oktató jelére egyszerre végzik a rálendítést és a labda megrúgását belsővel. A kitámasztás, a hátralendítés, a rálendítés és a belsővel történő rúgás azonos lábbal történik.
• Az egyik játékos helyben marad, a másik pedig néhány lépés nekifutás után rúgja meg a labdát belsővel. A rálendítés és a rúgást a két játékos egyszerre hajtja végre.
• A szemben elhelyezkedő játékosok egyszerre indulnak a közöttük levő labdára. Néhány lépés nekifutás után azonos lábbal egyszerre hajtják végre a kitámasztást, a hátralendítést, a rálendítést és a labda belsővel történő megrúgását.
• Az alapszerelés gyakorlása lassú, majd gyors labdavezetés közben.

Néhány példa az alapszerelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben az alapszerelés gyakorlása.
• Cicajáték közben az alapszerelés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) az alapszerelés gyakorlása.

Az alapszerelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az alapszerelés pillanatában a testsúly a szerelő lábon van.
  Az alapszerelés gyakorlása a lassú labdavezetéssel közeledő támadóval szemben. Az alapszerelés után a szerelést végrehajtó lábbal tovább kell vezetni a labdát.
• A szerelés pillanatában a térd és a bokaízület nincs megfeszítve.
  Két játékos egymással szemben áll és a közöttük levő tömött labdára az oktató jelére egyszerre hajtják végre a rálendítést. A labdaérintés után megpróbálják a lábfejük belső részét a labdán tartani.

6.5.2. A megelőző szerelés technikai leírása és oktatása

A megelőző szerelés technikai leírása

Megelőző szerelésre akkor van lehetősége a védő játékosnak, amikor a támadó játékos mögött helyezkedik el. A megelőző szerelés folyamán a védőjátékos a támadó elé kerül és megakadályozza a támadó felé érkező labda átvételében. A megelőző szerelést a támadó játékoshoz érkező átadás kezdetéhez kell ütemezni. A megelőző szerelés akkor nevezhető hasznosnak, ha a játékosok lábbal, vagy fejjel a labdát a csapattársukhoz továbbítják. Vannak azonban olyan játékhelyzetek, amikor a megelőző szerelés közben labdát egyszerűen elrúgják, vagy elfejelik a játékosok. A megelőző szerelés előtt a védő játékosnak úgy kell helyezkednie, hogy lássa a várható passz elindításának kezdetét. A támadóhoz viszonyított túl közeli, vagy távoli helyezkedés csökkenti a szerelés sikeres végrehajtásának esélyét. Arra is érdemes a védő játékosnak odafigyelnie, hogy az ellenfélnek azon az oldalán helyezkedjen el, amelyik a pálya középső hossztengelye felé néz. Emiatt a támadó játékos nagy valószínűséggel az oldal vonal felé kezdi meg a lefordulós cselt testcsellel vagy testcsel nélkül.

A megelőző szerelés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezután a védő játékos megelőző mozdulatát kell szemből gurított labdával gyakoroltatni. A gurítás után a szemből kétkezes alsó átadással dobott labda elfejelésével hajtják végre a megelőző szerelést. Kezdetben a támadó játékos helyben marad, majd a gurítás és a dobás irányába pár lépést tesz.

Néhány példa a megelőző szerelés rávezető gyakorlataira

Álló helyzetben levő támadóval szemben:

• A megelőző szerelés gyakorlása szemből gurított labdára lábbal.
• A megelőző szerelés gyakorlása a szemből kétkezes alsó átadással dobott labdára fejjel.

Az érkező labda irányába mozgó támadóval szemben:

• A megelőző szerelés gyakorlása szemből gurított labdára lábbal.
• A megelőző szerelés gyakorlása szemből kétkezes alsó átadással dobott labdára fejjel.

Néhány példa a megelőző szerelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a megelőző szerelés alkalmazása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a megelőző szerelés gyakorlása.

A megelőző szerelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A védő játékos túl közel helyezkedik a támadó játékoshoz.
  A helyezkedés gyakorlása a támadó játékos helyváltoztatásának követésével.
• A védő játékos túl messze helyezkedik a támadó játékostól.
  A helyezkedés gyakorlása a támadó játékos helyváltoztatásának követésével.
• A megelőző szerelés rossz ütemben történik.
  A megelőző szerelés gyakorlása a szemből különböző sebességgel gurított labdára álló, majd a labda irányába mozgó támadóval szemben.

6.5.3. A becsúszó szerelés technikai leírása

A becsúszó szerelés technikai leírása

Ezt a szerelési formát akkor alkalmazzák a védő játékosok, amikor az ellenfél már túljutott rajtuk és hátulról, kissé rézsútos irányból próbálják a labdát a talajon csúszva talppal eltolni. Az ellenfélhez közelebbi támaszlábról a védő elrugaszkodik, majd az ellenféltől távolabbi lábának fokozatos kinyújtásával a lábfej külső élén rézsútosan a labda elé csúszik. A becsúszás közben az ellenfélhez közelebbi láb erőteljes térdhajlításával a súlypont egyre közelebb kerül a talajhoz. A legördülés közben a talajra érkezés erejét a becsúszó lábbal azonos oldali kézzel tompítja a játékos.

A becsúszó szerelés oktatása

Az oktatásnál elsődleges szempont a talaj kiválasztása. Lehetőleg füves talajon, vagy tornatermi szőnyegen kezdjük el az oktatást. A tanári bemutatást csak akkor célszerű alkalmazni, ha az oktató fizikai adottságai ezt lehetővé teszik. A bemutatást, vagy bemutattatást rövid magyarázat követheti. A becsúszást először féltérdelésből, majd guggolásból és végül támadóállásból hajtják végre a társ kézfogásának segítségével. Az elől lévő láb oldala felé legördülnek és a kidőlés irányával megegyező oldalon lévő kezükkel tompítják a mozgás erejét. A legördülést mindkét irányban gyakorolni kell. Ezután gyakorlatot járás, majd lassú futás után hajtják végre. A következő lépésben álló labdára történik a becsúszás úgy, hogy a 3-5 m-re elhelyezett labdát talppal kell oldalirányba eltolni. Ezután a két játékos egymás mellett fut, majd a szerelő játékos maga elé engedi a labdavezetést végző támadót és abban a pillanatban, amikor a védőtől távolabbi lábával tolja meg a labdát, megkezdi a becsúszó szerelést. Végül a becsúszó szerelést szabadon, szerepcserével hajtják végre.

Néhány példa a becsúszó szerelés rávezető gyakorlataira

• Féltérdelésből, guggolásból, majd támadóállásból a legördülés gyakorlása mindkét oldalra.
• A becsúszás gyakorlása állásból, járásból, majd futás után.
• A becsúszás gyakorlása 3-5 m-re elhelyezett álló labdára.
• A járásban labdavezetést végző támadó követése, majd a becsúszó szerelés végrehajtása.
• A becsúszó szerelés végrehajtása közepes iramban végrehajtott labdavezetés közben.

Néhány példa a becsúszó szerelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a becsúszó szerelés gyakorlása füves pályán.
• Cicajáték közbe a becsúszó szerelés gyakorlása füves pályán.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a becsúszó szerelés gyakorlása füves pályán.

A becsúszó szerelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A becsúszás nem rézsútos irányból történik, hanem hátulról.
  A becsúszás irányának gyakorlása a labdavezetést végző támadó játékos követése közben.
• A játékos nem a lábfej külső élén, hanem a sarkán csúszik a labda felé.
  A becsúszás gyakorlása állított labdára pár lépés nekifutás után.
• A becsúszás rossz ütemben történik.
  A becsúszás gyakorlása változó sebességű labdavezetést végző ellenfél követése közben.

6.5.4. A kanalazó becsúszó szerelés technikai leírása

A kanalazó becsúszó szerelést akkor alkalmazzák a játékosok, ha a becsúszás után a labdát meg is szeretnék tartani. A becsúszás megkezdése után a védő játékos a támadó játékos felé fordul és a becsúszó láb felhúzott lábfejét a labda útjába helyezi. Ebből a szinte hason fekvő testhelyzetből a védő játékos a kezek segítségével minél előbb feláll, a labdát pedig maga alá húzza. Ezután a labdát egyből, vagy labdavezetés után továbbpasszolhatja a társának. Mivel a kanalazó becsúszó szerelés nem szerepel a tantervben, ezért az oktatás közben alkalmazható módszertani alapelvek ismertetésétől eltekintenék.

6.5.5. A szabályos ütközés technikai leírása és oktatása

A szabályos ütközés technikai leírása

Ezt a szerelési formát akkor alkalmazzák a védő játékosok, ha az ellenfél mellettük fut. Az oldalirányú, vállal végrehajtott ütközést akkor kell megkezdeni, amikor az ellenfelünk testsúlya a tőlünk távolabb eső lábán van. Az ütközés pillanatában a védő játékos testsúlya az ellenféltől távolabbi lábon van, az ellenfél felé eső kar pedig a test mellett szorosan helyezkedik el. A stabilitás biztosítása miatt a támaszláb térdét erőteljesen be kell hajlítani. Ezt a technikai elemet „rempli”-nek is nevezik (Magyar 1992; 203. o.).

A szabályos ütközés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezt követhetik azok a labdanélküli páros küzdőgyakorlatok, ahol a játékosok vállukat összeérintve megpróbálják egymást oldalirányba eltolni. A küzdőgyakorlatot járásban, majd lassú futás közben is érdemes végrehajtatni. Ezután a lassú futás közben labdavezetést végző társ mellett gyakorolják a vállal történő szabályos ütközést.

Néhány példa a szabályos ütközés rávezető gyakorlataira

• Kitolás a körből vállal.
• Járás közben a társ kitérítése a vállak összeérintésével az egyenes vonaltól.
• Futás közben a társ kitérítése a vállak összeérintésével az egyenes vonaltól.
• A lassú labdavezetést végző társ kitérítése a vállak összeérintésével az egyenes vonaltól.
• A gyors labdavezetést végző társ kitérítése a vállak összeérintésével az egyenes vonaltól.

Néhány példa a szabályos ütközés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a szabályos ütközés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a szabályos ütközés gyakorlása.

A szabályos ütközés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• Az ütközés akkor történik, amikor a labdavezetést végző játékos testsúlya a belső lábán van.
  Az ütközés helyes pillanatának gyakorlása egymás mellett járásban, majd lassú futás közben.
• Az ütközés közben a védő játékosnak nincs leszorítva a keze.
  A vállal történő oldalirányú ütközés gyakorlása a kéz leszorításának hangsúlyozásával a játékos mellett álló ellenféllel szemben.

6.6. A fejelések fajtái, technikai leírásuk és oktatásuk

A fejeléseket többféle szempont szerint lehet csoportosítani. A legismertebb csoportosítási szempont aszerint történik, hogy a fej melyik részével történik a labda érintése. Ennek megfelelően a fejelés történhet a homlok középső, oldalsó (homlokdudor) és a fej hátsó részével. A fej hátsó és felső (fejtető) részét csak kényszerhelyzetekben használják a tanulók, ezért az oktatásukkal a szakkönyvekben nem találkozunk. A talajon, vagy a levegőben végrehajtott fejeléseknél a labda előre, hátra és oldalra irányítható. A fejelések végrehajthatóak állásban, járás és futás közben is. A fejelések oktatásánál arra kell ügyelni, hogy a labda ne legyen túlságosan kemény, ezért az oktatás kezdeti szakaszában célszerű gumilabdákkal, vagy röplabdával gyakoroltatni. Arra is rá kell szoktatni a tanítványokat, hogy a fejelés pillanatában tartsák nyitva a szemüket. Ezt azért kell gyakorolni, hogy a későbbiekben a játék közben a labdát tudatosan irányítsák.

6.6.1. A talajon, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása és oktatása

A talajon, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása

A fejelést végrehajtó tanuló lábai kis harántterpeszben, térdben és bokában enyhén hajlított helyzetben vannak. A feléje érkező labda fogadása előtt felsőtestét derékból hátrahajlítja, miközben a testsúly a hátsó lábra kerül. Ezután a felsőtestét hirtelen előre dönti és a homlok középső részével ráfejel a labdára. Arra kell ügyelni, hogy a homlok síkja merőleges legyen a fejelés irányára. Az elfejelt labda erősségét növeli a fejeléssel egyidejű térdnyújtás és a nyakból történő rábólintás. A labda továbbfejlésének magassága attól függ, hogy a labdát a középpont alatt, vagy a középpont felett fejeli meg a tanuló (29. kép).

29. kép: A talajon, a homlok középső részével történő fejelés
Forrás: Saját felvétel

A talajon, a homlok középső részével történő fejelés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A labdával végrehajtott gyakorlatok előtt be kell mutatni a helyes érintkezési felületet. Ez úgy történhet, hogy a tanár a kezében tartott labdát a homloka középső részéhez illeszti. A visszaellenőrzés közben a tanulókat meg kell kérni, hogy tenyerükkel fedjék le a homlok középső részét, majd a két kézzel tartott labdával ütögessék meg a homlokukat. A fejelő mozdulatot először labda nélkül, majd a saját maguknak feldobott labdával kell gyakorolni. Ezután a saját maguknak feldobott labdát fejelik át a társuknak. A következő lépésben a szemből kétkezes alsó átadással dobott labdát kell visszafejelni a társnak.

Néhány példa a talajon, a homlok középső részével történő fejelés rávezető gyakorlataira

• A tanulók a homlokuk közé szorított labdával oldalazó lépésekkel haladnak.
• Kis harántterpeszállásban a fejelő mozdulat gyakorlása labda nélkül.
• Felfüggesztett labdánál az érintési felület tudatosítása után a fejelés végrehajtása.
• Fejjel labdaütögetés a talajra.
• A labda feldobása, majd átfejelése a társnak.
• Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda visszafejelése a társnak (30. kép).
• Labdatartás a levegőben fejjel, párokban (31. kép).
• Labdatartás a levegőben fejjel, hármas csoportokban, háromszög alakzatban.

30. kép: A talajon a homlok középső részével történő fejelés
Forrás: Saját felvétel

31. kép: Labdatartás a levegőben fejjel, párokban
Forrás: Saját felvétel

Néhány példa a talajon, a homlok középső részével történő fejelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a talajon, a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Cicajáték közben a talajon, a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Lábtenisz közben a talajon, a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Fogyasztó fejeléssel. A csapattárs által dobott labdát kell az ellenfélre ráfejelni.
• Párokban történő folyamatos labdatartás fejjel a levegőben versenyszerűen.
• Fejelő versenyek vízszintesen és függőlegesen elhelyezett célokra.
• Fejelés két kapura.
• Beívelés után kapura fejelés a talajon a homlok középső részével versenyszerűen.

A talajon, a homlok középső részével történő fejelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A fejelés nem a homlok középső részével történik.
  A helyes érintési felület tudatosulásának ellenőrzése. A tanulókat meg kell kérni, hogy a tenyerüket, vagy a labdát helyezzék a homlok középső részére, majd a labdát többször egymás után fejeljék a falra.
• A fej labdaérintése előtt a felsőtest hátrahajlítása csak kis mértékben történik.
  A fejelő mozdulat labda nélküli, ütemezésre végrehajtott gyakorlása.

6.6.2. A talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása és oktatása

A talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása

A homlok oldalsó részével történő fejelés érintési felülete kisebb (homlokdudor), mint a homlok középső részével történő fejelésé, ezért kevésbé lehet vele pontosan fejelni. A fejelést végrehajtó tanuló a fejelés irányára oldalhelyzetben, terpeszállásban áll. A feléje érkező labda érkezési irányával ellentétes lábát térdben enyhén behajlítja. A fejelés előkészítő szakaszában a felsőtest a labda érkezési irányával ellentétes oldali, enyhén hajlított térd irányába dől. A felsőtest dőlése közben a térd egyre jobban behajlik, majd a fejelés megindításának pillanatában erőteljesen kinyúlik. Ennek és a csípőből indított, az érkező labda irányába történő törzsfordítás és törzshajlításnak köszönhetően a fej a homlok oldalsó részével rábólint a labdára. A fejelés végrehajtása utána játékos az elfejelt labda irányába dől.

A talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A fejelő mozdulatot először labda nélkül, majd a saját maguknak feldobott labdával kell gyakorolni. A labdával végrehajtott gyakorlatok előtt be kell mutatni a helyes érintkezési felületet. Ez úgy is történhet, hogy a tanár a kezében tartott labdát a homlok oldalsó (homlokdudor) részéhez illeszti. A visszaellenőrzés közben a tanulókat meg kell kérni, hogy tenyerükkel fedjék le a homlok oldalsó részét. Ezután a saját maguknak feldobott labdát fejelik át a társuknak úgy, hogy a fejelés irányára oldalhelyzetben állnak. A következő lépésben a szemből kétkezes alsó átadással dobott labdát kell visszafejelni a társnak.

Néhány példa a talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés rávezető gyakorlataira

• A társak egymás mellett, egymástól 1-2 m-re hason fekvésben majd fekvőtámaszban átgurítják a homlok oldalsó részével a labdát a társuknak (a fej, bólintó, fordító mozdulatának megerősítése).
• A társak egymás mellett, egymástól 1-2 m-re, terpeszülésben majd terpesztérdelésben önmaguknak feldobott labdát fejelik át a társnak (a törzs, fordító mozdulatának gyakorlása).
• Terpeszülésben, terpesztérdelésben társ által, oldalról dobott labda visszafejelése a társnak.
• Terpeszállásban a fejelő mozdulat gyakorlása labda nélkül.
• Felfüggesztett labdánál az érintési felület tudatosítása után a fejelés végrehajtása.
• A fejelés irányára oldalhelyzetben állva labda feldobása a fejelés irányában lévő váll fölé, majd átfejelése a társnak.
• Szemből kétkezes alsó átadással röviden dobott labda oldalhelyzetben történő visszafejelése a társnak.
• Szemből kétkezes alsó átadással röviden dobott labda oldalhelyzetben történő pattintott visszafejelése a társnak.

Néhány példa a talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Cicajáték közben a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Lábtenisz közben a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Fogyasztó fejeléssel. A csapattárs által dobott labdát kell az ellenfélre ráfejelni.
• Fejelő versenyek vízszintesen és függőlegesen elhelyezett célokra.
• Fejelés két kapura.
• Beívelés után kapura fejelés a homlok oldalsó részével versenyszerűen.

A talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A fejelés nem a homlok oldalsó részével történik.
  A helyes érintési felület tudatosulásának ellenőrzése. A tanulókat meg kell kérni, hogy a tenyerüket, vagy a labdát helyezzék a homlok oldalsó részére, majd a labdát többször egymás után fejeljék a falra ezzel az érintési felülettel.
• A fej labdaérintése előtt a felsőtest oldalra hajlítása csak kis mértékben történik.
  A fejelő mozdulat labda nélküli, ütemezésre végrehajtott gyakorlása erőteljes kihajlással.

6.6.3. A levegőben, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása és oktatása

A levegőben, a homlok középső részével történő fejelés technikai leírása

A magasan érkező labdák fejjel történő megjátszásához fel kell ugrania a tanulóknak. A felugrás történhet helyből és nekifutás után egy és páros lábról. A helyből, páros lábbal történő elrugaszkodás után az emelkedést a bokából és térdből történő kinyúlás és a hátsó rézsútos mélytartásban lévő karok előre felfelé lendítése, majd hirtelen megállítása segíti. A légmunka alatta a törzs csípőből, a fej pedig nyakból hátrahajlik, majd a felugrás holtpontján a törzs egy bicskamozdulatnak köszönhetően hirtelen előredől, a fej pedig rábólint a labdára. A leérkezés általában páros lábra történik.

A levegőben, a homlok középső részével történő fejelés oktatása

Miután a játékosok elsajátították a talajon, a homlok középső részével történő fejelés technikáját, rátérhetünk a levegőben törtnő fejelés oktatására. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni. Először a páros lábról történő elrugaszkodást és a fejelő mozdulatot gyakorolják labda nélkül. Ezután a fejelést felfüggesztett labdánál felugrással egybekötve gyakorolják. A következő lépésben az önmaguknak feldobott labdát felugrás után fejelik át a társuknak. Ezt követően a kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdák levegőben történő visszafejelését gyakorolják párokban.

Néhány példa a levegőben, a homlok középső részével történő fejelés rávezető gyakorlataira

• Álló helyből felugorva a fejelő mozdulat gyakorlása labda nélkül.
• Pár lépés nekifutással végrehajtott felugrás után a fejelő mozdulat végrehajtása.
• Magasra felfüggesztett labdánál a fejelés felugrás utáni végrehajtása.
• A labda feldobása, majd felugrás utáni átfejelése a társnak.
• Szemből kétkezes alsó átadással magasan dobott labda visszafejelése a társnak a levegőben.
• Szemből kétkezes alsó átadással magasan dobott labda pattintott visszafejelése a társnak a levegőben.
• Labdatartás a levegőben felugrással egybekötött fejeléssel, hármas csoportokban, háromszög alakzatban.

Néhány példa a levegőben, a homlok középső részével történő fejelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a levegőben, a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Cicajáték közben a levegőben, a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a homlok középső részével történő fejelés gyakorlása.
• Fogyasztó fejeléssel. A csapattárs által dobott labdát kell az ellenfélre ráfejelni.
• Párokban történő folyamatos labdatartás a levegőben versenyszerűen.
• Felugrás utáni fejelések vízszintesen és függőlegesen elhelyezett célokra versenyszerűen.
• Beívelés után kapura fejelés a levegőben a homlok középső részével versenyszerűen.

A levegőben, a homlok középső részével történő fejelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A fejelés nem a homlok középső részével történik.
  A helyes érintési felület tudatosulásának ellenőrzése. A tanulókat meg kell kérni, hogy a tenyerüket, vagy a labdát helyezzék a homlok középső részére, majd a labdát többször egymás után ezzel az érintési felülettel fejeljék a falra.
• Az elrugaszkodás nem erőteljes, a karok lendítése mellső rézsútos mélytartásból indul.
  Az elrugaszkodás és a helyes karlendítés gyakorlása labda nélkül, majd szemből kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdával.
• A felugrás rossz ütemben történik.
  Különböző irányból érkező kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdák felugrás utáni visszafejelése.

6.6.4. A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása és oktatása

A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikai leírása

Ezt a fejelési technika általában akkor használják a tanulók, ha a magasan érkező labdát felugrás után nagyobb távolságba szeretnék eljuttatni. A felugrás történhet helyből és nekifutás után egy és páros lábról. Az elrugaszkodás után a tanuló a fejelő homlokoldallal ellentétes oldali vállát a felsőtest elfordítása és döntése közben hátraengedi. Ezután a felugrás holtpontján egy erőteljes csípőből indított mozdulattal ráfejel a homlok oldalsó részével a labdára. A fejlés utáni a talajra érkezést a harántterpeszben elhelyezkedő lábak térdének behajlításával tompítja a tanuló (32. kép).

32. kép: A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés
Forrás: Saját felvétel

A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés oktatása

Miután a tanulók elsajátították a talajon, a homlok oldalsó részével történő fejelés technikáját, rátérhetünk a levegőben törtnő fejelés oktatására. Először a páros lábról történő elrugaszkodást és a fejelő mozdulatot gyakorolják labda nélkül. Ezután a fejelést felfüggesztett labdánál felugrással egybekötve gyakorolják. A következő lépésben az önmaguknak feldobott labdát felugrás után fejelik át a társuknak. Ezt követően a kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdák levegőben történő visszafejelését gyakorolják párokban a tanulók.

Néhány példa a levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés rávezető gyakorlataira

• Álló helyből felugorva a fejelő mozdulat gyakorlása labda nélkül.
• Pár lépés nekifutással végrehajtott felugrás után a fejelő mozdulat végrehajtása.
• Magasra felfüggesztett labdánál a fejelés végrehajtása a levegőben.
• A labda feldobása, majd felugrás utáni átfejelése a társnak.
• Szemből kétkezes alsó átadással magasan dobott labda visszafejelése a társnak a levegőben.
• Szemből kétkezes alsó átadással magasan dobott labda pattintott visszafejelése a társnak a levegőben.

Néhány példa a levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Cicajáték közben a levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Kis játékok közben (1:1, 2:2, 3:3, 4:4) a homlok oldalsó részével történő fejelés gyakorlása.
• Fogyasztó fejeléssel. A csapattárs által dobott labdát kell az ellenfélre ráfejelni.
• Felugrás utáni fejelések vízszintesen és függőlegesen elhelyezett célokra versenyszerűen.
• Beívelés után kapura fejelés a levegőben a homlok oldalsó részével versenyszerűen.

A levegőben, a homlok oldalsó részével történő fejelés közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A fejelés nem a homlok oldalsó részével történik.
  A helyes érintési felület tudatosulásának ellenőrzése. A tanulókat meg kell kérni, hogy a tenyerüket, vagy a labdát helyezzék a homlok oldalsó részére (homlokdudor), majd a labdát többször egymás után ezzel az érintési felülettel fejeljék a falra.
• Az elrugaszkodás nem erőteljes, a karok lendítése mellső rézsútos mélytartásból indul.
  Az elrugaszkodás és a helyes karlendítés gyakorlása labda nélkül, majd szemből kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdával.
• A felugrás rossz ütemben történik.
  Különböző irányból érkező kétkezes alsó átadással magas ívben dobott labdák felugrás utáni visszafejelése.

6.6.5. A levegőben, a homlok középső részével, vetődéssel történő fejelés technikai leírása

Ezt a fejelési technikát akkor alkalmazzák a tanulók, ha a labda fejmagasság alá érkezik. A vetődéssel végrehajtott fejelés egy és páros lábról történő elrugaszkodással is végrehajtható. A tanulók felsőteste az elrugaszkodás után rézsútosan előredőlt helyzetbe kerül, miközben megpróbálják labdát a homlok középső részével fejbólintással előre, vagy oldalirányba fejelni. A test talajra érkezésének tompítása a karokkal történik. Először a kéz, majd a törzs és legvégül a láb ér talajra. A labdarúgás hétköznapi nyelvezetében ezt a fejelési technikát „csukafejesnek” nevezzük. Mivel a vetődéssel történő fejelés nem szerepel a tantervben, ezért az oktatás közben alkalmazható módszertani alapelvek ismertetésétől eltekintenék.

6.7. A bedobás technikai leírása és oktatása

A bedobás technikai leírása

A bedobás technikáját a szabályok meghatározzák. A labdát arról a helyről kell arccal a pálya irányába kétkezes fej feletti átadással végrehajtani, ahol a labda teljes terjedelmével áthaladt az oldalvonalon akár a földön akár a levegőben. A bedobás pillanatában mindkét lábnak a talajon kell lennie. A bedobás végrehajtható állás közben és nekifutásból.

Az álló helyben végzett bedobásnál a lábak terpesz, vagy harántterpeszben helyezkednek el. A játékos a labdát két kézzel, hajlított könyökkel a feje fölé emeli, miközben törzsét erőteljesen hátradönti. Ezután a törzs előredöntése közben mindkét karját előrelendíti, miközben a labdát a feje fölött, vagy azután a csukló utána kísérésével elengedi. A harántterpeszben álló játékosnál a testsúly az elől lévő lábára kerül.

A nekifutással végrehajtott bedobásnál a játékos a két kézzel végrehajtott hajító mozdulat előtt a test előtt tartja a labdát, majd az utolsó lépéseknél a törzs hátra hajlítása és a harántterpesz kialakítása közben a fej mögé emeli. Ezután a törzs előredöntése közben mindkét karját előrelendíti, miközben a labdát a feje fölött, vagy azután a csukló utána kísérésével elengedi. A nagy lendület miatt gyakran előfordul, hogy a felsőtest előredőlése közben a hátul lévő láb elhagyja a talajt. A bedobással kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy az első érintésig nincs les és közvetlenül nem szerezhető belőle gól. 1883-ban alkalmazták először.

A bedobás oktatása

A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a helyes labdafogást, majd a csukló utánaengedését gyakorolják törzs és lábmunka nélkül. Ezután az egymással szemben álló játékosok a teljes mozgást hajtják végre helyből. Ezt követi a járás, majd néhány lépés nekifutás utáni bedobás gyakorlása párokban. A bedobás lábhelyzetét a bedobás után a tanulás kezdeti szakaszában mindig le kell ellenőrizni.

Néhány példa a bedobás rávezető gyakorlataira

• Ülésben a labda fej feletti átadásának gyakorlás párokban egyre nagyobb távolságból.
• Állásban a kétkezes fej feletti átadás gyakorlása falnál, majd párokban.
• Járás, majd lassú futás után a bedobás gyakorlása.
• Nekifutás után a bedobás gyakorlása meghatározott célterületre.

Néhány példa a bedobás előkészítő játékaira

• Pontszerző játék közben a kétkezes felső átadás gyakorlása.
• Dobó versenyek kétkezes felső átadással különböző távolságban elhelyezett célokra.
• Kidobó kétkezes felső átadással.

A bedobás közben előforduló hibák és a hibajavítás módszerei

• A bedobásnál a két kéz erőközlése eltérő.
  A bedobás gyakorlása falnál.
• A bedobásnál a labdát úgy ejtik játékosok.
  A karok határozott hajító mozdulatának gyakorlása az alkarok előrelendítésével ülésben, párokban.
• A bedobás pillanatában a lábak elemelkednek a talajról.
  A bedobás gyakorlása a lábak helyzetének fokozott ellenőrzése közben.

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás