8.

8. Az integrációval és inklúzióval kapcsolatos szaktárgyak oktathatósága a hazai testnevelő tanárképzésben (ajánlás)

„A tanárok azt tanítják, amit maguk diákként tanultak, és meg is elégszenek ennyivel. Nagyon nehéz radikálisan új tudást csempészni az oktatási rendszerbe.”

László Ervin

Az integráció elveinek a felsőoktatásban történő alkalmazása, illetve egyes szaktárgyak bevezetése a testneveléssel kapcsolatosan nem új keletű dolog. A PHARE programok az Európai Unió nemzetközi projektjeiben már 2002-ben megfogalmazódik az együttműködésre alapuló fejlesztőmunka lehetősége. Fő célként jelöli meg az esélyegyenlőség biztosítását, az integrált oktatás bevezetését, az együttnevelés témájának, tanegységének bevitelét a pedagógusképző intézményekbe. Miután az uniós tagállamok iskolái zömében befogadó iskolák, természetesnek mondható a sérült gyermekek jelenléte a többségi iskolákban. Az iskolai jelenléthez hozzátartozik a testnevelésben, mozgásos cselekvésekben történő részvétel is, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a befogadó szemléletmóddal rendelkező szakember, testnevelést tanító pedagógus.

A társadalmi szemléletváltás elkezdésének egyik lehetséges színtere lehet a felsőoktatás, ezen belül pedig a testnevelő tanárképzés. Első lépésként 2002-ben a PHARE TWINNING PROJEKT a felsőoktatásban oktató pedagógusokkal (köztük testnevelő tanárokkal) ismertette meg elméletben és gyakorlatban a tennivalókat és a lehetőségeket. A Twinning szó az angol twin: „iker” szóra utal, amikor két ország (Dánia és Magyarország) együttműködésére alapozza a fejlesztő munkát (Csányi 2007). Nem véletlenül esett a választás Dániára, hiszen a szakemberek szerint az unió országai közül, ott találjuk meg az együttnevelés, inklúzió legmagasabb fokú alkalmazását. A dán és magyar szakértők, pedagógusok nagyon komoly munkája eredményezte az elkészült részletes tantervet, az ehhez kapcsolódó útmutatót (Csányi–Fótiné 2003). Az útmutató rendkívül részletesen mutatja be az inkluzív oktatás feltételrendszerét és azokat a szinteket, ahol a folyamat végbemehet. A készítője és szerkesztője (Willumsen 2004) kiemeli, hogy a tantervben szereplő tananyag felhasználása a tanárképzésben rendkívüli jelentőséget kaphat. Az érintett részterületeknek (általános feltételek, történet, politika és szociológiaelmélet, pedagógia és pszichológia elmélet, szakmódszertan, gyakorlat) minden szinten meg kell jelenniük a nemzetközi szinttől indulva a helyi szinten, és iskolai szinten keresztül az osztályszintet is beleértve. Végül elérünk a személyes szint tárgyalásáig, ahol alapos részletességgel kell beszélnünk az életkörülményekről, személyes normákról és értékekről, a kommunikáció egyes szintjeiről, sőt a pedagógus személyes fejlődéséről is (Csányi–Fótiné 2003).

Ennek a tantervi dokumentumnak a kidolgozásához, illetve az ehhez kapcsolódó projektmunkához csatlakozott a PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézete is.

Az intézet nem titkolt célja az volt, hogy a program befejezése után olyan ismereteket adjon át testnevelő tanár szakos hallgatóinak, amelyek összhangban vannak az uniós elvárásokkal, biztosítják az esélyegyenlőséget, és általánosan tájékoztatják a hallgatókat az integrációs, inklúziós elvekről. Az elméleti ismereteket a hallgatók fakultációs tárgyak keretében sajátíthatják el, ehhez pedig a gyakorlati terep a kijelölt integráló iskolákban és az intézet által szervezett integrált sportnapokon biztosítja az ismeretek magasabb szintű elsajátítását. Ezáltal az intézet elérte, hogy olyan végzett hallgatókat bocsát a tanári pályára, akik rendelkeznek az integrált oktatás elméleti ismereteivel, gyakorlatban már kipróbálhatták azt, és adott esetben nem zárkóznak el annak helyi alkalmazásától sem.

8.1. Elméleti szaktárgyak helye és szerepe a képzésben

Az integrációs elvek alapján megtartott testnevelés órák, illetve a sérült emberek sportfoglalkozásainak szakszerű vezetésével kapcsolatos ismeretek megléte mindenképpen szükséges a sporttal, illetve testneveléssel foglalkozó szakemberek számára. Sportszakemberként az általános műveltségi ismeretekhez is hozzátartozik a parasport és az inkluzivitás elveinek ismerete is. A felsőoktatási sportszakember képzésben az integrációval kapcsolatos tárgyakkal a hallgatók a pedagógiai, neveléselméleti tárgyak keretében találkoznak. A PHARE TWINNING projekt viszont azt várja el a képző intézménytől, hogy a programban részt vett, és erről kurzus-diplomát szerzett pedagógusok a saját szakterületükön, intézményükben vezessék be az ismeretek átadásának módozatait, karöltve a gyakorlati alkalmazás lehetőségével is. A Sporttudományi és Testnevelési Intézet 2003 őszétől már fakultációs tárgyakat hirdetett meg, és elkezdte a programban vállalt feladatok megvalósítását. A projekt elvégzésére kijelölt pedagógus elkészítette a bevezetésre kerülő integrációs tárgyak tematikáját, és megtörtént a fakultációs tárgyak meghirdetése is, amely a hallgatóság körében nagy érdeklődést mutatott.

A kreditértékkel bíró szabadon választható tárgyak közül első alkalommal az „Integráció és alternativitás a testi nevelésben” tárgy került fel a hallgatók által választható tárgyak közé. Az ismeretek közül a kurzust választók a következő témákba kaphattak betekintést:

  1. Alternatívák a testi nevelésben. Fogalomértelmezések.
  2. Alternativitás az oktatási rendszerben. Iskolák vezetése.
  3. Iskola és gyermekbarát szemlélet. Új értékelési rendszerek a testnevelésben.
  4. Az alternatív iskolák jellemzői. A tanár szerepének megváltozása napjainkban.
  5. Az integrált oktatás bevezetésével kapcsolatos változások következményei.
  6. Amit az alternatív iskolákról tudni kell.
  7. Alapfogalmak: Integráció, inklúzió, befogadás és elfogadás. Fogalomértelmezések.
  8. Az integráció nemzetközi szintjei és megjelenése.
  9. Az integráció és a közoktatás-politika, irányítás.
  10. A testnevelés tantárgy szerepe az integráló iskolák életében.
  11. A sajátos nevelési igény fogalma, jellegzetességei és típusai.
  12. A differenciált oktatás lehetőségei az iskolai testnevelésben.
  13. A tanulók haladási szintjét segítő fejlesztési elvek.
  14. A tanulók értékelésének lehetőségei a testnevelésben.
  15. Értékelés, összefoglalás.

Gyakorlati lehetőség: hospitálások integráló iskolákban, integrált sportnapi aktív közreműködés.

A tárgy keretein kívül az intézet a diplomamunkát, illetve szakdolgozatot készítő hallgatók részére is felajánlotta a lehetőséget hasonló témában történő záró dolgozat készítésére. Már az első meghirdetés alkalmával, illetve a témával kapcsolatos záró dolgozatot készítők száma alapján egyértelmű volt, hogy a hallgatókat érdekli és foglalkoztatja az ép és sérült gyermekek közös testnevelése, illetve a sérült emberek sportja. A további ismeretek megszerzése érdekében szükségessé vált, hogy a meglévő elméleti integrációs ismeretekre ráépítsünk egy olyan sportszaktárgyat is, amelyben a hallgatók megismerhetik a magas szintű sportmozgások végrehajtásán és oktatásán kívül a sérült emberek által végzett speciális sportmozgásokat is. Ezért a következőkben az intézet meghirdette a „Fogyatékosok sportja” szaktárgyat, amellyel szerettük volna közelebb hozni az ép és a sérült személyeket, megismertetve a hallgatókkal a specialitásokat, átlagostól eltérő sportmozgásokat, parasportokat is. Igazodva a nemzetközi elvárásokhoz a szaktárgy neve azóta már megváltozott ( a „fogyatékosok” kifejezés miatt – „Fogyatékkal élők sportja”).

A tárgy tematikája a következő témákból alakult ki:

  1. Általános tájékoztató. A fogyatékkal élők által űzött sportágakról általában.
  2. A fogyatékkal élők sportjában kialakított kategóriák és besorolások.
  3. A Paralimpiák történeti áttekintése.
  4. A magyar parasport története.
  5. Úszás – elméleti és gyakorlati ismeretek.
  6. Csörgőlabda – elméleti és gyakorlati ismeretek.
  7. Ülőröplabda – elméleti és gyakorlati ismeretek.
  8. Boccia – elméleti és gyakorlati ismeretek.
  9. Tenisz – elméleti és gyakorlati ismeretek.
  10. További paralimpiai sportágak bemutatása referátumokkal.
  11. Meghívott sport – szakágvezetők előadása.
  12. Hallgatói referátumok és beszámolók. Külföldi tapasztalatok.
  13. Filmvetítés paralimpiákról.
  14. Zárthelyi dolgozat elkészítése, gyakorlati követelmények ellenőrzése.
  15. Értékelés és összegzés.

Gyakorlati lehetőség: csörgőlabda, ülőröplabda, úszás, boccia, iskolai testnevelés, kerekes székes tánc.

A gyakorlati feladatok elvégzéséhez igénybe vettük a lakóhelyünkön, illetve annak közelében működő olyan sportegyesületeket, ahol sérült emberek sportjával is foglalkoznak.

8.2. Gyakorlatban végezhető képzési lehetőségek

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a képzéseinkben részt vevő hallgatók ne csak elméleti ismeretekhez jussanak az integrációval kapcsolatosan. A már meglévő elméleti ismeretek csak akkor válnak igazán felhasználhatóvá, ha a gyakorlati megvalósításuk is realitásokhoz kötött. Az egyik lehetőség a befogadó, illetve integráló iskolákban végzett hospitálás, mikrotanítás, illetve asszisztencia. Az eddigi tapasztalatok szerint a hallgatók részvételének a fogadó iskolák örülnek, hiszen a tanórákon történő segítség, asszisztencia lehetőséget nyújt az órát tartó vezető pedagógusnak a további csoportbontásokra, differenciálásra. Természetesen a hallgatói közreműködés mértéke a meglévő elméleti ismeretekkel összhangban végezhető.

14. ábra: Testnevelés szakos hallgatók integrált sportnapon (kerekesszékes kosárlabdázás)
Forrás: Pásztoryné, PTE STI Integrált sportnap, 2009

Amennyiben a lakóhely, illetve a képzőhely közelében van olyan speciális intézmény, akár szegregált is, ahol a hallgató megismerheti a sérült gyermekek speciális problémáit, a foglalkozások látogatásával sok értékes információ birtokában juthat. A fejlesztő pedagógusok, konduktorok illetve gyógytornászok, a gyógytestnevelő tanárok olyan specifikus ismeretekhez juttathatják a sportszakos hallgatót, amelyekhez máshol nem juthat. A gyakorlati ismereteit hospitálásokkal, illetve aktív közreműködéssel szerezheti meg, az elméleti ismereteket a szakemberek által elmondott specialitásokkal egészítheti ki. Az eddigi tapasztalataink alapján hallgatóink érdekesnek és változatosnak, nagyon hasznosnak ítélik ezt a lehetőséget.

Nagy jelentősége van a gyakorlati tapasztalatok megszerzésében az integráltan végzett sportrendezvényeknek, sporteseményeknek. Ezen alkalmakkor az ép és sérült személyek sportolnak közösen, megismerve ez által egymás speciális gondjait, sportjátékait, az átlagostól eltérő szabályait. Azon hallgatóknak, akik sportszervezéssel foglalkoznak, remek lehetőség egy ilyen rendezvény szervezése, illetve lebonyolítása a gyakorlatban. Az egyik lehetőség, amikor a hallgatók „csak” rendezőként vesznek részt a sportnapon, szervezik és koordinálják az ép és sérült személyek közös testnevelését, illetve sportját. Közelebb kerülhetnek a speciális sporttevékenységekhez, ha már be is kapcsolódnak és aktívan részt vesznek a játékokban. Ezáltal ők is megismerik a sérült emberek speciális problémáit, a sportokkal kapcsolatos nehézségeiket. Az ilyen módon megszerzett gyakorlati tapasztalatok nagy segítséget nyújtanak a szemléletváltás megkezdésének folyamatában.

A rekreációval foglalkozó szakembereknek újszerű és nagy kihívással rendelkező feladat lehet a sérült emberek sporttal történő rekreációjának biztosítása, oktatása. Ehhez nyújt remek lehetőséget ez a program, amely jól illeszkedik a rekreáció mesterszakos hallgatók kötelező kurzusához („Fogyatékkal élők rekreációs sportjai”).

15. ábra: Épek és sérültek együtt, közösen (boccia játék)
Fotó: Pásztoryné, PTE STI Integrált sportnap, 2009

Ahhoz, hogy a társadalmi szemléletváltás hatékonyan működjön, mindenképpen szükséges a tanárképzésben résztvevő hallgatók ismereti szintjének emelése az integrációval, inklúzióval kapcsolatosan. Ahogy látható volt erre elméleti tárgyak, illetve gyakorlati terepek állnak rendelkezésre a képzés során, tehát feltételezhető, hogy a pedagóguspályát elkezdő tanárok rendelkezhetnek olyan ismeretekkel, amelyek közvetítésével tanítványaiknál meg tudják tenni az első lépéseket a szemléletváltás érdekében. Természetesen ez a munka kihat a tantestületben dolgozó többi kollégára is, aminek eredménye lehet egy befogadó, elfogadó szemléletmód kialakulása.

Tapasztalataink szerint nagyon fontos találkozási pont lehet egy integrált sportnap szervezése, lebonyolítása. Szervezheti egy iskola a diákjainak, azok családjainak, vagy egy sérültekkel foglalkozó szervezet abban a városban, ahol működik. Kezdeményezheti akár a város is, hogy közelebb hozza egymáshoz a lakóit. Minden esetben arról van szó, hogy kisebb-nagyobb közösségben lehetővé teszik, hogy a közösség egészséges és sérült tagjai találkozzanak, és együtt sportoljanak. Persze nem feltétlenül a sportról, a teljesítményről szólnak ezek a rendezvények, hanem egymás elfogadásáról és egymás lehetőségeinek megismeréséről.

A sport, a mozgás egy ember életében nagyon fontos szerepet játszik. A kellő mozgás hiánya meglátszik egészségünkön is. Egy sérült embernek is ugyanúgy szüksége van mozgásra, mint ép embertársainak. Legtöbbünkben – és sajnos a fogyatékosok körében is így van – fel sem merül, hogy a fogyatékkal élők ugyanúgy sportolhatnak, mint az épek. Emellett a sport egy olyan terület, ahol az eredmények sokkal látványosabbak, mind az épek, mind a sérültek számára. Láthatóvá válik, hogy a sérült akár egy társához, akár az épekhez képest mekkora eredményt ért el.

Egy sportnap alkalmával betekintést nyerhetnek, megismerhetik az épek is, hogyan sportolnak például a kerekes székesek vagy a látássérültek. Emellett ki is próbálhatják magukat ezekben a sportokban, ami által felismerik, és jobban értékelni tudják az eredményt, valamint azt az akaraterőt, ami egy sérültnek ehhez a teljesítményhez kell.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »