Bevezetés

Az emberek és az állatok számára a mozgás a túlélést jelenti. Az olyan alapvető mozgások, mint a járás, a futás, az emelés, a dobás, de akár a légzés, a látás, vagy az egy helyben állás, mind valamilyen szintű izomműködés eredményei. A mozgásképesség elveszítése csökkent, fiziológiástól eltérő életvitelt, vagy magát az élet elveszítését jelenti. Ezért sok kutató azzal foglalkozik, hogy egyes örökletes izombetegségek, vagy akár a fizikai inaktivitás és az öregedés következtében kialakuló immobilitást késleltessék. Mások azonban az emberi teljesítmény maximalizálásában tevékenykednek. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei lehetővé teszik, hogy a sportolók felkészülését úgy manipuláljuk, hogy azok minél kisebb energia befektetéssel és sérülési kockázattal minél nagyobb teljesítményt minél hosszabb ideig legyenek képesek produkálni.

Az utóbbi 20-30 évben a biomechanika, mint interdiszciplináris tudomány mélyrehatóan tárta fel a mozgások törvényszerűségeit.. A biomechanika korábban a hagyományos fizikai törvényszerűségek keretein belül vizsgálta a mozgásokat, ma már azonban a mozgások mechanikai kimenetét szöveti, sejt és molekuláris szinten is magyarázzák. Mivel az emberi szervezet nem hasonlítható egy szilárd, fiktív newtoni testhez, ezért a biomechanika az élettan, az anatómia, a biokémia, a fizika, a mechanika és még sok más tudomány integrálásából jött létre. E tankönyv a biomechanikának azzal az ágával foglalkozik, mely a vázizom működésének neuromechanikai szempontjait vizsgálja, vagyis hogy miképpen képes a vázizom erőt kifejteni a csontokra, és ennek milyen idegrendszeri vezérlése van. A mozgások vizsgálata Arisztotelészig nyúlik vissza, aki szerint az „állatok úgy változtatják helyüket, hogy közben nyomást fejtenek a talajra”. Már Arisztotelész rámutatott tehát egy olyan létfontosságú kondicionális képességre, melyet erőnek nevezünk. Az izmok erőkifejtése nélkül ugyanis képtelenek vagyunk bármilyen mozgásra, vagy testtartásra, és egyéb kondicionális képességek, tehát a gyorsaság, állóképesség, vagy mozgáskoordináció meg sem valósulhatnak.

A könyv olvasói a vázizom működésén kívül megismerhetik a neuromuszkuláris rendszer lenyűgöző alkalmazkodóképességét, plaszticitását. Gyakorlati példákon keresztül kerülnek bemutatásra a vázizom működésbeli tulajdonságai, különös tekintettel az erőkifejtés módozataira, valamint az erőkifejtés mértékét befolyásoló faktorokra. A könyv olvasását javaslom miden olyan sportszakos hallgatónak, testnevelőnek, edzőnek, gyógytornásznak, terapeutának, akik érteni szeretnék a neuromuszkuláris rendszer működését, és tudásukat elmélyítve szaktudásukat kívánják tökéletesíteni. A könyv egyik különlegessége, hogy egyes kulcsfontosságú terminusok angol nyelvű fordításával is találkozunk, így megkönnyítve azok munkáját, akik a nemzetközi szakirodalmat szeretnék böngészni.

  Tartalomjegyzék Következő fejezet »