3.2.

3.2. Önvédelmi alapismeretek

(Morvay-Sey és mtsi. (2012) alapján)

Az önvédelmi alapismereteket elméleti oktatással érdemes kezdeni, ahol a jogszabályi előírások ismertetése által egyúttal eleget tehetünk a kereszttantervi követelményeknek is. Az alábbi összefoglaló csak vázat, ötleteket ad az oktatáshoz, korosztályonként bővíthető, változtatható az oktatási anyag.

Jogszabályi háttér

Az ön- és vagyonvédelem alkotmányos alapjoggá vált Magyarország alaptörvénye (2012) által (Magyar Közlöny, 2011. évi 43. szám 10660.p).

A következők vonatkoznak az önvédelem témaköréhez:

„IV. cikk. Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

V. cikk. Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”

A jogos védelem megítélése azonban a büntető törvénykönyv (BTK) hatálya alá tartozik. E szerint:

„A jogos védelem

21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha

a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan

követik el,

b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan

történő jogtalan behatolás, vagy

c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” (…)

„A végszükség

23. § (1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.

(3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.” (2012. évi c. törvény a Büntető törvénykönyvről)

A megelőző jogos védelem szabályai nem változtak. A megelőző védelem azokat a védekezési formákat foglalja magában, amelyek a védekező személye, vagy javai ellen irányuló jövőbeni támadás elhárítását célozzák. Ezek abban az esetben jogszerűek, ha az élet kioltására nem alkalmasak. A megelőző jogos védelem során azonban a védekező is kockázatot vállal. Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem e kockázatát a védekezőnek kell viselnie. A megelőző védelmi eszközzel szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény tehát az, hogy az élet kioltására nem lehet alkalmas!

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »