TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Sportjátékok...
- -> Röplabda
- -> 3.
3.
3. A RÖPLABDÁZÁS JELLEGE, OKTATÁSÁNAK SAJÁTOS SZEMPONTJA
A röplabdázás a sportjátékok, labdajátékok csoportjába tartozik, és ennek megfelelően sok hasonlóságot mutat a hazánkban széles körben ismert, és a testnevelés tantervben szereplő többi labdajátékkal, ugyanakkor több tekintetben jelentősen eltér ezektől. A kosárlabdázáshoz, kézilabdázáshoz, illetve labdarúgáshoz hasonlítva két különbség szembetűnő – a csapatokat egy háló választja el egymástól, így nincs test-test elleni küzdelem, és a labdát nem szabad megfogni, birtokolni, hanem azonnal továbbítani kell. A röplabdázásban nincs kapu, így kapus sincs, bár a térfelek egésze felfogható célterületként, hiszen a cél – a támadások többsége esetén - a labda lepattintása az ellenfél térfelén. Ebben az értelemben minden játékos ’kapus’, mert igyekszik ezt megakadályozni. Hasonlóság mutatkozik még a többi csapatjátékkal a játékosok poszt szerinti specializációjában, és a különböző posztokon játszók közti összjátékban. Ez az összjáték támadási kombinációkban, és védekezési rendszerekben szerveződik egységes egésszé. A labdajátékokban ugyanakkor egyre hangsúlyosabb az átmeneti helyzetek kezelése, sokszor nem a felállt védelem elleni küzdelem dönti el a mérkőzést, hanem a védekezésből támadásba való átmenet, illetve a támadásból védekezésbe való visszarendeződés gyorsasága, pontossága. A röplabdázásban ez fokozottan jelen van, amit néhány példával igyekszem megvilágítani. A védekező csapat első labdaérintése egyben a támadások előkészítésének első lépcsője is, mert igyekszik a feladó (iránytó) játékost optimális helyzetbe hozni a támadási kombinációk előkészítéséhez. A támadásban végül részt nem vállaló támadóból azonnal védekező játékos válik, mert igyekszik a támadást végrehajtó csapattársát biztosítani, vagyis a sáncról esetlegesen visszapattanó labdát védeni. A védekezés első vonalából, a hálótól visszalépő sáncvédekezőből (ún. leszakadó játékos) mezőnyvédő lesz, amennyiben az ellenfél nem az ő oldalán támad, a hátsó soros feladó játékos pedig feladja védekező pozícióját, és belép a feladás várható helyére, amennyiben érzékeli, hogy az ellenfél támadása nem lesz veszélyes.
Nem véletlen, hogy a röplabdázás több tekintetben is hasonló a tenisz sportághoz. A játék őshazájában, az USA-ban két testnevelő tanár (L. H. Gulick és T. D. Wood) a teniszhálót emelték fel fejmagasságig, így osztva két térfélre a tornatermet.7 Mindkét játékban labdamenetek vannak, melyek szervával kezdődnek, a mérkőzést pedig három nyert szettre játsszák. A szetteken belüli eredmény a végső győzelem szempontjából lényegtelen, az új játszma ismét 0-0-rólkezdődik. A röplabdázás versenyszabálya úgy szól, hogy a labda bármely testrésszel érinthető (kivéve a nyitást), de az érintés pillanatnyi kell legyen, és elpattanó. A szabályok – a sáncérintés kivételével – tiltják, hogy ugyanaz a játékos kétszer egymás után érjen labdába, így az ütős sportágakhoz hasonlóan nincs labdabirtoklás. A röplabdázásban az ’ütő’ a szabályok szerint az egész test, illetve bármely testrész lehet, de ez döntő többségében célszerűen a legügyesebb testrészünk, vagyis a kéz (és a kar). Nagy különbség azonban, hogy a teniszben megengedett a labda egyszeri pattanása, míg a röplabdázásban egy labdamenet röpték sorozata. A sportjátékokban szokásos a technikai elemeket labdás, és labda nélküli elemekre osztani. Röplabdázásban még hangsúlyosabb a labda nélküli mozgások, helyezkedés szerepe, hiszen a labdával való érintkezés csak pillanatnyi. Bár a játék lényegét ezek a pillanatok adják, mert a cél a labda megfelelő továbbítása, de már a labdás technikai elemek végrehajtását megelőzően olyan helyre, és olyan testhelyzetbe kell jutni, hogy a labda tökéletes megjátszására legyen lehetőség. A labda továbbítása előtt igazítási lehetőség, labdaátvétel nincs, ezért az összjáték pontossága is kiemelt fontosságú. A labdarúgásban használt kapáslövéshez, a kézilabdázásban ismert kínai figurához, vagy a kosárlabdában alkalmazott ’alley-oop’ figurához hasonlíthatóak a röplabdázók labdaérintései, bár utóbbi kettőnél a labda megfogható, így a levegőben töltött idő alatt még van lehetőség a test, vagy a karok helyzetén változtatni. A röplabdázók labdaérintéseinél azonban már a labdával való találkozás előtt megfelelő pozícióba kell kerülnie a lábaknak (lábfejeknek), a csípőnek, a törzsnek, és a karoknak, vagyis az egész testnek. Az előmozgásokat, a labda nélküli helyezkedést, és pozícionálást minden játékosnak – posztjának megfelelően – meg kell tennie, mert az csak az utolsó pillanatokban válik egyértelművé, hogy a pályán lévő hat ember közül ki fogja végrehajtani a következő érintést.
Ebben a labdajátékban viszonylag kis területen (egy térfél 9x9 m, 81 m2) hat játékos található. Erre azért van szükség, mert a labda az ellentérfélről gyakran rendkívül gyorsan érkezik, és pattanás nélkül kell megjátszani, így egy-egy játékos csak kisebb terület védésére képes. A nagy játékos létszám egyben azt is jelenti, hogy bizonyos időszakokban némelyik játékos nem is ér labdába. Ennek ellenére mind támadásban, mind védekezésben minden játékos szerepet játszik, ezért nagyfokú önfegyelemmel végig meg kell tartaniuk koncentrációjukat, és motivációjukat, minden játékhelyzetben készülniük kell a labda megjátszására. A többi sportjátékhoz viszonyítva a röplabdázásban a játék nagyobb része történik a fej feletti régióban, de a törzsmagasságban, és a talaj közelben végrehajtott érintések száma is nagy. A különböző játékelemek más-más súlyponti helyzetet kívánnak meg. A hálónál jellemzően minél magasabbra törekszik a játékos (támadó érintés, sáncérintés), a labdát felülről igyekszik érinteni, a mezőnyben ugyanakkor a labda alá kell kerülni, így itt a mélyebb súlyponti helyzet a jellemző. A két térfél hálóval való elválasztása következtében mindegyik csapat zavartalanul szervezheti saját játékát. Nincs közvetlen érintkezés, test-test elleni küzdelem, így az érintést végrehajtó játékos nem zökkenthető ki a saját maga által kialakított egyensúlyi helyzetből. A testi kontaktus hiányában nem jelenik meg a röplabdában a fizikai agresszió, és nincs a küzdelmes játékhelyzetekből adódó kétes bírói ítélet, kiállítás, kizárás sem, valamint a sérülésveszély is kisebb. (Ugyanakkor a sáncérintés megítélése, illetve annak az észlelése, hogy a labda pályán belül vagy kívül érte-e a talajt, nagyon nehéz, ezért is tesztelik kísérleti jelleggel a más sportágakból már ismert, ún. sólyomszem rendszert.) A zavartalan játékszervezésre vonatkozik a háló feletti átnyúlás szabálya is, mely így szól: „Sáncolás közben a sáncoló átnyúlva a háló fölött megérintheti a labdát, feltéve, ha nem avatkozik az ellenfél játékába annak támadó érintése előtt, vagy azzal egy időben.” 8
A labda azonnali továbbítási kényszere, és az a játékszabály, hogy sáncérintés kivételével ugyanaz a játékos kétszer egymásután nem érhet a labdába, fokozza a csapattagok egymásra utaltságát, ezért az összjáték, a kollektív játék szerepe jelentős. Más sportjátéknál előfordulhat, hogy egy játékos egymaga szerez gólt egy jó cselsorozat végén, vagy végigvezeti a labdát a pályán, majd kosárra, illetve kapura dob. Röplabdázásban nagyon ritka, hogy egy-egy játékos kizárólag egyéni teljesítménnyel érjen el pontot - jellemzően ilyen játékelem a nyitás, de pl. egy egyéni sáncolás is eredményezhet pontot. Önző játékra, a labda ’kisajátítására’ pedig egyáltalán nincs lehetőség, az együttműködés elengedhetetlen. A játékosok specializációja posztok szerint a többi csapatjátékhoz hasonlóan kialakult a röplabdázásban is. Versenyröplabdában beszélünk feladóról, liberóról és ütőkről, az ütők pedig tovább csoportosíthatóak nyitásfogadó (4-es) ütő, center, és feladó átló posztokra. A játékszabályok azonban bizonyos szintig megkötik az egyes pályán lévő játékosok helyét, és jogosultságait, így bizonyos mértékig a teljes specializáció ellen hatnak. Az állásrendi szabály a nyitás pillanatában érvényes, és meghatározza a játékosok egymáshoz viszonyított helyzetét. „A háló melletti három játékos az első sor játékosa. Ők foglalják el a 4-es (bal első), 3-as (középső első) és a 2-es (jobb első) játékhelyeket. A másik három játékos hátsó sorkötelesek. Ők foglalják el az 5-ös (bal hátsó), 6-os (középső hátsó) és az 1-es (jobb hátsó) játékhelyeket.” Ehhez kapcsolódik a forgásszabály, mely így szól: „Ha a fogadó csapat elnyeri a nyitásjogot, játékosai egy forgást végeznek úgy, hogy az óramutató járásával megegyező irányban egy állásrendi helyet előre lépnek.” 9 A hátsó sorkötelesek nem sáncolnak, és a támadásban is csak a támadóvonalon (3m-re a középvonaltól) kívülről felugorva, vagy a háló szintszalagja alól vehetnek részt. Ezeknek a szabályoknak az összesített hatása, hogy a támadásban és a védekezésben is részt vesz minden játékos, bár ennek mértéke, és helye posztonként változó. A 2000-es évektől bevezetett liberó játékos kivétel, ő kifejezetten védekező, nyitásfogadó szerepkörben van, bár ’pótfeladóként’ gyakran részt vesz a támadások előkészítésében is.
A sportág jellemzői határozzák meg a testnevelés óra keretei közötti oktatásának előnyeit és nehézségeit is. Szem előtt tartva az iskolai testnevelés egyik célját, hogy a tanulók minél több mozgásfajtával ismerkedjenek meg, a röplabdázás oktatása igencsak indokolt, mert a többi sportjátéktól jellegében eltér. Az élethosszig tartó sportolást is segíti, mert szabadidős jelleggel is jól űzhető, akár a teremröplabdázás, akár a további változatai (pl.: strandröplabda homokban, szabadtéri röplabda füvön, vízi röplabda tóban). A bevezetőben ismertetett adatok alapján pedig látszik, hogy a röplabdázás a világ egyik legnépszerűbb, legismertebb labdajátéka, ezért az alapvető sportműveltség részeként is indokolt szabályainak ismerete, alapérintéseinek, alaptechnikáinak elsajátítása.
A röplabdázás számos tulajdonsága miatt jól alkalmazható a testnevelésben. A test-test elleni küzdelem közben fellépő fizikai agresszió a sportág jellegénél fogva nem jöhet létre, mert a tanulók egymástól elválasztott térfeleken küzdenek. Ez az oka a kisebb sérülésveszélynek is, bár a hálónál lévő játékosok ütközésekor sajnos előfordulhat a boka, illetve térd sérülése. Ennek elkerülésére az oktatás folyamán ügyelni kell, mégpedig az átlépések tiltásával. A játékszabály ugyan megengedi a középvonalra lépést, de oktatáskor célszerű ezt tiltani. A megfelelő kitámasztás, és felugrás megtanítása után szabad csak a hálónál felugrásos feladatokat adni egymással szemben lévő tanulóknak. A testi kontaktus hiánya miatt a félénkebb, bátortalanabb tanulók is jól bevonhatóak a játékba, nem kell attól tartaniuk, hogy erősebb, ügyesebb társaik elnyomják őket. Fokozott az egymásra utaltság, miután a labdát azonnal továbbítani kell, ami fokozza a kooperációt, és fejleszti a toleranciát. A tanulók röplabdázás közben megtapasztalják, hogy az együttes csapatmunka érdekében segíteniük kell kevésbé ügyes társaikat, és hibáikat el kell fogadniuk. A hibázó tanulók bátorításával, illetve segítésével (pl. kisebb területet kell védeniük, ha ügyesebb társuk nagyobb zóna bejátszását vállalja) érhető el jobb csapatteljesítmény. Kezdetben előfordulhat néhány tanuló kizárása a játékból, de ezt speciális szabályokkal, óravezetési módszerekkel ki lehet küszöbölni (pl. három kötelező érintés kikötése, vagy a labdamenetet a tanár kezdi el a labda valamelyik tanulóhoz ívelésével). A röplabdázást a vegyes csoportokban nagyon jól lehet alkalmazni, fiúk és lányok, fiatalabbak és idősebbek együtt is játszhatják. A fizikai különbségek ügyességgel kompenzálhatóak, és megfelelően kiválasztott hálóméret esetén a játék mindenki számára élvezhető lesz. A pálya mérete, a háló magassága a rendelkezésre álló helytől, illetve a tanulók tudásszintjétől, számától függően könnyen változtatható, és a röplabdázás szabadtéren, különböző talajtípusokon is játszható.
A röplabdázás oktatása folyamán ugyanakkor, különösen testnevelés órai keretek közt, vagyis rövidebb időtartamban és nagyobb létszámmal, mint edzéseken, sok nehézséggel is meg kell küzdenünk. Az alapérintések szerkesztett mozgásformák, nem természetes mozgások, ezért elsajátításuk a kezdetekkor nehézséget okozhat. A játékélmény megszerzéséhez, és megfelelő mozgásintenzitás eléréséhez azonban nélkülözhetetlen az alkar- és kosárérintés legalább alapszintű elsajátítása. A tanárok fontos feladata, hogy a labdás alaptechnikák, és a labdához való igazodás oktatása közben kiegészítő feladatokkal, illetve munkaszervezési megoldásokkal megfelelő intenzitást érjenek el. Ennek hiányában a tanulókban sajnos téves kép alakulhat ki a röplabdázásról, lassú, passzív, ’álldogálós’ játéknak érzékelhetik ezt a rendkívül dinamikus, és változatos sportágat. A futásokat tartalmazó sportágakban rendkívül alacsony színvonal esetén is elérhető bizonyos fokú terhelés, a röplabdában ugyanakkor az alaptechnikák megfelelő szinten való alkalmazása nélkül nem alakul ki labdamenet, és növekszik a holtidő. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy egy-egy tanuló hosszú percekig nem ér labdába, így elkedvetlenedik, figyelme lankad. Mindezek elkerülésére célszerű kezdetekben sok labdát használni (egy, maximum két tanulóra jusson egy labda), kiegészítő feladatokat adni a túl hosszú holtidőkben, és a nehéz, általában több hibás végrehajtást jelentő játékelemeket kihagyni, illetve külön gyakoroltatni. (Pl.: nyitás helyett dobás a labdamenet indításakor, nyitás gyakorlása külön.) A munkaformák tekintetében a röplabdázás változatos, az egyéni gyakorlás mellett gyakori a párokban való munka, és a hármas csoportok is jól alkalmazhatóak. Nagyobb létszámú csoportok már összetett gyakorlatokat jelentenek, egyre kevesebb labdaérintést tanulónként, feltételezve a sok labda nélküli mozgást. A leggyakoribb munkaforma a párokban való gyakorlás, és ehhez kapcsolódó megoldandó feladat, ha a tanulók létszáma páratlan. Ebben az esetben egy tanulónak külön feladat adható (pl. falnál), vagy valamelyik pároshoz csatlakozva három tanuló alkot egy csoportot. Ebben az esetben, ha lehetséges, a három tanuló két labdával dolgozzon, hogy az érintésszám lehetőleg ne nagyon csökkenjen, illetve az éppen kimaradó tanulónak kiegészítő feladat adható.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.