TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Sportjátékok...
- -> Kézilabda
- -> 4.
4.
4. A támadás technikája és oktatása
- 4.1. A labda fogásának, elfogásának és vezetésének technikája oktatásának menete
- 4.2. Átadások technikája és oktatása
- 4.3. A lövések technikája és oktatása
- 4.4. A cselezések technikája és oktatása
- 4.5. Talajfogás technikája és oktatása
4.1. A labda fogásának, elfogásának és vezetésének technikája, oktatásának menete
4.1.1. A labda fogása
A labda fogása lehet egykezes és kétkezes. A kezdő játékosok, tanulók a kétkezes labdafogást alkalmazzák, mert ez biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít (Marczinka, 1993). Ebben az esetben a két kéz felülről fonódik rá a labdára úgy, hogy mindkét kéz mutató- és hüvelykujjai majdnem összeérnek. Az ujjak nyitottak, a labda a két tenyérbe simul (Szabó, 2004).
Az egykezes labdafogást sokkal célszerűbb alkalmazni, mivel praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. Ezt a módszert célszerű a kétkezes fogás után elsajátítani, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb. Az egykezes labdatartásnál a hüvelykujj és kisujj fogja a labdát, a másik három ujj enyhén nyitottan ráfonódik arra. (Csillag, 1992).
A leggyakrabban előforduló hibák, hogy az ujjak zártak, illetve nem eléggé tártak, a labda nem kerül be a tenyérárokba, az ujjak gyengén szorítják a labdát, a hüvelykujj túlságosan a labda elé kerül és a csukló felfelé vagy lefelé hajlik (Fekete, 2007)
1. kép: A labda fogása (kétkezes) Forrás: saját felvétel
2. kép: A labda fogása (egykezes) Forrás: saját felvétel
Gyakorlatok az egykezes és kétkezes labdafogásra:
- Labda felemelése a talajról, guggolásból vállmagasság fölé (mindkét kézzel, jobb és bal kézzel is).
- Egykezes labdafogás kar mellső középtartásban, elengedni és megfogni a labdát (ügyetlenebb kézzel is).
- Egykezes labdafogás kar mellső középtartásban, labda elengedése után gyors körzés a labda felett, majd labda elkapása (a labda nem eshet le).
- Két szemben elhelyezkedő játékos két kézzel tart egy labdát, jelre megpróbálják kivenni a társuk kezéből.
- Két szemben álló játékos egykezes labdafogással tartja a labdát, jelre megpróbálják kivenni a társuk kezéből (ügyetlenebb kézzel is).
4.1.2. A labda elfogása
A labda elfogása, más néven átvétele lehet kétkezes és egykezes. Az oktatás folyamatában először a könnyebb kétkezest tanítjuk, majd ha már készségszinten elsajátították a tanulók rátérhetünk az egykezesre, amelyet inkább képzett, versenyző kézilabdázók használnak.
A labda elfogása az érkező labda birtokbavételét jelenti (Csillag, 1992). Lényegében a labda átvételéről, és biztonságos kezeléséről van szó. Az átvétel helyzetétől függően több nehézségi foka van. A legegyszerűbb, és az oktatás első szakaszában leginkább alkalmazható labdaelfogási módszer aszemből, mellkas magasságában érkező labda elkapása. Ezután következnek a fej fölé érkező labdák átvétele, az egyik és másik oldalról érkező labdák átvétele, a hátulról érkező labdák átvétele valamint a guruló labdák átvétele (Fekete, 2007). Számos más testhelyzetben is végezhetünk labdaelfogásokat (pl. mozgás közben, felugrás közben, ülésben, stb.).
A labdaelfogások oktatásánál ügyelni kell az elfogás három fázisának végrehajtására, amelyek az értenyúlás, a bekísérés és a labda megfogása (Csillag, 1992).
Az értenyúlás során mindkét kéz ujjai enyhén nyújtva, nyitottan helyezkednek el, a csukló enyhén hátrafeszítve, a mutatóujjak és a hüvelykujjak egymás felé néznek. A nyújtott kar a labda érkezési irányába mutat.
A bekísérés folyamatában a labda a tenyérrel ütközik, a kar behajlításával a labda sebessége minimálisra csökken és előkészíti a megfogást.
A labda megfogása során az ujjak ráfonódnak a labdára és előkészíthető a dobás kivitelezése (Csillag, 1992).
A leggyakoribb hibák a labdaátvétel végrehajtásánál a kezek túlzottan nyújtott és feszített állapota, a két tenyér befelé néz, a hüvelykujjak nem néznek egymás felé valamint nem hajlik be eléggé a kar a bekísérés során (Szabó, 2004). Ezenkívül a kezek túl távol vannak egymástól, így a labda átcsúszhat közöttük, a törzs nem fordul be a labda irányába oldalról érkező labda elkapása során (Fekete, 2007).
1. videó: A labda elfogása
2. videó: A labda elfogása
Gyakorlatok a labda elfogására:
- Párosával egymással szemben labdaátadás és elfogás.
- Párosával egymással szemben pattintott labdaátadás.
- Párosával egymással szemben gurított labdaátadás.
- Két oszlopban egymással szemben felállás, labdaátadás után futás a saját sor végére.
- Előző gyakorlat futás az ellentétes sor végére.
- Páros felállás a 6-os vonalon egymástól 3 m-re, futás a túlsó térfélre közben labdaátadások csuklópasszal.
- Páros felállás egymással szemben a 6-os vonalon egymástól 2 m-re, oldalazó futás közben kétkezes mellső labdaátadás.
4.1.3. A labdavezetés
A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja. A folyamata labdaleütéssel kezdődik és egészen a labda megfogásáig tart (Marczinka, 1993). Végezhetünk labdavezetést álló helyzetben és mozgás közben is. Két fajtája a magas és a mély labdavezetés. Magas labdavezetésnél a labda vállmagasságig pattanhat, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak a labda pattanásának irányítására. Mély labdavezetés közben a labda térd illetve csípőmagasságig pattan (Fekete, 2007). Ezt a formát célszerű a védő játékosok közelében használni, mert biztonságosabb, viszont nehezebb a kivitelezése.
Technikai végrehajtását tekintve felülről lefelé kell „nyomni” a labdát az ujjakkal és kevésbé a tenyérrel. A mozdulatot az alkar indítja, ezt követi a csukló, a tenyér és végül az ujjak. Menete: a tenyér nyitva, az ujjak enyhén széttárva, a csukló és az alkar laza tartásban készülnek a labda érintésére. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig. Ezután gyengéd, de határozott mozdulattal pattintja le a labdát (Marczinka, 1993).
A labdavezetés oktatása nagyon fontos, mivel bármikor adódhatnak olyan helyzetek amikor készségszinten kell alkalmazni mindkét kézzel.
A leggyakoribb hibák a feszes, nyitott tenyérrel végrehajtott, ritmus nélküli labdavezetés, valamint a labda „borítása”, amikor oldalról nyúlnak a labda felé és ilyen helyzetből végzik a labdavezetést.
Gyakorlatok a labdavezetésre:
- Labdavezetés álló helyben test körül.
- Labdavezetés álló helyben terpeszállásban a lábak között.
- Labdavezetés oldalvonaltól oldalvonalig először járás majd futás közben (jobb, bal majd váltott kézzel).
- Labdavezetés különböző testhelyzetekben (guggolás, ülés, hanyattfekvés, hasonfekvés, elülső fekvőtámasz, hátsó fekvőtámasz, stb.).
- Labdavezetés törpejárás közben.
- Labdavezetés közben a szabad karral karkörzés.
- Labdavezetés malomkörzés közben.
- Labdavezetés két labdával két kézzel.
- Labdavezetés különböző tárgyak megkerülésével, nehezítő körülmények alkalmazása (alkalmazhatóak játékok, váltó- és sorversenyek).
4.2. Átadások technikája és oktatása
Az átadások a játék egyik legfontosabb elemei közé tartoznak, céljuk a labda társnak való legoptimálisabb továbbítása (Kovac et al., 1983), valamint pontos és folyamatos átadásokkal a védekező csapat állandó feszültség alatt tartása (Clanton-Dwight, 1997). Az átadásokat feloszthatjuk kétkezes és egykezes átadásokra. A kétkezes átadások lehetnek felső, mellső, alsó átadások különböző testhelyzetekben, valamint ide tartoznak a kétkezes gurítások, tolások, terelések és kosárérintéssel végrehajtott továbbítások is. Az egykezes labdaátadások az átadások leggyakrabban használt formái. Ezek lehetnek felső, alsó, test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. A kétkezes átadásokkal egyetemben végrehajthatóak talajon és felugrás közben is (Szabó, 2004). A kézilabdajáték legalapvetőbb átadási technikája az egykezes felső átadás, ennek technikájára alapul az egykezes felső dobás is.
Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód. A tanuló támadó alaphelyzetben a váll fölé lendíti a labdát – labda felkészítése. A labda felkészítése lehet rövid és hosszú (köríves). Jobbkezes tanulóknál bal harántterpeszállásban a törzs a jobb karral úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A testsúly a hátsó lábra csúszik, azt enyhén behajlítja. A labdás kar esetében az alkar és a felkar minimum derékszöget zár be, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar enyhén hajlított a test előtt. A dobómozdulat a csípő elfordításával kezdődik, ezután következik a váll, a könyök, majd a csukló. Az egész mozdulat ostorcsapásszerű kivitelezésére kell törekedni. A mozdulatsor végrehajtása során a testsúly fokozatosan átcsúszik az elülső lábra, a hátsó láb fékezi a test lendületét (Marczinka, 1993).
A leggyakoribb hibák a bizonytalan egyensúlyi helyzet a felkészítési időszakban, a labda nélküli kar segítő – lendítő tevékenységének elmaradása (Szabó, 2004), a csípő és a törzs nem kellőképpen fordul, a labda felkészítése után a dobás kivitelezése lökő mozdulatban folytatódik (alkar és a csukló nem fordul rá a dobásra) valamint a labda felkészítésénél a felkar és az alkar derékszögtől kisebb behajlítási szöge. A dobómozdulatnál leesik a dobókar konyöke, ezáltal a labda nem egyenes vonalban repül ki (Fekete, 2007).
3. videó: A labda átadása és elfogása
4. videó: A labda átadása és elfogása
5. videó: Felugrásos átadás
6. videó: Felugrásos átadás
Gyakorlatok a labdaátadásra:
- Felállás a faltól 2-3 m-re szemben, labdadobás a falhoz visszapattanó labda elfogása.
- Célba dobás labdával különböző felfüggesztett eszközökre, táblára.
- Egymással szemben helyezkedés, labdaátadások pattitva, majd pattintás nélkül.
- Labdaátadások ülésben és különböző testhelyzetekben.
- Karkörzés utáni labdaátadás a társnak.
- Állásban lövőcsel az ellentétes lábhoz, labda kiemelése majd átadás a társnak.
4.3. A lövések technikája és oktatása
Számos felosztás létezik a kézilabdázás kapuralövéseinek formáira. A lövéseket feloszthatjuk:
- A lövések távolsága szerint (távoli, középtávoli, közeli).
- A lövések posztok helye szerint (szélső, átlövő, irányító, beálló, kapus).
- A labda röppályája szerint (egyenes, visszahúzott, ívelt, pattintott, csavart, pörgetett, stb.).
- A labda kapura érkezésének helye szerint - a kapus szemszögéből (felső, félmagas, alső, test melletti, hosszú oldalra történő, rövid oldalra történő lövés, stb.).
- A lövések talajon vagy levegőben történő végrehajtása alapján.
- A lendületszerzés módja szerint (helyből, egy lépésből, több lépésből, futásból, utánlépéssel, keresztlépéssel, beszökkenéssel, stb.).
- A labda felkészítése szerint (egyenes, átlós, kör, feltolt, stb.).
Technikai kivitelezése az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül. Ezért a felső lövés a többi dobásforma alapjának, végrehajtási modelljének is tekinthető, valamint a legalapvetőbb és a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika (Marczinka, 1993). Ennél a technikánál három lépésből, egyenes felkészítéssel dobunk kapura. A technikája szinte megegyezik az egykezes felső átadás technikájával, azzal a különbséggel, hogy erősebben, dinamikusabban hajtjuk végre a dobást. Végrehajtása alaphelyzetből indul. A tanuló dobókézzel ellentétes lábbal tesz egy lépést előre, miközben felkészíti a labdát dobóhelyzetbe. A felsőteste a csípő behajlításával elfordul. A felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A lendítő kar enyhén behajítva helyezkedik el a test előtt. A felkészítés röviden történik (Csillag, 1993). Használhatunk köríves felkészítést is, ebben az esetben figyelnünk kell arra, hogy a tanuló befejezze a lövést az alkar és a csukló ostorszerű mozdulatával (ne tolja).
Miután kellőképpen begyakoroltattunk a talajon történő dobás végrehajtását elkezdhetjük a felugrásos dobás oktatását is. Ebben az esetben egy, két, három lépésből vagy futólépésből, esetleg más lendületszerzési forma végrehajtása után a felugrást a dobókézzel ellentétes lábról kell végrehajtani a dobás irányával szemben. A labdát röviden vagy köríves felkészítéssel kell felkészíteni, ezzel egyidőben történik a váll befordítása. A dobómozdulat nyitásaként a lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar előrecsapódik. A talajra érkezés a felugró lábra vagy páros lábra történik (Fekete, 2007).
A leggyakoribb hibák a labda nem kellő kiemelése a dobás során (szűken dobja a labdát), a labda nélküli kar passzív munkája, a törzs és a csípő mereven a dobás irányában áll (nem fordul), kicsi a támaszhelyzet.
7. videó: Felugrásos kapuralövés
8. videó: Felugrásos kapuralövés
9. videó: Kitámasztásos felső lövés
Gyakorlatok az egykezes felső dobásra talajról (felső lövés):
- Támadó alaphelyzetben test előtt tartott labda köríves felkészítése, a test és a végtagok ellenőrzése után labdaátadás a 3 m-re szemben helyezkedő társnak.
- Támadó alaphelyzetben test előtt tartott labda gyors, egyenes felkészítése, labdaátadás a 3 m-re szemben helyezkedő társnak.
- Támadó alaphelyzetben a labda tetszőleges felkészítése és labdaátadása 6-8 m-re helyezkedő társnak.
- Támadó alaphelyzetben a labda tetszőleges felkészítése után labda továbbítása 8-10 m-re helyezkedő társnak.
- Labdavezetésből lendületszerzés három lépéssel, a labda tetszőleges felkészítése után labdaátadás 10-12 m-re helyezkedő társnak.
- Labdavezetést követően célzott kapuralövés a szabaddobási vonalról a kapu meghatározott sarkaiba kapus nélkül.
- Labdaátadás az oldalirányban helyezkedő társnak, ezt követően lendületszerzés, majd a visszakapott labdával kapuralövés védő vagy eszköz felett.
Gyakorlatok az egykezes felső dobásra felugrásból (felugrásos lövés):
- Ugrólábon történő folyamatos szökdelés , közben karkörzés labdával a kézben.
- Alaphelyzetből lendületszerzés három lépésből, elrugaszkodás az elugró lábról és közben a labda köríves felkészítése dobóhelyzetbe.
- Alaphelyzetből lendületszerzés három lépésből, elrugaszkodás az elugró lábról és közben a labda egyenes felkészítése dobóhelyzetbe.
- Alaphelyzetből három lépés után felugrásos lövés mozdulatával labdaátadás a társnak (távolság 6 – 8, majd 8 – 10 méter).
- Labdaátadások párokban egy lépés lendületszerzés után a felugrásos lövés dobómozdulatával (távolság 8 – 10 majd 10 – 12 méter).
- Félpályáról indulva önszöktetés, labda elfogása után 9 méterről felugrásos kapuralövés (3 lépésből).
- Lendületvételt követően elrugaszkodás a 10 méterre elhelyezett zsámolyról, felugrásos kapuralövés köríves felkészítéssel, átlövő posztról.
- Lendületvételt követően elrugaszkodás a 10 méterre elhelyezett zsámolyról, felugrásos kapuralövés egyenes felkészítéssel irányító posztról.
- Célzott kapuralövések felugrásos lövéssel (felső és alsó sarok mindkét oldalon) átlövő és irányító posztokról.
- Lendületvételt követően (3 lépés) kapura lövés felugrásos lövéssel a büntetődobási vonalon feltartott karral elhelyezkedő passzív védő felett.
A kézilabdázás leggyakrabban használt lövésformái közül meg kell említenünk a szélső posztról leginkább alkalmazott kanyarított, elhajlásos, csavart és beugrásos lövést. A beállós posztról pedig a beugrásos, bevetődéses, bedőléses lövéseket és az ejtést.
A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma. Leginkább a labdaátvételt követően dobókézzel azonos oldalra, visszafordulás után hajtják végre, de végrehajtható dobókézzel ellentétes oldalra fordulással is. Jobbkezes beálló esetén a kissé jobbra bejátszott labdát átveszi, előtte a labda irányába lép a jobb lábával. A kilépő láb talpán hajtja végre a 180°-os fordulatot, miközben a térdét fokozatosan hajlítva süllyeszti a súlypontját. Ez a mozdulat a visszafordulás. Szembefordulva a kapunak a bal lábát párhuzamosan a jobbal a talajra helyezi, vállszélességtől nagyobb terpeszben. Ekkor a labdát két kézben birtokolja, térdei hajlított állapotban vannak. Ezután a térdeit fokozatosan nyújtva dől a kapuelőtér fölé, röviden felkészítve a labdát a dobó váll hátrafordul. A lövő mozdulatot a térdek további nyújtása indítja meg. A labda kidobása után az utómozgásnak fontos szerepe van. A dobókar a másik mellé zárva tompítással talajfogás a soron következő mozdulat. A tompítás során a két tenyér közel azonos időpontban találkozik a talajjal. A két kart a könyökben és a csuklóban hajlítva, hason fekvésbe érkezik a játékos. A dobókézzel ellentétes oldalra történő végrehajtás megegyezik a fent leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a jobbkezes játékos a bal láb talpán fordulva dől a kapuelőtér felé (Fekete, 2007).
A leggyakrabban előforduló hibák a vonalra lépés, a súlypont nem kellőképpen történő süllyesztése, a labda körívben történő felkészítése, a dinamikus térdnyújtás elmaradása, valamint, hogy a két kar összezárása elmarad a tompításnál (Fekete, 2007).
Gyakorlatok:
- Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Térdelésből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás. Érkezés hason fekvésbe a két kar aktív hajlításával.
- Guggolásból dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás. Érkezés hason fekvésbe a két kar aktív hajlításával.
- Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Alaphelyzetből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás. Érkezés hason fekvésbe a két kar aktív hajlításával.
- A kapuelőtérnél beálló pozícióban átvett labda kapura lövése visszafordulás utáni bedőléses dobással.
- A kapuelőtérnél beálló pozícióban átvett labda kapura lövése visszafordulás utáni bedőléses dobással, félaktív majd aktív védővel.
4.4. A cselezések technikája és oktatása
A cselezések az ellenfél megtévesztése egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze. Megfelelő helyen és időben történő alkalmazása látványossá teheti a megoldásokat, eredményesebbé a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát. Minden csel két részből áll: az első, amikor a támadó valamit el akar hitetni az ellenfelével, a második a valódi cél végrehajtása (Fekete, 2007).
A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások. A labdával végrehajtott cselek az indulócselek, irányváltoztatások, az átadási cselek, a lövőcselek, az átemelés, lefordulás és leforgás.
Részletesen a labdás indulócsekkel foglalkozunk. Az egyszerű indulócsel egy kilépéssel kezdődik, rézsútosan előre, a dobó kézzel ellentétes irányba erőteljesen hajlított lábbal. A labda a támadó teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben. A védő reagálásának pillanatában a dobó kézzel azonos lábbal ellép a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. A harmadik lépés a védő mellett a kapu felé irányul, ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A lépéshossz közepes – hosszú – rövid. A három lépést két ütemben célszerű végrehajtani. Az első ütem az első lépés, a védő megtévesztése, a második ütem a második és a harmadik lépés célja pedig a védőtől való minél gyorsabb túljutás.
A leggyakrabban előforduló hibák a „szűk” indulócsel, amikor az első lépés nem elég hangsúlyos rézsútos irányba, a második lépés a védő felé történik, lehetőséget adva a védőnek az ütközésre. A harmadik lépés leggyakoribb hibája, hogy a tanulók nem a kapu irányába, hanem oldalra hajtják végre. Ezen kívül figyelni kell a mozgás ritmusosságára, dinamikájára is.
Rávezető gyakorlatok (pl.: pontszerző, labda nélküli cselezések, egyik lából másikra történő szökdelések, stb.) alkalmazása megkönnyítheti az indulócsel elsajátítását.
10. videó: Indulócsel
11. videó: Indulócsel labdaátadás után
12. videó: Indulócsel
13. videó: Indulócsel
14. videó: Indulócsel labdaátadás után
Gyakorlatok:
- Kilépések rézsútosan a dobókézzel ellentétes oldalra.
- Egyszerű indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, labda nélkül, gyorsuló ritmusban.
- Indulócsel végrehajtása egy helyben álló passzív védő mellett.
- Két játékos egymással szemben 3 m-re futással indulnak egymás felé, középen mindketten indulócselt végeznek (ennél a feladatnál ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön össze egy jobbkezes és egy balkezes tanuló, mert az indulócselt azonos irányba fogják kezdeni).
- Ugyanaz a gyakorlat labdával, labdavezetéssel futnak egymás felé, az indulócsel elvégzésének kezdetekor fogják meg a labdát két kézzel.
- Indulócsel végrehajtása labdával, fél aktív védővel.
- Indulócsel végrehajtása labdával, aktív védővel.
A páros lábbal végrehajtott indulócselt nevéből adódóan az egész testtömeg egyidejű mozgatásával és páros lábbal történő talajfogással kell végrehajtani. Hatásosnak mondható cselezési technika, mert a védő mindkét oldalára végrehajtható hasonló módon. Az érkező labdát a tanuló még levegőben veszi át, majd páros lábbal egy időben érkezik a talajra, mert így további három lépést tehet. A labda átvételével egy időben a támadó hosszan, laposan ugrik rézsútosan előre, majd a labda elfogása után páros lábba fog talajt a védőtől kartávolságra. A lábak hajlítottak, a súlypont alacsonyan helyezkedik, a felsőtest enyhén előredől és a kezek melltájékon fogják a labdát. Abban a pillanatban amikor a védő elindul a színlelt mozgásirányba, a támadó gyors kilépéssel az ellenkező irányba indul. Irányváltoztatás közben a súlypont alacsonyan van. A további lépéseknél a kapuralövés vagy a labdaátadás pillanatáig célszerű a mozgásirány szerinti hátsó lábbal keresztbe lépni a védő előtt, így a labda jól fedezhető, és a támadó játékos gyorsan, erőteljes mozgással törhet kapura (Marczinka, 1993).
A leggyakrabban előforduló hibák a támadó játékos testhelyzetében és a mozgás végrehajtásában a túlságosan előrehajló törzs, a magas súlypont, a második és harmadik lépés rövidsége (több időt hagynak a védőnek a reagálásra), a támadó védőhöz túl közeli helyezkedése valamint, hogy a védő játékoson való túljutást követően nem a védő sávjába igyekszik kerülni a támadó, így lehetőséget ad a szomszédos védők beavatkozására (Fekete, 2007).
15. videó: Páros lábbal végrehajtott indulócsel
Gyakorlatok:
- Az indulócsel lépéseinek és ritmusának gyakorlása mindkét irányba párokban, labda nélkül, gyorsuló ritmusban.
- Az indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, labdavezetésből levegőben átvett labdával, váltakozó sebességű futás közben.
- Az indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, szemben álló társtól visszakapott labda levegőben történő átvételét követően.
- Az indulócsel gyakorlása félaktív és aktív védővel szemben először labdavezetésből, majd társtól kapott labda átvételét követően.
Az átemelés mind az átlövők, mind a szélsők által alkalmazott cselezési forma, mely során a támadó a labdát levegőben átvéve, páros lábbal érkezik a talajra rézsútosan a védőtől. Ezáltal oldalra lépteti a védőt, majd a széles terpeszállásból a dobókézzel ellentétes irányba ugrik vissza, a védő túlsó oldalára. Az elugrás pillanatában a labda hátrafelé készítése kezdődik, majd hátsó rézsútos mélytartáson keresztül körívben, dinamikus karlendítéssel a fej fölé emelkedik. Ezzel a mozdulattal a védő felett emeli át a labdát a támadó. Az ellentétes karnak a mozgás egyensúlyozásában, illetve a védőtől való távolság megtartásában van szerepe. A támadót segíti a törzs hátrahajlítása is. A védőn túljutva szintén a védő játékos sávjában továbbítja a labdát vagy kapura lövéssel próbálkozik (Fekete, 2007).
A leggyakrabban előforduló hibák az átemelés kezdeti szakaszában a lábbal történő kilépés, cselezés elmaradása, ezáltal szinte egy síkban helyezkedik a támadó a védővel, megkönnyítve neki a védekezést és kockáztatva a belemenést is. A törzs és az ellentétes kar segítő munkájának az elmaradása is hibás végrehajtást eredményezhet.
16. videó: Átemelés
17. videó: Átemelés
18. videó: Átemelés
Gyakorlatok:
- A testcsel lépéseinek és ritmusának gyakorlása párokban, közben a labda átlendítése a dobó kézzel a védő felett.
- Az átemelés gyakorlása párokban, labdavezetéssel, egymással szemben. Középen találkozáskor hajtják végre a tanulók a cselt, oly módon, hogy a tanulók rézsútosan jobbra (jobbkezeseknél) páros lábon fognak talajt a csel megkezdése előtt.
- Az átemelés gyakorlása párokban, szemben álló társtól kapott labdával aki félaktív védő.
- Az átemelés gyakorlása aktív védő ellenoldalról kapott labda átvételét követően, majd felugrásos kapura lövés végrehajtása a csel után.
Az átadási cseleket a játékosok az ellenfél megtévesztésére szolgálják, lényegük, hogy a támadó a dobómozdulat egy részének végrehajtásával labdaátadást színlel az egyik irányba. Többféle átadási cselt különböztetünk meg: egykezes, kétkezes, felugrásos, test előtti, test mögötti, dobókézzel azonos és dobókézzel ellentétes irányú és csuklóátadással végrehajtott lövőcsel. Lényege, hogy a dobómozdulat megindítása után a tanuló a dobókéz visszatartásával, vagy a másik kéz eléhelyezésével megállítsa a labdát. A végrehajtás után döntheti el a játékos, hogy milyen további akciót végez. Az átadási cselek végrehajtásánál figyelni kell a lépésmennyiséget, mert gyakori a lépéshiba (Fekete, 2007; Marczinka, 1993).
A támadó játékos lövőcsel végrehajtásával kapura lövési szándékát jelzi a védőnek és a kapusnak, és ezáltal igyekszik elhitetni velük, hogy kapura lövést kísérel meg. Végrehajtása során a dobás mozdulatát vagy annak bizonyos szakaszait hajtja végre (Marczinka, 1993). A lövőcselek a kapuralövés fajtájától és a lövések végrehajtásának pozíciójától függően lehetnek felsődobással végrehajtott, alsódobással végrehajtott, elhajlásos lövőcsel, felugrásos lövőcsel és talajon végrehajtott lövőcsel. A lövőcselek végrehajtásánál figyelni kell a megfelelő labdabirtoklásra, mert kicsúszhat a tanuló kezéből. Hibák lehetnek ezenkívül a rövid, lassú és nem hiteles és nem kapura irányuló cselezőmozgások.
Gyakorlatok:
- Két tanuló oldalt áll egymásnak 2-3 méterre, és kifelé, a társtól ellentétes irányba mutatják a cselt felsődobással. Ezután a társ felé lépve adják át a labdát a társuknak.
- Két tanuló oldalt áll egymásnak 2-3 méterre, és kifelé, a társtól ellentétes irányba mutatják a cselt csuklóátadással. Ezután a társ felé lépve adják át a labdát a társuknak. Az egyik tanuló jobb a másik pedig bal kézzel végzi a cselt és az átadást, majd ellentétes oldalra fordulva szerepcserével is.
- A tanulók sorozatban felső- és alsódobásokat imitálnak helyben, egy kilépéssel.
- A jobbkezes játékos felsődobást mutat előre egy ballábas kilépéssel, majd a következő két lépésben szintén felsődobással átpasszolja a labdát a 9-10 méterre szemben álló társnak.
- A jobbkezes játékos alsódobást mutat előre egy ballábas kilépéssel, majd a következő két lépésben felsődobással átpasszolja a labdát a 9-10 méterre szemben álló társnak.
4.5. Talajfogás technikája és oktatása
A mai modern kézilabdázás nélkülözhetetlen eleme a biztonságos talajfogás megtanulása és alkalmazása. A játék olyan iramban gyorsult fel, hogy sok esetben a védőknek nem marad más választása, mint hogy lökésekkel, kemény ütközésekkel állítsák meg a támadó játékost. A testnevelés órákon is adódhatnak olyan helyzetek, amelyeknél a megfelelő talajfogás alkalmazása segíthet a balesetek megelőzésében. Ezért is nagyon fontos, hogy a kézilabdázás technikai elemeinek oktatása során megfelelő figyelmet szenteljünk a biztonságos talajfogásnak, ugyanis megfelelő elsajátításának köszönhetően nemcsak a kézilabdapályán, de más sportágaknál és akár a mindennapi életben is használható, hasznosítható.
A talajra érkezés egyik módja az esés, amely során a levegőben vagy a talajon lévő tanuló lökés, taszítás vagy egyéb védekező munka eredményeképpen egyensúlyát veszítve érkezik a talajra. Ilyenkor legfőbb célja a sérülés elkerülése illetve a játékba való visszatéréshez szükséges idő minimálisra csökkentése. A talajfogási módok közül a tompításnak nagy szerepe van a beálló játékosok lövések utáni mozgásában. Ilyenkor a tanuló két karját a törzse előtt vállszélességben zárja még a levegőben, majdnem nyújtott helyzetben, majd a talajjal szembefordulva érkezik le. A láb egy pillanattal előbb ér le mint a tenyér, ezután a karok könyökben és csuklóban fokozatosan hajlítva, erőteljes fékező mozgással csökkentik az esés sebességét. A törzs a legvégén lassan kerül a talajra. Gurulás során a test hosszúsági vagy szélességi tengelye körül végez átfordulást a talajra érkezéskor. A hossztengely körüli gurulásnál a tompítás helyzetéből a lövő karját könyökben fokozatosan, de gyorsan hajlítva az oldalán, a hátán, majd a másik oldalán átgurulva hason fekvésben fejezi be a mozdulatot. A végrehajtás során a fej egyenes helyzetben, a karok könyökben hajlítva a test mellett helyezkednek. A szélességi tengely körüli gurulásnál az erőteljesen befelé hajló jobbkezes támadó az elugró lábára érkezik, majd a lendítő lábát teszi le előre rézsút. Közben mindkét láb fokozatosan hajlik, és a testsúly is átkerül a lendítő lábra. A testrészek ezután jobb lábszár, comb külső oldala, tompor jobb oldala, majd keresztben átgurulva a háton sorrendben érkeznek a talajra. Ezután a támadó a bal vállán keresztül kerül szembe a talajjal. Ezt a gurulásformát elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmazzák, azt is a kanyarított lövések kivitelezésénél. A csúszás is sokszor a szélsők által alkalmazott talajfogási forma. Végrehajtása a tompítás technikájával kezdődik (a talajra érkezéskor a tanuló fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját). A törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre a beugrás irányának megfelelően. Csúszás közben a két kar hajlított helyzetben a nyújtott törzs mellé kerül (Fekete, 2007).
Hibák a talajfogás végrehajtása során: laposan ugrik a tanuló, a két kar nem zár egymás mellé, túl gyorsan érkezik a törzs a talajra, az ujjak a talaj felé mutatnak leérkezés során, a térd leérkezik a talajra aminek során megsérülhet (tompítás), a gurulás irányában lévő kar hajlítása túl gyors vagy lassú, a tanuló nem zárja a karját a törzs irányába, a fej hátraemelése és ezáltal beütése a talajba, lassú végrehajtás (gurulások), a csúszó játékos csuklója a teste alá gyűrődik, a fej előretolt helyzete (csúszások)(Fekete, 2007).
Gyakorlatok (tompítás):
- Tapsos karhajlítás-nyújtás végrehajtása.
- Fekvőtámaszban ellökődések a talajtól, érkezés hason fekvésbe.
- Térdelésből dőlés előre fekvőtámaszon keresztül hason fekvésbe, karhajlítással.
- Guggolásból dőlés előre fekvőtámaszon keresztül hason fekvésbe, karhajlítással.
- Két tanuló egymás mellett hason fekvésben helyezkedik a talajon. Átvetődés a társ felett oldalra és vissza.
Gyakorlatok (gurulás):
- Gurulóátfordulások előre és hátra.
- Átfordulások hanyattfekvésből hason fekvésbe karral magastartásban.
- Ülésből dobó mozdulat imitálása talajközelből, majd a lövő kéz előrecsúsztatásával gurulás oldalra, majd átfordulás a háton és a vállon keresztül, érkezés szembe a talajjal.
- Guggolóállásból labdaátadás a szemben helyezkedő társnak: lendítő lábbal kilépés után üljön le a sarkára, majd kanyarított lövéssel lője át a labdát a társnak és kigurulással fejezze be a feladatot.
- Két tanuló szemben egymással 2 méterről előrelépve felugrik, levegőben ütközik, majd páros lábon talajra érkezve mindketten hátrafelé kigurulnak.
- Előző gyakorlat, labdával a kézben.
Gyakorlatok (csúszás):
- Guggolásból dőlés előre a talajra két kézre, és a törzs letétele után a test további előrenyomása.
- Hajlított állásból dőlés előre a talajra két kézre, és a törzs letétele után a test további előrenyomása mint az előző gyakorlatnál.
- Hajlított állásból előrevetődés után talajfogás kicsúszással.
- Hajlított állásból labdaátadás a szemben 5-6 méterre helyezkedő társnak előrevetődés után talajfogás kicsúszással.
- A társ által szemből pattintott labda visszaütése előredőlve páros lábról, majd kicsúszás.
- A társ által szemből pattintott labda visszaütése bevetődéssel, majd kicsúszás.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.