III. III. ANTROPOMETRIAI MÉRÉSEK (Tékus Éva)

A humánbiológia, fizikai antropológia tudományterületén belül, a paleoantropológia mellett, fontos célja a ma élő népesség variációinak vizsgálata. Az antropometria szűkebb értelemben az emberi testet kvantitatív módszerekkel jellemzi, tágabb értelmében a test környezettel való viszonyát kutatja. A sportantropometria a fizikai antropológiának azon ága, melynek célja a sportteljesítmény és a testösszetétel kapcsolatának vizsgálata, a rendszeresen sportoló személyek szomatotípusának jellemzése (akár a gyermekek sportágválasztásának elősegítésére), továbbá kutatja a testméretek, testarányok változását az élet során, elsősorban a rendszeres testmozgással, edzéssel összefüggésben. A fizikai antropológia eszköztárából meríti módszereit, azonban a vizsgált populációban, csoportban különbözik attól (Mészáros és mtsai., 2000).

Módszerei közé tartoznak az egyszerűbb, kisebb eszközigényű mérések mellett, a komolyabb eszközparkot igénylő, például a testösszetétel vizsgálatára alkalmas orvosdiagnosztikai eljárások. Legfontosabb előnyük, hogy pontosabb mérésekre adnak lehetőséget, míg legnagyobb hátrányuk magas költségigényükben rejlik.

A sporttudományi kutatások során leggyakrabban alkalmazott testösszetételi-, illetve testzsír becslési eljárások a bőrredők mérése alapján történő kalkulációk, illetve a bioelektromos impedancia analízis. Ezen kívül használják a test zsírtartalmának becslésére a testsűrűség mérést (denzitometria), valamint a testösszetevők becslésére, jóval ritkábban a bonyolultabb orvosdiagnosztikai eljárásokat is. A testösszetétel becslésére két- és többkomponensű modelleket alkalmaznak. A kétkomponensű becslésnél a testmérés során gyűjtött adatokból becsülik az emberi test valamely alkotójának mennyiségét, százalékos arányát (testzsír százalék). Létezik a négykomponensű becslés is, melynek során a humán test négy összetevőjének arányát határozzák meg. Iyen például Drinkwater és Ross négykomponensű modellje (lásd később). Az antropometriai mérések a jelenkori kutatómunkák szerves részét képezik, szinte valamennyi publikált tudományos közleményben a kutatók antropometriai adatokkal is jellemzik a kutatásban résztvevő vizsgálati személyeket.

Történeti szempontból fontos megemlíteni az antropometriai mérések alapjait 1969-ben leíró Nemzetközi Biológiai Programot (Weiner és Lourie, 1969). A programban a korábbi mérési technikák egyesítésére, mérőpontok egységesítésére tettek javaslatot. A következő alfejezetben az ISAK (International Society for the Advancement of Kinanthropometry) által megfogalmazott alapelvek szerint történik a bőrredő- és kerületmérés ismertetése.

A bőrredők alapján történő testzsír százalék becslés

Szükséges eszközök: kaliper, adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: Az emberi test meghatározott területein (felkar elülső és hátulsó felszínén, lapocka alatt, mellkas elülső felszínén, hason, csípőtövis felett, comb elülső felszínén, lábszár belső-oldalsó (mediális) felszínén) mérjük a bőrredő vastagságát kaliper (3.1. ábra) segítségével. A méréshez különböző típusú kalipereket lehet használni, gyakran alkalmazott típusok a Lange-kaliper és a Harpenden-kaliper. A sportantropometriában a test jobb oldalán szokás a mérést végezni, kivétel ez alól, ha valamilyen sérülés, duzzanat található rajta, illetve ha a korábbi sérülést követő gyógyulási folyamatot szeretnénk nyomon követni.

A vizsgálatok során a két ellentétes testoldalon mért bőrredő értékekben szignifikáns különbség regisztrálható (Womersley és Durnin, 1973), gyakorlati szempontból mégis elhanyagolható ez az eltérés (ISAK, 2001). A mérés során figyelembe lehet venni a vizsgált személy dominanciaviszonyait is.

Fontos, hogy az egymást követő méréseknél ugyanazon személy, megfelelő gyakorlattal rendelkező szakember, azonos műszerrel, megegyező körülmények között végezze a felmérést, hogy csökkentse a mérési hiba lehetőségét. A vizsgált személyt ugyanazon napszakban, azonos hidratáltsági és tápláltsági állapotban, testedzést megelőzően szokás mérni.

3.1. ábra. Bőrredő méréshez használt kaliper (Lange-kaliper)

A kaliperrel mért bőrredőt duplarétegben a bőr két rétege (hám, irha) és a közte lévő bőralja alkotja, mely a zsírszövetet is tartalmazza. A bőrredő vastagságát mm-es pontossággal határozzuk meg. A mérés nem tarthat tovább 2-3 másodpercnél, pontos eredmény eléréséhez minden mérőpont esetén háromszori ismétlés szükséges. A szövetekben a rövid összenyomást követően is fokozódik a keringés, mely hatására azok megduzzadnak, így elhúzódó mérés, vagy többszöri ismétlést követően hibásan nagyobb értéket regisztrálhatunk.

A bőrredő vastagságok segítségével jól lehet becsülni a szubkután zsírdepó mennyiségét, az emberi test zsírszázalékát. A 3.1. táblázatban olvashatóak a leggyakrabban felmért bőrredők, azonban ezeken kívül léteznek ritkábban alkalmazott mérőpontok, mint a mid-axilla -, az áll alatti- vagy a mellkasi (pectoralis) bőrredő. Az áll alatti bőrredőt nők esetében szokás felmérni, mert ezen nem képviselőire jobban jellemző az áll alatti zsírfelhalmozódás.

3.1. táblázat. Leggyakrabban mért bőrredők (ISAK, 2001)

A mérés fájdalommentes. A bőr alatt lévő izomréteget nem mérjük a bőrredővastagság regisztrálásakor, még akkor sem, ha a bőr alsó rétegével szoros kapcsolatban van. Napjainkban számos becslési eljárás, számítás létezik, melyek segítségével a testzsír tömege vagy a testzsír százalék becsülhető. A legtöbb sportág esetében, mint a testösszetétel egyik legfontosabb paramétere, nélkülözhetetlen adat a testzsír mennyisége, mivel a normál tartománynál magasabb és alacsonyabb értékek rövid- és hosszútávon is jelentősen befolyásolják a sportteljesítményt és az egészségi állapotot.

Gyakran alkalmazott becslési eljárások:

Durnin és Womersley (1974) 16 és 72 év közötti alanyokon végrehajtott vizsgálatában, a biceps feletti-, a triceps feletti-, a subscapula – és a suprailiacalis bőrredők vastagsága alapján becsülték a testzsír százalékot, regressziós számítások segítségével létrehozott táblázat felhasználásával (3.2. táblázat).

3.2. táblázat. A négy bőrredő alapján becsült testzsír százalék értékek a különböző életkorokban (Durnin és Womersley, 1974)

Lean és munkatársai (1996) 18 és 64,3 év közötti felnőtt populációra dolgozták ki a testzsír százalék számítási módszerüket. Több képletet is meghatároztak, melyek segítségével a testzsír százalék becsülhető, de kettő esetében találták a legerősebb kapcsolatot a testzsír mennyiségével.

Az első meghatározáshoz először ki kell számítani a testtömeg index (BMI, kg/m²) értékét, illetve meg kell mérni a triceps feletti bőrredő vastagságát (mm).

Nők:

Testzsír százalék= (0,730 x BMI) + (0,548 x triceps feletti bőrredő (mm)) + (0,270 x életkor (év)) – 5,9

Férfiak:

Testzsír százalék= (0,742 x BMI) + (0,950 x triceps feletti bőrredő (mm)) + (0,335 x életkor (év)) – 20

A második meghatározáshoz előzetesen a derékkerületet és hasonlóan az előző számításhoz a triceps feletti bőrredő vastagságát kell megállapítani. A derékkerület mérése a Kerületekkel történő testzsír százalék becslés (3.1.2.) fejezetben leírtak alapján történik.

Nők:

Testzsír százalék= (0,232 x derékkerület (cm)) + (0,657 x triceps feletti bőrredő (mm)) + (0,215 x életkor) – 5,5

Férfiak:

Testzsír százalék= (0,353 x derékkerület (cm)) + (0,756 x triceps feletti bőrredő (mm)) + (0,235 x életkor) – 26,4

Parizková (1961) által megalkotott eljárás tíz bőrredő segítségével becsüli a relatív testzsír tartalmat. Az eljárás Szmodis és munkatársai (1976) által módosított változata terjedt el hazánkban, amely öt bőrredő felhasználásával számol: biceps feletti -, triceps feletti -, lapocka -, csípő – és lábszár bőrredő. A felmért öt bőrredő összegzésével, a nem és az életkor felhasználásával, táblázat (Szmodis és mtsai., 1976) segítségével becsüli a test relatív zsírtartalmát.

Kerületek alapján történő testzsír százalék becslés

Szükséges eszközök: mérőszalag, antropométer, adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: Az emberi test anatómiailag meghatározott területeinek, részeinek kerületét mérjük mérőszalag (3.2. ábra) segítségével, a felvett adatok alapján becsülhető a testzsírszázaléka. A mérőszalaggal szemben elvárás, hogy anyaga ne nyúljon mega mérések során, ezért az ábrán látható műanyag mérőszalagon kívül, alkalmaznak precízebb mérést lehetővé tévő acélból készült szalagot is.

A pontos végeredményhez minden kerületmérést háromszor szükséges megismételni. A mérést általában a vizsgált személy jobb oldalán végezzük (kivétel sérülések esetén), vagy ha a vizsgálat szempontjából ez lényeges, akkor az a másik oldalon is kivitelezhető. Az eredmény mérőszalagról történő leolvasásakor a szalagnak szemmagasságban kell lennie. A mérési eredményeket centiméterben szokás megadni, miliméteres pontossággal.

3.2. ábra. Az antropometriai mérőszalag

Ezen antropometriai eljárásnál is lényeges, hogy az egymást követő méréseknél ugyanazon személy, azonos műszerrel, megegyező körülmények között végezze a felmérést, így csökkentve a lehetséges mérési hiba esélyét. A vizsgálati személyt ugyanazon napszakban, azonos hidratáltsági és tápláltsági állapotban, testedzést megelőzően szokás mérni.

Számos mérőpont létezik a test kerületeinek felmérésére (3.3. táblázat), azonban ezek közül csak néhány használatos a testzsír százalék meghatározásához.

3.3. táblázat. A leggyakrabban alkalmazott kerületi méretek (ISAK, 2001)

Hodgdon és Beckett (1984) testzsír százalék kalkulációjához a derék-, csípő- és nyakkerület adatok mellett a testmagasság szükséges.

Férfiak:

Testzsír százalék (%)= 495 / (0,84163 (lg (derékkerület-nyakkerület)) + 0,15456 (lg (testmagasság))) - 450

Nők:

Testzsír százalék (%)= 495 / (0,94575 (lg (derékkerület + csípőkerület – nyakkerület)) + 0,22100 (lg (testmagasság))) – 450

Drinkwater és Ross (1978) létrehozta négykomponensű modelljét, melyben szélesség, kerület, bőrredő és testmagasság adatok segítségével képes becsülni a csont-, a zsír-, az izom- és zsigerek tömegét a testtömeg százalékában. A gyermekek testösszetételének becslésére is alkalmas a módszer. A négy komponens összegzésével számított becsült testtömegnek nem szabad 5%-nál nagyobb mértékben különböznie a valós, személyi mérleggel mért testtömegtől.

Csonttömeg (kg) = (1,57 x 0,25 x (cs₁ + cs₂ + cs₃ + cs₄) + 10,49) / t³
cs₁= (könyökszélesség (cm) x t – 6,48) / 0,35
cs₂= (térdszélesség (cm) x t – 9,52) / 0,48
cs₃= (csuklókerület (cm) x t – 16,35) / 3,14 / 0,72
cs₄= (bokakerület (cm) x t – 21,71) / 3,14 / 1,33
t= 170,18 / testmagassággal (cm)

Zsírtömeg (kg) = (3,25 x 0,2 x (zs₁ + zs₂ + zs₃ + zs₄ + zs₅) + 12,13) / t³
zs₁= (triceps feletti bőrredő (mm) x t – 15,40) / 4,47
zs₂= (subscapula bőrredő (mm) x t – 17,50) / 5,17
zs₃= (comb bőrredő (mm) x t – 27,00) / 8,33
zs₄= (abdominalis bőrredő (mm) x t – 25,40) / 7,78
zs₅= (lábszár bőrredő (mm) x t -16,00) / 4,67
t= 170,18 / testmagassággal (cm)

Izomtömeg (kg) = (2,99 x 0,2 x (i₁ + i₂ + i₃ + i₄+ i₅) + 25,55) / t³
i₁= (felkarkerület (cm) – 0,314 x triceps feletti bőrredő (mm)) x t - 22,05) / 3,67
i₂= (mellkaskerület (cm) – 0,314 x subscapula bőrredő (mm)) x t - 82,36) / 4,68
i₃= (alkarkerület (cm) x t -25,13) / 1,41
i₄= ((combkerület (cm) – 0,314 x comb bőrredő (mm)) x t – 44,34) / 3,59
i₅= ((lábszárkerület (cm) – 0,314 x lábszár bőrredő (mm)) x t - 30,22) / 1,97
t= 170,18 / testmagassággal (cm)

Zsigerek tömege (kg) = (1,90 x 0,25 x (z1 + z2 + z3 + z4) + 16,41) / t3
z₁= (vállszélesség (cm) x t – 38,04) / 1,92
z₂= (mellkasszélesség (cm) x t – 27,92) / 1,74
z₃= (csípőszélesség (cm) x t – 28,84) / 1,75
z₄= (mellkasmélység (cm) x t – 17,50) / 1,38
t= 170,18 / testmagassággal (cm)

Izomtömeg becslése (kerület és bőrredő méréssel; Martin és mtsai., 1990)

Szükséges eszközök: mérőszalag, kaliper, adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: Az előzőekben ismertetett bőrredő (3.1.1.) és kerület (3.1.2.) mérések ismerete szükséges az izomtömeg (IT) kalkulálásához. A becslés ezen formája csak férfiak esetében alkalmazható.

A becslési eljáráshoz a következő adatokra van szükség: testmagasság (TM, cm), combkerület (CK, cm), comb bőrredő vastagság (CB, mm), alkarkerület (AK, cm), lábszár kerület (LK, cm), lábszár bőrredő vastagság (LB, mm). Első lépésként a combkerületet a comb bőrredő (CKK), illetve a lábszár kerületet a lábszár bőrredő értékével (LKK) korrigálni kell.

Képlet (Martin és mtsai., 1990):

IT (g)= TM x (0,0553 x CKK² + 0,0987 x AK² + 0,0331 x LKK²) - 2445

Testsűrűség becslése (bőrredő méréssel)

Szükséges eszközök: kaliper, adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: A bőrredő vastagság és a testsűrűség között fennálló kapcsolat már régóta ismert, így a különböző testtájakon mért redők segítségével becsülni lehet a test sűrűségét. A bőrredők mérését azonos módon kell elvégezni, mint a Bőrredőkkel történő testzsír százalék becslés részben.

A testsűrűség (Dt) becsléséhez a következő adatokra van szükség: mellkasi –, mid-axilla–, triceps feletti–, subscapula–, hasi–, suprailiacalis– és comb bőrredők (mm), decimális életkor (év, két tizedesjegy pontossággal).

Képlet (Jackson és Pollock, 1985):

Férfiak:

Dt (g/cm3)= 1,112 – 0,00043499 x (bőrredők összege) + 0,00000055 x (bőrredők összege)2 – 0,00028826 (életkor)

Nők:

Dt (g/cm3)= 1,097 – 0,00046971 x (bőrredők összege) + 0,00000056 x (bőrredők összege)2 – 0,00012828 x (életkor)

A testsűrűség segítségével is számítható a testzsír százalék (Siri, 1956).

Testzsír százalék (%) = (4,95 / Dt - 4,5) x 100

Bioelektromos Impedancia Analízis (BIA)

Szükséges eszközök: bioelektromos impedancia analizátor, adatlap, íróeszköz (ha a műszer nem nyomtat adatlapot)

A módszer leírása: Ez a mérési technika hasonlóan csak becsülni képes a testösszetételt. Az egzakt érték meghatározásához nagyértékű műszerek (páldául InBody műszerek) szükségesek, de az egyszerűbb becsléshez is léteznek a bioimpedancia mérésén alapuló készülékek (3.3. ábra; például digitális személymérlegek).

3.3. ábra. Bioelektromos impedancia analizátor (A: Omron, BF 300; B: Beurer, BG-55)

A vizsgálati személyek könnyű sportruházatban vesznek részt a vizsgálaton, a mérést megelőzően fontos a különböző fém ékszerek, kiegészítők eltávolítása. A különböző készülékek különböző felületű és számú mérésre alkalmas felülettel (elektróda) rendelkeznek. Néhány esetében a tenyéren (3.3. A. ábra), más típusoknál a talpon keresztül történik a mérés (3.3.B. ábra), illetve léteznek többzónás készülékek is, melyek segítségével ez lehetséges egyszerre több helyen is.

A Bioelektromos impedancia analizátoros mérés során a műszer egy kis erősségű váltóáramot juttat a testbe, majd az áram áthaladása során méri a szövetek frekvenciafüggő ellenállását. Az emberi testre jellemző, hogy jelentős mennyiségű vizet tartalmaz (például az érrendszerben keringő vér), így ezeknek kisebb az ellenállásuk, míg más szöveteké (például zsírszövet, csontszövet) magasabb értékű. A becslési eljárás alapja az ellenállásban tapasztalt különbség, de a kalkulációhoz további adatok (testmagasság, testtömeg, életkor, nem, edzettségi szint) megadása is szükséges. A kifinomultabb műszerek a testzsír százalékon kívül más mutatókat is képesek becsülni: a víztartalmat, az izomtömeget, a csonttömeget, a hasüregben található (viscerális) zsír mennyiségét, illetve a testmagasság megadásával számolhatják a testtömeg indexet (BMI) is. A komplexebb készülékek a gyártó által megadott referencia adatok tükrében képesek értékelni a kapott eredményeket is.

A mérési eredmények pontosságát ronthatja, ha az ismételt vizsgálatokat nem azonos napszakban, hidratáltsági- vagy tápláltsági állapotban végezzük. A műszer működését a testhőmérsékleten kívül a test víztartalma is befolyásolja. A dehidratáltság csökkenti a mérés pontosságát a testzsír százalék becslésekor.

Denzitometria

Hidrodenzitometria

Szükséges eszközök: személymérleg, víztartály (alámerüléshez), szék/ágy (tartály aljához rögzítve), víz alatti mérleg, orrcsipesz, légzőcső (búvárkodáshoz, nem kötelező), adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: A hidrodenzitometriás mérések Archimédesz törvényén alapszanak, mely szerint a folyadékba merülő test által kiszorított folyadék mennyiségéből a test térfogata meghatározható. A test tömegének ismeretében a sűrűsége számítható. A sűrűség adat ismeretében becsülhető a test zsírtartalma.

A zsírszövetnek kisebb a sűrűsége, mint a vízé, míg az izom- és csontszövetnek nagyobb a denzitása. Két azonos testtömegű személy esetén a nagyobb testsűrűséggel rendelkező alanynak alacsonyabb a testzsír százaléka.

A mérés kezdetén testtömeg mérés szükséges, illetve légzésfunkciós mérés a reziduális levegő mennyiségének megállapításához. A vizsgált személy a fürdőruhában, fürdőnadrágban a víz alá merül, leül a székre a tartály alján. A merülés során használható orrcsipesz vagy légzőcső is. Kifújja a tüdejében lévő levegőt és mozdulatlanul vár a víz alatti testtömeg mérés befejeződéséig. A vizsgálatot jelentősen nehezíti a víz alatt történő mérés.

A testsűrűség (Dt) számításhoz a következő adatok szükségesek: száraz testtömeg (TTsz, kg), víz alatti testtömeg (TTv, kg), víz sűrűsége adott hőmérsékleten (Dv, g/cm³), reziduális levegő mennyisége (RL, l), légzőcső térfogata (LT, ha használtuk).

Testsűrűség számítása (Thomas és Cook, 1978):

Dt (g/cm3)= TTsz /( ((TTsz – TTv) / Dv)) – (RL + 0,1 + LT))

Teljes Test Pletizmográfia
(BodPod, Whole-body air-displacement plethysmography)

Szükséges eszközök: teljes test pletizmográf, adatlap, íróeszköz

A mérés leírása: A testsűrűség mérésének egy újszerűbb, egyszerűbb módszere. A lehető legkevesebb sportruházatban, esetleg úszódresszben történik a vizsgálat. A műszer kalibrálását követően a vizsgált személy helyet foglal a készülékben.

A mérés alapja, hogy emberi test az adott térfogatának megfelelő mennyiségű levegőt szorít ki a légmentesen zárt, ismert űrtartalmú műszer belsejéből. A műszer a légtérben bekövetkezett nyomásváltozásból képes mérni a testzsír mennyiségét.

Előnye a vízben történő testsűrűség méréssel szemben, hogy betegségtől szenvedők, víziszonnyal rendelkező személyek és gyermekek is képesek használni nemtől és életkortól függetlenül.

Infravörös fényáteresztő-képesség mérése (Near Infrared Interactance)

Szükséges eszközök: számítógép vezérelt spektrofotométer érzékelővel, adatlap, íróeszköz

A módszer leírása: A szövetek infravörös fényáteresztő, fényelnyelő képessége alapján történik a testzsír százalék becslése. Ezen módszernek is nagy előnye egyszerűségében rejlik, továbbá fontos, hogy nem igényel különösebb szakképzettséget a mérés kivitelezése. A mérés általában a domináns oldali felkaron történik. A műszer infravörös közeli fényt bocsát át a felső végtagon, melynek egy része a felszín közeli szövetrétegekben elnyelődik. A műszer a végtagba jutó és onnan visszaverődő fény energiájából és hullámhosszából képes becsülni a test zsírtartalmát. A módszer hátránya, hogy pontatlan, a felkarban lévő zsírszövet mennyisége alapján kalkulálja a teljes test zsírtartalmát.

Egyéb orvosdiagnosztikai eljárások

A következő eljárások kevésbé elterjedtek a sporttudományi kutatásokban, mert magasan képzett szakszemélyzetet igényelnek vagy, mert túlzottan költséges a mérési eljárás, illetve a műszer fenntartása.

Ultrahangos vizsgálat

Leírása: A módszer segítségével az emberi test lágy részei válnak láthatóvá. Alkalmas adott területen található harántcsíkolt izomzat, meghatározott izomcsoport vastagságának és átmérőjének meghatározására is (Sipila, 1991).

Mágneses Rezonancia Képalkotás (MRI, Magnetic Resonance Imaging)

A módszer leírása: Erős mágneses térben gerjesztik az adott testrész protonjait, a kapott energia egy részét a protonok visszasugározzák, ezeket érzékeli a műszer a felvétel elkészítésekor. Mivel a szervek, szövetek víztartalma különböző, így a protontartalmuk is eltér. Ezzel a képalkotó eljárással jól elkülöníthetővé válnak az egyes struktúrák, szervek. Lágy szöveti részek esetén a legjobb felbontású módszer. Elkülöníthető a zsírszövet, az izomszövet és a csontszövet is, azonban az izomszöveten belüli zsír elkülönítésére még nincsenek igazán pontos eljárások. Az MRI vizsgálat az izomtömeg kismértékű változásának a nyomon követésére is megfelelő módszer (Committee on Military Nutrition Research, Committee of Body Composition, Nutrition and Health Food and Nutrition, Board Institute of Medicine, 1999). Előnye, hogy nem éri a testet ionizáló sugárzás a vizsgálat során.

A hasüregben található zsírszövet mennyiségének meghatározásához ez a legpontosabb módszer (Wells és Fewtrell, 2006).

Komputertomográfia (CT, X-ray Computed Tomography)

A módszer leírása: A vizsgálat során röntgen sorozatfelvételek készülnek az adott testrészről, az elkészülő 3D-s felvételeken a szubkután és hasüregben lévő zsír mennyisége, illetve a zsírmentes izomtömeg is jól elkülöníthető, mennyisége meghatározható. Az izomtömeg kismértékű változásának nyomon követésére is megfelelő módszer (Sjöström és mtsai., 1991). Hátránya, hogy a vizsgálat során radioaktív sugárzás éri a szervezetet.

Kettős-foton Elnyelődéses Röntgen Abszorpciometria (DEXA, Dual-energy X-ray Absorptiomerty)

A módszer leírása: Két különböző energiájú, kisdózisú röntgen sugárzás éri a szervezetet a vizsgálat során, így nagyobb pontosságú képet kapunk, mint a CT vizsgálatnál. Előnye, hogy a zsír-, izom- és zsírmentes tömegen túl, a csonttömeg, illetve annak ásványi anyag tartalma is meghatározható. A csontritkulás szűrővizsgálatokon a DEXA használatával történő csontsűrűség mérést is alkalmazzák. Az eljárás már négy évesnél fiatalabb gyermekek esetében is alkalmazható.

Teljes Test Elektromos Vezetőképességének Vizsgálata (TOBEC, Total Body Electrical Conductivity, Presta és mtsai., 1983)

A módszer leírása: A mérés alapja, hogy az izomszövetnek a zsírszövetnél nagyobb az elektromos vezetőképessége. Ennek a különbségnek az oka, hogy az izomszövet teljes víztartalma, iontartalma magasabb. Ezzel a módszerrel egzaktan mérhető a testösszetétel.

IRODALOMJEGYZÉK:

American College of Sports Medicine (ACSM, 2010) ACSM’s Guidelines for Exercise Testing and Prescription. Wolters Kluwer Health / Lippincott Williams & Wilkins

Bodzsár É, Zsákai A (2004) Humánbiológia. Gyakorlati kézikönyv. ELTE Eötvös Kiadó Kft.

Committee on Military Nutrition Research, Committee of Body Composition, Nutrition and Health Food and Nutrition, Board Institute of Medicine (1999) The role of protein and amino acids in sustaining and enhancing performance. National Academy Press Washington

Drinkwater, D. T. and Ross, W. D. (1980): Anthropometric fractionation of body mass. Kinantropometry II. University Park Press, Baltimore, 178-189.

Hodgdon JA, Beckett MB (1984) Prediction of percent body fat for U.S. Navy men from body circumferences and height. Report no. 84-11, Naval Health Research Center, San Diego

Hodgdon JA, Beckett MB (1984) Prediction of percent body fat for U.S. Navy women from body circumferences and height. Report no. 84-29, Naval Health Research Center San Diego

Jackson AS, Pollock ML (1985) Practical assessment of body composition. Physician and Sportsmedicine 13:76–90.

Lean MEJ, Han TS, Deurenberg P (1996) Predicting body composition by densitometry from simple anthropometric measurements. The American Journal of Clinical Nutrition 63: 4–14.

Martin AD , Spenst LF,Drinkwater DT, Clarys JP (1990) Anthropometric estimation of muscle mass in men. Medicine and Science in Sports and Exercise 22(5):729-733.

Mészáros J, Mohácsi J, Szabó T, Szmodis I (2000) Anthropometry and competitive sport in Hungary. Acta Biologica Szegediensis 44(1-4):189-192.

Mészáros J (2003) A gyermeksport biológiai alapjai. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Platin-Print Bt., Budapest

Parízková J (1961) Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism 10:794-807.

Presta E, Wang J, Harrison GG, Bjorntorp P, Harker W, Van Italie TB (1983) Measurement of total body electrical conductivity: a new method for estimation of body composition. American Journal of Clinical Nutrition 37:735-9.

Siri WE (1954) Gross composition of the body. Biological and Medical Physics 4:239. Academic Press New York.

Sjöström L (1991) A computer-tomography based multicompartment body composition technique and anthropometric predictions of lean body mass, total and subcutaneous adipose tissue. International Journal of Obesity 2Suppl:19-30.

Szmodis I, Mészáros J, Szabó T (1976) Alkati és működési mutatók kapcsolata gyermek-, serdülő- és ifjúkorban. Testnevelés- és Sportegészségügyi Szemle 27(4):255-272.

The International Society for the Advancement of Kinanthropometry (ISAK, 2001) International Standards for Anthropometric Assessment. ISAK Underdale

Thomas TR , Cook PL (1978) A simple inexpensive method for estimating underwater weight. British Journal of Sports Medicine12(1):33-6.

Weiner JS, Lourie JA (1969) Human Biology. A Guide to Field Methods., IBP Handbook. Published for the International Biological Programme by Davis, Philadelphia

Wells JCK, Fewtrell MS (2006) Measuring body composition. Archives of Disease in Childhood 91(7):612-617.

Womersley J, Durnin JVGA (1973) An experimental study on variability of measurements of skinfold thickness on young adults. Human Biology 45:281-292.

Womersley J, Durnin JVGA (1974) Body fat assessed from total body density and its estimation from skinfold thickness: measurements on 481 men and women aged from 16 to 72 years. British Journal of Nutrition 32(1):77-97.

Felhasznált weboldalak:

http://www.topendsports.com

http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/antropologia/index.html (Bodzsár É, Zsákai A (2013) Antropológiai/Humánbiológiai gyakorlatok. című e-book)

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »