3.

3. A XXI. századi fiatalság egészségét különösen veszélyeztető tényezők

A mai idős korosztály számára elképzelhetetlen volt, hogy gyermekeik, és még inkább unokáik egészségét milyen újabb rizikótényezők fogják fenyegetni. Megszabadulva a múlt század elején, ill. közepén még rettegett számos fertőző betegség fenyegetettségétől (gyermekbénulás, „torokgyík”, szamárköhögés, kanyaró, skarlát, mumpsz, TBC, amelyek védőoltásokkal nagyrészt kivédhetők), a modern világ csaknem hasonló súlyosságú, eddig legfeljebb keveseket érintő problémákat „termelt” ki. Gondoljunk csak a drogfüggőségre, a fiatalkorúak alkoholizmusára, a tömegesen előforduló depresszióra, öngyilkosságra, az elhízásra és következményeire, hogy csak néhányat említsünk. A motorizált világ, a technika csodáinak csaknem mindenki számára elérhetősége (TV, internet okos telefonok stb.) minden számos előnye mellett számtalan egészségre ártalmas, mindeddig ismeretlen veszélyforrást is hozott.

Nemcsak a tanulás, tanítás módszerei változnak rohamosan a számítógépes eszközök elterjedésével, de a tananyagok tartalma is változik. Az egészségtan súlypontjai is eltolódnak. Megőrizve az „örök” igazságokat (táplálkozás, mozgás, lelki szellemi élet gondozásának fontossága) sokkal nagyobb súlyt kell fektetni arra, hogyan lehet megóvni a fiatalokat a modern világ rizikótényezőitől, pl.: a függőségek kialakulásától, már szinte óvodáskortól kezdve. Hogyan lehetne visszatérni az „emberi” kommunikációra, megakadályozni az oly csábító virtuális világban élést. Hogyan lehetne elérni, hogy a fiatalok értékrendje visszazökkenjen abba a kerékvágásba, amely nem a népességfogyáshoz, önpusztító magatartásokhoz vezető életmódot, életstílust részesíti előnyben.

A következő fejezetekben a teljességre törekvés nélkül (mert az jelen könyv keretei között lehetetlen lenne), a kutatási eredmények alapján a mai fiatalság számára különösen veszélyeztető egy-egy rizikótényezőt, illetve annak egészségtani vonatkozásait emeljük ki. (A bemutatásuk sorrendje nem jelent valamiféle súlyossági sorrendet.)

3.1. Túl korán kezdett, felelőtlen szexuális magatartás

A HBSC legutóbbi felmérése szerint, a 2006-os adatfelvételhez képest is nőtt az első szexuális kapcsolatot 13 évesen vagy még fiatalabb életkorban elkezdők száma, ami nyilvánvalóan nem kívánatos jelenség. S még rosszabb, hogy az egyáltalán nem védekező fiatalok aránya is nőtt.

A szexuális kapcsolat megkezdése idejének korábbi életkorra tolódása számos tényező következménye. Pl.: A mai társadalom tele van szexuális ingerekkel és a nemiség nyílt, ún. explicit- verbális és vizuális tényanyaga minden más régebbi korszaknál könnyebben és teljesebb mértékben hozzáférhető az ifjúság számára (Szilágyi, 2000).

Az iskolákban általában nincsenek vagy csak kevesek számára adottak vonzó szabadidős programok. A napi, gyakran 8 óránál is többet dolgozó szülőktől nem várható el, hogy tartalmas programot kínáljanak az ebben az életkorban amúgy is a kortársakhoz, kortárs-csoportokhoz vonzódó gyermekek számára. Ha a gyermeknek túl sok szabadideje van, aminek tartalmas kitöltésére az iskola (a „szakemberek”, vagyis a pedagógusok, edzők stb.) vagy különböző ifjúsági szervezetek nem nyújtanak lehetőséget, nagy a veszélye annak, hogy a fiatalok szabadidejüket úgynevezett „pótcselekvéssel” töltik: TV nézéssel, internetezéssel, vagy kóstolgatják a némelyek számára a felnőttséget jelentő magatartást (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogozás, szexuális kapcsolat). Természetesen mértékkel használva, és megfelelő módon kiválasztva a tartalmakat, a „modern” információforrások használatát nem tartjuk károsnak.

A fentiekben említett eszközök kontrollálatlan és túlzásba vitt használata helyett a kamaszkorú gyermekek érdeklődését azonban sokkal inkább a sportolásra, közösségi programokban való részvételre kellene irányítani. Ebben a szülőknek és a pedagógusoknak, az iskolának van komoly felelőssége.

Hogy a kellő ismeretekkel nem rendelkező fiatalok körében és túl korán elkezdett szexuális élet milyen veszélyeket rejt magában (pl. művi abortuszok, fertőzések stb), számos tanulmány igazolja.

Magyarországon 2011-ben – a legutóbbi rendelkezésre álló adatok szerint – a 14 év alattiak körében 170 művi terhességmegszakítást, a 15-19 évesek körében 4539-et végeztek.5

A Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság szerint az egyik legfőbb probléma az, hogy a fiatalok még mindig tájékozatlanok, nincsenek tisztában a fogamzásgátlás lehetőségeivel. Bár a terhességmegszakítás igen gyakori, semmiképpen sem jelentéktelen orvosi beavatkozás. Testi és lelki következményei vannak, komoly szövődményei lehetnek. A művi abortusz következményeként fellépő elváltozások miatt a későbbiekben esetleg nem jön létre a már kívánt terhesség, vagy spontán abortuszok léphetnek fel. Minél fiatalabb korban történik a terhesség művi megszakítása, annál nagyobb kockázattal jár a későbbi gyermekvállalás szempontjából.

Magyarországon az Országos Egészségfejlesztési Intézet megbízásából Simich és munkatársai 2010-ben végeztek egy kutatást a szexuális magatartással kapcsolatban. Ennek során többek között arra voltak kíváncsiak, hogy a 16 évesek körében milyen motivációk az elsődlegesek a szexuális kapcsolat létesítésében. A felmérés adatai alapján ebben a korosztályban a fiúk 63 százaléka a lányok 57 százaléka létesített már szexuális kapcsolatot. A lányok esetében a leggyakoribb, szinte általánosnak mondható motiváció a „szerelem”, míg a fiúk azonban gyakran olyan okokat is említenek, amelyek távol állnak a „szerelemtől” és kifejezett szellemi éretlenségről tanúskodnak. Ilyen említések az ital, a kábítószer, a pornó képek és filmek látványa, fogadások, egymással való rivalizálás. (Simich, 2010).

A legfrissebb adatokat (2012) a fiataloknak a fogamzásgátlással, illetve művi abortusszal kapcsolatos (saját megítélésük szerinti) tájékozottságáról a Baranya megyei 16-17 éves populációból vett - településre és iskolatípusra- reprezentatív minta alapján végzett kutatásunkból idézzük (Sipos, 2014):

A fiatalok 20 %-a nyilatkozott úgy, hogy jól ismeri a fogamzásgátlás módszereit, míg 12 %-uk, hogy egyáltalán nem ismeri.

Ugyanakkor, szintén ebben a kutatásban megkérdezett 102 szülész-nőgyógyász szakorvos úgy nyilatkozott, hogy ebben a korosztályban a fiataloknak csupán kb. 3 %-a ismeri a fogamzásgátlás lehetőségeit, és kb. 17 %-a egyáltalán nincsenek tisztában ezekkel.

Ahhoz képest, hogy a 16-17 évesek kb. 60 %-a már létesített szexuális kapcsolatot, ez az eredmény megdöbbentő. Az is elgondolkodtató, hogy – szintén az orvosok szerint – nem jellemző, hogy a lányok a szexuális élet megkezdése előtt felkeresnék a nőgyógyászt. Sőt csak kevesen tudnak arról, hogy vannak egyáltalán gyermek-nőgyógyász szakrendelések is.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy a 16-17 évesek körében jelentős az abortuszok száma, az orvosok leginkább a serdülők felelőtlen magatartását jelölték meg, ezt követően azt, hogy nem rendelkeznek elég ismerettel a nemi élet alapjairól, végül, hogy nem ismerik jól a fogamzásgátlás módszerekeit.

A kutatás tapasztalatai arra hívják fel a figyelmet, hogy fiatalok egészségtani oktatásában, van mit tenni ezen a téren. Hogy mely módszerek lehetnek hatékonyak az abortuszok számának csökkentése érdekében, szintén témáját képezték kutatásunknak. A fiatalok és az orvosok szerint is a személyes beszélgetés, a tanácsadás a leghatékonyabb módszer. Az írott sajtó, a könyvek szerepe háttérbe szorult.

Mindez igazolja, hogy a pedagógusnak, a védőnőnek, az egészségtan oktatójának is igen nagy felelőssége van a korai szexuális élet káros következményeinek a megelőzésében.

3.2. Függőségek kialakulása

3.2.1. Játékszenvedély, internet-függőség

Már az óvodáskorú gyermekeknél is tapasztalhatjuk, hogy ha okos telefont kap a kezébe, vagy leülhet a számítógép elé, megszűnik körülötte a világ, se lát se hall, szinte nem lehet elvenni tőle, előle a készüléket, szenvedélyesen játszik. A szülők örülnek, hogy milyen ügyes a gyerek. Valóban, rendkívül gyorsan elsajátítják a kisgyermekek a számítógép kezelését, ami egy bizonyos mértékig nagyon hasznos, rengeteg fejlesztő játék is van, amely majd iskoláskorban is segíthet a tanulásban. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek a tevékenységek túlsúlyba kerülnek, s a gyermekek egészséges fejlődéséhez sokszorosan fontosabb tevékenységektől veszik el az időt (mint pl. a szabad levegőn való mozgástól, játéktól, a családdal, testvérekkel, kortársaikkal való együttlétektől).

Nagyobb gyermekek között már egyre gyakrabban fordul elő, hogy valóságos számítógép, illetve internet-függők lesznek. Ez a függőség hasonlítható a játékgép szenvedélyhez, vagy akár a drogfüggőséghez is. Idegenekkel csetelnek, ismeretségeket kötnek, randikat beszélnek meg. Az anonimitás mögé rejtőzve, esetleg hamis adatokkal barátságokat kötnek, internetes „szerelmek” alakulhatnak, nemegyszer súlyos csalódásokat okozva egymásnak. Esetleg személyes adataikat kiadják, és így akár bűnözők áldozataivá is válhatnak. Az internetfüggő fiatal számára megszűnik a külvilág és annak a realitás szintjén való visszajelzése. Az internetről érkező információk a függő számára, esetleg hasonló internetfüggő társak negatív visszajelzései, extrém módon felerősödhetnek. Ezek súlyos bűntudatot tudnak ébreszteni bennük. Leírtak ilyen okokból elkövetett öngyilkosságokat, illetve társakkal megbeszélve, egymást bíztatták erre.

Honnan lehet felismerni, hogy már az egészséget is veszélyeztető számítógép, ill. internet-függőség alakult ki? Shapira6 és munkatársai kidolgoztak erre egy kritériumrendszert:,

Gyermekeknél is érvényes, hogy az alábbi „tünetek”-re fel kell figyelni, és mielőbb más tevékenységek felé kell irányítani a gyermeket, fiatalt, ha:

  • teljesen belefeledkezik a számítógép/internet használatába, és képtelen abbahagyni
  • mértéktelenül sok időt tölt ezzel, többet, mint amennyit tervezett
  • ha nem számítógépezhet, ingerlékennyé, depresszióssá válik
  • elhanyagolja a tanulást, problémái lesznek emiatt
  • társas viszonyai jelentősen sérülnek
  • a fenti pszichés tünetek mellett egyéb problémái is lehetnek, pl.:
  • étkezési rendellenességek, étkezések kihagyása
  • kéz, ujjak zsibbadása, szemszárazság, hát- és derékfájás
  • a személyes higiénia elhanyagolása
  • alvászavarok vagy az alvásminták megváltozása.

3.2.2. Dohányzás

A legutóbbi (2010-es) HBSC vizsgálatok szerint a dohánytermékek kipróbálásának ideje, mint általában az egészségre káros magatartásformák kialakulásához vezető út kezdete, a serdülőkorra esik. A magyar fiúk kicsit korábban, már felső tagozatos általános iskolás korukban kipróbálták a dohányzást, a lányok kissé később. Eleinte csupán élménykeresés, vagy a többiek előtti „felnőttségük” bizonyítására, de mint a későbbi életkorok statisztikái mutatják, a „próbálgatások” gyakran vezetnek a dohányzásra való rászokáshoz, majd függőség kialakulásához. S e tekintetben a nők is lassan utolérik a férfiakat, a nők körében is tovább nőtt a dohányosok aránya. Közintézmények előtt sétálgatva, gyakran látunk az utcán –egyedül is– cigarettázó fiatal nőket és férfiakat, tekintve, hogy a munkahelyen belül, szerencsére, általában már tilos a dohányzás. Hogy már szenvedélyükké vált a dohányzás, bizonyítja, hogy nem képesek hosszú ideig meglenni a cigaretta nélkül.

A dohányzás egészségkárosító hatását nem részletezzük. Közismert, és tudományos kutatások igazolják, hogy a korai és magas halálozási arányszámok mögött, milyen nagy számban fedezhető fel a dohányzás, mint közvetlen vagy közvetett kiváltó ok.

Számos dohányzás elleni intervenciós programot indítottak, amelyek több-kevesebb sikert értek el. Hogy átütő sikerrel egyik sem büszkélkedhet, annak az lehet az oka, hogy, mint minden egészségkárosító magatartásforma, vagy szenvedélybetegség kialakulása mögött nagyon összetett társadalmi, környezeti, és részben genetikai tényezők is állnak. A komplex etiológiájú betegségek, rendszerint komplex és hosszantartó kezelésekkel „gyógyíthatók”. A dohányzás esetében is igaz, hogy a tiltás, vagy a negatív hatások hangsúlyozása nem elegendő. Különösen nem válik be ez a módszer a gyermekek vagy a fiatalok esetében. Minél inkább tiltanak valamit, ebben az életkorban gyakran, annál nagyobb a csábítás a tiltás megszegésére. A gyermekek egészségükkel szembeni felelősségérzetét pedig meglehetősen nehéz kialakítani.

A dohányzás esetében is a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a szabadidő eltöltésre tartalmas és vonzó programokat nyújtsunk a gyermekek és fiatalok számára.

3.2.3. Alkoholfogyasztás

Az alkohollal összefüggő halálozás is kimagasló hazánkban. Az Európai Unió országaihoz viszonyítva ugyan a magyarországi alkoholfogyasztás mennyiségileg nem lényegesen több, viszont, feltehetően a gyenge minőségű italok miatt, a májbetegek száma lényegesen magasabb.

A HBSC felmérése szerint az ötödik évfolyamos lányok egyharmada, és a fiúk 44 százaléka fogyasztott már alkoholt, ez az arány 7. évfolyamon 61, ill. 69 százalék, 9. évfolyamon 84 és 86%, míg a 11. évfolyamon mindkét nemnél kb. 91%. A felmérések szerint legalább kétszer volt már részeg az 5. osztályos lányok 2,3%-a, és a fiúk 4,1%-a, ez a későbbiekben 7. osztályban 7,4 és 15,7%-ra, 9. osztályban pedig 36 és 51%-ra emelkedik. A 11. évfolyamon tanuló lányok több mint fele, a fiúk közel háromnegyede volt már legalább kétszer részeg.

A fiúk napi és heti fogyasztását tekintve a sör szerepelt az első helyen, ezt követtet a bor, boros kóla és pezsgő, majd harmadik helyen a rövid italok. Lányoknál első helyen a boros kóla, bor, pezsgő, ezt követően a rövid italok, majd harmadik helyen a sör.

Ha az interneten rákeresünk arra, hogy „Miért isznak a fiatalok”, sajnos a valós helyzetet bemutató, megdöbbentő video-riportokkal, újságcikkekkel találkozhatunk.

Ugyanakkor a médiában nap, mint nap találkozhatunk olyan műsorokkal, amelyek az alkoholos italok, bor, pálinka sikertörténeteiről számolnak be. „A magyar tradíciók az italozást nem tekintik elítélendőnek. Alkoholos italokat viszünk ajándékba, alkoholt nyitunk, ha bármiféle ünnepünk van.” (Simon, 2001)

Felnőtt korban az alkoholtartalmú italok fogyasztása, ha ritkán és mértékkel történik, természetesen nem káros, legalábbis az egészséges (főleg nem alkoholbeteg) emberek számára. (Az alkoholfüggőség a betegségek nemzetközi Osztályozásában és más orvosi szakkönyvekben is betegségként szerepel. E betegség nyilvánvalóan elkerülhető lenne alkoholfogyasztás nélkül.)

A fiatal szervezet számára azonban még a kismértékű alkoholfogyasztás is kerülendő. Nemcsak élettani hatásai miatt, hanem, mert a (közvetlen kellemes, hangulati, idegrendszeri hatásai miatt) egyre gyakoribbá válhat, s a rászokás veszélyeit rejti magába. Amelyik kultúrában jelen van az alkoholfogyasztás szokása, ott az ezzel, sőt a más drogokkal való visszaélés gyakorisága is magasabb. Ennek a ténynek a felismerése a történelem során számos társadalmat indított arra, hogy korlátozza vagy akár be is tiltsa az alkoholtartalmú italok forgalmazását és/vagy fogyasztását. A tiltás azonban egyetlen társadalomban sem vezetett tartós eredményre.

Az alkohol hatásairól Dr. Szikszay Petronella – dr. Tóth Miklós: „Deviáns alkohológia” című könyvéből idézünk részleteket:

„Az alkohol egy kis molekulájú, enyhe szerves oldószer, mely pontosan e tulajdonságai miatt az emberi szervezet minden hártyáján hamar áthatol, és a vér közvetítésével minden sejtben megjelenik. Ezért minden szervünkre hatással van különböző módokban és mértékben. Azt nem lehet előre megjósolni, hogy kinél milyen szervet fogja hamarabb megbetegíteni a rendszeres alkoholfogyasztás, ebben nagy egyéni különbségek vannak.”

„Mint minden mérgező anyagnak, az alkoholnak is vannak mérgezéses tünetei.”

„Részegséghez eleinte az alkohol hatásának a nem ismerete, később a kontrollvesztés jelensége (ha elkezd inni, nem tudja abbahagyni), vagy a különböző fogadásból elfogyasztott hirtelen nagy mennyiségű alkohol vezet.”

Az akut alkoholmérgezés tünetei „…egymás után jelentkeznek, a folyamat előrehaladó, és gyakran valóban halál a vége, ha a beteg nem kerül idejében orvoshoz.” Sajnos ilyen esetekkel fiatalkorúak körében is lehet találkozni.

„A folyamat 4 stádiumban zajlik, adott egyénnél a klinikai kép a véralkoholszint függvénye. Ezt az alkat, az alapszemélyiség, az aktuális testi-lelki állapot és a külvilág hatásai befolyásolják. A nem alkoholbeteg (egészséges) embernél a fokozatok a következők:

I. stádium: izgalmi fázis

Ez 0,5-1,5 ezrelékes véralkohol szint között jelentkezik (1-2 üveg sör) és enyhe befolyásoltságnak is nevezhető. Jellegzetesek az izgalmi tünetek. A beteg „feldobott”, hangulata emelkedett, euforikus. Minden gondot, problémát kicsinek, könnyen megoldhatónak, vagy elhanyagolhatónak lát. A bőr kipirul, a szemek csillognak, fokozott a verejtékezés és a melegérzés.” … „Csökken viszont a figyelem, a memória, az ítélőképesség és az önkontroll, ezért a fokozott cselekvéskésztetés gyakran meggondolatlan, veszélyes vagy büntetendő cselekményekbe sodorja az embert.”

II.stádium: aluszékonyság, gátlódási (depresszív) stádium

Ez 1,5-2,5 ezrelékes véralkoholszint között jelentkezik (kb. 3- üveg sör), közepes fokú rézsegségnek is nevezhető. „ ….” A beszéd lelassul, fáradt, beteg ember benyomását kelti. Hangulata nyomottá válik, közérzete romlik, sírás, önvádlás, önsajnálat, önbecsmérlés jelentkezhet. A felfogás gyengül, a beszéd elhalkul, akadozó, dadogó lesz, értelmetlenné válhat. A mozgás, a járás bizonytalan, rendezetlen, tántorgó.” …”Néha váratlan, agresszív kitörések jelentkezhetnek…”

III. fázis: narkótikus vagy mély alvás stádiuma

A véralkoholszint 2,5-3,5 ezrelék között van, és súlyos alkoholmérgezésnek is lehet nevezni. A beteg itt mélyen alszik, nehezen költhető, és azonnal visszaalszik. Csak igen erőteljes ingerekre reagál, gyakorlatilag eszméletlen, kómás. A bőr sápadt, a pulzus szapora, a légzés felületes, elégtelen, ezért a bőr néha kékes-lilás színű. A hőszabályozás rossz, ezért a beteg könnyen kihűl vagy „megfagy”. Az izomzat elernyed („hullarészeg”), gyakran a záróizmok is, így a vizelet, széklet szabad utat nyer. A beteg ebben az állapotban már nem tud többet inni, de az előzőleg elfogyasztott nagy mennyiségű alkohol tovább szívódik fel a belekből és következik az utolsó, a

IV. fázis: légzésbénulási stádium

Általában 3,5 ezrelékes véralkoholszint fölött következik be, és igen súlyos alkoholmérgezést jelent. A beteg kómában van, nem reagál külső ingerekre.

Keringési elégtelenség, majd sokk, hőszabályozási bénulás, végül légzésbénulás jellemzi ezt az állapotot. A légzést automatikusan működtető kisagyi központ beszünteti működését és a beteg „elfelejt lélegezni”. A beteg ebben az állapotban hányhat is, a hányadék a légutakba kerülhet, és így fulladásos halál is bekövetkezhet.”…”A két utolsó fázist, ha a betegnek szerencséje van, kórházban kezelik detoxikáció formájában, vagy a IV. stádiumban intenzív osztályon – néha gépi lélegeztetéssel.”

„A leírt részegségi fázisok egészséges emberre vonatkoznak és személyiségfüggők is. A rendszeres alkoholfogyasztást követően kialakult fokozott alkoholtűrő-képesség (tolerancianövekedés) miatt ezek a hatások nagy fokban megváltoznak. Enyhe ittasságúnak látszhat 6-8 üveg sör elfogyasztása után is ilyen esetben az ember..”

Nem kell hangsúlyozni, hogy a gyermek, illetve fiatalkorúak milyen veszélynek vannak kitéve egyrészt az ismeretek hiánya miatt, másrészt, mert a részegség gyakori témája a kabaréknak, kedves, vicces ábrázolásmódjuk miatt szimpatikus jelenségnek tűnhet, s ez elbagatellizálja az alkoholfogyasztás súlyos következményeit.

3.2.4. Kábítószer

Ahogy más európai országokban, Magyarországon is nőtt a fiatalok körében a kábítószer (drog) kipróbálás és használat gyakorisága. A 2010-es HBSC kutatás a 9 és 11. osztályosok körében vizsgálta ezt a kérdést. A vizsgált fiatalok közel egyharmada fogyasztott már életében valamilyen illegális szert, illetve visszaélésszerűen gyógyszert vagy inhalánsokat. A kannabisz-fogyasztók aránya a legnagyobb az összes droghasználó fiatal között. A gyógyszer, valamint az alkohol gyógyszerrel történő együttes alkalmazása a második leggyakoribb szer. Az összes többi szerhasználat együttes előfordulása megközelítőleg 15 %.

„A rizikómagatartásokra és a pszichoaktív szerek fogyasztására általában jellemző, hogy a középiskolások körében a szakmunkás- és szakiskolai tanulók sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az érettségit adó iskolák diákjai.” A HBSC vizsgálatoknak ez a kutatási eredményei azt erősíti meg, hogy a biológiai, kémiai és ezzel együtt az egészségtani ismereteknek a magatartásalakítás szempontjából van jelentősége, mert az érettségit is adó iskolákban ezekből lényeges több ismeretet szereznek a diákok.

A kábítószerhez való hozzáférés lehetősége, minden ezt megelőzni próbáló intézkedés ellenére, már a kiskorúak körében is adott. Jó esetben a kipróbáló drogfogyasztó a kiváncsiságon túl, gyakran egy „beavatási ceremónia” részese kíván lenni, mintsem a kábulatot keresi. S szerencsére az ezt követő rosszullét miatt általában nem válik rendszeres drogfogyasztóvá. A kortárscsoportok negatív hatásának a veszélye (ismételt próbálgatás) azonban nagy azoknál a fiataloknál, akiknek nincs kellő tartalommal kitöltve a szabadideje, akiknek nincs meg a biztonságos családi háttere, illetve iskolai vagy egyéb problémáik vannak. Ilyen esetekben a drog által keltett állapot ideig-óráig megszabadítja a kellemetlen érzésektől, „feldobja” őket, esetleg rendkívüli (pl. művészi) teljesítményeket képesek produkálni. A rendszeres „próbálgatások” viszont könnyen vezetnek a rendszeres szerhasználathoz, majd valódi kábítószerfüggéshez. Ezt mutatja, hogy akik még tudatában is vannak a rászokás veszélyének, sem képesek, gyakran már néhány „kipróbálás után” sem, abbahagyni a drogfogyasztást. Azt állítják magukról, hogy ők bármikor abbahagyják a drogozást, teljesen szabadon döntenek arról, hogy használják-e a szert vagy sem. Az enyhébb szerekkel (máktea, kannabisz, marihuánás cigaretta, stb.) kezdik, eleinte csak időnként fogyasztják („hétvégi” drogfogyasztóknak is nevezik őket), majd egyre sűrűbben. S egyre kevésbé éri el ugyanaz a mennyiség ugyanazt a hatást, ezért egyre „keményebb” szerekhez és nagyobb adagokhoz nyúlnak.

A kábítószer függőség kialakulásában általában az alábbi öt rizikófaktor játszik döntő mértékben szerepet, amelynek jelei (illetve következményei) az alábbiak (Takách, 1998):

  • Kapcsolati zavar – éjszakai kimaradások, titkolózások, hazudozások, kölcsönös bizalomvesztés és veszekedések, negatív szülői példa,
  • Elidegenedés – családtól, iskolától, hasonló korúaktól, mind kifejezettebbé válik az „anyagba zártság”.
  • Kudarcérzés – az egyénnek nincs jövőképe, nem lát előrevezető utat, céltalanná, talajvesztetté válik.
  • Azonosulási képtelenség – a családi értékekkel, a társadalom, a közösség vagy a vallás elvárásaival. Spirituálisan „kiszáradt”, „kiégett” állapot, „belső üresség érzet” alakul ki.
  • Társtalanság – az érzelmi kötődés, a bensőséges kapcsolat hiánya meghatározó személyekhez. Teljesen szenvtelenné, érzéketlenné válik a hozzátartozói sorsa, öröme vagy bánata iránt.

A kábítószer függőség kialakulása, mint az alkoholbetegségé is rendkívül összetett hatások következménye. Genetikai tényezők is szerepet játszhatnak benne, de döntő a külső, környezeti tényezők hatása.

A fiatalokkal foglalkozó pedagógusnak, oktatónak, edzőnek stb. és elsősorban a szülőnek fontos tudnia, hogy milyen jelekből veheti észre, hogy a fiatal (vagy bárki) kábítószerrel él.

Vannak nehezebben észrevehető és közvetlenül észlelhető jelek.

Általában, ha megváltozik a fiatal viselkedése, magatartása. Pl.: az addig jól tanuló, kiegyensúlyozottnak látszó fiatal túlérzékeny lesz, gyakran ideges, ingerlékeny, fáradt, levert, feledékeny. Gyakran tör rá indokolatlan kimerültség. Közönyös lesz, vagy éppen ok nélküli örömkitörési vannak. Hazudozni kezd, megnő a zsebpénz igénye, majd pénz, értékek tűnnek el a lakásból.

Testi tünetek is fellépnek, pl.: beesett, hamuszürke arc, vérbő kötőhártyák, megnövekedett folyadékigény, szájszárazság, orrfolyás, étvágytalanság, fogyás, szűkebb (morfin) vagy éppen tágabb (hallucinogének) pupillák, tűszúrások nyomai.

Gyanús használati tárgyak találhatók a szobájában, táskájában, zsebeiben (injekciós felszerelés, színes tabletták, kanalak stb.) Nagyon fontos felvilágosítani, elsősorban a fiatal lányokat a diszkóban, bulikban, szórakozóhelyeken való viselkedés szabályairól. Mivel az utóbbi időben egyre többfajta, íztelen, folyékony halmazállapotú kábítószer is megjelent a piacon, amelyből már néhány csepp elfogyasztása is órákon át tartó feledékenységet, nagyfokú befolyásolhatóságot eredményez, külsőleg feltűnő jelek nélkül. A szórakozóhelyeken nagy számban fordulnak elő olyan férfiak, akik, amíg a lány magára hagyja, esetleg megkezdett üdítős poharát, ebbe belecsempészik a drogot, majd a pár perc múlva teljesen droghatás alá került, befolyásolható fiatal nővel azt tesznek, amit akarnak. Másnap az áldozat semmire sem emlékszik, nem tudja hol járt, mi történt vele, hány férfi használta ki bódult állapotát.

Az iskolai drogmegelőzés lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos kutatásokról, programokról részletes ismertetést ad a „Drogmegelőzés az iskolában” című könyv (Sipos, 1995), melynek tanulmányozása mindenkinek ajánlott. Az újabb kutatási eredményekről pedig Sándor János: „Az illegális drogfogyasztás, mint korunk új kockázati tényezője” című 7.4. fejezet (Barabás, 2006).

3.3. Táplálkozással kapcsolatos rizikók

Az egészségtan, egészségfejlesztés témájú könyvek legterjedelmesebb részét a táplálkozással kapcsolatos kérdéskörök ölelik fel. Nem véletlenül, hiszen „A táplálékkal bejuttatott tápanyagok alapvetően befolyásolják az egészséget: a helyes táplálkozás biztosítja az optimális testi és szellemi fejlődést, hozzájárul az egészség megőrzéséhez, egyúttal örömforrás is.” (Barabás, 2006)

A táplálkozástudománynak Magyarországon nagy hagyományai vannak. Számos könyv tankönyv jelent meg az utóbbi évtizedekben is (pl.: Mózsik, 2000), amelyben a tápanyagok összetételéről, a táplálkozással kapcsolatos élettani folyamatokról és az ezekkel összefüggő betegségekről is, korszerű tudományos ismeretek szerezhetők.

Sajnos, a médiában megjelennek a táplálkozással, élelmiszerekkel kapcsolatos „áltudományos” publikációk és reklámok is időnként, amelyek gyakran csupán üzleti érdekeket szolgálnak.

Mivel az énképükkel gyakran elégedetlen fiatalok (de idősebbek is néha) fogékonyak ezekre az információkra, ezek akár károsak is lehetnek, különösen a fejlődő szervezet számára. Fontos, hogy a pedagógusok tájékozottak legyenek a legújabb, tudományosan igazolt kutatási eredményekről.

Az „iskolai egészségtan” oktatásának hatékonyságát jelentősen növelheti, ha a tudományosan kellően megalapozott, korszerű ismereteket érdekes, élvezetes formában „tálaljuk”. Ehhez ajánlható minden korosztály számára az Athenaeum Kiadó gondozásában, 2009-ben megjelent: „Ăštikönyv a táplálékok világához. Idézzük fel ennivalóinkat!” című könyv, melynek szerzői dr. Százados Imre élelmiszerhigiénikus, mikrobiológus, címzetes egyetemi docens, és (fia) dr. Százados Miklós orvos, több népszerűsítő tudományos mű írója is. (Százados, 2009)

A szerzők olvasmányos és szórakoztató stílusban, találó metaforákkal kalauzolnak el bennünket a táplálékok és összetevőik világába. De nem csak az élelmiszerekkel, ételekkel, azok elkészítésével foglalkoznak, hanem bemutatják azok biológiai sajátosságait, élettani hatásait. E könyv szinte minden ismeretet átad, amit az egészségtan tantárgy keretében tudnunk kell, s aki megfogadja az ajánlott mértéktartó és egészséges táplálkozás szabályait, nem kell lemondania egyetlen gasztronómiai élvezetről sem azért, hogy testsúlya optimális legyen.

Táplálékaink összetevőit, illetve élelmiszereinket egy-egy játékos című fejezetben ismerteti, hozzáfűzve a történelmi hagyományokat is. Példaképpen: „Vízország”-ban megismerkedhetünk a legfontosabb folyadékok egyikével. A „Sószikla”, majd a „Fűszerrét”, aztán Húshegység”, majd „Biohúshegy” mint a húshegység legmagasabb orma, következnek. A „Halóceán”című fejezet nyilván halféleségekkel és elkészítésükkel foglalkozik, és így tovább. Az utolsó fejezet címe: „Flavonoidmező”, amelyből ízelítőül idézünk egy részletet:

„A flavonoidok felfedezése

A flavonoidokat 1936-ban a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert fedezte fel. Kimutatta, hogy a citrusfélékből (citrom, narancs) származó, flavonoidok csoportjába tartozó vegyületek csökkentik a hajszálerek áteresztőképességét. Erre a jelenségre utalva ezeket a vegyületeket P-vitaminnak (P: permeabilitás) nevezte el. Később a flavonoidok vitamin elmélete megdőlt, ezért ezt az elnevezést ma már nem használják.

A flavonoidokban egy gyűrűs szerkezetű, bonyolult felépítésű molekula képezi a közös alapvázat. Jelenleg mintegy négyezer ilyen vegyületet ismernek.”

„ISMERKEDÉS A FLAVONOIDFORRÁSOKKAL” című alfejezetből:

„A keresztesvirágúak rendjében található a káposzta, kelkáposzta, kalarábe, bimboskel, retek, torma, mustár. A liliomfélék családjába tartozik a vöröshagyma, fokhagyma, a poré- és a metélőhagyma. A burgonyafélék rendjének tagja a paradicsom, paprika, padlizsán. A csonthéjasok rendjében található az alma, körte, birs és a naspolya. Ugyanezen rend másik csoportjában foglal helyet a földieper, szamóca, málna, illetve a cseresznye, meggy, a kajszi- és őszibarack, a mandula, kökény, szilva, ringló. Az ernyősvirágzatúak rendjében található a zeller, petrezselyem, a paszternák, a sárgarépa es a cékla. A tökfélék rendjébe a tökön kívül a cukkinit, uborkát, a sárga- es görögdinnyét és a mángoldot sorolták.”

És folytatódik a sor, hasonlóan a növények rokoni kapcsolatait is kifejező növényrendszertani adatokkal.

A fejezet utolsó alfejezete: „A FLAVONOIDOK HATÁSAI EGÉSZSÉGÜNKRE” címűből egy rész:

„A flavonoidok hatásának megértéséhez ismerni kell a szabadgyökök es az antioxidánsok fogalmát. A szabadgyökök olyan vegyületek, amelyek egy kötetlen elektronnal rendelkeznek, ezért a szervezetben könnyen reakcióba lépnek más vegyületekkel, és károsítják a sejthártyát és a sejt más részeit. A sejtmagban levő örökítő anyagban (DNS) mutációkat okozhatnak, és ezáltal hozzájárulnak olyan betegségek kialakulásához, mint például az érelmeszesedés, a rák, a szürkehályog, az izületi gyulladások, továbbá a korai öregedés.

A szervezet a szabadgyökökkel szemben antioxidánsokkal védekezik. Az antioxidánsok olyan anyagok, amelyek az előbb említett elektront felvéve korlátozzák a szabadgyökök károsító hatásait.

A leghatásosabb antioxidánsok a C-, A-, es E-vitaminok, a s-karotin és a flavonoidok. A szabad gyökök elleni küzdelemben a nyomelemek közül kiemelkedő a cink, a réz, a mangán, és az antioxidáns enzimek működését elősegitő szelén.

A flavonoidok napjainkban az érdeklődés előterébe kerültek, mint az étrend olyan összetevői, amelyek jelentős szerepet játszanak a betegségek megelőzésében és egészségünk megőrzésében. A fokozott vitaminfogyasztás csak megfelelő flavonoid bevitellel együtt hatásos.”

Jelen egészségtan könyvünkben (remélve, hogy az olvasó a fentiekben ajánlott szakirodalmat tanulmányozza) csupán a táplálkozással kapcsolatos, napjainkban egyre nagyobb méreteket öltő, s különösen a fiatalok körében előforduló, súlyos problémákra (betegségekre) hívjuk fel a figyelmet.

3.3.1. Anorexia nervosa

Az alábbiakban részleteket idézünk Dr. Dinya Zoltán pszichiáter írásából, amely a http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/336/az-anorexia-(anorexia-nervosa) –en érhető el az interneten.

„Az anorexia nervosa elnevezés valójában megtévesztő, mert szó szerint idegi eredetű étvágytalanságot jelent, noha a betegek - noha kórosan soványak - valójában nem vesztik el az étvágyukat. Mi hát az anorexia?”…..” Az anorexia nervosa szórványos leírásai - művészekről, böjtölő szerzetesekről - már évszázadokkal korábban előfordulnak. Gull már 1873-ban leírta az anorexia hysterica kórképet, mely mára anorexia nervosa néven ismert.”

A tudomány mai állása szerint a kórkép hátterében elsősorban pszichológiai tényezők játszanak szerepet.

„Az anorexiás panaszok a serdülőkorral jelenhetnek meg, leggyakrabban 13-18 éves korban kezdődik, nőknél előfordulása tízszer gyakoribb. A vezető tünet egyfajta ’súlyfóbia’, félelem az elhízástól. Ebben korunk szépségideálja, a média és a divat szerepe vitathatatlan. Döntően napjainkban is csontsovány modelleket látni a kifutókon, továbbra is a sovány alkat az irigyelt forma, követendő minta elsősorban a fiatal nők, lányok számára. Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén nem tud abbahagyni”.

Az anorexia már kezdeti jeleinek megjelenésekor is feltétlenül pszichológusi, pszichiátriai segítségre van szükség, elhatalmasodása esetén pedig kórházi kezelés is szükségessé válhat. A legsúlyosabb esetekben, sajnos a kórházi kezelés sem vezet mindig eredményre, számos halálos áldozata is van ennek a betegségnek.

Mik az anorexia tünetei?

  • nagymértékű fogyás,
  • testképzavar,
  • a kövérségtől való kifejezett undorodás és félelem,
  • a rendes testtömegnek az énképre gyakorolt indokolatlanul előnytelen hatása, valamint
  • a havi vérzés zavara jellemző.

3.3.2. Bulimia

Valószínűleg mindenki hallott Diána hercegnőről, tragikus haláláról. A még mindig reflektorfényben álló, rendkívüli népszerűségnek örvendő Diánáról írják, hogy bulimiában szenvedett. Ez is hozzájárulhatott, egyesek szerint, hogy az 1995-ös évek táján ugrásszerűen megnőtt e betegség gyakorisága. Szerencsére a hercegnő állítólag kigyógyult betegségéből, s e hír talán reményt adott másoknak is a gyógyulásra.

Idézve szintén Dr. Dinya Zoltán pszichiátertől:

„A bulimia valójában mintegy háromszor gyakoribb jelenség, mint a korábban "egyedüli" evészavarként elfogadott anorexia, és jóval nehezebb is felismerni a bajt.

A bulimia az anorexiához hasonlóan gyakran diagnosztizált táplálkozási zavar, amelyek tünetei gyakran keverednek is egymással. Az anorexiával ellentétben itt vezető tünet a több-kevesebb rendszerességgel, de minimum heti gyakorisággal jelentkező falásrohamok, melyek során hatalmas kalóriamennyiségek elfogyasztására kerülhet sor. A bulimiás falásrohamok néha éjszaka, szinte félálomszerűen, ’transzállapotban’ jelentkeznek. Ezeket a "zabálásokat" szinte törvényszerűen lelkiismeretfurdalás, önvádlások követik, mely szorongásos állapotokat eredményez, bár fontos, hogy magának a falásrohamnak is többnyire szorongásoldó célja van.

Ezen érzések öngyógyító levezetését célozza, hogy a betegek hánytatással, hashajtással igyekeznek semmissé tenni a történteket, és egyben megszabadulni a fokozódó szorongástól. A folyamat hosszabb távon a beteg önértékelésének, testéről alkotott önképének súlyos zavarához vezet.

Mi figyelmeztethet a bulimiára? Ellentétben az anorexiásokkal, a betegek testsúlya nem feltétlenül jelzi a bajt, ez megnehezíti a probléma felismerését. Árulkodó lehet a rendszeres hányások által feljutott gyomorsav által tönkrement nyelőcső és/vagy fogak, továbbá a párhuzamosan fennálló egyéb pszichés tünetek, például az impulzuskontroll zavara (alkohol és/vagy droghasználat, öngyilkossági kísérlet, stb), vagy a személyiségzavar tünetei.”

3.3.3. Ortorexia nervosa

Míg az előzőekben ismertetett két betegség inkább a nőket veszélyezteti, addig a modern kor újabban ismertté vált ortorexia nervosa főleg a férfiak körében fordul elő. Bár kevésbé gyakori, szintén súlyos következményekkel jár.

Dr. Dinya Zoltán: „Lényege, hogy az egyén egy diétát képtelen befejezni, egyre merevebb szabályokat állít fel magának, ezáltal az ételek jelentős részét fokozatosan száműzi az életéből. A biotermékek, vitamin kapszulák, szénsavmentes ásványvizek, az egészséges(nek gondolt) életmód feltétlen hívévé válik.

Naponta több órát tölthet az étkezés tervezgetésével, de az ételek élvezeti értéke nem érdekli. Élettere beszűkül, kerüli azokat a helyzeteket, ahol más ételeket is fogyasztania kellene, így akár társadalmilag izolálódik. Ăšgy véli, ezek az ételek árthatnak neki, a diéta az egészségesség illúziójával álltatja. Gyökereit szintén pszichés okokban kell keresni, pszichoterápia segíthet.”

3.3.4. Elhízás (obezitás)

Az előbbiekben ismertetett betegségek gyökere gyakran a túlsúlytól, illetve az elhízástól, kövérségtől való félelem.

Túlsúlyosságról orvosi értelemben akkor van szó, ha az átlagosnál magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege között. Az "elhízás" szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát jelenti. Sok sportoló, testépítők, nehézatléták általában „túlsúlyosak” anélkül, hogy elhízásról lehetne szó.

Az elhízás ma legáltalánosabban elfogadott, de nagyon „durva” mérőszáma (a testtömeg-index (BMI = body mass index). Ezt úgy kaphatjuk meg, ha a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Az egészséges felnőttek testtömeg-indexe a WHO szerint kb. 20-25 kg/m2 érték közötti, 18 kg/m2 alatti érték soványságra, 35 fölötti elhízottságra utal. A 25-35 kg/m2 közötti BMI index-szel rendelkezők a túlsúlyos kategóriába sorolhatók.

Az elhízás jelentős rizikófaktora sok halálos kimenetellel fenyegető betegség kialakulásának, számos téren rontja az életminőséget.

A túlsúly és az elhízás káros következményei megelőzésének lehetséges módja a fogyás. Bizonyított tény, hogy ha sikerül csökkenteni a testsúlyt, akkor csökken számos súlyos betegség kialakulásának kockázata is.

A fentiekben említett evészavarokban megnyilvánuló, illetve azzal összefüggő betegségek nem csak a táplálkozási rendellenességek következményei. Szoros kapcsolatban vannak az életmód egyéb területeivel, a lelki tényezőkön kívül leginkább a fizikai aktivitással.

3.4. Mozgásszegény életmód

A mozgásszegény életmód a civilizált társadalmakban az egészséget veszélyeztető egyik legfőbb tényező, számos egészségügyi probléma forrása.

Ha az életvitelben a fizikai aktivitással járó tevékenység jelentősen és tartósan csökken (autó, lift, mozgólépcső használata, kevesebb gyaloglás már gyermekkorban is, stb.) és ezeket nem helyettesíti rekreációs célú mozgással vagy sportolással, akkor az egyén egyre nehezebben tudja elkerülni a szervi, anatómiai elváltozással járó betegségeket és a különféle mentális funkciózavarokat kialakulását (csökkenhet a konfliktuskezelési és a stressz tűrési képessége, fizikai terhelhetősége, a problémamegoldó képessége stb.).

Számos vizsgálat és kutatási eredmény támasztja alá, hogy a rendszeres, és természetesen megfelelő mértékű fizikai aktivitás idős korban és súlyos betegségek esetén is javítja az életminőséget, sőt a gyógyulás esélyeit. E. R. Darren és munkatársai (Darren, 2006) a Canadian Medical Association Journal márciusi számában pl. több száz tudományos kutatás és 152 folyóiratcikk eredményeit összegezve megállapították, hogy a fizikai aktivitás növelése és az egészségi állapot javulása között egyértelmű, pozitív kapcsolat van. A fizikai aktivitás csökkenésével nő a szív- és érrendszeri, valamint más krónikus betegségek (cukorbetegség, a magas vérnyomás, a csont és ízületi betegségek, depresszió, vastagbél és mellrák) kialakulásának kockázata.

A testedzés, a rendszeres fizikai aktivitás mint az egészség protektív tényezőinek „hatásmechanizmusáról” olvastunk -a nem szakember számára is érthető nyelven megírt- és Szatmári Zoltán szerkesztésében, az Akadémiai Kézikönyvek sorozatban megjelent „Sport, életmód, egészség” című könyv (Szatmári, 2009) 6.2 fejezetében: „Sport, egészség, betegség” címmel. Ezért e témát itt nem részletezzük.

Könyvünk feladatának megfelelően (iskolai egészségtan) kiemelten hangsúlyozzuk a mindennapos testnevelés fontosságát a gyermekek számára. Abban az időben, amikor még nem volt TV, internet a gyermekek sokkal többet mozogtak (mellesleg, iskolai keretekben is, általában több lehetőségük volt sportolásra: szakköri foglalkozásként sportolhattak, mozoghattak).

A HBSC magyarországi felmérésének eredményeit értékelve a nemzeti jelentésben Halmai Réka és Németh Ágnes „A fizikai aktivitás és szabadidős tevékenységek” című 3. fejezetben a következőket írják:

„Az eredmények értékelésekor elegendőnek tekintettük, ha minden nap mozgott legalább mérsékelt intenzitással, legalább 60 percet a tanuló (Strong, 2005), közel elegendőnek, ha legalább 5 napon végzett testmozgást a kérdezést megelőző héten, kevésnek, ha ez 3-4 napon jellemző, és nagyon kevésnek, ha ez legfeljebb 2 napon fordult elő.”…..” A kérdezést megelőző héten végzett mozgást tekintve a megkérdezett diákok 17,3%-ára jellemző, hogy eleget mozognak. Közel harmadukra a kevés (30,7%), és szintén mintegy harmadukra (34,5%) a nagyon kevés fizikai aktivitás a jellemző.” A lányok általában kevesebbet mozognak, és mindkét nemben az életkorral egyre többen válnak passzívvá.

Saját kutatási eredményeinkre is támaszkodva (Tóth, 2009) megállapíthatjuk, hogy a nem testnevelés szakos egyetemi hallgatók körében még tovább csökken az aktívan sportolók, illetve az elegendő testmozgást végzők aránya.

Sokan arra hivatkoznak, hogy nincs lehetőségük sportolásra (létesítmények hiánya, pénzhiány, időhiány stb.) Valójában az egészség megőrzéséhez, a jó közérzet eléréséhez szükséges fizikai aktivitáshoz elsősorban a kellő belátás és az akarat hiányzik.

A mindennapi életvitelünk megváltoztatásával is rengeteget tehetünk. Ülő foglalkozásúaknak csupán néhány ötlet: járjunk gyalog, amennyit csak lehet, ne használjuk a liftet. A lépcsőn járás aktivizálja a szívműködést és a vérkeringést. Ha nem is helyettesíti a terheléses edzést, nemcsak a mozgásszerveknek tesz jót, hanem valamennyi fizikai munkát is jelent, amely a szellemi munkát végzők számára „aktív pihenés”. Továbbá ülés, állás, fekvés közben is lehet mozogni. „Különösen ülés közben mozgatható meg majdnem minden testrészünk. Gondoljunk pl. a nyakcsigolyára, a karunkra és a vállunkra. Ha semmi mást nem teszünk, csak egy mélyet lélegzünk, és a légzés ütemét a mozgás üteméhez igazítjuk, máris találtunk egy egyszerű módszert az oxigénellátás javítására. Az a lényeg, hogy meglévő erőforrásainkból merítsünk. Az új-régi divatsportok is ezt alkalmazzák, mint pl. a gerincoszlop megtámasztására hasznos vitál-gyaloglás. Ez a sport harmonizálja a karok, a hát és a lábak izmait, és fokozza a természetes folyamatokat. A gyaloglás ideális, az egész testet megmozgató edzés, harmonikus, túlerőltetés és sérülés veszélye nélkül” (Lindschinger, 2003)

3.5. A lelki, érzelmi egészséget veszélyeztető tényezők

Az eddigiekben vázolt rizikótényezők áttételesen valamennyien érintik a lelki, érzelmi életet. Nem hagyhatjuk ki mi sem azt a már közhelyszámba menő arany igazságot, amit már az ókorban is jól ismertek, hogy: „Ép testben ép lélek”. Valószínűleg az sem újkeletű, és különösen az utóbbi időkben egyre inkább előtérbe kerül az egészség pszichoszomatikus vonatkozása, azaz hogy a pszichés állapotunk mennyire hatással van a testi egészségünkre is. Viszonylag új, de már bő kutatási eredménnyel alátámasztott tudományág a pszicho-immunológia is. Nemcsak közvetlenül, hanem a pszichés állapotunk következtében, illetve azzal összefüggésbe hozható magatartásunkon, életvitelünkön keresztül is.

Köztudott, hogy az anya pszichés állapota már a megszületés előtt is befolyásolja a magzat, illetve a gyermek későbbi lelki egészségét.

Ebben az időszakban a gyermek környezetének, elsősorban a családnak van döntő jelentősége. Bizonyított tény, hogy a gyermek későbbi lelki fejlődésére, lelki egészségére nem csak a fizikai szükségletek ellátásának minősége hat, de befolyásolja a szülő (v. gondozó) lelki egészsége és nevelési stílusa is. Később egyre nagyobb szerepe van a közösségi nevelésnek, az óvodai és az iskola környezetnek is.

A kamaszkor a lelki, érzelmi egészség szempontjából különösen érzékeny, sérülékeny életkor. A függőségek kialakulásának leírásánál felsorolt rizikótényezőket itt nem ismételjük meg. Utalunk arra, hogy ezek kivédésének egyik legfontosabb eszköze a gyermek szabadidejének kellő szervezése, az (egészséges) mozgásban gazdag életmódra szoktatás. Fontos továbbá, hogy a gyermek előtt olyan világos célok legyenek, melyek elérésének reális lehetősége van.

Sok kamasz és serdülő életkori sajátosságaik miatt gyakran „kibírhatatlanul” viselkedik. A serdülőkor az identitás kialakulásának időszaka. Fejlődéslélektani szempontból két ellentétes tendencia jellemzi. Egyrészről megfigyelhető az autonómiaigény megnövekedése, amely főként a szülőktől való függetlenségi törekvések formájában nyilvánul meg, másrészről egyre nagyobb jelentőségűvé válnak a kortárscsoportok, ami már egy másfajta intimitásigény jelentkezésére utal. Ezt az életszakaszt a családi konfliktusok és az iskolai teljesítménykényszer jellemzik. Mindehhez társulnak olyan szociális hatások, amelyek a mai „fejlett” társadalom termékei. A szociális kötelékek csökkent volta miatt kevesebb szociális forrás segíti a serdülőket az új kihívásokkal való megküzdésben. (Sipos, 2014).

Nehéz megvalósítani, de a szülőnek, nevelőnek kell „okosabbnak” lennie. Ha okos szeretettel viszonozzák a „kibírhatatlan” viselkedést, rendszerint eredményesebb, mintha túlzott szigorral, „megnemértő” módon reagálnak a serdülő, vagy a kamasz –gyakran önmaga számára sem könnyű, sőt saját maga által is elítélt- viselkedésére.

A lelki egészséget a tágabb társadalmi környezet értékrendszerei is befolyásolják. Mint ahogyan az életminőségünk alakulásának is vannak ilyen vonatkozásai, sőt azt, hogy mit miért teszünk, döntő mértékben az általunk preferált értékeink határozzák meg. Ebben a témában elmélyülni kívánó olvasóinknak ajánlható Varga Károly: Fénykör. Értékszociológia, nemzetstratégia című, 2013-ban megjelent nagymonográfiájának „Az egészségtőke mint az életminőség törzstényezője” című fejezete (Varga, 2013). Ebben a fejezetben, az előzőekben már többször idézett, szalutogenezissel is részletesen megismerkedhet.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás