8.

8. ÖSSZEGZÉS

Visszaemlékezve az általános iskolai és gimnáziumi testnevelő tanáraim konfliktuskezelő módszereire, azok igen változatosak és hatékonyak voltak. Be kell azonban látnunk, hogy napjainkban ezek már nem alkalmazhatóak minden esetben, hisz társadalmunk állandó változásai kihatással vannak a testnevelő tanárok konfliktuskezelő kultúrájára is. Véleményem szerint az oktatás közben létrejövő konfliktusok kezelése nagymértékben kihat a tanár – diák – szülő kapcsolatra, ezért mindenképpen hasznosnak tartom az olyan kutatásokat, amelyek a fent említett interakciók konfliktusainak helyeit, okait és a résztvevők konfliktuskezelő stratégiáit igyekeznek górcső alá venni. A mélyinterjús vizsgálatok elemzéséből kiderült, hogy a testnevelő tanár – diák közötti konfliktusok gyakorisága a korosztályok előrehaladtával növekvő tendenciát mutat. Ez azzal magyarázható, hogy a diákok az életkor növekedésével egyre jobban kinyilvánítják a nemtetszésüket. A szülőkkel történő konfliktusokat a testnevelő tanárok a legtöbb esetben a problémamegoldó konfliktuskezelő stratégiával igyekeznek megoldani. A legtöbb esetben az iskola és a szülők is hasonló állásponton vannak a gyermekük konfliktusainak kezelésével kapcsolatban. Ilyenkor viszonylag könnyebb helyzetben vannak a testnevelő tanárok, hisz a maguk mögött érezhetik a szülők támogatását, ami nagymértékben megnöveli a diákjaikkal kialakult konfliktusaik hatékony megoldását. Amennyiben ez nem teljesül, akkor a diákok megpróbálják a saját érdeküket minél jobban előtérbe helyezni, ami mégjobban kiélezheti az ellentéteket. Kiderült, hogy a konfliktuskezelő stratégiákat a szituációk, a diákok kommunikációs stílusa, a testnevelés óra típusa és a korosztályok életkori sajátosságai befolyásolják a legjobban. A testnevelés órák környezetében a konfliktusterek főként a testnevelés órák elején a rendtartó intézkedések közben, a képességfejlesztő órákon, a vesztésre álló mérkőzések félidejében és a vesztes mérkőzés után jelenhetnek meg. A konfliktust kiváltó okok közül a legtöbben a felszerelés hiányából, a fegyelmezetlenségből és a nem megfelelő kommunikációs stílusból adódó konfliktusokat emelték ki. A vizsgálati személyek közül legtöbben a konfliktusok kezelésére különböző mozgásos cselekvések végrehajtatását alkalmazzák. Ennek oka az is lehet, hogy a konfliktusok kezelését nagyban befolyásolja, hogy mennyi a rendelkezésre álló időmennyiség. A képességfejlesztő órákra differenciáltan olyan gyakorlatokat kell tervezni, amelyek végrehajtása közben minden résztvevő sikerélményhez juthat. A testnevelő tanároknak olyan légkört kell teremteni, hogy a lehető legkevesebbre csökkentsék a konfliktusok létrejöttének valószínűségét. A sportszakmai tudás átadása közben tudatosan kell alkalmazniuk az oktatási folyamat közben létrejöhető konfliktusok kezelésének pedagógiai alapelveit.

A testnevelő tanárok konfliktuskezelő stratégiáinak vizsgálatához eddig főként mélyinterjús vizsgálatokat végeztem. Ezek elemzése és a saját tapasztalataim egyértelműen megerősítették bennem azt a tényt, hogy a testnevelő tanárok szerepvállalása a konfliktusok kezelésében létfontosságú, hisz ennek a minősége döntően befolyásolhatja a sikerességüket. A kutatásomat a jövőben fókuszcsoportos vizsgálatokkal is szeretném kiegészíteni, amely lehetővé teszi, hogy a felszínre került konfliktuskezelési stratégiákat közösen elemezzük, majd egymás előtt kiértékeljük. A konkrét esetekben megtörtént konfliktuskezelő módszerek elemzéséből a résztvevők közvetlenül olyan visszajelzéseket kaphatnak, amelyek a hasonló konfliktusszituációkban kihatással lehetnek a testnevelő tanárok által alkalmazott konfliktuskezelési stratégiákra.

A konfliktuskezelő stratégiák alkalmazásának használatával és az elemzésükkel kapcsolatban mindenképp meg kell említeni, hogy egyik sem nevezhető jónak vagy rossznak, mivel az adott szituáció és a résztvevő felek egymáshoz való viszonya erőteljesen befolyásolja, hogy a résztvevők miként cselekednek a konfliktuskezelés történeti lefolyása közben. A felek legnagyobb megelégedését a legtöbb esetben a problémamegoldó stratégia jelenti, de ez csak akkor valósítható meg, ha mindkét félben megvan az erre való törekvés. Előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban valaki tudatosan olyan stratégiát választ, ami teljesen különbözik a tőle megszokott, és ezért elvárható magatartástól. Az egyén, illetve néha a közösség érdeke is befolyásolja, hogy a résztvevők melyik stratégiát alkalmazzák. Nézőpont kérdése, hogy a felek céljainak eléréséhez, melyik konfliktuskezelési stratégia nevezhető a legjobbnak. Ehhez viszont tisztában kell lenni a másik fél céljaival, amit nem minden esetben hoz a másik tudomására.

Végezetül könyvemet a konfliktusok kutatásának egyik legismertebb szakemberének, Thomas Gordon szavainak az idézetével szeretném lezárni:

„A konfliktusoknak nem a száma, hanem a kezelésük minősége a mérvadó.”

Bízom benne, hogy a könyvben leírt tapasztalataim a kutatási eredményeimmel alátámasztva útmutatásul szolgálhatnak a testnevelés és sport területén dolgozó szakemberek konfliktuskezelésének minőségi változásához.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék « Előző fejezet