TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Etikett - Protokoll
- -> I.
I.
I. BEVEZETÉS - ALAPFOGALMAK
- I.1. A közösségi élet és szabályzói
- I.2. A viselkedéskultúra jelentősége
- I.3. Illem – etikett – protokoll
- I.4. A diplomácia rövid története
- I.5. A diplomata
- I.6. A diplomácia és a protokoll viszonya
I.1. A közösségi élet és szabályzói
Az emberi társadalom kialakulása óta döntő jelentőségű az egyének közötti kapcsolatok rendszere; a mai kapcsolattartási (viselkedési-magatartási) normák évezredek folyamán alakultak ki. Az érintkezések és azok kialakult formái a közösségi lét termékei. Főbb csoportjai:
- diplomáciai kapcsolatok
- belföldi hivatalos kapcsolatok
- családi kapcsolatok
- magánkapcsolatok.
Kötelmek között élünk a társadalomban, ezek a:
- JOG: a társadalom mindennapi zavartalan működéséhez szükséges.
- ERKÖLCS: magatartási és viselkedési normák, amelyek a társadalom szempontjából nem létfontosságúak de az egyén napi kapcsolattartásához szükségesek.
- ILLEM: társasági érintkezési szabályok, amelyet emberek alapelvek szerint elvárnak; nem tartozik sem a jog, sem az erkölcs fogalmába.
Viselkedésünk alapelvei az egyes kulturákban (európai, ázsiai, afrikai stb.) történelmileg hagyományosan alakultaki ki. Ezek az elvek alkotják a viselkedéskultúra alapját:
- kölcsönös tisztelet
- határozottság
- mértéktartás
- magatartás, viselkedés
- jó ízlés, tapasztalat, ráérzés,
- eseti példaválasztás
A viselkedéskultúra az emberi kommunikáció szerves része. Szabályozza a verbalitást (mit mondok), a vokalitást (hogyan mondom) és a non-verbális kommunikációt. Elmondható, hogy a viselkedéskultúra nem más, mint illemtan.
I.2. A viselkedéskultúra jelentősége
Sokan gondolják úgy, hogy a különböző szokások, kultúrkörök, az egy-egy nemzetre jellemző gondolkodásmód ismerete inkább diplomáciai feladat, és a hétköznapi ember számára nem fontosak. Az adott környezetben elfogadott, sokszor elvárt szokások ismeretének hiánya azonabn hátrányt, kellemetlen helyzetet okozhat. Különösen igaz ez a munkaerő piacon, az üzleti életben, mert mindkét területre jellemző, hogyha az ember hibázik, ritkán kap második lehetőséget.
- A viselkedés, a hozzáállás, a megjelenés és a különböző protokoll szabályok tanulhatók, sőt minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy minél többen képezzék magukat tudatosan.
- Már az egyetemi hallgatók számára is nélkülözhetetlen más népek kultúrájának, szokásainak, illemszabályainak ismerete. Az egyre intenzívebb nemzetközi mobilitásban való részvétel, egy-egy külföldi tanulmányút vagy külföldi munkavállalás esetén az ismeretlen környezethez, a helyi szokásokhoz való gyorsabb alkalmazkodást segíti elő az illem-etikett-protokoll ismerete és alkalmazása.
I.3. Illem – etikett – protokoll
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az illem:
„A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége”.
Ez adja az erkölcsnek, a jogszabályoknak, a protokollnak és az etikett nagy részének alapját azok merevsége, kötöttsége nélkül. Az illemtudás, a viselkedéskultúra az erkölcsi felfogás egyik megnyilvánulása. Az illem:
- az emberek közötti kapcsolatokat, a társadalmi érintkezést szabályozza, a társadalmi élet, a másokkal való viselkedés szabályainak konkrét való összessége;
- a jó modor, a figyelmesség, az udvariasság, a mások iránti tapintat megnyilvánulása.
Az etikett francia eredetű szó, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti jelentése:
„A társadalmi érintkezés viselkedési formáinak, illetve szabályainak előkelő vagy előkelősködő körökben, a diplomáciában stb. megszabott s rendszerint kialakult és alkalmazott rendszere”.
Az etikett legtöbbször kodifikált: az adott kultúrák illemszabályainak és szertartásainak a gyűjtőneve:
- történelmi értelmezése: udvari szertartási és illemszabályok összessége;
- társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere;
- túlfinomult, túlszabályozott viselkedési formák együttese;
- Az etikett a protokollban az egyéni rangsorolásnak megfelelő szabályok rendszere, azt szabályozza, hogy a ceremónia egyes résztvevői miként illeszkedhetnek a szertartás rendbe.
A protokoll görög eredetű szó, a Bizánci Birodalom (330-1453) idején született, amikor is a császárság közigazgatásában a mai könyvtárak kartotékrendszerének elődjeként előzéklapot, könyvtári, irattári jelzőt használtak a hivatalos dokumentumokat, szerződéseket rögzítő pergamentekercsek tárolására, osztályozására. Az "első" jelentésű protosz és az "enyv" jelentésű kolla szó összetételéből keletkezett protokollon eredeti jelentése - "(a könyv) elejére ragasztva" - arra utal, hogy eleinte tartalmi összefoglaló funkciót betöltő kiegészítő volt valamely irat, dokumentum mellett.
A protokoll a viselkedéskultúra szabályainak valamilyen szempont (állami, katonai, üzleti, diplomáciai, stb.) szerinti alkalmazása. Mai jelentése:
- „Nemzetközi tárgyalásokról felvett jegyzőkönyv.”
- „Azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek megszabják a diplomáciai képviselők egymással kapcsolatos hivatalos érintkezésének módját.”
- „A hivatalos érintkezésre, különösen a hivatalos rendezvényekre, meghívásokra, megbeszélésekre vonatkozó íratlan szabályok, érvényben lévő szokásoknak az összessége.”
A protokoll tehát az etikett legszigorúbb, legmagasabb formája. Mai értelmezésében a hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárást, a szigorú magatartási normákat valamint a rangsorolási-, levelezési-, megszólítási- és etikett szabályok összességét jelenti.
A protokollban a viselkedésnek, a szabályok megtartásának jelzőrendszer-szerepe is van: finom fokozatokban lehet közléseket átadni, pozitív vagy negatív jelentéstartalmakat megfogalmazni anélkül, hogy ezt szóbeli vagy írásos formában kellene megtenni. A ceremóniák formalizmusa tehát nem öncélú; ellenkezőleg, minden mozzanatnak meghatározott funkciója van. A protokoll csak akkor tud megfelelni feladatának, ha időszerű és alkalmazkodik az adott társadalmi viszonyokhoz.
Miért fontos az etikett-protokoll szabályok ismerete és alkalmazása?
- a hitelesség egyik feltétele,
- pozitív külső, első benyomás, tárgyalástaktikai eszköz – tudatalatti megnyerés az ügy érdekében
- mert a protokoll hibák sokszor súlyosabb következménnyel járhatnak.
Hiába egy jól felépített kommunikációs stratégia, ha helytelen megszólítást alkalmazunk, nem megfelelő módon üdvözöljük a partneret (kezet nyújtunk, amikor nem lenne szabad), olyan ételt kínálunk, amely vallási okok miatt tiltott partnerünk számára vagy nem a megfelelő nemzeti jelképet használunk. Ezek a hibák miatt könnyen kudarcba fulladhat egy egyébként sikeresnek vélt stratégia, üzleti kapcsolat, tárgyalás.
A diplomácia szó az ógörög „összehajtogatni” jelentéssel bíró diploun igéből származik. A diplomácia az államok közötti (politikai) kapcsolatok elmélete és gyakorlata, illetve valamely állam (érdekeinek) államközi kapcsolatokban való képviselete, az ezzel kapcsolatos intézmények és személyek összessége.
A diplomácia kezdetben „okmányokkal történő foglalatosságot” jelentett. Diplomásnak nevezték az ókori Rómában a fémlapokkal rögzített fontos okmányokat, majd később azokat az iratokat és megállapodásokat, amelyekben kiváltságok és nemzetközi vonatkozások szerepeltek.
A diplomácia modern jelentései:
- „bánásmódban, dolgok intézésében stb. hajlékonyság, tapintat, (ravaszsággal párosult) ügyesség.”
- az államok közti ügyek békés rendezése;
- az államok közti kölcsönös kapcsolatok és érdekek tudománya;
- az államok képviseletét és a tárgyalások művészetének tudománya;
- egy állam képviseletének összessége, beleértve a Külügyminisztériumot;
- diplomata karrier;
- nemzetközi ügyek rendezése;
- külkapcsolatok irányítása.
A fenti meghatározások összefoglalása:
a diplomácia a nemzetközi jognak alávetett alanyok külkapcsolatainak békés módon és mindenekelőtt tárgyalásos úton történő rendezése.
I.4. A diplomácia rövid története
A diplomácia története az ókori egyiptomi időkig vezethető vissza. Az egyik első ilyen diplomáciai tartalmú dokumentum i.e. 14.sz.-ban az ún. Amarna levelek, a XVIII. egyiptomi dinasztia fáraói és Amurru, (=nyugati nomádok istene) Kánaán uralkodójának levelezése volt. Az általunk ismert egyik legrégebben írott nemzetközi béke-egyegyezmény i.e. 1274-ből, amely a XIX. egyiptomi dinasztia fáraója és a Hettita Birodalom uralkodója között zajló Kadesh-i csatát zárta le.
Az ókori görög időkben jelentek meg a diplomáciai küldöttek elődje. A városállamok küldöncöket, szónokokat küldtek, hogy a szomszédos városállamok agoráin képviseljék saját városállamuk érdekeit és meghatározott ügyekben tárgyaljanak, pl. háború és béke kérdése vagy kereskedelmi ügyek. Ők még nem diplomáciai képviselők voltak, mert nem rendszeresen tárgyaltak és nem diplomáciai feladatokat hajtottak végre.
A proxenos azaz a fogadó városállam polgára, aki különleges kapcsolatban állt más városállamokkal és érkező küldötteket látott vendégül saját költségére cserébe, tiszteletbeli címeket kapott az államtól, tehát már a modernkori diplomáciai képviselőkhöz hasonló funkciót töltött be.
A 17. század végén kialakult az a hagyomány, amely egészen napjainkig a francia kultúrához köti a diplomácia és az etikett fogalmát. Az uralkodóházak és a társadalom előkelő rétege európaszerte utánozni kezdte a francia királyi udvart és annak szokásait, etikettjét, különösen a rangsor, az öltözet és a szertartásrend tekintetében. Mindezzel együtt a francia nyelv vált a nemzetközi érintkezések hivatalos közvetítőjévé.
A francia nyelv diplomáciai egyeduralma az első világháborút követően tört meg. Ekkorra az angol nyelv kezdte átvenni a vezető kommunikációs szerepet a nemzetközi politikai világban. A második világháború után megjelent az orosz nyelv a diplomáciai tárgyalásokon, hangsúlyozva az akkori nemzetközi politikai élet kétpólusúságát.
A diplomácia főbb feladatkörei közé tartoznak a politikai képviselet, a folyamatos kapcsolattartás a hatóságokkal, a küldő és fogadó ország közti magas rangú találkozók, a nemzetközi diplomáciai konferenciák előkészítése, részvétel, képviselet, a diplomáciai érintkezés gyakorlati lebonyolítása, nemzetközi szerződések előkészítése, tárgyalások és szerződéskötések.
A diplomácia területén alakult ki a protokoll nemzetközi gyakorlata. Az államközi politikai kapcsolatok mind a mai napig komoly hatást fejtenek ki a nemzetközi viselkedéskultúrára. A diplomáciai életben is érzékelhetők a nemzetek közötti kulturális különbségek, amelyek elsősorban a nemzetenként eltérő gondolkodásmódban tükröződnek.
I.5. A diplomata
A diplomáciai tisztség az ókortól kezdve létezik, de akkor még nem állandósult formában, hanem speciális politikai küldetésként. Az első állandó diplomáciai képviselőket a 15. századbeli itáliai városállamokban nevezték ki. A diplomata kifejezést Robespierre használta először 1792-ben. Ottlik Károly szerint „A diplomaták olyan megbízottak, akik a küldő állam érdekeit, kormányát képviselik a fogadó állam hatóságai előtt. Megfelelő felhatalmazással rendelkeznek, hogy a küldő állam kormánya nevében szóljanak, eljárjanak, illetve hogy közvetítsenek a két állam között, de egyúttal hivatalos forrásul is szolgáljanak a hazájukkal kapcsolatos minden információ tekintetében.”
Napjaink komoly kihívása olyan diplomaták, nemzetközi szakemberek képzése, akik képesek kitekinteni saját kulturális közegükből és a felmerülő szakmai problémákat professzionálisan megközelíteni, a helyzetet átlátni és az ebből adódó feladatokat kellő objektivitással végezni.
I.6. A diplomácia és a protokoll viszonya
Az államok külpolitikájának békés módon történő megvalósításáért kifejtett tevékenység, a külpolitika eszköze egy olyan világban, ahol a szuverén államok ügyeiket elsősorban tárgyalások útján rendezik.
A célt a külpolitika fogalmazza meg és ehhez az eszköz a diplomácia. A diplomáciai találkozók során juttatják érvényre a felek véleményüket, szándékaikat, érvényesítik érdekeiket.
Ezeknek a diplomáciai találkozóknak ad a protokoll keretet.
| Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.