TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Mindennapos...
- -> Játsszunk...
- -> 2.
2.
2. A fogyatékosságról röviden
Az oktatás minden szintjén – óvodától az egyetemekig – foglalkozni kell a fogyatékossággal, hogy elősegítsük a fogyatékos személyek elfogadását, megkönnyítsük együttélésüket a társadalom többségi tagjaival.
WHO kategóriái (GORDOSNÉ 2004)9
Az Egészségügyi Világszervezet felosztásában a fogyatékosság egy egymásra épülő folyamat, amely valamilyen betegség vagy rendellenesség után lép fel.
- következmény – károsodás/sérülés (impairment)
- további következmény – fogyatékosság (disability)
- még további következmény – akadályozottság/rokkantság (handicap).
A károsodás/sérülés: pl. fejlődési rendellenességből eredő vagy amputáció miatti végtaghiány, öröklött halláshiány, betegségből eredő korlátozott légzésfunkció.
A fogyatékosság: pl. speciális emberi (human) funkciózavar: az érzékszervi, az értelmi, a mozgás-, a beszéd-, a viselkedésfunkcióban jelentkező zavar.
Akadályozottság: az embernek, mint társadalmi lénynek a szociális szerepében bekövetkezett zavara.
A WHO 2001-ben kiadta a „Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása” (FNO) c. dokumentumot. A minősítő rendszer új interdiszciplinális megközelítésből, bio-pszicho-szociális értelmezéssel szemléli a fogyatékosságot.
Az FNO a fogyatékosság értelmezésének alapdokumentuma, amelyben az ember testi (fizikai integritás), személyes (tevékenység) és társadalmi (részvétel) dimenziója szerepel. Az osztályozás funkcióképességnek nevezi a három dimenzióban együttesen a zavarmentesség állapotát. (KULLMANN 2008)
A fogyatékosság felfogása (KULLMANN 2012)
A fogyatékosság gyűjtőnév lett, amely nem egyszerűen az ember megváltozott egészségi állapotának következménye, hanem a megváltozott egészségi állapotú ember és környezete kölcsönhatásának eredményeként jön létre.10
A három dimenzió:
1. dimenzió: az ember biológiai lény. Jellemzően élő teste van, testi funkciói és struktúrái. A testi dimenzió zavara esetén károsodásról beszélünk, melyek pl. a látászavar, bénulás, végtaghiány, és a depresszió is.
2. dimenzió: az ember humán jelenség. Folyamatosan tevékenykedik, kommunikál, ellátja magát, dolgozik. A humán dimenzió zavara esetén a tevékenységek akadályozottságáról van szó, mint pl. a járászavar, a megértés és önkifejezés zavara, vagy az önellátás képességének csökkenése.
3. dimenzió: a társadalmi színtér. Jellemzően részt veszünk különböző élethelyzetekben (pl. családi élet, közlekedés). A társadalmi dimenzió zavara a részvétel korlátozottságával jelenik meg, amely magába foglalja a speciális iskoláztatás szükségességét.
Ha bármelyik dimenzió területén zavarok, problémák alakulnak ki, akkor keletkezik a fogyatékosság.
A fogyatékosügyi törvény 7. cikke alapján: „…fogyatékos személy: az, aki érzékszervi – így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi – képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során…”11
OECD oktatási bizottsága (GORDOSNÉ 2004)12
Az SNI gyermekek/tanulók három kategóriát alkotnak:
„A” kategória: szabvány orvosi kritériumok szerint például vakok, gyengén látók, siketek, nagyothallók, kevéssé vagy súlyosabban értelmi fogyatékosok, halmozottan fogyatékosok.
„B” kategória: olyan tanulók, akiknek tanulási nehézségei sem az „A”, sem a „C” kategóriához vezető tényezőknek nem tulajdoníthatók. Például tanulási zavarok, magatartási problémák és tanulási nehézségek állnak a háttérben.
„C” kategória: olyan tanulók, akiknél a probléma elsődlegesen szociális, kulturális és/vagy nyelvi tényezőkből következik.
Magyarországi törvényi előírások
Tekintsük át a jelenleg hatályos törvények segítségével a szabályzókat:
„…fogyatékos személy: az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-szociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.” (2013. évi LXII. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról)
„… 3.§ (6) A köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, továbbá a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtése.” (2011. évi CXC. törvény A nemzeti köznevelésről) 13
„…13. kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló:
- a) különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló
- aa) sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló
- ab) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló
- ac) kiemelten tehetséges gyermek, tanuló
- b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló” (2011. évi CXC. törvény A nemzeti köznevelésről)14
„…3. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolatai problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.” (2011. évi CXC. törvény A nemzeti köznevelésről)15
„…25. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd…” (2011. évi CXC. törvény A nemzeti köznevelésről)16
2.1. Inklúzió-integráció
Az oktatáspolitika számára a salamancai ajánlás azt tartalmazza, hogy „az inkluzív nevelés olyan megközelítésmód, mely arra ad választ, hogy hogyan lehet az oktatási rendszereket átalakítani annak érdekében, hogy kezelni tudják a tanulók közötti különbségeket.” 17
A valódi oktatási-nevelési színtérben jól működő inklúzió, befogadás (együttnevelés) akkor jön létre, ha az adott iskola összes pedagógusa elkötelezett, egységes oktatási-nevelési célokat tartanak szem előtt. Meg tudják valósítani a fejlesztéshez kapcsolódó speciális igényeket (pl. gyógypedagógus, szemléltető eszközök, akadálymentesítés, stb.), a közösségi színtereken pozitív mintaként tartják számon az inklúziót.
Az inklúziót felvállaló iskolákban a pedagógusoknak valóban több az adminisztrációs, és a szervezéssel kapcsolatos feladataik, több idő szükséges a gyermekközösségek belső életének rendezésére, és módszertani fejlődésen kell átesniük, hogy áthidalhassák a szükséges oktatási problémákat.
A befogadó iskola – az inklúzió eredeti tartalmát jelzi miszerint sosem különültek el az egymástól egyébként nagyon is különböző személyek, tanulók, általános pedagógusok, gyógypedagógusok, valamint módszereik, eszköztáruk.18
Az esélyegyenlőség és méltányosság szemléleti keretében forrásokra támaszkodva az inklúzió általános meghatározása az alábbi lehet (FORRAY, VARGA 2011):
Az inklúzió – befogadás – olyan tudatosan működtetett társadalmi hatásrendszer, amely képes a kirekesztést, kirekesztődést meggátolni és a valódi (nemcsak fizikai értelemben vett) hozzáférést biztosítani. Az inklúzió a kultúráknak és közösségeknek azon nézetén alapul, hogy a befogadás soha be nem fejeződő folyamat, állandó munka egy ideálért, amikor a társadalomban tapasztalható kizárási kényszerek eltűnnek. 19
Integrálás alatt a beillesztést, beolvadást értjük, ami az oktatás területén a fogyatékos, akadályozott, vagy speciális nevelési igényű gyermeknek a nem fogyatékos gyermekek közé való beillesztését jelenti. A nevelés – oktatásban megvalósuló integráció tehát a speciális nevelési szükségletű gyermekek, fiatalok beilleszkedését jelenti a többségi nevelési-oktatási intézményt – legyen az óvoda, általános, közép vagy felsőfokú intézmény – látogató gyermekek, fiatalok közé. Szoros összefüggésben áll az esélyegyenlőség biztosításával abban az értelemben, hogy mindenki számára nyitottá teszi a nevelési – oktatási intézményeket, tekintet nélkül egyesek akadályozottságára, s az esetleg tapasztalható nagyon eltérő képességeire a kiemelkedően tehetségestől a gyenge adottságúig. (KATONA)
Az integráció során nem vizsgálják, hogy megvalósul-e az egységes integrációs stratégia az intézményen belül. Megfelelő eszközökkel és módszerekkel rendelkeznek-e a pedagógusok, és képesek-e kooperatívan együttműködni a gyógypedagógusokkal. Az integrációnál magasabb fokú az inklúzió.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.