4. 4. ELŐKÉSZÍTŐ FELADATOK ÉS JÁTÉKOK

A röplabdázásra jellemző sajátos technikai elemek tanítását megelőzi egy előkészítő szakasz, melynek során a szükséges motoros képességek sokoldalú fejlesztése megtörténik, mert a labdajátékok mozgásanyaga a kondicionális és koordinációs képességek megfelelő fejlettségi szintjére épül. Ez az előkészítés a labdajátékok elsajátításának közös alapja, sportági elkülönítés a kezdeti szakaszban nem célszerű.

A röplabdázásban a kis távolságra történő helyváltoztatások, illetve a gyakori, gyors testhelyzet-váltások jellemzőek, a súlypont helyzetét tekintve pedig a hálónál a magasra törekvés, a mezőnyben pedig a talajközelség a jellemző. Nagyszerű alapot adnak tehát a kúszások, a futások, a kis területen játszott, irányváltásokban gazdag fogójátékok, súlypontsüllyesztéses és hátramozgásos feladatokkal játszott váltóversenyek. Sportágunkban nagy számú felugrás jellemez egy-egy mérkőzést, így kiemelt jelentőségű előkészítő feladat az ugróiskola, szökdelések az ugrás távolságának és magasságának változtatásával, szökdelések egy lábról és páros lábról, helyben és különböző haladási irányokban, különböző síkokban, sorozatszökdelések, stb. A ruganyosság, a dinamika, a gyors hely- és helyzetváltoztatás szintén a röplabda játék jellemzői, a rajt-, és reflexgyakorlatok ezek fejlesztését szolgálják. A jó koordináció az egyes technikai elemek összetettsége miatt fontos, a ritmusérzék pedig a labdával való találkozás időzítésében, illetve az ellenfél támadásaihoz való igazodáskor játszik jelentős szerepet, ezért a ritmusgyakorlatok, illetve a propriocepciót jól fejlesztő feladatok nagyon hasznosak. (Az ízület közelében lévő szalagok, és az izmok proprioceptív receptorokat tartalmaznak, melyek információt továbbítanak az agynak az ízület állásáról. Az agy ez alapján küld parancsot az izmok megfeszítésére és ernyesztésére, beállítva a mozgáshoz optimális ízületi szöget.) A gyerektorna mozgásanyaga, a relatív erő fejlesztése, a testhelyzet gyors, koordinált, gazdaságos változtatásának gyakorlatai a röplabdázás oktatásának hasznos előkészítői.

A labda nélküli koordináció, az alacsonyabb életkorban szenzitív motoros képességek – gyorsaság és gyorserő, reakciógyorsaság, egyensúlyérzék, ritmusérzék, térbeli tájékozódás, ízületi hajlékonyság, stb. – mellett a labdás sportágak megalapozására a labdás ügyességfejlesztés gyakorlatait használjuk. A labdaemelések, hordások, gurítások, dobások és elkapások mellett a röplabdázás szempontjából előnyös gyakorlatok a labdapattintások és ütések, amikor a tanuló a labdát valamely testrészéről, leggyakrabban kezéről, vagy karjáról pattintja. A kerettanterv (51/2012. (XII. 21.) ezt így fogalmazza meg: „Puha labda és léggömb ütése testrésszel … különböző célfelületekre, távolságokra, magasságokra, irányokba; háló (zsinór) fölött; különböző magasságban és ívben; párban és csoportokban; helyben és haladással.” ¹⁰ Ebben a sportágban nagyon gyors döntések szükségesek a labda megjátszásának pillanatában, ezért javasoltak azok a komplex feladatok, melyek egy adott helyzet felismerésére, majd megfelelő mozgásos válasz megadására késztetik a tanulót nagyon rövid időn belül.

Összességében sokoldalú fejlesztés szükséges, lehetőleg minél többször játékos formában – az alsó tagozatos tantervi anyag tehát tökéletes megalapozása a röplabdázás felső tagozattól kezdődő, szisztematikusan felépített, sportág-specifikusan összeállított gyakorlatanyagának. Ugyanakkor vannak kimondottan a röplabda technikai elemeire rávezető gyakorlatok. A labda nélküli játékelemek elsajátítását az alsó tagozatos tanterv idézett részeiben szereplő gyakorlatok jól előkészítik, az alábbiakban pedig a labdás elemek néhány rávezető gyakorlatát ismertetjük. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy a labda nélküli elemeket előkészítő gyakorlatokat, játékokat (fogójátékok, szökdelések, ingafutások, stb.) érdemes a röplabda pályához kötötten végeztetni, így a tanulók megismerik a pálya vonalait, és a hálót.

Labda elkapások homlok előtt, fölött. Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs enyhén előre dől. Az elkapás pontos helyét úgy alakíthatjuk ki, hogy a tanuló rézsútos magastartásból engedi vissza a kezeit könyökhajlítással, a tenyér pedig felfelé néz.

A tanuló saját magának, vagy falra is dobhatja a labdát, az elkapás helyben, vagy kis elmozdulással, fordulattal történik. Ha a társ kétkezes alsó dobással ívelten dobja a labdát, az elkapás futás után, a labdához igazodva történik. A kiindulási testhelyzetet célszerű változtatni (guggolás, hasalás, stb.), a labdához való igazodó futás előre és hátra, valamint oldalirányba is javasolt. Oldalirányú kitérésnél az elkapás előtt a dobótárssal szembe kell fordulni! A gyakorlat végrehajtható elkapás előtti labdapattanással is, ilyenkor több idő van az igazodásra, ugyanakkor alacsonyra pattanó labda esetén intenzívebb térdhajlítás idézhető elő. A gyakorlat végezhető háló felett is. Falról visszapattanó labda elkapása esetén konkrét instrukciókkal szabályozhatjuk az elkapás magasságát – magasabbra dobott labda, és falhoz közelebb álló tanuló magasabb labdaelkapást tesz lehetővé.
Labda elkapások homlok előtt, fölött, karika használatával. Az előző gyakorlat pontos végrehajtását segíthetjük karika használatával. A megfelelő terpesz kialakítása érdekében az elkapás a tanuló testméretéhez megfelelő nagyságú karikában történik. Elkerülhető a túl széles terpesz, illetve a túl nagy haránt irányú távolság a lábfejek között. A (társ által) fej fölé tartott karikába hulló labda elkapásakor a karok felemelése mellső helyzetből magastartás irányába, és a kézfejek felfelé fordítása önkéntelenül megtörténik.
Labda elkapások rézsútos mélytartásban. Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs előre dől. Térdek hajlított helyzetben, a kar lógatását – ami a törzs túlzott előre hajlításából eredhet – mellőzni kell! Alacsonyabban történő elkapáskor a térdhajlítás mértékét kell növelni.

Az első gyakorlathoz hasonlóan az elkapást végezheti a tanuló egyedül, vagy a labdát neki (kétkezes alsó dobással) ívelő társsal. Az elkapás történhet különböző irányú mozgások, vagy fordulat után, az igazodó futás előtt a kiinduló helyzet változhat, és az oldalirányú kitérés után vissza kell fordulni a segítővel szembe. A gyakorlat végrehajtható elkapás előtti labdapattanással is, ilyenkor több idő van az igazodásra, illetve végezhető háló felett is. Falról visszapattanó labda elkapása esetén konkrét instrukciókkal az első feladatban leírtak szerint szabályozhatjuk az elkapás magasságát, ami ennél a feladatnál, mivel az alkarérintés rávezető gyakorlata, általában alacsonyan van.
Labda elkapások rézsútos mélytartásban karika, vagy egyéb eszköz használatával. A második feladathoz hasonlóan a karikában történő elkapás segíti a megfelelő terpesz kialakítását. A karika feletti elkapás (karikába hulló labda elkapása) a törzs előrehajlását kényszeríti ki, mert a lábak a karika mögött vannak. A karikát helyettesítheti más eszköz, pl. pad, zsámoly, vagy egyszerűen csak egy vonal. Ilyenkor a társ által dobott labdának az eszköz (vonal) túloldalán kell lehullani. A karikán áthulló labda elkapása a térdek hajlítását kényszeríti ki. A térd hajlásszögét szabályozhatjuk, ha a társ a karikát magasabbra (kisebb hajlásszög), vagy alacsonyabbra (nagyobb hajlásszög) tartja.
Gurítás, passzolás hason fekvésben, kétkezes mellső átadással. Az egymással szemben hason fekvő tanulók a labdát kétkezes mellső átadással passzolgatják.

Ez a gyakorlat a kosárérintéskor fontos szélesebb könyöktartást idézi elő. Medicinlabdával végezve erősítő hatása is van. Az átadást (gurítást) homloktól kell indítani.
Labdapattogtatás tenyérrel. Labdavezetés helyben, vagy haladással, a tanulók a labdát feszes tenyérrel ütik a földhöz. A tenyér feszes, a csukló nem hajlik hátra, az ujjak nyitva vannak. A leütés, és a nyitás kéz-, és csuklótartását készítjük elő.
Labdatáncoltatás a levegőben. A labda ütögetéssel, fejelgetéssel maradjon a levegőben!

Végezhető helyben, vagy mozgás közben is. A kezdeti kísérletek után érdemes megkövetelni egy bizonyos repülési magasságot, így elkerülhető a nagyon apró pöckölgetés.
Egykezes felső átadás fal mellett. Két tanuló egymással szembe áll a fal mellett. Egyik tanuló bal, a másik jobb keze magastartásban, válla és könyöke a falhoz ér, vagy nagyon közel van hozzá. Lábuk enyhe harántterpeszben, a faltól távolabbi láb kissé előrébb. A falhoz közelebbi kezükben kislabdát, vagy kisméretű gumilabdát tartanak, és egykezes felső átadásokat végeznek egymásnak.

A gyakorlat közben a fal megakadályozza a könyök oldalirányú leengedését, előkészítve ezzel az ütőmozdulatot. Az előreejtés elkerülésére jelet rajzolhatunk a falra, e fölött kell az átadást elvégezni. Még hatékonyabb, ha társ botot tart a falra merőlegesen, ezzel helyettesítve a hálót. A bot érintése tilos. Megkövetelhetjük a labda lefelé történő dobását a bot fölött, így a csukló leütés közbeni munkáját modellezzük.

A felsorolt gyakorlatok – melyeknek természetesen további variációi is vannak - a röplabdázás egy-egy technikai elemében előforduló mozgásokra vezetik rá a tanulókat. Vannak olyan előkészítő, rávezető játékok, melyek csoportosan, versenyszerűen játszhatóak, és a röplabdázás lényegére tanítják meg a diákokat – a labda nem eshet le! Ezek a játékok már tartalmazzák a röplabdázás néhány szabályát is, és rajtuk keresztül megismerik a tanulók a pálya vonalait, a háló szerepét, és magát a röplabdát (ha célszerűen ezzel játsszák).

Szabadulás a labdától. A játékot háló, vagy kifeszített gumiszalag fölött játsszák a csapatok, melyek létszáma variálható. A labdák száma a játékosok számától függően változik, nagyobb csapatlétszám több labdát feltételez. Kezdés előtt a labdákat fele-fele arányban elosztjuk a csapatok közt, majd sípjelre átdobják a háló felett. A cél az összes labda ellentérfélre juttatása. Az a csapat nyer, amelyik térfelén nem marad labda, vagy amelyiknél a végső sípszó pillanatában kevesebb labda van.

A játék röplabdázást előkészítő jellege növelhető, ha az átadás módját meghatározzuk – kétkezes átadás, kétkezes alsó átadás, kétkezes mellső, vagy felső átadás, kétkezes dobás előtt a labda homlokhoz érintése. A csapatversenyen belül egyéni verseny is lehetséges, amennyiben a tanulók számolják labdaátadásaikat, így a játék végén egyéni győztes is hirdethető. A pattanás előtti labdaelkapásokét is járhat pont.
Zsinórlabda játék. Cél , hogy a háló felett átdobott labda az ellenfél térfelén leessen! A játék szabályai természetesen variálhatóak, mi Őryné Merő Nóra kimondottan a röplabdázás előkészítésére kialakított szabályait ismertetjük.¹¹

„A játékot minden csapatban két játékos játssza. A játéktér nagysága egy fél röplabdapálya széles (4,5 m) és 6 m hosszú.

TECHNIKA – Dobással és elkapással játszunk. A játék célja: a labdát úgy kell átdobni, hogy az ellenfél ne tudja azt elkapni és az ott a földe essen. Az a csapat, amelyik elérte azt, hogy az ellenfél térfelén leesett a labda vagy hogy nem tudják a labdát a zsinór felett visszaadni, megszerzi a kezdés jogát ’forog’, majd az alapvonal mögül dobással indítja a labdát. Ha az ellenfél rontott a támadó csapat pontot kap, ha ők rontanak az ellenfél forog. Az a csapat, amelyik előbb a tizenöt pontot eléri, az győz.” (A játék leírása óta változtak a szabályok, ezért a labdamenetet nyerő csapat minden esetben kapjon pontot, de csak 25 pont elérése esetén legyen nyertes.)

„DOBÁS – Csak két kézzel, a homlok fölött lehet labdát eldobni. Az eldobás nem karból történik, hanem kétkezes lökő mozdulattal, a törzs kinyújtásával (majdnem kosárérintés technikája).

ELKAPÁS – A labda elkapása is lehetőleg homlok fölött történjen. Természetesen ez nem mindig lehetséges. Ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a mélyebben megfogott labdát először fel kell készíteni a homlok fölé és csak onnan lehet átdobni.

HIBA – Minden labda, amit nem a homlok fölött dob át, hibának számít.

FONTOS SZABÁLY – Minden labda után köteles mindkét csapat a támadóvonal mögé (3 m-re a hálótól) visszamenni és onnan indulni újra az átdobott labdára. Ezzel kezdjük el építeni a játékot. Az a játékos, akihez a labda megy vagy fogadni akarja, azt kiabálja ’az enyém’, ezalatt a másik játékos a hálóhoz fut és ott várja, hogy a társa neki dobja a labdát. Ezt az ’itt vagyok’ kiáltással jelzi, majd a kapott labdát visszajátssza a társának, aki addigra a hálóhoz fut és azt átdobja. Majd mindketten visszafutnak a támadóvonal mögé. Ezáltal a játék gyorsabb lesz és a korszerű játékra készít fel.”