1.

1. A testnevelési és népi játékok fogalmi rendszere

Az iskolai és népi játékok ismeretanyaga a gyermekek sokoldalú képességfejlesztésében, a testnevelés iránti érdeklődés felkeltésében, a sportágak, kiemelten a sportjátékok oktatásának előkészítésében van szerepe.

A tantárgy megnevezése megváltozott, a népi játékok csoportja ismét előtérbe került. A feldolgozott anyag egymásra épülése, a sportjátékokkal való kapcsolatának, feladat- és hatásmegjelölésének, alkalmazhatóságának hangsúlyozása.

A játék fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat (Detre-Szigeti, 1980), mert ez a mozgásos tevékenység az ember életében szinte számba sem vehető változatokban fordul elő. A játék célja és funkciója a fejlődés különböző szakaszaiban alapvetően eltérő. A cselekmény tartalma és lefolyásának formái rendkívül sok eltérést mutatnak.

A játék kérdéseivel foglalkozó tudományágak képviselői a maguk speciális igényeik szerint határozzák meg e tevékenység fogalmát, így az egységes fogalom meghatározás csupán a nyelvi kifejezés jelentésének elemzése, valamint a tevékenység lefolyásának tartalmi és formai vizsgálata alapján lehetséges.

A játék szó jelentése nyelvünkben és az európai nyelvek mindegyikben széles körű, állandóan fejlődik, differenciálódik.

A játék szó fogalmának meghatározásakor jelöljük azt a tevékenységet, a cselekvést, az eszközként használt tárgyat, amely szóhasználatában rendkívül differenciált változatos. A magyar nyelv értelmező szótárában a játék szónak 38 féle jelentésváltozata van.

Ugyanazzal a szóval jelöljük magát a tevékenységet, a cselekvést, mint a tevékenységben használt tárgyat: a játékeszközt, a vagy bizonyos gyakorlati célra irányuló kockázatos, ravasz eljárást, mint például: a politikai játék, vagy éppen játékot űz valamiből. A magyar nyelvünk a játék szót használja továbbá a művészi alakítás, előadás: a színész játéka, a hangszereken való játék, valamint a nagy tömegek szórakoztatására szolgáló ünnepségek, nyilvános előadások, versenyek is, mint például Olimpiai Játékok, Szegedi Szabadtéri Játékok…stb.

A gyakorlat azonban szükségszerűen differenciál az alapvető funkciók szerint különbözteti meg az egyes játékokat, mint például a játékpszichológiát, játékterápiát, vagy a testnevelés és sport területén, ahol a játék számtalan megnevezése, változata fordul elő: az iskolai vagy testnevelési játékok és ezen belül a futójátékok, fogójátékok valamint a sportjátékok: a kézilabda, a kosárlabda….stb.

A játék szó fogalmának meghatározásakor a tágabb és szűkebb értelemben vett fogalmakat kell tisztázni. A játéknak tágabb értelemben vett legfontosabb sajátossága a szórakoztató jellege, versenyszerűsége, valamint mindennapi élet hasznos tevékenységével szembeni különbözősége. Rubinstein szerint: „ A játék az élet legérdekesebb tevékenysége, látszólag haszontalan, de mégis szükséges tevékenység”. A szűkebb értelemben vett játék fogalmát, amelyben az általuk is használt játékok is besorolhatók, Detre Pál fogalmazta meg: „ A játék olyan tevékenység, amelynek közvetlen célja a versenyben a győzelem elérése, illetve valóságos vagy elképzelt cselekmények minél tökéletesebb ábrázolása, megelevenítése. Olyan szabad és anyagi érdekhez nem kapcsolódó tevékenység, amely előre pontosan megállapított és minden résztvevőre egyformán kötelező szabályok szerint, külön erre a célra szolgáló helyen (játéktér) és időben zajlik le. A játékot mindig különböző érzelmi megnyilvánulások kísérik, amelyek további tevékenységre ösztönző tényezőként hatnak” (Pásztory-Rákos, 1998).

A játék fogalmát kifejező nyelvi forma elemzése során kiderül, hogy a szó jelentése magába foglalja a tevékenység szórakoztató jellegét, és könnyedségét, versenyszerűségét. Ahhoz, hogy a játék fogalmát mindenki megértse az alábbi fogalmak jelentését is szükségesnek tartom meghatározni:

  1. Játékhelyzet: a játéktényezők – saját játékos, ellenfél, sportszer például a labda haladási iránya – révén kölcsönösen meghatározott pillanatnyi helyzet valamely sportjátékban, amely minden esetben több megoldási lehetőséget kínál fel. A sportjátékokban kétféle játékhelyzet különböztethető meg: a) nem ismételhető, azonosan elő nem állítható helyzetek, mérkőzés szituációk; b) a szabályok révén kialakított, a játékban tipikusan előforduló, megismételhető játékelemek, helyzetek; például sarokrúgás, szabad- büntetőrúgás, dobás, ütés…stb.

    A játékos feladata az, hogy a játékhelyzet felismerésével egyidejűleg kiválassza az optimális megoldási változatot.
  2. Játékintelligencia: A sportoló komplex tulajdonsága, a játékképesség egyik összetevője. A játékintelligencia két fő jellemzői: a) a játékhelyzet gyors és megfelelő felismerése; b) a játékhelyzet további alakulásának elővételezése (anticipációja), amelyben természetesen helyet kap az alkalmazott egyéni taktika lehetséges változata is.

    A játékintelligencia értelmi és motoros elemeket is tartalmaz, vagyis az intelligens játékos a versenyszabályoknak megfelelően viselkedik, magas fokú a technikai felkészültsége, amit originálisan használ fel.
  3. Játékképesség: valamely sportoló komplex képessége, amelyet – egymással szorosan kapcsolatban álló – erőnléti, technikai feladatok végrehajtásában alkalmaz úgy, hogy egyúttal az eleje tűzött feladatot megoldja.
  4. Játékos típus: meghatározott teljesítményben, játékban jellemző képességekkel rendelkező játékos.
    A játékos típus fő jellemzői: a) átlagon felüli technikai-taktikai készség; b) sajátos alkati-fizikai és pszichikai alkalmasság; c) adottságok, hajlam.
    Az említett jellemzők magas szintű képzés folyamatában jutnak felszínre. Lehetővé teszik azt, hogy a játékos speciális feladatokat oldjon meg csapatban vagy csapatrészben.
    A játékos típus lehet támadó, védő, végrehajtó játékos. A legjelentősebb szerepet az irányító típus játssza.
  5. Játékrendszer: valamely csapat játékának idői és téri feltételekkel meghatározott alapformája, amely megnyilvánul: a) a játékosok meghatározott felállásában; b) a játékosok támadó és védekező feladataiban.
  6. Játékritmus: viszonylag intenzív játékszakaszok váltakozása – szabálytalan időközökben – viszonylag alacsonyabb intenzitású szakaszokkal a mérkőzés időtartama alatt.
    A játékritmus a játékrészek idői egymást követéséből és a játék, a mérkőzés jellegéből adódik, amit természetesen tudatosan is lehet változtatni. Ez a változtatás – ritmusváltás – sok esetben taktikai eszközt is jelenthet.
    A játékritmus jellegében megfelel az általánosan használt ritmus fogalomnak is, mert a cselekvés és a pihenés folyamatos váltakozását valósítja meg, az organikus folyamatokra jellemző ritmusnak megfelelően.
  7. Játékszabály: A játékszabály a játék befolyásolásának meghatározott, előírt formájában, valamint a játékosok magatartásának meghatározott előírt követelményeiben, normáiban fogalmazódik meg.
    A játékszabályok az előírt normákon felül tartalmaznak, magukba foglalnak olyan elfogadott megállapodásokat is, amelyeke az ellenféllel szembeni magatartáserkölcsi vonásaira utalnak.
  8. Játéktapasztalat: Egy vagy több sportjátékban szerzett egyéni tapasztalatok, ismeretek összessége. A játéktapasztalat a helyzet jó megoldásában, a rendelkezésre álló technikai, fizikai felkészültség célszerű felhasználásában, a küzdelemben mutatott értelmes magatartásban jut érvényre. A csapatvezető egyéniségei általában a nagy játéktapasztalattal rendelkezők köréből kerülnek ki (Nádori, 1979).

1.1. A népi játékok

A népi játékok hagyományteremtő játékok és tartalmukkal, természetes játékvilágukkal jól illeszkedik a testnevelés tantárgy mozgásanyagába.

A népi játékok elnevezése, végrehajtásuk jellege, a játékeszközök faragása, díszítése hitelesen tükrözheti eredetüket, helyi sajátosságaikat, amelyek utalnak a népi eredetű játékanyag nemzetközileg is elterjedt változataihoz. A népi játékok egy része a kialakult népszokások hatására sajátos népi játékká alakult át. A népi játékok kialakulása hazánkban a sportszerű játékok egyik ága a történelmi, a másik ága a paraszti játékhagyományokra, a pásztorjátékokra vezethető vissza.

A fent említett két nagy ág részletes bemutatása előtt tisztázni kell a történelmi, és a népi játékok közötti hasonlóságokat és különbözőségeket. A történelmi játékok olyan játékok, amelyek a különböző kontinenseken egymást követő nemzedékei azonos formában vagy kis eltéréssel ősidők óta játsszák („fogócska”; „ipiapacs”; „hol az olló”…stb). A hasonlóság mellett a nemzetek életformái alakítják a játékok sajátos jellegét.

A népi játékok közvetlenül egy-egy tájegység, egy-egy vidék szokásait őrzi. Minden tájegységnek meg van a maga sajátos egyéni életformája, szokása, dal-, tánc-, játékanyaga. A játék alapvető tevékenységét az adott tájegységen élő emberek játékát, azok népi szokásait mutatja be, amelyeket a nép közössége hozott létre, alakított, és hagyományként nemzedékről nemzedékre megőrzött.

1.1.1. A népi játékok csoportosítása

A népi játékokat szakmai és gyakorlati szempontból az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

  1. Énekes-táncos népi játékok
  2. Dramatikus játékok, színpadi játékok
  3. Társas népi játékok:
    1. alakító-formáló játékok
    2. dobó-kapó játékok
    3. futó-kergető játékok
    4. kitaláló játékok
    5. párbeszédes játékok
    6. párválasztó játékok
    7. rejtő-kereső játékok
    8. szembekötős játékok
    9. ugró-szökellő játékok
  4. Mozgásos népi játékok:
    1. fogó-bújó játékok
    2. csoportos labdajátékok
    3. csapat labdajátékok
    4. küzdőjátékok
    5. tréfás versengések
    6. botos (pásztor) játékok
  5. Sportszerű népi játékok
  6. Egységes népi játékok

A népi játékok akkor hitelesek, ha a játékok tartalmán az eredeti kifejezéseken nem változtatunk.

Ha mégis szükség lenne a módosításra, akkor ezt csak oly mértékben szabad megtenni, hogy a játék eredetisége megmaradjon.

1.1.2. A népi játékok oktatásának szempontjai

A népi játékoknak nincs külön oktatási metodikája, a játékpedagógiai irányelvek minden játék tanítására egyformán érvényesek, ezért a didaktikai és metodikai alapelvek a népi játékok oktatásánál is be kell tartani.

A továbbiakban azokat a különleges szempontokat emelnénk ki, amelyek konkréten nélkülözhetetlenek a népi játékok sikeres oktatásához. A népi játékban egy olyan esemény zajlik le, amely a mindennapi élet mozzanatát tükrözi vissza, utánzása és átélése mellett a gyermek fantáziája is gazdagodik, mint például: „Hogy a kakas”?.

A népi játékok alkalmazásánál figyelembe kell venni a játékosok nemét, korát, érdeklődési körét, a helyiséget vagy éppen a külső környezetet. A mindennapos testnevelés bevezetésével bővült a népi játékok alkalmazási lehetőségei, hiszen ahol nincs tornaterem, a tantermek a társasjátékok egyes fajtáinak tanítására alkalmasak, ahol a tanulók egyéniségéhez mérten elsősorban hangulatos és vidám játékok oktatására ad alkalmat.

A szabadtéri játékok közül sokat kisebb udvaron is lehet játszani, de a legtöbb ezek közül is inkább táborokban vagy kirándulások keretei között valósítható meg.

A népi játékok kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy milyen céllal választottuk, mit szeretnénk a játékkal elérni: a mozgáskészség, a közösségi érzés tudatos fejlesztését vagy csak szórakozás, hasznos időtöltést.

A népi játékok csapatainak kialakításánál is figyelembe kell venni, hogy létszámban, és túlerőben túlságosan ne különbözzenek egymástól. A csoportokat, a csapatokat tervszerűen a népies formák alkalmazásával: mozgásos játékoknál „kiszámolós” –al, a botos játékoknál „botmarkolás” –al alakítsuk ki, különös gonddal a fiúk-lányok közös játékainál. A játék tanításánál fontos a jó előkészítés: a játékeszközök, és a játéktér megfelelő előkészítése. A csapatok, a csoportok elrendezéséhez mindig a legegyszerűbb, a legtermészetesebb formát kövessük. A magyarázat mindig lényegre törő legyen, feleljen meg az életkori sajátosságoknak, közöljük a játék nevét, ismertessük a menetét, és az alapvető szabályokat. A népi játékok tanítása előtt rendkívül fontos, hogy pár szóval ismertessük a játék eredetét, keletkezését. Sok kifejezés ismeretlen a gyermekek számára, mint például: csendőr-pandúr, méta, csűr…stb. ezek ismertetésével érdekesebbé, élvezhetőbbé tehetjük a gyermekek részére a játékot. A Nemzeti Alaptanterv a testnevelés tananyagában tartalmazza a népi tánc oktatásának lehetőséget, így a gyermekek a magyar népi kultúra egyik szegmensének alapjait sajátíthatják le.

A testnevelés órákon idő- és helyhiány miatt kevés lehetőség nyílik a népi játékok oktatására. A tantervben szereplő népi játékokat a fent említett elvek alapján kell oktatni, és játszani. A népi játékok alkalmazására az iskola különböző színterei: a napközi otthon, az óraközi szünetek, a diáksportköri foglalkozások …stb adnak lehetőséget.

A népi játékok tanításának kezdeti szakaszában először a helyi változatok játékformáit sajátítsák el, hogy elkerüljük az általánosítást és megmaradjanak az eredeti helyi népi játékok. A játékok oktatása során mindig szem előtt kell tartani, hogy az esetleges változtatások ne érintsék a játék tiszta népi megjelenési tartalmát és formáját.

1.1.3. A népi játékok tantervi anyagának ismertetése

A tanterv által alkalmazott iskolai népi játékok jelentős része megőrizték eredetiségüket, mint például: „Gyertek haza libuskáim”, „Kotló és kánya”, „Házatlan mókus”, „Balatoni halászok”…stb. Ezek a játékok többnyire futó-, és fogójátékok, de a labdás játékok is megtalálhatók közöttük.

A népi játékok végrehajtásához sok esetben sajátos eszközigény szükséges. A különböző sajátos népi játékeszközöket is pótolni lehet úgy, hogy alapvetően nem sértik az eredeti játékfeladatot, mint például a „Méta” játék esetében ahol az ütő nélkül úgy is játszható, hogy a feldobott labdát kézzel tovább dobják, vagy éppen elütik, vagy elrúgják a játékosok. Ezekben az esetekben ugyanakkor a tanárnak tudatosítani kell a tanulókban az eredeti játékban alkalmazott eszközöket, ezért minden esetben komoly felkészültséget és gyakorlást igényel. A népi játékoknál is szükséges az egységes szabályú játék alkalmazása, ahol a játékosok felkészültsége mellett a játéktér, a játékvezetők (tanár) jelenléte, és a szabályok alapos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményes mérkőzést lehessen játszani.

Az alábbiakban olyan népi játékok leírására kerül sor, amelyeket az iskolai nevelés-oktatás különböző színterein is lehet alkalmazni. Természetesen ezek csak töredékei a népi játékok gyűjteményeinek, azonban remélhetőleg bőségesen tartalmaznak olyan játékanyagot, amely felkelti sok pedagógus érdeklődését, és a gyakorlatban is alkalmazhatóvá válik.

1.2. A testnevelési és népi játékok tartalmi és formai jegyei

A játék fogalmának különböző aspektusból történő meghatározása alapján megállapítható a játék legfontosabb tartalmi és formai jegyei:

  1. A játék közvetlen célja a győzelem elérése. A verseny, a küzdelem a játéknak alapvető sajátossága, amely a gyermekjátékokban is maradéktalanul megnyilvánul a játékos arra irányuló törekvésében, hogy a játékfeladatot ügyesebben, eredményesebben oldja meg mint ellenfele. Akár egyéni, akár csapatjátékban folyó játékot vizsgálunk mindegyikre jellemző, hogy a játékosok célja, az ellenfél legyőzése.
  2. A játék érdek nélküli tevékenység, motivuma magában a tevékenységben rejlik. A gyermek azért játszik, mert tevékenységében megvalósítja vágyait, törekvéseit és ezáltal átéli a reális valóságot.
    A játék érdeknélkülisége abban rejlik, hogy a gyermek számára örömet szerezzen, szórakoztassa, hasznosan töltse el a szabadidejét, elégítse ki a mozgásigényét, biztosítva ezzel a gyermek megfelelő fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését, amely elősegítheti a gyermek alapvető személyiségjegyeinek a játékban történő kialakulását.
  3. A játék szabad cselekvés. A gyermeknél a szabad cselekvés a játék, de csak abban az értelemben, hogy mit, mikor, hogyan játszik. A játékot a gyermek bármikor elkezdheti, abbahagyhatja, ismételheti. Ugyanakkor a játék tartalmát a környezete életéből meríti, a felnőttek biztosítják számára a játékhoz szükséges eszközöket és feltételeket. A játék szükségszerű tevékenysége a gyermeknek, mert gyermekkorban ez a legalapvetőbb mozgásos tevékenységforma, amely a személyiség fejlődését biztosítja.
  4. A játék térben és időben elhatárolódik, mindig meghatározott idő-és térbeli határok között folyik.

    1. A játék időbeli korlátja azt jelenti, hogy a játék cselekmény lefolyásának mindig pontosan meghatározott rendje van. A játék egy adott pillanatban elkezdődik, és cselekvés tartalmának elemei meghatározott sorrendben követik egymást, majd a cselekmény sorozat befejeződik, s így a játék lezajlott, lejátszódott.
      A játéknak az egyik rendkívüli fontos sajátossága, amely lehetővé teszi, hogy maradandó játékformák alakuljanak ki. Ezáltal az egyes játékformák bármikor felidézhetők, megismételhetők. A játéknak ez a sajátossága pedagógiai szempontból is jelentős, mert lehetővé teszi, hogy a játékokat meghatározott nevelési célok megvalósítása érdekében az iskolai testnevelésben taníthassuk, felhasználhassuk.
    2. A játék térbeli elhatároltsága a másik alapvető sajátossága, mert minden játék előre kijelölt, meghatározott, körülhatárolt játéktéren, pályán zajlik le, és az így meghatározott játéktér kizárólag egy-egy játék színteréül szolgál (kosár-, kézi-, röplabda-, labdarúgó pálya, teniszpálya, tollaslabdapálya, sakktábla…stb) A meghatározott játéktéren belül folyik a játék sajátos cselekménye, ahol az adott játék versenyszabályai érvényesek.
  5. A játék a mindennapi élet komoly tevékenységformáitól nemcsak idő-és térbeli elkülönítése különbözteti meg, hanem az is, hogy a játék közben a játékosok tudatában vannak annak, hogy a játék tevékenysége nem „komoly”, „csak játék”. A gyermek a játék folyamatába teljes elmélyültséggel éli bele magát a legkülönbözőbb szituációkba, amelyben a valóságtudata teljes mértékben megmarad. A gyermek gyakran hivatkozik arra, hogy „csak játékból tettem”. Ebből is megállapítható, hogy a gyermek különbséget tud tenni a komoly és a játékbeli cselekvés között.
  6. A játék legfontosabb sajátossága , a kötelező szabályok kialakítása, és azok betartása, illetve betarttatása. Ahhoz, hogy a játék tevékenység mindig pontosan meghatározott legyen, ezért minden játékos számára egyformán kötelező szabályokat kell kialakítani. A játékszabályok alapvető feladata, hogy játék belső rendjét biztosítsa. A játékosok amennyiben eltérnek a szabályoktól, megfosztják magukat a játék jellegzetességétől, értelmetlenné, érdektelenné válhat számukra.
    A szabályoknak különösen fontos szerepe van a versenyszerűség biztosítása szempontjából minél több a versenyhelyzet, a versenyszerű elem a játék tartalmában annál pontosabban, minél részletesebben kell körülhatárolni, megszabni a játékosok cselekvésének lehetőségeit. A játékcéljának eléréséhez egyenlő, azonos feltételeket, esélyt kell biztosítani minden résztvevő számára.
    A sportjátékokban a szabályoknak fontos etikai jelentősége van. Ugyanis a játékos a győzelem elérése érdekében igyekszik kihasználni fizikai teljesítőképességét, ügyességét, akaraterejét, leleményességét és bátorságát, ezt csak úgy érheti el, ha alkalmazkodik a játék adta korlátozó szabályokhoz, uralkodnia kell magán. A játék pedagógiai jelentősége éppen abban rejlik, hogy a játék segíti a gyermek öntudatos fegyelmezettségének kialakulását és fejlődését.
  7. A játéknak azt a sajátosságát is ki kell emelnünk, amely a játéktevékenység érzelmi állapotára utal, a tevékenység általában erős és kellemes érzelmi állapot jellemzi, ennek a forrása a játéktevékenység, és legfőképp a sikerélmény lehet.
    Vitathatatlan tény, hogy a játékban való részvétel, a tevékenység is örömet szerez a gyereknek, ezzel a tevékenységformával kielégítheti, megvalósíthatja vágyait, törekvéseit, és igényeit. Még jelentősebbek azoknak az érzelmi hatásoknak a megnyilvánulásai, amelyek a játékcselekmény sikeres megoldásához, a győzelem eléréséhez vezetnek. A játék eredményes végrehajtása a gyermek legtöbb örömének, a sikerélményének forrása lehet, amely a további játéktevékenység motivációját is befolyásolhatja és az ismétlés lehetőségét hordozza magában.

A játék olyan tevékenység, amelynek közvetlen célja a valóságos illetve az elképzelt cselekmény minél tökéletesebb ábrázolása, a játékfeladat minél eredményesebb megoldása révén a győzelem elérése. A játék minden külső kényszertől mentes, szabad tevékenység, amely a gyermek képzeletében eltervezett, majd végrehajtott játékszituációban, előre megállapított minden résztvevő számára egyformán kötelező szabályok szerint érvényes, külön erre a célra szolgáló játéktéren és időben folyik. A játék mindig kellemes érzelmi megnyilvánulások kísérjék, amelyek a további játéktevékenység motivációjában érvényesülhetnek.

A fentiek alapján felsorol játék sajátosságai minden játékban felismerhetők, legyen az szellemi vagy mozgásos játék, amely a gyermek önálló kezdeményezésével vagy a felnőttek irányításával végzett játék. A gyermeknek a játék a legfontosabb, a legalapvetőbb tevékenysége, a reális valóság megismerésének eszköze, amelyben az egész személyisége fejlődik, formálódik.

A játékban rejlő pedagógiai lehetőségeket az iskolai testnevelésben is fel lehet, és kell is használni, mert a játék iránti érdeklődés, a vonzalom az iskoláskorú gyermekeknél megmarad, és a tanulás mellett a játék sokoldalú fejlesztő, nevelő hatásait érvényesíteni lehet. A pedagógiai aspektusból megközelítve magát a játékot úgy értékeli, mint a nevelés egyik eszközét, és felhasználja az iskolai élet minden színterén a nevelési feladatok eredményesebb, megvalósítása érdekében.

1.3. A testnevelési játékok felosztása, alkalmazási területei.

A játékok fogalmának meghatározásából lehet következtetni arra a tényre, hogy a felosztásuk, a rendszerezésük hasonlóan több alternatíva alapján történhet. Különbözőképpen osztályozza a pedagógiai, a pszichológia és a testnevelés gyakorlata.

A pedagógiai csoportosítás:

  • alkotó játékok;
  • konstruktív játékok;
  • szabályjátékok;
  • didaktikus játékok, mozgásos játékok;
  • sportjátékok.

A pszichológiai csoportosítás:

  • érzéki játékok;
  • motoros játékok;
  • szellemi játékok.

Mozgásos játékok legtöbbször a testnevelés mindennapos gyakorlatában jelentkezik, a szakirodalmi meghatározásban az alábbiak szerint csoportosítható:

  • gyermek játékok;
  • népi játékok;
  • tornatermi játékok;
  • atlétikai játékok;
  • sportjátékok.

A mozgásos játékok felosztása:

Alkotó játékok Népi játékok Iskolai játékok Téli játékok Játékok vízben Sportjátékok
Konstruáló Énekes-táncos Futójátékok Hógolyóval Sekély vízben Kézilabda
Dramatizáló Dramatikus Fogójátékok Szánkóval Mély vízben Kosárlabda
  Társas Sorversenyek Jeges játékok   Labdarúgás
  Mozgásos Váltóversenyek     Röplabda..stb.
  Sportszerű Játékok labdával      
  Egységes szabályú Küzdőjátékok      
    Tantermi játékok      

A játékok felosztásánál figyelembe kell venni azt a fejlődés-lélektani tényt, hogy a játék a kisgyermek alapvető, elsődleges tevékenysége, amely a személyiségfejlődését alapvetően meghatározza. Ez nem csak azt jelenti, hogy a személyiségfejlődése függ a játéktól, hanem azt is, hogy a játék során fejlődik, differenciálódik maga a játék is. A játék fejlődése azt jelenti, hogy egyre nagyobb mértékben bővíti a gyermek tevékenységének lehetőségeit, ezen keresztül a reális valóság többrétegű, elmélyültebb megismerését. A játék fejlődésének folyamatában fokozatosan alakulnak ki azok a sajátos játékfajták, amelyek a gyermek fizikai és szellemi szintjén biztosítják az igény és lehetőség összhangját.

1.3.1. Az alkotó játék, szerepjáték

Az alkotó játék: a kisgyermek tevékenységének első önállósult formája, jellemzője, hogy a tevékenységben a gyermek saját maga által kialakított játékkörülmények között a felnőttek tevékenységét, és a felnőttek közötti kapcsolatokat általánosított formában reprodukálja és a valóságos tárgyakat játékeszközökkel helyettesíti.

A játékok témája a gyermek környezetéből, elsősorban a felnőttek életéből, tevékenységéből származik, a mindennapi élet eseményei, a viselkedésmód, és a magatartás tükröződik vissza.

A játékok tartalma a gyermek által kiemelt mozzanatokat tartalmazza, amit a felnőttek tevékenységében fontosnak tartanak: a különböző tárgyakkal végzett tevékenységforma, a felnőttek szerepéhez kapcsolódó viselkedésmódok, az emberi kapcsolatokat meghatározó magatartási szabályok.

A játékcselekmény során a gyermek a játék tartalmának megfelelő műveleteket végez, átéli a felnőtt viselkedésmódot, és azt a viselkedésmódot, ami a felnőttet az adott tevékenységben jellemzi, azaz vállalja a felnőtt szerepét. Ez a tevékenység a szerep és szabály játék alapvető eleme, a gyermek és játékának fejlődése során egymást váltó domináns tényezője.

  1. Az alkotó játék kialakulásának és fejlődésének első fázisában a művelet dominál. Hiszen a gyermek látja környezetében a felnőttek mindennapi tevékenységét, és annak egyes elemeit megpróbálja végrehajtani saját kis eszközeivel. De a reális, valóságos cselekvésből csak egy-egy műveletet tud elvégezni, olyan műveleteket, amelyek jelentése a reális cselekvés értelmét tükrözi, mint például az autóvezetés, a vonatozás, a főzőcske, a lovaglás, az építőkockákból építés….stb. A játékok tartalmában lényegében az embernek a különböző tárgyakhoz való viszonya fejeződik ki, ezért a játékcselekményben domináns tényező a tárgyakhoz kapcsolódó művelet.
  2. A gyermek a tárgyi világ megismerésében annyira előrehaladt, hogy képes felismerni a felnőttek tevékenységében kifejeződő emberi viszonyokat is, és kialakul annak a lehetősége, hogy a játékok tartalma elmélyüljön. A játék témája és tartalma változatlanul a felnőttek tevékenységét tükrözi, de a cselekményben az a szerep válik meghatározóvá, amelyik, amit a gyermek a játékszituációban magára vállal. A játékszerepben a gyermek rendszerint a felnőttek valamilyen szakmai vagy hivatásfunkcióját éli át: pl. orvos, tanár, eladó, katona, kalauz…stb., és nemcsak annak a megfelelő műveleteket végzi, hanem azt a viselkedésmódot is követi, amelyet a felnőtt tevékenységét az adott funkcióiban jellemzi.
  3. A szerepjáték fejlődése során a gyermek egyre bonyolultabb műveleteket hajt végre a szerepek differenciálódnak, összetettebbek lesznek, kapcsolódnak egymáshoz. A játékban már nemcsak egy-egy szerephez kapcsolódó magatartás, hanem az emberek közötti kapcsolat, a társadalmi együttélés alapvető formái is tükröződnek.

Az alkotó játékból származó játékfajták:

Az alkotó játék fejlődésének egyik sajátossága, hogy elemei egymástól függetlenül, önállóan fejlődhetnek tovább, és ilyen módon újabb játékfajták alakulnak ki.

a) Konstruáló játék

A legegyszerűbb alkotó játékban alkalmazott tárgyakkal kapcsolatos műveletek önálló fejlődésük során egyre bonyolultabbak lesznek. Az így kialakuló konstruáló játékok alapvető eleme változatlanul olyan cselekmény lefolyása, amely nem spontán módon történik, hanem előre megtervezett rendben történik.

A tevékenység játékjellege vitathatatlan, mert motivuma nem az eredményben, hanem magában a folyamatában rejlik. A tárgyi eredménynek a játékban van jelentősége, a játék folyamatos céljait szolgálja, mint például: homokvárépítés, hóemberkészítés, építő kockákból készült házak…stb.

A konstruáló játék feltételezi a gyermek fejlettségének azt a fokát, ami lehetővé teszi a cselekmény megszervezését és a szándék végrehajtását. A kisiskoláskorban ennek a játékfajtának nagy jelentősége, hogy a játék folyamatban különböző anyagok és technikai eszközök alkalmazásával egészen magas fokú és bonyolult műveleteken keresztül valósulhat meg a játék célja.

b) Dramatizáló játék

A szerep önálló fejlődése során alakulnak ki azok a játékok, amelyekben a gyermek nem a valóságos életből veszi a játék témáját és tartalmát, hanem a felnőttektől hallott vagy a gyermekirodalomból származó mesékből. Dramatizálja a meséket.

A dramatizáló játék elemeiben hasonlít a szerepjátékhoz, a fő tényező itt is a szerep meghatározása. A szabályokat maga a mese szövege adja, és a gyermeknek a mese szövege alapján kell cselekednie, viselkednie. Addig, amíg a szerepjátékban a kisgyermek a valóság valamely jelenségét kiemelt mozzanatát általános módon tükrözi vissza, addig a dramatizáló játék sokkal konkrétebb, a szerepben ábrázolt személy tipikus vonásait ábrázolja.

A dramatizáló játék fejlődésében fokozatosan előtérbe kerül a szerep minél tökéletesebb, pontosabb megjátszására irányuló törekvés. A játékban résztvevő gyerekek tevékenysége egyre több hasonlóságot mutat a színészi szerep megformálása.

1.3.2. A szabályjáték

A szabályjátékok részben az alkotó játékok fejlődése kapcsán alakulnak ki, de néhány alapvetően különböző jellegzetességük miatt külön játékfajtaként kell említeni.

A szabályjáték tartalmában nem a művelet, hanem a szerep a játékszituáció a rögzített hanem a feladat és a szabály. Ez azt jelenti, hogy a játékban a feladatban meghatározott célt meghatározott feltételek között kell elérni. A szabályjáték feltétele, hogy a játékfeladat fokozott tudatosítása és a játékszabály alapvető szerepének érvényesítése. A játékfeladat tudatosítása azt eredményezi, hogy a tevékenység motívuma változatlanul a játék folyamatában van, de a játék tevékenység meghatározott eredmény elérésére irányul, így a játékfolyamat értelme a feladat megvalósításának van alárendelve.

A szabályjátékok egyik új eleme, hogy először jelentkezik a játékban az önértékelés mozzanata, a lehetőség, hogy a gyermek saját maga értékelheti saját cselekedeteit. A szabályjátékok másik új eleme, hogy a szabályok morális magatartási követelményeket visznek be a gyermek tevékenységébe.

1.3.2.1. A szabályjátékok fajtái

  1. Didaktikus játékok az iskoláskort megelőző időszakban, az óvodai nevelésben jutnak fontos szerephez. A speciális didaktikai és nevelési célokat szolgáló játékok sorolhatók ide, amelyek előkészítik a későbbi tanulási tevékenységhez szükséges megismerési műveletek kifejlődését. A gyermek a didaktikus játékokban érzékszerveit, mozgásszerveit fejleszti, fejlődik a figyelme, megfigyelőkészsége, emlékezet, beszéde, képzelete, logikus gondolkodása, és a kombinációs készsége.
    A játékfeladatokba kapcsolt műveletek sorozata: az összerakó-szétválogató játékok, a beszédkészséget fejlesztő mondókás játékok, az énekléssel, zenével kísért játékok, a testi képességeket és mozgáskészséget sokoldalúan fejlesztő mozgásos játékok.
  2. Mozgásos játékoknak nevezzük azokat a játékokat, amelyekben a tevékenység domináns eleme az aktív mozgás, valamint a játékfeladat megvalósítása az ember természetes mozgásait tartalmazó aktív cselekvéssel történik.
    A mozgásos játékok magukba foglalják az ember természetes mozgásának alapvető formáját – a futásokat, az ugrásokat, a dobásokat, a kúszásokat, a mászásokat…stb. – és ezek kombinációit. Különösen fontos szerepük van a kisiskoláskort megelőző időszakban, amikor a gyermek általános fizikai fejlődéséhez szükséges mozgásingerek biztosítása szinte csak a játék mozgásanyagával lehetséges.
    A mozgásos játékok jellemző sajátosságának jellemzői, hogy a játékfeladat megoldásával kapcsolatosan a játékeredmény, mint közvetlen cél fokozottan előtérbe kerül, és ez által a játék cselekménysorozata verseny formájában zajlik, a győzni akarás, a győzelem megszerzése elengedhetetlen már ebben az életkori szakaszban is. A versenyszabályok fontos szerephez jutnak, hiszen a szabályok meghatározzák a játékosok, a gyermekek lehetőségeit a feladat végrehajtására, megoldásának módjára, továbbá egyenlő feltételeket biztosít a győzelem eléréséhez a játék egész folyamán. Az egyenlő feltételek biztosítása a játék sikerének alapvető feltétele, mert csak azonos körülmények között bontakozhat ki a játékosok tudatos, kezdeményező aktivitása. A játék feladatok végrehajtása során aranyszabálynak tartom, hogy „SZABÁLYOK NÉLKÜL NINCS JÁTÉK”, hiszen a játékszabályok betartása, illetve betartatása nélkül bonyodalom, összevisszaság alakulhat ki a játéktéren.
    A mozgásos játékok tartalmának gazdagsága, a feladatok változatossága és a feladatmegoldásban alkalmazott mozgások széles skálája és intenzitása, valamint rendkívül sokrétű fiziológiai és szellemi fejlesztő hatásuk miatt ez a játékfajta minden életkori szakaszban nagy szerepet kaphat az iskolai nevelés-oktatás folyamatában.
« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás