2. 2. A magyar populáció egészségi állapota

2.1. Információ források
2.2. Az egészségi állapot indikátorai populációs szinten
2.3. A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota

A magyarországi lakosság egészségi állapotának populációs szintű megismeréséhez induljunk ki tágabb földrajzi környezetünk országaiból.

2.1. Információforrások

Az Európai Bizottság uniós szintű jelentései az egyes tagországokból származó különböző statisztikákat, többek között az egészségüggyel kapcsolatos információkat és ismereteket is, egységbe foglalva készíti el éves jelentéseit.

(A http://ec.europa.eu/health/reports/european/index_hu.htm címen érhetjük el a 2012-es évről készült jelentést, és azokat a linkeket, ahonnan bővebb információkat nyerhetünk.)

A közösségi egészségügyi programról szóló jelentések összehasonlítható információkkal szolgálnak a következők tekintetében:

az emberek egészsége és az egészséghez kötődő magatartásformák (pl. életmóddal és más egészséget befolyásoló tényezővel kapcsolatos adatok)
betegségek (pl. a krónikus, súlyos- és ritka betegségek előfordulása és nyomon követésének módjai)
egészségügyi rendszerek (pl. az ellátás mindenki számára való hozzáférhetőségére, az ellátás minőségére, az egészségügyben dolgozókra, illetve az egészségügyi ellátórendszerek pénzügyi fenntarthatóságára vonatkozó mutatók).

Az Eurostat által készített, egészségüggyel kapcsolatos statisztikai jelentések célja az egészségügyi programmal kapcsolatos adatbázisok és kiadványok folyamatos javítása.

Egyedi fertőző betegségek előfordulására vonatkozó jelentések:

olyan betegségek, amelyek jelentős megbetegedéseket és/vagy halálozásokat okoznak vagy okozhatnak az Európai Unióban
amelyek esetében az információcsere a közegészségügyi veszélyek korai jelzésére alkalmas lehet
súlyos betegségek, amelyeket országos szinten nem ismernének fel, és amelyek esetében az adatok összesítése lehetővé teszi, hogy a hipotéziseket szélesebb körű ismeretanyagra alapozzák
olyan betegségek, amelyek esetében az egészségvédelmet javító, hatékony megelőző intézkedések állnak rendelkezésre.

Egyéb egészséggel kapcsolatos jelentések:

Az uniós főosztályok és ügynökségek jelentései (környezetvédelem, fenntartható fejlődés, drogok, táplálkozásbiztonság stb.

2.2. Az egészségi állapot indikátorai populációs szinten

Az alábbiakban a „Health at a Glance Europe 2012” (Egészségügyi pillanatkép Európában 2012) című kiadvány alapján foglaljuk össze azokat az indikátorokat, amelyekkel jellemezhető egy-egy ország népességének egészségi állapota, egészségügyi ellátása, illetve az azt meghatározó tényezők.

1. Az egészségi állapot „kemény” mutatói. Ezek azok a statisztikai adatok, amelyek a népesség egészségi állapotának jellemzését leginkább a következmények oldaláról közelíti. Például:

A születéskor várható élettartam és az egészségben eltöltött élettartam
65 éves korban várható és az egészségben eltöltött élettartam
Összes okból bekövetkezett halálozás (mortalitás)
Szív- és agyérbetegségek halálozása
Rák halálozás
Közlekedési balesetekből származó halálozás
Öngyilkosságok
Csecsemőhalálozás
Csecsemők egészségi állapota: alacsony születési súly
Bizonyos kiemelt betegségcsoportok prevalenciája és incidenciája (HIV/AIDS, rák, cukorbetegség, demencia, asztma stb.).

2. Második indikátorcsoport a lakosság egészségkulturáltságával, egészségmagatartásával függnek össze, például:

Dohányzás és alkoholfogyasztás a gyermekek körében
Túlsúly és elhízás a gyermekek körében
Gyümölcs és zöldségfogyasztás a gyermekek körében
Fizikai aktivitás a gyermekek körében
Dohányzás és alkoholfogyasztás a felnőttek körében
Túlsúly és elhízás a felnőttek körében
Gyümölcs és zöldségfogyasztás a felnőttek körében
Fizikai aktivitás a felnőttek körében

3. Az egészségügyi ellátás forrásai és aktivitása

Orvosok száma
Orvos-beteg találkozások száma
Ápolásra vonatkozó adatok
Technikai felszereltség (CT, MRI)
Kórházi ágyak száma
Kórházi elbocsátások száma
Kórházi tartózkodás átlagos hossza
Különböző műtéti beavatkozások száma (coronary angioplasty, szürkehályog műtétek, csipő- és térd protézis beültetések száma)
Gyógyszerkészítmények fogyasztása
Beteljesítetlen ellátási szükséglet.

4. Az egészségügyi ellátás minősége

Krónikus állapotok ellátása
Elkerülhető kórházi felvételek (légzőszervi betegségek, konrollálatlan diabétesz, akut ellátás)
Kórházi halálozás acut myocardiális infarktust követően
Kórházi halálozás agyérbetegséget követően
Beteg biztonság
Kezelési vagy operáció utáni komplikációk
Szülési trauma
Rákellátás
Rákszűrés (méhnyakrák, emlőrák, végbélrák), túlélés és mortalitás
Fertőző betegségek ellátása
Gyermekek védőoltás programja
Idősek influenza elleni védőoltása

5. Egészségügyi kiadások és finanszírozás

Az egészségügyi ellátás fedezete
Egy főre jutó egészségügyi kiadások
Egészségügyi kiadások a GDP-hez viszonyítva
Egészségügyi kiadások működés szerint
Gyógyszerkiadások
Az egészségügyi ellátás finanszírozása
Egészségügyi szolgáltatások.

A kiadvány röviden ismerteti az egészség és egészségügyi rendszerek fenti indikátorai alapján 35 európai ország, beleérve az Európai Unió 27 tagállamát és 5 tagságra jelölt országot, valamint három EFTA (European Free Trade Association) ország egészségi állapotának jellemzőit. Ezeket az indikátorokat nagyrészt az European Community Health Indicators (ECHI) listájából választották ki, és a bemutatásra került adatok az Európai Unió (ECHIM, 2012) statisztikáiból származnak.

2.2.1. A lakosság számának alakulása Magyarországon

Egy ország lakosságszámának alakulását számos társadalmi-gazdasági tényező befolyásolja, és ha nem is közvetlenül, de valamilyen szinten tükrözi a populáció „egészségességét”.

1. ábra: A népesség nemek szerinti számának alakulása Magyarországon
(adatforrás: Demográfiai Évkönyv 2012 adatbázisa)

A magyarországi lakosok száma az 1980-as évektől folyamatosan csökken. Ennek oka elsősorban az alacsony születési szám.

Az ábráról az is leolvasható, hogy a férfiak lakosságszáma drasztikusabban csökkent, mint a nőké, az utóbbi években azonban a nők is kezdik „utolérni” e téren a férfiakat.

A 2. ábra jól mutatja, hogyan nyílik az olló a legfiatalabb és a legidősebbek korcsoportok arányát illetően. Míg az 1960-as évekig a 15 éven aluliak és a 70 éves és idősebbek aránya közel azonos volt, 2013-ra csaknem kétszer annyi lett az idősek, mint a legfiatalabbak aránya, Ennek oka a születésszám csökkenése mellett -az az egyébként örvendetes tény-, hogy az átlagéletkor meghosszabbodott. A következmény azonban a népesség ijesztő mértékű elöregedése.

2. ábra: Korcsoportok arányának változása Magyarországon
(adatforrás: Demográfiai Évkönyv 2012 adatbázisa)

2.2.2. Születéskor várható élettartam

A születéskor várható élettartam Európa minden országában növekedett. Minden életkorban csökkent a halálozási arány. Ennek oka szintén számos összetevőnek köszönhető. Például, általánosságban: magasabb iskolázottság és jobb életstílus (életmód), az egészségügyi ellátás és az egészségügyi szolgáltatások magasabb szintje. Egészségesebb táplálkozás, javuló közegészségügyi és lakásviszonyok játszanak benne szerepet, bizonyos országok esetében a gazdasági fejlődés.

A születéskor várható átlagos életkor 2008 és 2010 között az Európai Unió 27 tagállamában férfiak esetében elérte a 75,3, nők esetében a 81,7 évet. A növekedés 1998-2010 között 2,7, illetve 2,3 év volt. Az EU tagállamai több mint kétharmadában a várható élettartam meghaladta férfiaknál a 75, nőknél a 80 évet.

A születéskor várható legmagasabb életkort 2008-2010-ben a svédországi nőknél és férfiaknál állapították meg, ami 85,0, illetve 79,4 év volt.

A legalacsonyabb születéskor várható élettartam ebben az időszakban a nőknél Bulgáriában és Romániában volt; a férfiaknál pedig Litvániában. A nőknél a legalacsonyabb érték 77,3 év, a férfiaknál: 67,3 év.

Magyarországon a legfrissebb adatok szerint (KSH STADAT) 2012-ben a születéskor várható élettartam országosan nőknél 78,4 év, férfiaknál 71,5 év. Nem sokkal haladja meg tehát az európai országokban tapasztalható legalacsonyabb étékeket!

1. táblázat: Születéskor várható átlagos élettartam területi egységenként Magyarországon (1990- )

Területi egység	Születéskor várható átlagos élettartam
	férfi			nő
	1990	2001	2012	1990	2001	2012
Budapest	66,30	69,28	73,58	73,78	76,52	79,23
Pest	63,81	68,68	71,94	73,33	76,54	78,22
Közép-Magyarország	65,47	69,10	72,92	73,66	76,53	78,85
Fejér	65,37	68,54	71,47	73,81	76,41	78,36
Komárom-Esztergom	64,21	67,95	70,27	72,52	76,25	77,57
Veszprém	65,62	69,01	71,70	74,95	76,08	79,11
Közép-Dunántúl	65,11	68,53	71,22	73,83	76,24	78,39
Győr-Moson-Sopron	66,81	69,48	71,95	75,02	78,04	78,71
Vas	66,00	68,84	70,66	73,94	77,12	78,25
Zala	65,77	68,24	71,84	74,56	76,83	78,96
Nyugat-Dunántúl	66,26	68,93	71,57	74,59	77,44	78,67
Baranya	65,46	68,20	70,99	72,94	75,63	78,12
Somogy	65,12	67,28	70,29	73,34	75,39	78,07
Tolna	64,85	67,96	71,88	74,23	76,57	78,85
Dél-Dunántúl	65,18	67,83	70,97	73,40	75,79	78,27
Dunántúl	65,49	68,43	71,26	73,93	76,48	78,45
Borsod-Abaúj-Zemplén	63,38	66,59	68,95	72,72	76,10	76,76
Heves	65,18	66,77	70,78	75,16	76,78	78,03
Nógrád	64,76	67,14	70,47	73,88	75,97	77,71
Észak-Magyarország	64,05	66,73	69,68	73,53	76,26	77,25
Hajdú-Bihar	65,72	68,04	71,83	73,63	76,63	79,23
Jász-Nagykun-Szolnok	65,60	67,43	70,55	73,24	76,25	77,62
Szabolcs-Szatmár-Bereg	63,34	65,78	70,05	73,25	75,74	78,26
Észak-Alföld	64,81	67,03	70,83	73,39	76,17	78,44
Bács-Kiskun	63,77	67,41	70,96	73,64	76,73	78,22
Békés	65,79	68,84	71,06	74,35	76,60	77,54
Csongrád	65,60	68,68	71,50	73,64	76,56	78,78
Dél-Alföld	64,92	68,21	71,13	73,84	76,64	78,20
Alföld és Észak	64,60	67,32	70,57	73,58	76,36	77,99
Ország összesen	65,13	68,15	71,45	73,71	76,46	78,38

Forrás: KSH STADAT (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html)

Az 1. táblázatból látszik, hogy az elmúlt 20 évben Magyarországon is nőtt a születéskor várható élettartam. Jelentős területi különbségek figyelhetők meg azonban. Az ország különböző részein (megyénként, ill. régiónként) néha több éves eltérés is tapasztalható.

2.2.3. 65 éves korban várható élettartam

A „Health at a Glance Europe” kiadvány főbb megállapításairól a 2010-es évvel bezárólag készült egy magyar nyelvű összefoglaló, amely az interneten: http://ec.europa.eu/health/reports/docs/health_glance_2012_exs_hu.pdf címen található.

Az alábbiakban ebből az összefoglalóból idézünk néhány megállapítást, amelyeket más forrásokból nyert magyarországi adatokkal egészítünk ki.

„Európa országaiban a 65 éves korban várható élettartam is lényegesen megnőtt: ez az Európai Unióban 2008 és 2010 között a férfiak esetében átlagosan 16,5 év, a nők esetében 20,1 év.”

„Az Európai Unióban a születéskor várható, egészségben eltöltött életévek, azaz az aktivitás korlátozása nélkül leélt évek száma 2008 és 2010 között nők esetében 62,2, férfiak esetében 61,0 év volt. A nemek közötti eltérés itt sokkal kisebb, mint a várható élettartam esetében, ami azt mutatja, hogy a nők életének nagyobb hányada telik aktivitásuk valamiféle korlátozása mellett”

Az EHLEIS (European Health & Life Expectancy, Information System) Országjelentések, No. 6 – 2013 márciusi számában megjelent: Egészségesen várható élettartam - Magyarország című tanulmány szerint:

„A magyarországi várható élettartam (LE) 65 éves kori értéke 1,5 évvel emelkedett a nők és 1,1 évvel a férfiak esetében a 2000-2010 közötti időszakban. A mutató értéke 1995-2001 között mindkét nemre vonatkozóan alacsonyabb volt az EU15 átlagánál és továbbra is az EU25 átlaga (21,3 év a nők és 17,8 a férfiak esetében) alatt maradt; 2010-ben 3,7 évvel a férfiaknál és 3,1 évvel a nőknél.”

„A várható élettartam (LE) 65 éves kori értéke 2010-ben Magyarországon 18,2 év volt a nők és 14,1 év a férfiak esetében. A SILC 2010 adatai alapján egy 65 éves nő 5,9 évet (további életéveinek 32%-át) töltheti el korlátozottságmentesen, 7,6 évet (42%) mérsékelt, és 4,7 évet (26%) súlyos korlátozottságban. Egy ugyanilyen korú férfi még 5,4 évet fog élni egészségesen (korlátozottságmentesen) (még várható életévei 38%-át) és további 5,7 évet (41%) mérsékelt, és 3,0 évet (21%) súlyos korlátozottságban. Noha összességében a férfiak a nőknél rövidebb ideig élnek, a jó vagy nagyon jó vélt egészségben eltöltött éveik száma majdnem azonos. A nők a férfiakhoz képest életük nagyobb hányadát töltik betegségben. Az eredmények értelmezésben nem árt kellő óvatossággal eljárni, mivel az intézeti népesség a számítás alapjául szolgáló felmérésből kimarad, valamint a mintanagyság miatt, melynek érteke tág határok között ingadozik.”

Az Egészségügyi pillanatkép Európában 2012 című kiadvány magyar nyelvű összefoglalójából idézünk még további néhány megállapítást:

„Változnak az egészségre ható kockázati tényezők

A legtöbb európai országban csökkent a dohányáruk fogyasztása, ami a figyelemfelkeltő kampányoknak, a reklámtilalmaknak és a magasabb adóztatásnak tulajdonítható.”

„Sok európai országban az alkoholfogyasztás is csökkent.. A reklámozás visszaszorítása, az értékesítés korlátozása és az adóztatás mind hatékony módszernek bizonyultak.”

„Az Európai Unió országaiban a felnőtt lakosságnak már 52%-a túlsúlyos, ebből 17%

elhízottnak tekinthető. A 27 tagú Unió tagországai közül a túlsúlyosak aránya országos szinten 18 országban 50% felett van.” ….

” Az elhízás gyakorisága – amely az egészségre nagyobb kockázatot jelent, mint a túlsúly – 8%-tól (Románia és Svájc) 25%-ig (Magyarország és az Egyesült Királyság) terjed.”

„Az egy főre jutó orvosok és nővérek száma majdnem minden országban magasabb, mint valaha, de a jelenlegi és a jövőben várható orvos- és nővérhiány aggodalomra ad okot.”

„Az ellátás minősége a legtöbb európai országban javult, habár minden ország javíthat a krónikus betegségekben szenvedők elkerülhető kórházi beutalásának terén”

„Sok európai országban lassult vagy csökkent az egészségügyi kiadások növekedése.”

2.2.4. Lakossági egészségfelmérések (ELEF)

Az eddigiekben vázolt indikátorok adatforrásai elsősorban az intézményi jelentések, a népszámlálási adatok, különböző nyilvántartások, adatbázisok. Hagyományosan és globálisan jól alkalmazhatók a tendenciák leírására és nemzetközi összehasonlításokra. Nem elégségesek azonban arra, hogy az egészségi állapottal összefüggő olyan társadalmi tényezőkről is képet kapjunk, mint pl. a lakosság egészségre fordított kiadásai, táplálkozási szokásai, életmódja, egészség-magatartásának jellemzői, az élettel való általános elégedettsége, szubjektív jól-léte. A szalutogenetikus koncepciónak megfelelően, amely az egészséget komplex és dinamikus modellel vizsgálja, szükség van arra is, hogy reprezentatív mintákon rendszeresen kutatást végezzünk, amelynek legalkalmasabb módszere a kérdőíves adatgyűjtés.

„Az Európai Unió 2008–2013-ra vonatkozó egészségügyi programjának egyik legfontosabb célkitűzése, hogy összehasonlítható adatokkal szolgáljon az európai polgárok egészségi állapotáról. Ezért nagy súlyt fektet az egészségügyi mutatók kidolgozására, valamint az adatgyűjtésekkel kapcsolatos tevékenységekre. Az Európai Parlament és Tanács 2008 decemberében hatályba lépett rendelete előírja a lakossági kikérdezésen alapuló egészségiállapot-felmérés végrehajtását a tagországokban. A tervek szerint az egységes módszertani előírások alapján lebonyolított felmérések ötévente megismétlődnek, így uniós szinten is összehasonlítható információkhoz juthatunk.”

Magyarországon 2009 őszén került sor az első, nemzetközileg standardizált európai lakossági egészségfelmérésre (ELEF), mely 449 településen, 7000 fő megkérdezésével zajlott. A vizsgálat a 15 éves és idősebb, magánháztartásokban élő lakosságra terjedt ki, így ebből az adatgyűjtésből az intézményekben – pl. öregek otthonában, szociális intézményekben, börtönben – élők kimaradtak. A mintába került személyeket a jelzett időszakban kérdezőbiztosok keresték fel, és egy kérdőívet töltöttek ki az egészségi állapotukról, valamint az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos véleményükről. (Egészségfelmérés 2009. Statisztikai tükör,(2010) IV. évf. 50. szám)

A kutatás kitért az egészség önértékelésére, vizsgálta a mindennapi tevékenységekben való korlátozottságot, a lakosság véleményét arról, hogy mennyit tehetnek saját maguk az egészségükért. Az egészségügyi ellátások igénybevételét, az azzal való elégedettséget és még számos tényezőt. Az eredmények alapján nyert legfőbb megállapításai egybecsengenek a már ismertetett indikátorok alakulásával, azaz a lakosság egészségi állapota az elmúlt évtized második felében kismértékű javulást mutat, az egészségtudatosság, a prevenció, az egészségmegőrzés egyre több ember számára kezd fontossá válni.

2.3. A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota

A gyermekpopuláció egészségi állapota lényegében ugyanazokkal az indikátorokkal jellemezhető, mint a felnőtteké. Kiemelendők azonban azok a statisztikai mutatók, amelyek a gyermekkor sajátosságaival szorosabban összefüggnek. Ilyen sajátosság pl. hogy sok szempontból, különösen csecsemőkorban és az első életévekben meghatározó jelentőségűek lehetnek a születéssel kapcsolatos tényezők (pl.: kora- vagy kis súllyal születés). Továbbá a gyermekkor jellemzője a rendkívül gyors ütemű testi és szellemi fejlődés.

Populációs szinten fontos egészségi állapot indikátorok tehát a csecsemőhalálozás, a koraszülések aránya, a magzati halálozási mutatók, valamint azok a statisztikai adatok, amelyek a testi és szellemi fejlődést, illetve az e téren való lemaradást jellemzik.

Továbbá a gyermekpopulációra vonatkozóan is szükségesek időnként reprezentatív mintákon kérdőíves vizsgálatokat végezni, hogy megismerjük, kora gyermekkorban elsősorban a szülők, később maguknak a gyermekeknek az egészségmagatartását, és az egészséget veszélyeztető rizikótényezők előfordulási gyakoriságait.

2.3.1. Csecsemőhalálozás

2. táblázat: A csecsemőhalálozás (=ezer élveszületésre jutó csecsemőhalott) aránya korcsoport szerint Magyarországon (1970- )

Év	1 napon aluli	1–6 napos	7–27 napos	28 napos és idősebb	Összesen
1970	13,6	10,9	4,0	7,5	35,9
1980	7,8	7,5	2,5	5,3	23,2
1990	4,3	4,5	2,1	4,0	14,8
2000	2,3	2,3	1,6	3,1	9,2
2001	1,8	2,2	1,4	2,8	8,1
2002	1,8	1,9	1,5	1,9	7,2
2003	1,7	1,9	1,2	2,5	7,3
2004	1,4	2,0	1,1	2,2	6,6
2005	1,2	1,5	1,4	2,2	6,2
2006	1,1	1,6	0,9	2,0	5,7
2007	1,4	1,5	1,1	2,0	5,9
2008	1,2	1,5	1,0	1,8	5,6
2009	1,0	1,3	1,1	1,7	5,1
2010	1,2	1,5	0,8	1,9	5,3
2011	1,0	1,1	0,9	1,8	4,9
2012	1,0	1,2	1,1	1,6	4,9

Forrás: Egészségügyi statisztikai évkönyv 2012

A csecsemőhalálozás alakulása folyamatos javulást mutat.

2.3.2. Terhességmegszakítások

3. ábra: Száz élveszületésre jutó terhességmegszakítások száma Magyarországon (1950-)
(Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2012 adatbázisa)

2.3.3. Kora-, illetve kis súllyal születés

4. ábra: Kis születési súllyal, illetve a 37. gestációs hét előtt született élveszülöttek aránya Magyarországon (1980-)
(Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2012 adatbázisa)

A koraszülöttek és a kis súllyal született csecsemők aránya igen kedvezőtlen képet mutat. 2000 óta kisebb ingadozásoktól eltekintve jelentős mértékben emelkedett a koraszülöttek és a kis súllyal születettek aránya. A 37. terhességi hét betöltése előtti megszületések aránya jelentősebben emelkedett, mint a 2500 grammnál alacsonyabb születési súlyú csecsemők aránya.

Az orvostudomány rohamos fejlődésének köszönhetően ma a kis súlyú csecsemők életben maradási esélyei jelentősen megnőttek. Annak ellenére ugyanis, hogy a kis súllyal született csecsemők száma emelkedett, az egy éven belül meghalt csecsemők száma tovább csökkent. Természetesen ebben nem kizárólag csak ez a tényező játszik szerepet

6. ábra Kis súllyal született csecsemők és egy éven belül meghalt csecsemők száma (2000-2012)
(Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2012 adatbázisa)

2.3.4. Egészségmagatartás, rizikó és protektív tényezők (kérdőíves vizsgálatok)

E témában az információk forrása elsősorban reprezentatív mintákon végzett kutatási eredmények. A kutatások leggyakrabban alkalmazott módszerei a kérdőíves (és az ezt előkészítő, illetve ezek eredményeit értelmező) fókuszcsoportos vizsgálatok. Történnek rendszeresen megismételt keresztmetszeti vizsgálatok (kvázi követéses vizsgálatok), azaz amelyek standard kérdésblokkok alapján alkalmasak a változások követésére, s időnként nagyobb volumenű, átfogó témákban mélyrehatóbb kutatások.

A kora gyermekkorban (0-7 éves korban) az egészségmagatartást és a gyermekek fejlődését befolyásoló rizikó- és protektív tényezőket nyilván csak a felnőttek, elsősorban a szülők, a védőnők, illetve a gyermekkel foglalkozó felnőttek magatartására vonatkoztathatjuk, illetve vizsgálhatjuk kérdőíves módszerrel.

A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) „Kiemelt program a koragyermekkori fejlesztésért” című projekt keretében 2013 nyarán országos reprezentatív mintán felmérés készült a 0-7 éves gyermekek egészségi állapotáról, fejlődési üteméről a szülők és a védőnők megítélése alapján. E projekt egyik célkitűzése volt megismerni a szülők gyermeknevelési attitűdjeit, valamint az egészségügyi ellátás színvonalának és a szülők gyermeknevelési gyakorlatának hatásait a gyermekek fejlődésére. A kutatást nemzetközi vizsgálatokban alkalmazott standardizált kérdőívekkel végezték, így az eredmények nemzetközi összehasonlításokra is alkalmasak. (Az elkészült tanulmány eredményei hamarosan publikálásra kerülnek).

A iskoláskorú gyermekek egészségi állapotával, illetve egészségmagatartásával kapcsolatos információk legbővebb forrása a „Health Behaviour in School-Aged Children – HBSC” (Iskoláskorú gyerekek egészségmagatartása) című nemzetközi kutatás.

„A kutatás 1982-ben három ország (Ausztria, Finnország és Norvégia) kutatócsoportjainak kezdeményezésére indult el (Aaro és mtsai, 1986). Az első felmérés az 1983/84-es tanévben valósult meg öt ország (a fentiekhez csatlakozott Anglia és Dánia) részvételével. A WHO hamarosan adoptálta a kutatást, amely 1984-től az Európai Iroda egyik kiemelt programjaként működik. Az 1985/1986-os tanévtől a résztvevő országok négyévenként gyűjtenek adatokat keresztmetszeti felmérések keretében.

Az azóta eltelt időszakban egyre növekvő számú ország csatlakozott a programhoz; a nemzetközi multidiszciplináris kutatócsoport (szociológusok, pszichológusok, gyermekgyógyászok, epidemiológusok, humánbiológusok, közegészségügyi, stb. szakemberek közreműködésével) jelenleg 43 tagországot illetve régiót tömörít (bizonyos államok nem teljes egészében, hanem csak egy vagy néhány régióval képviseltetik magukat). Az európai országokon kívül jelenleg az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Izrael tagjai a nemzetközi hálózatnak.”

„Az alaperedményeket, azok interpretálását és az ezeken alapuló szakmai ajánlásokat minden ország kutatási jelentés formájában nemzeti nyelven teszi közzé az egyes felméréseket követően, hogy a kutatás monitorozó funkciója megvalósulhasson. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi kutatási jelentésen is dolgozik a nemzetközi kutatócsoport. Ez mindig a WHO gondozásában és kiadásában lát napvilágot, és minden felmérést követően az első nemzetközi publikáció. Minden további nemzetközi tanulmány, cikk, prezentáció csak ezt követően jelenhet meg az adott felmérés eredményeiről.” ⁴

A 2010 évi nemzetközi HBSC kutatásról szóló magyar jelentés, amely Németh Ágnes és Költő András szerkesztésében jelent meg, ezen a linken érhető el:
http://www.csagyi.hu/kutataspolicy/hazai/item/310-iskolaskoru-gyermekek-egeszsegmagatartasa

A kutatás teljes anyaga pedig a http://www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf linken.

Az alábbiakban ezeknek a kutatási jelentéseknek az alapján mutatjuk be a serdülőkorú magyar gyermekek egészségmagatartásának jellemzőit, elsősorban az egészségüket veszélyeztető rizikótényezők előfordulási gyakorisága szempontjából.

A 2010-es HBSC projekt keretében Magyarországon „358 iskola 416 osztályának 8114 tanulója töltötte ki a kérdőívet. A végleges megvalósult mintanagyság 8096 fő volt”, 5., 7., 9. és 11. osztályos tanulók.

A következő kérdésköröket vizsgálták:

Egészségmagatartás

táplálkozási szokások, testtömeg-kontrollálás
fizikai aktivitás
fizikailag passzív szabadidő-eltöltési tevékenységek
rizikómagatartások (szerhasználat: dohányzás, alkohol- és illegális drogfogyasztás)
szexuális magatartás
sérülések, balesetek (egy nemzetközileg kötelező kérdés)

Szubjektív jóllét

egészség értékelése,
krónikus betegségek
élettel való elégedettség
pszichoszomatikus panaszok (egy kérdés)
gyógyszerhasználat
depresszív tünetek
önértékelés
testkép, tápláltsági állapot

Háttértényezők

demográfia (nem, életkor, lakóhely, iskolatípus)
család (szerkezet, kapcsolatok, szülői nevelési stílus)
kortársak (barátok, a velük töltött idő, kapcsolattartás, szociális önértékelés)
iskola (iskolához való viszony, terhelés, tanulmányi eredmény, tanárok megítélése, osztályközösség, kortársbántalmazás, verekedés)
szociális egyenlőtlenségek (család szubjektív és objektív szocio-ökonómiai helyzete)
biológiai fejlődés (pubertás)
szenzoros élménykeresés.

Milyen megállapításokat szűrtek le a vizsgálat alapján a magyar kutatók? Ezek közül csupán egy-kettőt emelünk ki. Javasoljuk azonban a teljes kutatási jelentés tanulmányozását, ahol a szerzők a hazai adatokat az európai országok adataival való összehasonlításban is értékelik.

Táplálkozás

Hétköznaponként a vizsgált fiatalok kevesebb, mint fele fogyaszt reggelit, vasárnapokon is csak legfeljebb kétharmaduk. A táplálék összetételéről csak hozzávetőleges adatok vannak, de a (WHO, 2008) ajánlása, a javasolt napi 400 g zöldség, gyümölcsfogyasztástól messze elmarad.

Fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás tekintetében még lesújtóbb a kép. A fiatalok csupán 20 %-áról mondható el, hogy a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő mértékben aktív fizikailag. S az életkorral egyre kevesebb az eleget mozgók aránya. „A fizikailag passzív szabadidős tevékenységekre jóval több időt áldoznak a fiatalok. A tévé- (videó, DVD) nézés legtöbbjük napirendjében állandó: hétköznapokon a diákoknak közel 60%-a naponta legalább 2 órán át néz tévét, míg a hét végén ez tízből nyolc tanulóra jellemző. Ebben a korosztályban a napi tévénézés ajánlott maximuma 2 óra (AAP, 2001).” (Ajánlásokat részletesebben lásd: Lee, 2001)

Rizikómagatartás

Dohányzás

A káros magatartásformák, illetve a különféle pszichoaktív és egészséget károsító szerek fogyasztásával kapcsolatban azt vizsgálták a kutatók, hogy milyen életkorban fordult elő először, és milyen gyakorisággal.

„A különféle pszichoaktív és egészséget károsító szerek fogyasztásával való kísérletezés – így a dohánytermékeké is – jellemzően serdülőkorban kezdődik, ami természetesnek mondható, és részben az élménykereső magatartás fokozódásával magyarázható”.

„A magyar 11–18 évesek közel fele rágyújtott már, és bár eredményeink arra engednek következtetni, hogy a fiúk általában korábban kipróbálják a dohányzást, mint a lányok, utóbbiak középiskolás korukra „behozzák lemaradásukat” a kipróbálási arányokban.”

Alkoholfogyasztás

Ez esetben is a különféle alkoholos italok kipróbálásának idejére és fogyasztásuk gyakoriságára kérdeztek rá a kutatók. Már az 5. évfolyamon a megkérdezettek egyharmada kipróbálta az alkoholt, a 11. évfolyamosok közül csak 1 a 10-ből nem ivott (több kortyot kitevő mennyiségű) alkoholt.

A fiúk általában előbb próbálták ki az alkoholt, mint a lányok.

Illegális szerek és egyéb drogok fogyasztása

„Az illegális szerek és drogok visszaélésszerű szerkipróbálás és -fogyasztása a magyar fiatalok körében jelentősen növekedett a 90-es és a 2000-es évek közepe között” Ez a tendencia más európai országokban is megfigyelhető. A 9. és 11. évfolyamos fiatalok a leggyakrabban a kannabiszt, a marihuánát és a hasist próbálták ki, e korosztály közel negyede már kipróbált valamilyen kábítószert. Szerencsére, a legtöbb fiatal csak a kipróbálásig jutott el, nem vált gyakori fogyasztóvá.”

Fontos megállapítása a jelentésnek, hogy:

„A rizikómagatartásokra és a pszichoaktív szerek fogyasztására általában jellemző, hogy a középiskolások körében a szakmunkás- és szakiskolai tanulók sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az érettségit adó iskolák diákjai.” Ez igazolja, hogy a magatartásalakítás szempontjából a biológiai, kémiai és ezzel együtt az egészségtani ismereteknek nagy jelentősége van, mert az érettségit is adó iskolákban ezekből több ismeretet szereznek a diákok.

Szexuális magatartás

A mai ingerdús környezetben és a biológiai érettség fiatalabb életkorokra tolódásával veszélyforrást jelent a gyerekekre a túl korán kezdett szexuális élet. Ezen a téren a 2006-os adatfelvételhez képest is kedvezőtlen helyzet, hogy –ha kis mértékben is- de növekedett az első szexuális kapcsolatot 13 évesen vagy még fiatalabb életkorban elkezdők száma.

S igen magasnak mondható a vizsgált életkorú fiatalok körében - akik a gyermekvállalásra nyilvánvalóan még nincsenek felkészülve-, azok aránya (közel 10 %), akik védekezés nélkül, gyakran alkoholfogyasztást követően létesítenek testi kapcsolatot.

A legújabb, közlés alatt lévő tanulmányunk szerint (melynek szerzői. Sipos Erika és Tóth Ákos) a 16-17 éves fiatalok úgy gondolják, hogy jól ismerik a nem kívánt terhesség elleni megfelelő védekezési módokat, a terhesség megszakítás következményeit, szemben a szülész nőgyógyász szakorvosok véleményével, akik tapasztalataik alapján jóval kevésbé pozitívan nyilatkoznak erről.

Mindezek a kutatási eredmények segítenek kijelölni az egészségtan azon területeit, amelyeken alaposabb ismereteket kell átadni a gyermekeknek az iskolákban, a szülőknek otthon és iskolán kívüli különböző fórumokon.

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »