TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> A konfliktuspedagógia...
- -> 4.
4.
4. A KONFLIKTUSKEZELŐ STRATÉGIÁK KUTATÁSÁNAK MÓDSZERTANI LEHETŐSÉGEI
- 4.1 konfliktustörténetek gyűjtése
- 4.2. Kérdőíves vizsgálat
- 4.3. Mélyinterjús vizsgálat
- 4.4. Fókuszcsoportos vizsgálat
A testnevelés és a sport területén kialakuló konfliktusok kutatásával közel tíz éve foglalkozom. Egyrészt a labdarúgó edzések környezetében az edző – játékos – szülők közötti interakciók konfliktusainak okait, helyeit és a labdarúgó edzők konfliktuskezelő stratégiáit vizsgáltam (Németh 2005a, 2005b, 2006a, 2006b, 2006c, 2006d, 2006e, 2011a, 2011b, 2011c, 2011d), másrészt a testnevelő szakos hallgatók konfliktuskezelő stratégiáit vetettem górcső alá (Németh 2007a, 2007b). Jelenleg a testnevelő tanárok munkája közben fellelhető konfliktusok helyeit, okait és a testnevelő tanárok konfliktuskezelő stratégiáit próbálom feltérképezni (Németh 2015a, 2015b, 2015c). A fent említett kutatások közben kvantitatív és kvalitatív kutatási módszereket is alkalmaztam, amelyek előnyeit és hátrányait is megtapasztaltam. A következtetéseket levontam és a kutatási módszerekkel kapcsolatos javaslataimat nemzetközi konferenciákon is ismertettem (Németh 2006d, 2006e, 2010, 2011a, 2014, 2015c).
A következőkben a konfliktuskezelő stratégiák kutatásával kapcsolatos módszereket szeretném bemutatni.
4.1 konfliktustörténetek gyűjtése
A konfliktustörténetek gyűjtésére azért van szükség, hogy ezekből kiválaszthassuk a leggyakoribb konfliktusok helyeit, okait és a konfliktustörténet során alkalmazott konfliktuskezelési stratégiákat. Ezeknek a konfliktustörténeteknek az elemzése lehetővé teszi a szituációs helyzeteket leíró kérdőívnek a megszerkesztését. A konfliktustörténeteket begyűjthetjük a diákoktól, a testnevelő tanároktól, a testnevelés szakos hallgatóktól és a szülőktől. A résztvevőket arra kérjük, hogy írjanak le olyan konfliktustörténeteket, amelyek közben úgy érzik, hogy a megoldásuknál hátrányt szenvedtek. A könnyebb feldolgozás miatt adatlapot készítettem, amelyben a konfliktusok helyeiről, az okairól, a kezelés során alkalmazott módszerekről és a konfliktusok kimeneteléről informálódtam (3. melléklet). A konfliktusok kutatásának ez a módszere a fekete pedagógia tárgykörébe tartozik, amely még nem igazán terjedt el a testnevelés és sport területén (Hunyady és mtsai 2006).
4.2. Kérdőíves vizsgálat
A konfliktusok kutatásainak főbb területei elsősorban olyan szervezetekre koncentrálódnak, ahol a személyközi kapcsolatokban a vezető és beosztott érdekei valamiféle ellentétbe kerülhetnek (Bakacsi 1999; Klein 2001; Mastenbroek 1991; Primecz 1999; Wagner 2001). A kutatók által legkedveltebb terület a munkahelyek és az iskolák környezete. Gyakoriságát tekintve több kutató foglalkozott a tanár – diák és a tanár – szülő közötti, mint a tanár – igazgató vagy a tanár – tanár közötti ellentétekkel. Ennek oka az lehet, hogy a tantestületen belüli személyközi kapcsolatok kutatási eredményei még több konfliktus kialakulásához vezetnének, ezért az igazgatók általában nem engedélyezik az ilyen jellegű felméréseket.
A sport területén fellelhető konfliktusokat Magyarországon viszonylag kevesen vizsgálták, ennek ellenére a vizsgálati minták és a kutatások módszerei széles skálán mozognak. A legtöbben a kvantitatív, empírián alapuló kérdőíveket használták. Köztudott, hogy a testnevelő tanárok és a labdarúgó edzők is inkább a gyakorlati munkának a megszállottjai. Mindenféle papírmunkától, így a kérdőíves kutatásokban való részvételtől is igyekeznek távol tartani magukat. Megfelelő motivációval azonban könnyen együttműködő partnereivé válhatnak a kutatásnak.
4.2.1. A konfliktuskezelési kérdőív típusának kiválasztása
Magyarországon a testnevelés és sport területén végzett konfliktuskezeléssel kapcsolatos kérdőíves kutatások két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik az állításokon alapuló (Acsai–Majoross 2003; Bartha 2006a, 2006b; Németh 2007a, 2007b), a másik a konfliktus szituációkat közlő (Németh 2011a, 2011b, 2011d; Szatmári 2003, 2006, 2007; Szatmári és mtsai 2004).
Az állításokon alapuló kérdőívek előnyei és hátrányai
Az állításokon alapuló kérdőívek közül legismertebb a Kenneth W. Thomas és Ralph H. Kilmann által kidolgozott kérdőív (Thomas–Kilmann 1974), amely „Thomas–Kilmann Conflict Mode Instrument”-ként terjedt el (TKI). Számos nevelési tanácsadó intézet napjainkban is ezt a kérdőívet, illetve ennek a változatait használja. Az eredeti kérdőív 30 állításpárt tartalmaz (A és B), amelyek közül ki kell választani a kitöltőre leginkább jellemző konfliktuskezelési stratégiát (4.,5. melléklet).
Az TKI egyik változatában 30 db állításra, állításonként ötfokozatú Likert-skálán kell válaszolni (6., 7. melléklet).
A TKI kérdőívnek egy másik változatban (Rahim és Mager adaptálta 1995-ben) a kitöltőnek 25 konfliktushelyzet állításaira kell úgy válaszolnia, hogy saját magát és egy munkatársának a várható viselkedését kell meghatározni ötfokozatú Likert-skálán (8., 9. melléklet).
Az eredeti TKI kérdőívhez és változataihoz is különböző megoldási kulcs tartozik. Igaz, hogy ezek formailag hasonlók, de az oszlopok alatt összegyűjtött itemek más konfliktuskezelő stratégiát képviselnek. Ha ezek az oszlopok felcserélődnek, akkor a konfliktuskezelési stratégiák is összekeverednek, ami a kutatások eredményét megkérdőjelezheti.
Egy Magyarországon még kevésbé ismert, Ternovszky Ferenc által lefordított „Management Decision Making” (a „döntéshozás irányítása” vagy a „határozathozatal”) kérdőív is fellelhető a kutatásokban (MDM). Ez a kérdőív 20 állítást tartalmaz és ötfokozatú Likert-skálával méri a válaszokat (10., 11. melléklet). Az MDM kérdőív eredeti angol változatát Kim S. Cameron és David A. Whetten adaptálta (Cameron–Whetten 1991; 12., 13. melléklet).
A fent említett, állításokon alapuló kérdőívek használatával kételyek merülhetnek fel, mert általánosságban előforduló konfliktushelyzetekre történő reakciókat próbálnak mérni, ami nem veszi figyelembe azt a környezetet, ahol a konfliktus lezajlik. A kutatók egyértelműen megállapították, hogy a konfliktuskezelési stratégiát az adott környezet erőteljesen befolyásolja (Gombocz 2004; Horváth-Szabó 1997; Szabó 2006; Szőke-Milinte 2004). Gombocz János szavait idézve (Gombocz 2004: 158): „Világossá vált ugyanis, hogy a tisztán pszichológiai szemlélet túlságosan izolált, nem ágyazódik megfelelőképpen a pedagógiai tevékenység strukturális jellegzetességeibe. A szerepvizsgálat az emberi kapcsolatok gazdagságában képes megragadni a pedagógus személyiségét. Így a problémák a szituációkból magyarázhatók, ezért kisebb a veszély, hogy izolált személyiség jelenik meg az interpretációban.”
A szituációs helyzeteket leíró kérdőívek előnyei és hátrányai
A szituációs helyzeteket leíró kérdőívek már jobban körülírják azt a környezetet, ahol a konfliktustörténet elkezdődik, és a kitöltőnek kell a válaszokba rejtett konfliktusmegoldási stratégiákat kiválasztani. Ennél a módszernél a vizsgálat alanya jobban bele tudja képzelni magát az adott szituációba, majd a családból, az iskolából vagy a kortársakkal átélt személyes konfliktusmegoldási tapasztalataiból ki tudja választani a legmegfelelőbb megoldást. Az így kapott válaszok sokkal reálisabb, valósághűbb képet adnak a konfliktuskezelésről. A szituációs kérdőívek megszerkesztése a kutatás eredményességének szempontjából az egyik legfontosabb terület. A nehézséget abban látom, hogy a válaszokba jól elkülöníthetően bele kell építeni a konfliktuskezelési stratégiákat. Ez a versengő és az elkerülő konfliktuskezelő stratégia esetén könnyen kivitelezhető, de az alkalmazkodó és az elkerülő, illetve a tárgyaló és problémamegoldó típusok között csak árnyalatbeli különbségek vannak, amelyet a lehetséges válaszok megfogalmazásában szem előtt kell tartani. Megkönnyíti a helyzetet a saját és a kollégák tapasztalatait figyelembe vevő valóságos konfliktustörténetek feldolgozása.
4.2.2. A konfliktuskezelési kérdőív kitöltési módszere
A TKI kérdőív kitöltése kétféleképpen történhet. Az egyik lehetőség, amikor a kitöltő saját maga választja ki a rá legjobban illő megoldást, a másik változat, amikor egy ismerős személy konfliktuskezelési stratégiáját becsüli meg. Mindkét esetben nagyon fontos az anonimitás biztosítása, hisz ez is befolyásolhatja a válaszadók megnyilvánulását.
A kitöltő konfliktuskezelési stratégiáinak meghatározása
A kutatás szempontjából releváns kérdőívek többségénél a kitöltő személy saját érzése alapján válaszolhat a kérdésekre. Mint minden kérdőív kitöltésénél, itt is felmerülhet az a probléma, hogy a kitöltők válaszaival szándékosan befolyásolhatják az eredményeket azáltal, hogy saját magukat a legelőnyösebb módon próbálják feltüntetni.
Ismert személy konfliktuskezelési stratégiáinak meghatározása
Sokan azt vallják, hogy a mások által leírt várható konfliktuskezelés hitelesebb, mint amit saját magunkról gondolunk. Ez a megállapítás csak akkor érvényes, ha nagyon jól ismerjük a másik személy jellegzetes személyiségjegyeit, és közösen átélt konfliktuskezelési tapasztalataik vannak a múltban és a jelenben (a jelen a kérdőív kitöltéséhez közeli időpontra vonatkozik). Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a kapott eredmények nem reprezentálják hűen a valóságot. Az állításokon alapuló konfliktuskezelési kérdőívek használatának kételyei és a konfliktusszituációkat leíró kérdőívek használatának létjogosultsága kapcsán arra az álláspontra jutottam, hogy a testnevelő tanárok és az edzők konfliktuskezelési stratégiáját a saját maguk által kitöltött, szituációs helyzetekre adott válaszaik tükrözik legjobban.
4.3. Mélyinterjús vizsgálat
A társadalomtudományok területén egyre gyakrabban alkalmazzák a kutatók a mélyinterjút, amelynek sajátos módszertanával több kutató is foglalkozott (Kvale 2005; Schleicher 2007; Scipione 1994; Seidman 1991; Szabolcs 2001). A tervezésnél nagyon fontos, hogy a mélyinterjúhoz nyugodt légkörű helyszínt válasszunk, amelynek időtartama 30 és 60 perc közé tehető. Az interjú értékeléséhez célszerű hangfelvételt készíteni, melyhez a válaszadó engedélye szükséges. Az alany kiválasztását és a kérdéseket előre meg kell tervezni. A kérdezőnek olyan légkört kell teremtenie, hogy a válaszadó minél előbb túljusson a kezdeti izgalmi állapoton. Ehhez az szükséges, hogy a kérdező a személyközi kapcsolatok területén tapasztalattal rendelkezzen. Továbbá véleményem szerint nagyon fontos, hogy a kérdező olyan kommunikációs stílust alkalmazzon, amely alkalmazkodik a válaszadó életkori sajátosságaihoz. Amennyiben nem ismerik egymást, a mélyinterjú egy kölcsönös bemutatkozással kezdődik, majd a mélyinterjú céljának az ismertetése után feltehetjük a konfliktusok helyeire, okaira, résztvevőire és a kezelésükre fókuszáló kérdéseinket. A négyszemközti beszélgetés lehetővé teszi, hogy a válaszadó külső nyomás nélkül, őszintén kifejtse véleményét az átélt konfliktusainak a kezeléséről. Ilyenkor ne szakítsuk félbe, hisz ezekből az önértékelésekből következtethetünk arra, hogy a milyen beállítódással rendelkezik a konfliktusok kezelésével kapcsolatban.
4.4. Fókuszcsoportos vizsgálat
A fókuszcsoportos kutatásokra (Goldman – McDonald 1989; Mason 2005; Siklaki 2006; Sztárayné 2015; Vicsek 2006) általában 10-12 főt hívnak meg, melynek időtartama 90-120 perc. A vizsgálat helyszínét, idejét és célját előre egyeztetik a résztvevőkkel. A helyszín kiválasztására nagy gondot fordítanak a szervezők. A csoport tagjainak kiválasztása a kutatási céloknak megfelelően tudatosan történik, hiszen meghívhatják a téma legavatottabb képviselőit, de azoknak a véleménye is számíthat, akik kevésbé jártasak az adott témában. A csoporthoz való tartozás némi elégedettséggel töltheti el a résztvevőket, ami magabiztosságot adhat a megnyilvánulásaik közben. A felszínre kerülő, egymás gondolatait figyelembe vevő és egymás gondolataira épülő eszmefuttatások olyan „ötletrohamokat” (brainstorming) indíthatnak el, amelyek nagyon jól hasznosíthatók az aktuális kutatásban. A kezdeti feszültséget a bemutatkozásokkal és a „bemelegítő” játékokkal próbálják feloldani a moderátorok. A fókuszcsoportos vizsgálatok közben lehetőség van a konkrét konfliktustörténetek elemzésére és minősítésére is, eközben a résztvevők láthatják és hallhatják, hogy a véleményük milyen reakciókat vált ki a többiekben. Amennyiben az álláspontok különbözőek, célszerű az indokokat feltárni, majd konszenzusra jutni, hogy a hasonló, valós szituációban a megfelelő konfliktuskezelő stratégiát válasszunk.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.