6.

6. A havas táborok szervezése vezetése

6.1. A testnevelő tanár sítudása, síszakmai képzettsége

A testnevelő tanár a tábor résztvevőivel együtt síel, figyelemmel kíséri a csoportok oktatását, megfelelő jogosultság esetén (síoktatói, vagy iskolai síoktatói végzettség) részt vesz a síoktatásban. Baleset esetén, a helyszínen elsősegélyt nyújt. Ezekhez a feladatokhoz az pedagógiai ismereteken túl, megfelelő sí- elméleti és -technikai tudással is kell rendelkeznie, hiszen aligha tud másokon segíteni, ha nem áll biztosan a lécén, vagy esetleg önmagát is minduntalan veszélybe sodorja. Arról nem is beszélve, hogy a résztvevők nem csak tanári minőségében néznek fel rá, hanem mint a sí szakma berkeiben lévőre, a haladó sítudást el is várják sítábororvosuktól. Fontos feladat a balesetmegelőzés, ami szintén alapvető síszakmai tudást feltételez. A felkészült testnevelő tanár javaslatokat tud tenni a szervezőknek, vezetőknek, a tábor résztvevőinek, hogyan kerülhetik el a baleseteket, védhetik meg egészségüket. A síoktatóval való együttműködés és a kommunikáció feltétele a tematika és a sí szakmai nyelvezet alapjainak ismerete.

Milyen szinten kell síelni a testnevelő tanárnak?

A testnevelő tanár általában nem síoktató, nem is hegyimentő, és főleg nem extrém síelő. Nem várható el tőle a sízés magasiskolája, de erre az átlagos testnevelő tanári munkához nincs is szüksége. A vele szemben támasztott követelmény egy haladó szintű, biztonságos sítechnika ismerete. Ez azt jelenti, hogy különféle időjárási és hóviszonyok között, a pályákon és esetleg azon kívül is, képes legyen biztonságosan közlekedni, a csoportot kísérni, a sérültet megközelíteni. A haladó sítudás feltétele a párhuzamos lécvezetés, a jó lécbiztonság és a sebesség megfelelő kontrollja.

A testnevelő tanár felkészültsége illeszkedjen csoport szintjéhez. A felkészültség nem csak a sítudást, de a fizikai állapotot, a jó kondíciót is magában foglalja. Nyilvánvalóan más felkészültség kell az általános iskolások sítáborához, mint a junior versenyzők edzőtáborában, vagy a nagy pályarendszereket bejáró, sportos csapatnál. Kisgyermekes családokból álló társaságnál, akik főként könnyebb pályákon csúszkálnak, szintén más jellegű az igénybevétel. Extrém kalandokat kereső csoportot, free ride társaságot kísérő testnevelő tanár sítudása már igencsak a profi szintet kell, hogy elérje. Itt már komoly lavina-mentési és túravezetői ismeretek is szükségesek. Jelen tankönyv ezeket az ismereteket csak részben tartalmazza, a hegyimentő nemzetközileg is elfogadott képzésben való részvétel hazánkban még nem akkreditált, ezért azokat elsősorban az alpesi országokban indított tanfolyamokon lehet megszerezni.

A testnevelő tanár sítudása elméleti és gyakorlati ismeretekből áll össze. E tankönyv terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a sítematika részletes ismertetését, de ez nem is szükséges, hiszen a magyar sí szakirodalom remek oktatási anyagokat tartalmaz, amelyekből a sízés elméleti alapjait át lehet tekinteni. Sok gyakorlással, vizsgázott síoktató segítségével a megfelelő gyakorlati tudás is megszerezhető. A sítábororvos képzésen részvevők, sítudásukat tovább csiszolhatják, és különböző mentési technikákat, manővereket sajátíthatnak el.

6.2. A testnevelő tanár biztonságot érintő legfontosabb tudnivalói

A testnevelő tanár a táborvezetőség, a síoktató és a kísérők alkotta csapat tagja, ezért gyakran már a sítábor előkészítésében számítanak a véleményére. A havas sporttáborok résztvevőinek a biztonsága összetett, többtényezős kérdés, melynek már a szervezés kezdetétől át kell hatnia a szervezők gondolkodását. A szervezés során a biztonsági kérdésekben elkövetett hibák kiküszöbölése a táborban már jókora többletmunkával jár, és sokszor még úgy sem mindig lehetséges.

A síterület megválasztása

A biztonságot nagymértékben befolyásolja a tábor helyszínének és idejének a kiválasztása. Mindig az adott tábor résztvevőinek megfelelő síterepet kell választani. Figyelembe kell venni a különböző nehézségi fokú pályák arányát, a síliftek tulajdonságait, a pályarendszer kiterjedését, a régió esetleges zsúfoltságát.

Kezdő csoportokat, kisgyermekeket fölösleges óriási pályarendszerre vinni, úgysem használnák ki annak nagy részét. Egyes síterepek kifejezetten a kezdők, gyengébb tudású vendégeket tekintik célcsoportnak. Ilyen síhelyeket válasszunk kisiskolások és kezdő csoportok részére. Nagyobb városokhoz közelebbi síterületek gyakran, főleg hétvégén, rendkívül zsúfoltak, ami önmagában megsokszorozza a balesetveszélyt. Fontos a tábor időpontjának a meghatározása is. Nem szerencsés, ha az adott régió központi síszünetének idejére esik a táborunk, mert akkor általában nagy a zsúfoltság.

A sípályák nehézségi fokai az európai jelölés szerint:

  • kék: könnyű pálya
  • piros: közepes pálya
  • fekete: nehéz pálya

Pályák jelölése a térképen:

A térképeken általában a nehézségi fokot jelző színnel jelölik a pályák nyomvonalát.

Pályák jelölése a terepen:

Kör alakú táblák, nehézségi foknak megfelelő alapszín, benne a pálya száma. (Esetleg a nehézségi fok leírása, vagy reklám is lehet a táblán.)

Pl. a 11-es számú, kék pályát jelölő tábla:

Tudni kell azonban, hogy a pályák jelölt nehézségi foka csak egy hozzávetőleges iránymutatás. A valóságos nehézséget nem csak a meredekség, hanem még sok más tényező is befolyásolja (pl.: pályaszélesség, oldal irányú dőlésszög, hóminőség, egyéni pszichikai tényezők, zsúfoltság). Országonként is lehetnek bizonyos eltérések a pályamegítélésben (pl. előfordulhat, hogy egy olaszországi fekete pálya Ausztriában még csak pirosnak felelne meg). Mielőtt csoporttal térnénk egy ismeretlen pályára, nem csak a jelölt nehézségi fok figyelembevétele javasolt, hanem a személyes tájékozódás is.

6.3. Biztonságos síoktatás

Szervezett síoktatáskor a tanulók biztonságáért a síoktató, vagy a síoktatói feladatokat ellátó személy felel, ezért az ő kvalitása, szakmai hozzáértése kulcstényező a balesetek megelőzésében. Csak megfelelő képesítéssel rendelkező oktató munkájában bízhatunk. A képesítés nélküli oktatás veszélyezteti a tanulók testi épségét. Hazánkban a Síoktatók Magyarországi Szövetsége (SMSZ) felelős a többszintű, nemzetközileg is elfogadott képzésért, és jogosult a síoktató végzettség kiadására.

Iskolai sítáborokban gyakran a testnevelő tanárok látják el a síoktatói feladatokat. A testnevelő tanári diploma nem ad teljes garanciát az oktatói feladatok kívánt színvonalú ellátására, mert az egyetemen kevés idő áll rendelkezésre a testnevelő tanár hallgatók felkészítésre. Lehetőség van azonban az Iskolai Síoktatók Egyesületének akkreditált képzésén a szükséges ismeretek elsajátítására, az Iskolai Sítúravezető vagy a magasabb szintű Iskolai Síoktató minősítés megszerzésére, ami már garancia a gyerekek biztonsága szempontjából.

Csoportbeosztás

A rossz csoportbeosztás a balesetek melegágya. Oktatásnál, szervezett síelésnél, snowboardozásnál a résztvevőket olyan csoportokba kell beosztani, hogy a foglalkozások mindenki számára hasznosak, élvezetesek, és természetesen biztonságosak legyenek. A csoportbeosztás, tudásszint, életkor, fizikai állapot és még sok, a síoktató szakmai tapasztalatán is alapuló szempont szerint történik. A testnevelő tanár a résztvevők egészségi és fizikai állapotának ismeretében segíti a csoportok kialakítását.

A tudásszint csoportjai, nagy általánosságban:

  • Kezdők: Nem tudnak felvonózni, valamint hóekeívelésben mindkét irányban kanyarodni és megállni.
  • Középhaladók: Hóekeívelésben tudnak mindkét irányban a kijelölt helyen kanyarodni és megállni. Tudnak felvonózni.
  • Haladók: Párhuzamos lécvezetéssel, jó lécbiztonsággal, a sebesség kontrollja mellett egyenletes íveket képesek síelni.

A csoportok kialakításánál fontos a csoportlétszám meghatározása. Érdemi és biztonságos oktatás maximális létszáma: 12 fő. Ha nem megoldható, hogy minden 12 gyermekre síoktató jusson, akkor megfelelő számú kísérőt mindenképpen biztosítani kell, ellenkező esetben a gyermekek biztonsága nem szavatolható.

6.4. Sí-KRESZ, azaz a FIS 10

A sípályákon való rendezett közlekedés, az egymást tisztelő, kulturált magatartás a balesetek, sérülések elkerülésének előfeltételei. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS: Federation Internationale de Ski) 10 pontból álló szabályzata (FIS 10) tartalmazza a pályán való viselkedésre vonatkozó legfontosabb irányelveket. A FIS 10 betartása minden sípályát igénybevevő személyre vonatkozik, a jogi felelősség terhe mellett. Ezek az irányelvek a következőek:

  1. Legyünk tekintettel a többi síelőre, snowboardosra! Úgy kell viselkedni a sípályán, hogy másokat ne veszélyeztessünk, és sérülést ne okozzunk. Ez vonatkozik a megfelelő felszerelésre is.
  2. Ésszerűen, ellenőrzött sebességgel és módon sízzünk, snowboardozzunk! Mindig a tudásunknak, a terepnek (beláthatóság!), a hó és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya zsúfoltságának megfelelően közlekedjünk.
  3. Nyomvonalválasztás: A hátulról (fölülről) jövő sízőnek, snowboardosnak úgy kell a nyomvonalát megválasztani, hogy az előtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse, beleértve a túl közeli elhaladással okozott megijesztést is.
  4. Előzés, kerülés. Előzni, elkerülni szabad fölülről és alulról, akár balról akár jobbról, de mindig akkora távolságra, hogy az előzött személy bármilyen (akár váratlan) mozgásához elegendő teret hagyjunk.
  5. A megindulással és a pályára becsúszással járó kötelezettségek: A sízőnek, snowboardosnak, ha állásából újraindul, vagy becsúszik egy pályára, meg kell győződnie arról, hogy ezzel sem magát, sem másokat nem veszélyeztet.
  6. Megállás: Tilos megállni a pálya szűkületében és beláthatatlan területein! Bukásnál a lehető leghamarabb el kell hagyni az ilyen területet!
  7. Fölmenet és legyaloglás: A följutáshoz és a legyalogláshoz egyaránt csak a pálya széle használható.
  8. Figyeljük a jelzéseket! Minden sízőnek, snowboardosnak kötelessége a pálya jelzéseinek (a tábláknak, elkerítéseknek), valamint a pályát felügyelő személyzetnek az utasításait betartani.
  9. Segítségadás: Balesetnél kötelező segítséget nyújtani! Elmulasztása nem sportszerűtlenség, hanem büntetendő cselekedet.
  10. Személyazonosságunk igazolásának kötelezettsége balesetnél: Mindenkinek, aki a balesetnél jelen volt, függetlenül attól, hogy csak tanú, vagy a baleset részese, felelős vagy nem felelős a baleset bekövetkeztében, személyazonosságát meg kell adnia. Erre a baleset bírósági tisztázásánál lehet szükség.

A táborvezetők és a síoktató feladata a tábor résztvevőivel megismertetni a FIS10-et, és felhívni a figyelmüket a szabályok betartására. Önmagában azonban a száraz ismertetés nem elég. Ha a vezetők, a síoktató, valamint a tábororvos nem tartják be minden körülmények között a szabályokat, akkor hogyan várhatják el azt a résztvevőktől is. A FIS10 a pályán való csoportos foglalkozás során életszerűen, folyamatosan kerüljön bemutatásra, így a gyerekek számára nem korlátot, hanem magától értetődő viselkedésformát fog jelenteni.

6.5. Hótaposó géppel kapcsolatos szabályok

A hótaposó gépnek (ratkraknak) mindig elsőbbsége van.

A gép közelében különös figyelemmel legyünk, mert a ratrakvezető nem mindig lát minket.

Ha gép közeledik, inkább álljunk félre, és várjuk meg, amíg elhalad.

Lehetőleg elől- hátul 15 m, oldalt 3 m távolságot mindig tartsunk a géptől, meredek pályaszakaszon a gép hirtelen le is csúszhat.

6.6. Sípályákon használatos jelzések, táblák

A sípályákon a közúti közlekedéshez hasonló táblákkal hívják fel a figyelmet a várható kereszteződésekre, veszélyes pályaszakaszokra, egyéb veszélyforrásokra, valamint információkra.

Veszélyt jelző táblák: háromszög alakú, sárga alapon fekete ábra jelöli veszélyt.

Pl.:

  • Veszélyes pályaszakasz:

  • Hótaposógép dolgozik a pályán:

Segélynyújtó táblák: zöld, négyzet alakú tábla, fehér-fekete ábrával.

Pl.:

  • Elsősegélynyújtó hely:
  • Segélykérő telefon:

Útmutatást adó táblák: kék, kör alakú tábla, fehér ábrával.

Pl.:

  • A síléc csőrét emeld fel:
  • A biztonsági rudat emeld fel!:

Tiltó táblák: kör alakú, piros szegéllyel benne fehér alapon fekete ábra.

Pl.:

  • A felvonónyomban szlalomozni tilos!:
  • Hintázni tilos!

Lavina veszélyt jelző táblák:

   

6.7. Síliftek használata

A közlekedésben használatos eszközökhöz hasonlóan a sílifteknek is van kockázati tényezője, használatuk balesetveszélyes tevékenység. A különböző síliftek más és más veszélyforrást jelenthetnek, igénybevételükhöz elméleti és gyakorlati ismeretek szükségesek. A balesetveszély egyik forrása a meghibásodásból, rendellenes működésből eredhet, ennek valószínűsége azonban igen csekély. A modern felvonók többszörösen túlbiztosítottak, biztonsági felszerelésekkel vannak ellátva, működtetésüket, ellenőrzésüket az ember mellett számítógépek végzik. A balesetek másik, és legfőbb forrása maga a liftet használó ember. Ezért a balesetek elkerülésének legfontosabb tényezője a helyes lifthasználat elsajátítása.

Szállítószalagok

Általában tanuló-, és gyerekpályákon találhatóak. A síelő egyszerűen rááll a szalagra, amely a pálya tetejére viszi, ott pedig magától lecsúszik róla, és minél előbb tovahalad, hogy a mögötte lévőknek is legyen helye. Egyszerű használatuk ellenére itt is oda kell figyelni, mert pl. eséskor a ruházatot elkaphatja és begyűrheti a szalag.

Egyszerű kapaszkodóliftek

Tanuló-, és gyerekpályákon vannak leggyakrabban, vagy nagyon kis lejtőszögű pályákon. A kapaszkodólift kis sebességgel mozgó kötél, melyen a kapaszkodást segítő gumibakok találhatóak. A kötél megfogása előtt, a léceknek párhuzamosan a kötél irányában kell állniuk. Ha nem figyel a tanuló, a kötél a megragadás után elránthatja. Ajánlatos a kötelet, még a gumibak előtt, kicsit csúsztatni a markunkban, mielőtt teljesen megszorítanánk. Elég fáradságos a használatuk.

Tányéros és csákányos felvonók

A pálya meredekségétől és a felvonó sebességétől függ a nehézségi fokuk. A tányéros lift kicsit egyszerűbb, viszont itt a tanuló mellé nincs lehetősége beállni az oktatónak az első felvonózáskor. Lankás, tanuló pályákon hamar el lehet sajátítani a használatukat. Meredek pályákon már komolyabb sítudást igényelnek. A beszálláskor ne kapkodjunk, inkább engedjünk el több húzóeszközt üresen, és készüljünk fel az indulásra. A lécek a haladási irányba álljanak, a botokat vegyük egy kézbe, másik kezünkkel határozottan ragadjuk meg a húzóeszközt. Csákányos felvonónál a botos kézzel a csákány vízszintes ágát fogjuk meg az ülepünk alatt, a combunk mellett, hogy ne tudjon kifordulni alólunk. Fontos, hogy nem szabad a tányérra, vagy a csákányra ráülni, a lift csak húz bennünket, ráülésnél hátraesünk. Vonszolás közben a haladási iránnyal szembe álljunk, ne forduljunk el felsőtesttel egyik irányba se, és figyeljünk, hogy a lécek csípőszélességben és talpon csússzanak. A kicsit is élére fordított léc folyamatosan elvezeti a síelőt a felvonónyomból. Tilos szlalomozni a felvonón.

Ha a kiesés mégis bekövetkezik, igyekezzünk minél előbb a felvonó tányérjától, csákányától megszabadulni. Tilos esés után visszakapaszkodni, magunkat még vonszoltatni, mert ezzel magunkat és másokat is veszélyeztetünk. A lehető leghamarabb másszunk ki a felvonó nyomvonalából. Az ott maradt sílécet minél hamarabb távolítsuk el.

A kiszállóhelyre tábla figyelmeztet. Csakis ott szálljunk ki, és ne előtte néhány méterrel, ahol még meredek a felvonónyom Kiszálláskor húzzuk előre magunkat a csákánytól, korongtól és lépjünk ki oldalra.

Az esetek többségében tapasztalatlan síelők, snowboardosok okozzák a baleseteket elhibázott ki- és beszállási kísérletekkel, kieséssel, a felvonó nyomvonalában való visszacsúszással. Felvonózni a síeléssel, snowboardozással párhuzamosan kell megtanulni, a szabályok betartásával minimálisra csökkenthető a balesetveszély. A legbiztonságosabb oktató segítségét igénybe venni, aki egy szabad csákánnyal vagy tányérral, nem éles helyzetben, még vízszintes terepen tudja elmagyarázni és bemutatni a felvonózást. Különösen érvényes ez a snowbordos kezdőkre, mert ott a szakszerűtlen felvonózás még veszélyesebb.

Ülő liftek

1-8 személyes változatok vannak. A régebbi, 1, 2 ülőhelyes lifteket folyamatosan cserélik le modernebb, több személyes liftekre, de azért lehet még velük találkozni. Mindig tájékozódjunk az adott lift használatával kapcsolatos tudnivalókról. A használati utasítást az indulóállomáson általában kihelyezik. Az üzemeltetők megjelölik, hogy gyermekek hány éves kortól, mekkora testmagasságtól (általában 120 cm) használhatják a liftet egyedül. Ez a lift műszaki paramétereitől függ, valamint, hogy el vannak-e látva kicsúszásgátló szerkezettel. A nem kifejezetten gyerek-ülőliftet gyerekek egyedül nem használhatják, mindig felnőtt mellé üljenek. Ha gyermekkel liftezünk, szóljunk a felvonó kezelőjének, de általában figyelnek, és csökkentik a beszállásnál a sebességet. Egyszerre legfeljebb két gyermeket kísérhetünk, úgy hogy középre ülünk. Utazás közben ne hintázzunk, ne lóbáljuk a lábunkat. A biztonsági rudat csak közvetlenül a kiszállás előtt emeljük fel, erre tábla is figyelmeztet. Kiszállásnál figyeljünk, hogy a lécek párhuzamosan álljanak, enyhén dőljünk előre. A kiszállóhelyet gyorsan el kell hagyni, helyet biztosítva ezzel az utánunk jövőknek.

Gondolakabinos lift

Sokfajta létezik ebből a típusból is. A síelők a síléceket nem a lábukon tartják utazás közben, hanem azt lecsatolva, a kabinok ajtaján található tartókba helyezik. Sítudás ugyan nem szükséges a használatukhoz, a felszerelés helyes hordását, a sícipőben való járást azonban ismerni kell. Gyerekek mindig a felnőttek felügyeletével használják.

Nagy kabinos lift

Általában 20-40 személyt szállítanak, de vannak ennél nagyobb kabinok is. Nagy szintkülönbségeket hidalnak át. Ennél a típusnál a síelők a síléceket lecsatolva magukkal viszik az utastérbe. Az utasok állnak a felvonózás alatt. Hátránya, hogy tumultus esetén a tolongás, taszigálás elkerülhetetlen. Ilyenkor, ha gyermekkel vagyunk, úgy helyezkedjünk, hogy elsők között léphessünk az üres kabinba. A fal mellett állva, testünkkel fedezhetjük a gyermeket. Gyermek csoportoknak, tömeg esetén ez a liftípus nem javasolt.

6.8. A havas sportok elengedhetetlen kiegészítő gyakorlatai

Bemelegítés

A bemelegítés minden sporttevékenység megkezdésének velejárója, ráhangolódás fizikailag és lelkileg a következő nagyobb megterhelésre. Különösen fontos a havas sportok esetében, ahol a hidegben történő mozgás során hirtelen, sokszor váratlan, dinamikus erőkifejtésekre van szükség. A bemelegítés előkészíti a megfelelő ideg-izom koordináció működését, az izmok, ízületek sérülési veszélyét csökkenti. Aki a bemelegítésre szánt, elvesztegetettnek tűnő percekkel szeretné megnyújtani a síelés, snowboardozás idejét, az a későbbiekben fogja törleszteni ennek az elmaradását. Legfőképp érvényes ez a fizikailag kellően fel nem készült emberek esetében, akik izomlázas, összehúzódott izmaikkal még sérülékenyebbek. Ezekkel a tényekkel általában tisztában van mindenki, ennek ellenére a pályákon alig látni a csúszást bemelegítéssel kezdő sízőket. A testnevelő tanárnak ezen a területen is példát kell mutatnia, ez a megelőzés fontos eleme. Ha a telenevelő maga sem melegít be csúszás előtt, akkor nehezen tudja képviselni annak fontosságát. A bemelegítésre nem csak a nap elején van szükség, hanem minden egyes hosszabb liftút után is.

A bemelegítés időtartama legkevesebb 5-10 perc legyen. A bemelegítést nyugodtan és lassan kezdjük, azután fokozatosan növeljük a mozgás intenzitását. Célunk az izmok és ízületek vérkeringésének megélénkítése, aminek tünete, hogy egy picit már kimelegedtünk. A bemelegítés gimnasztikai gyakorlatai közé, gyerekek esetében játékos mozgásformákat is csempészhetünk.

Levezetés

A bemelegítéshez hasonlóan a levezetésnek is fontos jelentősége van a síelés, snowboardozás során. Levezetés nélkül, a maximális intenzitáson abbahagyott sportmozgás az izmok rövidüléséhez vezet, és a pszichésen felfokozott állapotban maradt szervezet regenerálódása nehezebben indul meg.

A napot mérsékelt intenzitású, kis sebességű síeléssel, snowboardozással kell befejezni. A bemelegítéshez hasonlóan ritkán látni, hogy a síelők betartanák ezt az íratlan szabályt. Sokszor éppen az ellenkezője történik, az utolsó percekben „ereszd el a hajad” csúszásokkal próbálják a síbérletet a legvégsőkig kihasználni.

Nyújtás

Ismétlődő izommunka hatására az izmok merevednek, rövidülnek, romlik a tónusuk, az általuk végzet munka hatásfoka. Sízésnél és snowboardozásnál a viszonylag szűk mozgásterjedelem miatt ez még fokozottabban jelentkezhet.

A lazító, nyújtó gyakorlatokkal elősegíthetjük az izmok regenerálódását, megőrizhetjük elasztikusságukat, az izomfájdalmat csökkenthetjük. Hatására az izmok terhelhetősége növekszik, javul az izomtónus, a mozgáskoordináció, csökken az izomláz. A megfelelően végzett nyújtó gyakorlatok hatására tehát nemcsak nagymértékben javul a sportmozgás minősége és élvezhetősége, hanem a sérülésveszély is jelentősen csökken.

A napi sízést, snowboardozás mindig meleg helyiségben elvégzett nyújtással, lazítással fejezzük be. A bemelegítéshez és a levezetéshez hasonlóan a nyújtást is alig-alig végzik az emberek, pedig az erre szánt idő és fáradság sokszorosan megtérül a másnapi pihentebb, fájdalommentesebb, élvezhetőbb sportmozgás során. Az orvosnak a szerepe itt is meghatározó. Egészségi és prevenciós szempontból megvilágítva a nyújtás fontosságát, a vezetők komolyabban fogják venni ezt a kérdést. Nyújtás előtt érdemes néhány bemelegítő gyakorlatot végeznünk, akkor is, ha röviddel előtte fejeztük be a síelést.

Az izmok nyújtásának hatékony és biztonságos módja a gyógytornászok által is alkalmazott Bobath módszer (Proprioceptív Neuromuszkuláris Facilitáció, PNF). A módszer szerint az izom nyújtása akkor lehet a leghatékonyabb, ha a következő 4 fázis követi egymást:

  1. Izometriás feszítés: A nyújtandó izmot kis terhelés ellenében megfeszítjük néhány másodpercre.
  2. Relaxáció: Az izmot akaratlagosan ellazítjuk néhány másodpercre.
  3. Aktív (antagonista) nyújtás: Az antagonista izmot megfeszítjük és ezzel a nyújtandó izmot megnyújtjuk.
  4. Passzív nyújtás: Az adott izom nyújtását külső erő segítségével végezzük: pl. A comb feszítőizmainak nyújtásánál, álló helyzetben egyik kézzel ugyanazon oldali hátrahajlított lábunkat a lábfejnél hátul átfogjuk és a fenék felé húzzuk, kb. 10-20 másodpercig.

Nyújtás alatt lélegezzünk természetesen. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, a rugózást, az utánmozgást. A nyújtó gyakorlatokhoz nem kell lendület. A nagyobb izomcsoportoktól haladunk a kisebbek felé. Először a törzs, a gerinc izmait lazítjuk, aztán az alsó végtagok, végül a felső végtagok lazítását végezzük. Alapelv, hogy a gyakorlatok közben tilos fájdalmat érezni. Ilyen esetben sérülhetnek az izmok, inak, ízületek.

6.9. Új kihívások a téli sportokban

Az utóbbi években a hagyományos sízés és snowboardozás mellett új stílusok is megjelentek, sokakat pedig, a karbantartott pályákon kívüli havas lejtők vonzanak. A sízés, snowborozás új formáinál a kockázat növekedésével a hagyományos biztonsági tudnivalók, szabályok is kiegészülnek, ami új kihívást jelent a szakemberek számára.

Fun park, big air, félcső

Ma már szinte minden síterepen megtalálhatók az úgynevezett fun parkok, ahol különféle elemeken, ugratókon próbálhatják ki magukat a fiatalok. A hóból kialakított hatalmas félcső és a big air (nagy ugrató) is sok helyen elérhető. Speciálisan erre a célra kifejlesztett, elől-hátul felhajlított síléccel (twin tip) vagy snowborddal látványos ugrásokat, fordulatokat, trükköket mutatnak be a vállalkozó kedvűek. A zenei és öltözködési stílust is kapcsolt ügyes reklámok által, ezeknek az új irányzatoknak egyre nagyobb a népszerűsége a magyar fiatalok körében is, ami a síoktatóra, kísérőkre és a sítábororvosra is újabb feladatokat ró. Ezen új irányzatok ugyanúgy, ahogy a hagyományos havas sportok, alapoktól felépített, fokozatosan megszerezhető tudást, valamint szabályok ismeretét igényelik. Ezek nélkül nagyon komoly baleseteket lehet szenvedni. Gondoljunk csak arra, mennyivel veszélyesebb egy vaskorláton hanyatt esni, mint a normál sípályán.

A megoldás nem a gyerekek tiltása a fun parktól, félcsőtől, ugratóktól, valószínűleg úgyis próbálkozni fognak, ha lehetőségük adódik rá. Inkább meg kell velük ismertetni ezek veszélyeit, és síoktató vezetésével, a fokozatosság elve alapján kipróbálhatják a kezdők számára alkalmas elemeket. Szerencsére a parkok üzemeltetői felismerték ennek fontosságát, és általában az egyes elemek mellett biztosítják a gyakorlási lehetőséget is. A biztonság érdekében a bukósisak viselése kötelező, egyéb védőfelszerelések (gerincvédő, könyökvédő) hordása pedig, javasolt.

A fun parkok használatára vonatkozó szabályok:

  1. Saját felelősségre, megfelelő felszereléssel és védőfelszereléssel vehető igénybe a park.
  2. A park dolgozóinak az utasításait be kell tartani.
  3. Az elemeket használat előtt meg kell tekinteni.
  4. Először az egyszerű elemeket próbáljuk ki.
  5. A sebességet az elemnek és a környezeti tényezőknek megfelelően válasszuk meg.
  6. Az elemekben megállni, ott tartózkodni életveszélyes, és szigorúan tilos. Esés után azonnal el kell hagyni a helyszínt. Csak az elem belátható szélén lehet állni, ülni.
  7. Egymás között távolságot kell tartani, és csak akkor indulhatunk, ha az előttünk lévő sportoló már elhagyta az elemet.
  8. Indulás előtt meg kell győződnünk, hogy nem tartózkodik-e valaki az elemben.
  9. Baleset esetén keresztbe tett síkkel, snowboarddal kell jelezzünk, majd a mentők vagy a liftes értesítése, elsősegélynyújtás.
  10. A többi park-használót és a természetet tiszteljük. Ne szemeteljünk!

Free ride (pályán kívüli síelés, snowboardozás)

„Minden sípálya havas lejtő, de nem minden havas lejtő sípálya”. Alapvetően háromféle terepen van lehetőség síelésre és snowboardozásra a hófödte hegyekben: sípálya, freeride síútvonal, nem kijelölt síterület. Annak ellenére, hogy e három havas lejtőféle gyakran egymás közvetlen közelében helyezkedik el, a biztonság szempontjából igen nagy különbség van közöttük:

Sípálya ismérvei:

  • A sípályát térképen és a helyszínen is jelölik.
  • Hótaposó géppel karbantartott.
  • Pályaszolgálat által rendszeresen ellenőrzött.
  • Lavina ellen biztosított terület.

Freeride síútvonal:

  • Térképen jelölik: szaggatott vonallal és piros „káró” jellel:
  • Helyszínen nem mindig található jelölés, a „pálya” szélessége nincs jelölve.
  • Hótaposó géppel nem karbantartott.
  • Nincs rendszeresen ellenőrizve.
  • Lavina ellen biztosított.

Nem kijelölt síterület:

  • Nincs jelölve, se a térképen se a helyszínen.
  • Nem karbantartott.
  • Nem ellenőrzött.
  • Nincs lavinabiztosítás.

A havas sportok népszerűsödésével egyre többen keresnek új élményeket, szeretnék magukat kipróbálni a karbantartott, biztosított pályán kívül, a szűzhavas terepeken is. A síelés és snowboardozás ezt a fajtáját hívják freeride-nak. A megnövekedett igény hatására és a kínálat bővítésére, valamint a jelöletlen síterepnél „egy fokkal” biztonságosabb lehetőség megteremtésére a síterep üzemeltetők egyre több freeride útvonalat jelölnek ki. A freeride útvonalon van ugyan lavinabiztosítás, de tulajdonképpen a biztosítatlan területeknek megfelelő óvintézkedésekkel, szabályokkal kell síelni, snowboardozni. A freeride síelés szabályait a lavina fejezetben részletesen kifejtjük.

6.10. A havas sporttábort vezető testnevelő technikai felszerelése

A korszerű, igényes felszerelésnek nemcsak a kényelmes, biztonságos síelést és egyéni síélményt, de az ellátandó feladatot is szolgálnia kell. Nem a legdrágább, legfelsőbb kategóriájú felszerelésről van szó, hanem arról, hogy a mai kor igényeinek megfelelő, karbantartott, a túrára előkészített felszereléssel kell a pályára kimenni.

Milyen sílécet válasszon a testnevelő tanár?

Általánosságban elmondható, hogy a síléc hossza, keménysége, sugara összhangban kell legyen a síelő tudásával, karakterével, a megsíelt terepek jellemzőivel. A testnevelőnek ezen felül még alkalmazkodnia kell a résztvevők síszokásaihoz is. Olyan lécet kell tehát választania, ami mindezen igényeket kielégíti. Természetesen olyan léc, ami minden feltételnek egyszerre megfelel, nem létezik, tehát ésszerű kompromisszumot kell kötni. A legfontosabb, hogy az előforduló terepviszonyokat biztonságban, jól kontrolláltan síelhesse meg a testnevelő. Egy átlagos kísérői feladatnak remekül megfelelnek a testmagasság közeli kb. 12-17 m sugáron forduló, sportosabb sík. Ajánlatos szakboltban, szakember segítségével, esetleg síoktatóval egyeztetve kiválasztani a lécet.

Síkötés

Ma már a legtöbb sílécgyártó kötéssel ellátott léceket forgalmaz. Ez nagyon jó abból a szempontból, hogy nem nekünk kell azon gondolkodni, milyen kötést rakassunk a vásárolt lécre. A kötés beállítás kulcsfontosságú a sízés biztonsága szempontjából. A túl erős kötés nem old le, és komoly sérülést okoz, a túl könnyen oldó kötésből pedig nagyobb sebességnél kiléphetünk, ami szintén balesetveszélyes. A kötés beállítását szakemberrel kell végeztetni, persze nem árt magunknak is meggyőződni a beállításról.

Karbantartás

A sílécet több szempontból is rendszeresen karban kell tartani, minden tábor előtt fel kell készíteni. A karbantartást egyrészt a síléc állagmegóvása miatt kell elvégezni, másrészt a sí csúszási tulajdonságainak javítása céljából. Ez utóbbi szempont nem csak a versenyzőknél fontos, ahol a jobb időeredmény a cél, hanem átlagos sízőknél ugyanúgy óriási a jelentősége. Vannak hófajták, amiken a nem előkészített (a garázs mélyéről előkotort, kiszáradt talpú, rozsdás élű) síléc egyáltalán nem csúszik. Gyakran hallani, sokszor még haladó sízőktől is, hogy nekik nem kell vaxolni a lécüket, mert nem akarnak száguldozni. Ha a léc nem csúszik, akkor irányítani is nehezebb, s ez baleseti forrás lehet. Az elkopott élű léccel a jeges pályán nem tudunk megkapaszkodni, pedig gyakran ilyen pályaszakaszon kellene megközelíteni a sérültet. A lécet tehát meg kell éleztetni, és be kell viaszolni (vaxolni), a síkötést pedig ellenőrizni kell. Legegyszerűbb szakszervizbe vinni a túra előtt a lécet, ott speciális gépekkel minden műveletet elvégeznek. A karbantartást illetően akkor járunk el a legszakszerűbb módon, ha nem csak a túra előtt, hanem a túra után is bevisszük a léceket a szervizbe, így már javított állapotban tudjuk a következő síeléshez elrakni őket. Azoknak, akik több hetet töltenek egy szezonban havon, és nem riadnak vissza egy kis műszaki tevékenységtől, érdemes melegvaxoló készletet összeállítani, így a vaxolást maguk is el tudják végezni. Hosszabb síeléskor 5-6 naponként érdemes elvégezni. Lehet már kapni nagyon jó vaxvasalót, igaz egy kimustrált otthoni vasaló is megteszi. Az élezés is elvégezhető egyénileg, bár azt jobb szakemberre bízni, mert gyakorlat nélkül többet árthatunk, mint használunk. Ha friss havas pályákon síelünk, akkor a síléc éle (kantinia) több héten át is elfogadható állapotban marad.

A sícipő

A sícipőnek méretpontosnak kell lenni, mert csak úgy tudja ellátni feladatát, a láb mozdulatainak pontos közvetítését a síléc felé. A méretpontosság a kényelem szempontjából is fontos, hiszen a sícipő egész nap a lábunkon van. A túl nagy cipő ugyanúgy feltörést, sérülést okozhat, mint a túl szoros cipő. A boltban felpróbált két számmal nagyobb, „kényelmes” cipőben síeléskor a sízokni összegyűrődik és kidörzsöli a lábunkat. A kezdő cipőkbe egyszerűbb belebújni, kényelmesebb bennük a séta, viszont haladó síző számára nem alkalmasak a sportos síelésre, mert egyszerűségük, puhaságuk miatt az erők átvitele bizonytalanabb. A versenyzők számára gyártott cipők ugyancsak speciális célt szolgálnak, nagy tempót és agresszív versenytechnikát igényelnek, az egész napos síelésre nem alkalmasak. (Gyakran látni versenyzőket, akik a pályán való végigszáguldás után rögtön a cipőjükhöz nyúlnak, és pattintgatják ki a csatokat, hogy a kemény szorításon engedjenek.) A kísérő többnyire egész nap a sícipőben van, sokféle terepen közlekedik. Sportos, de kényelmes cipőt kell választania.

A sícipőválasztás komoly és időigényes tevékenység. Vigyünk magunkkal, vagy kérjünk sízoknit, és arra próbáljunk. Szerencsések, akiknek átlagos a lábformájuk, mert könnyebben találnak jó cipőt. Ne csüggedjünk, ha nem találjuk meg rögtön a megfelelőt. A márkák közötti eligazodásban a szakember sokat segíthet. Az egyes márkák között és a márkákon belül is vannak szélesebb, vagy szűkebb típusok. Érdemes az időt nem sajnálni, mert meg lehet találni a lábunkra való cipőt. A komolyabb szakboltokban speciális gépekkel pedig az egyedi igényeknek megfelelően a sícipő alakítása is lehetséges.

Síbot

A síbot az alpesi sízés ugyanolyan fontos eszköze, mint a síléc, vagy a sícipő. Segít az egyensúlyozásban, laposabb terepen a haladásban, várakozáskor, sorban álláskor a pihenésben. Fontos funkciója a bogarak csápjaihoz hasonlóan az érzékelés, tájékozódás a testhelyzetünk hófelszínhez képesti pozicionálása. Tudományosan is bebizonyították, hogy a bottal síelő versenyző a nagyobb légellenállás ellenére is biztosabb a haladásban, mint a bot nélkül lesikló társa. Ha csak nincs valami különösen fontos indok (pl. pici gyermekekkel való síelés, amikor két szabad kézre van szükségünk) mindig síbottal síeljünk. A bot mérete a testmagasság 60-70 %. Régi gyakorlati tanács, hogy akkor jó a síbot mérete, ha markolattal lefelé állítva a hótányér felett megfogjuk és az alkarunk vízszintes helyzetben van. Ezt a szabályt alkalmazhatjuk, de az egyéni kényelmi érzés szerint el is térhetünk tőle. A botok minősége a sízés komfortja szempontjából meghatározó. Egy magasabb kategóriájú bot könnyebb, jobb a súlyozása, nem terheli meg a csuklót.

A testnevelő tanár ruházata

A havas sportok ruházata a gyártási technológiák fejlődésével egyre jobban meg tud felelni a rendkívül összetett, sokszor egymással szembenálló követelményeknek. A testnevelő tanár ruházatánál nem szabad elfelejteni, hogy nem csak az egyéni mozgási intenzitáshoz, sízési szokáshoz kell alkalmazkodnia. Az testnevelő tanár szolgálat közben a csoportot követve gyakran kényszerül megállni, várakozni, nem a saját ritmusát síeli, átázott ruházatát nem akkor tudja szárogatni a hüttében, amikor neki tetszik. A ruházat összeállításánál ezt mindenképpen figyelembe kell venni, és javasolt az egyéni sízéshez képest komolyabb minőségi követelményeknek megfelelő, profibb ruhadarabok választása.

A felsőruházatnak védenie kell a szél, csapadék, sugárzások, fizikai behatások ellen, valamint a test páráját is ki kell engedniük. Fontos, hogy jól észrevehető színe legyen.

Az alsóruházat szerepe a hőtartás, a komfortérzés biztosítása, a testfelületről az izzadság, testpára elvezetése. A hagyományos pamut pólók magukba zárják az izzadságot, és kevésbé intenzív mozgás vagy várakozás közben lehűtik a testünket. A természetes anyagoknál sokkal jobban megfelelnek az új technológiával előállított technikai aláöltözők.

Kesztyűt nem csak a hideg ellen viseljünk, hanem a kéz mechanikai védelme érdekében is. Kesztyű nélkül (még a tavaszi melegben is!) tilos síelni, ugyanis eséskor egy arra haladó síző vagy snowbordos súlyos sérülést okozhat sporteszköze élével. A tavaszi síeléskor vékonyabb, de szintén erős, strapabíró kesztyűt viseljünk.

Itt kell megemlíteni a testnevelő tanár felszereléshez tartozó kényelemes, háthoz több hevederrel is rögzíthető, a sportmozgást nem akadályozó hátizsákot, amiben az elsősegély felszerelést, és más fontos kiegészítőket (ruha, folyadék, csoki, szendvics) lehet magunkkal vinni.

Bukósisak

A bukósisak a fejsérülések kivédésének, csökkentésének a felszerelése. A mechanikai védelem mellett a hidegtől és az időjárás viszontagságaitól is véd. Viselése gyerekek, versenyzők, fun park használók, freeride-osok számára kötelező. Normál pályán csúszkáló felnőttek esetében ugyan nincs hivatalos kötelezettség, de viselése erősen javasolt. Ma már a síelők, snowboardosok többsége sisakban hódol kedvenc sportjának.

Fontos, hogy méretpontos legyen, ne lötyögjön a fejen. A két számmal nagyobb sisak, ami alá még a sapka is elfér, esésnél lerepülhet a fejről, és nem fogja a védelmi funkcióját betölteni. A méretpontosság mellett a megfelelő becsatolásra is nagy figyelmet kell fordítani.

A bukósisak népszerűsítőit sajnos nem csak a síelők, snowbordosok testi épsége megőrzésének a magasztos célja vezérli, hanem nyilvánvalóan üzleti érdekeltség is. Ezért bizonyos reklámoknak azt a fajta sugalmazását, hogy a magunkra húzott bukósisakkal mindent megtettünk a biztonságunk érdekében, ki kell a közvélemény számára egészíteni.

A bukósisak nem képes megvédeni minden helyzetben. A nagy sebességű becsapódásnál (20 km/h felett), főleg ha az nem a puha hóba történik, a koponyasérülés bekövetkezhet. Vannak statisztikai elemzések, amik már kimutatták, hogy a fejsérülések száma ugyan csökken a bukósisak hatására, de a halálesetek száma nem, a kutatók ezt a bukósisak által generált megnövekedett biztonságérzettel magyarázzák. A bukósisak viseléséhez hozzá kell szokni, ezért is jó, hogy a gyerekek számárára ez már a kezdetektől adott. A sisak a hallást korlátozhatja, ezért ebből a szempontból is meg kell tanulni a viselését. Ha az ember a környezetből jövő, veszélyt jelző hangokat nehezebben érzékeli, akkor a más érzékelési lehetőségeit kell jobban kihasználnia, egyszóval jobban kell figyelnie. Ebből az következik, hogy akik megfogadják az intelmet, és elkezdik a bukósisakot hordani, amíg nem szoknak hozzá, addig nemhogy bátrabban, hanem inkább óvatosabban kell közlekedniük.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

A pályázat egyetemi oldala

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás