TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Az úszómozgások...
- -> 2.
2.
2. Szakirodalmi megközelítések és ajánlások
Az úszásnak minden történelmi korban nagy jelentőséget tulajdonítottak. ”Vannak sporttörténészek, akik az úszást egyidősnek tartják az emberiséggel.” (Bakó J. 1986.) A fenti megállapításban természetesen van igazság. Gondoljunk csak arra, hogy már az ősembernek is sokszor meg kellett küzdenie létfenntartása érdekében az útjába kerülő vizekkel. Ezért rendelkeznie kellett valamilyen úszástudással. „Homérosz (Kr.e. VIII.sz.) hallhatatlan művében, az Odüsszeiában nagyszerű teljesítményről olvashatunk: Odüsszeusz tutaja az irtózatos viharban összetört, és a főhős két teljes napig hányódott, úszott a tengerben.”(Bakó J. 1986.)
Az úszásnak már az ókortól létezik irodalmi leírása, azonban az úszás irodalmának megszületését 1538-ra tehetjük. Ekkor született meg Nicolaus Wynmann „Colynbetes sive de arte natadi”, vagyis „Az úszás művészete” című műve, amelyet tekinthetünk a világ első úszó szakkönyvének is. Az úszás szakirodalmának áttekintésénél szerencsére a nehézséget inkább a művek sokasága, semmint hiánya okozza. E téma iránt érdeklődők az úszás kialakulásának történetétől kezdve az úszás szakmódszertanáig számos anyagot találnak. A világhálón is rengeteg leírást találni, e helyett azonban az írásos, lektorált szakirodalmat ajánljuk, főként a megbízhatóság szempontjai miatt.
Néhány irodalom ajánlásával segítünk eligazodni a szakirodalmak rengetegében. Amennyiben az úszás történeténél kezdjük, mindenképpen érdekes olvasmánynak számítanak Bakó Jenő írásai. Az úszás kialakulása, fejlődése az ókortól napjainkig (Az úszás története, 1986), illetve e témában írt még Kugler Sándor (Az úszás oktatásának története, 1934) és (Úszás története, 1934). Történeti áttekintés tekintetében fontos összefoglaló tanulmány olvasható a Bíró Melinda (2011) által készített munkában.
Tanulmányozásra javasoljuk Bánhegyi Gábor írását (Csecsemők találkozása a vízzel, 1991), valamint nagy jelentőségű szakmai szempontból Kiricsi János (Úszásoktatás kisiskolások számára, 2002), Bárány István (A gyermekek úszásoktatása, 1965), vagy Nagy Sándor (Tanulj Te is úszni, 1974), valamint Rajki Béla (Úszástanítás – úszástanulás, 1987) munkáját. Az úszás tudománya, mint minden más sportág szakirodalma folyamatosan fejlődik, ezért a régiek mellett nagyon fontos a legfrissebb szakirodalmak tanulmányozása, pl.: Tóth Ákos (Úszás-technika, 2004), (Úszásoktatás - sportági szakmódszertan, 2002), Kiss Miklós (A versenyúszás alapjainak oktatása, 2005), Csaba László, Soós Csaba, Tóth Ákos (Úszás szöveggyűjtemény II., 2000).
Az úszással foglalkozó irodalmak „bibliájának” is tekinthetjük Counsilman J. E. két fontos könyvét, amelyekben szó van az úszás edzéselméleti megközelítéséről is (Az úszás tudománya, 1970), (A versenyúszás kézikönyve, 1982).
Az úszás szakirodalmának áttekintésekor - jelen esetben - a napjainkban is elfogadott úszásnemek, és az oktatott alaptechnikák kialakulásának időszakáig érdemes visszatekinteni.
1954-ben jelent meg “Az úszás kis kézikönyve”, melynek szerzői Bárány István és Sárosi Imre. A könyvben tömören összefoglalásra kerültek az úszással kapcsolatos leglényegesebb kérdéskörök; az úszás helye a testnevelésben, az úszóedző feladatai, az úszásnemek technikája, a vízhez szoktatási, oktatási és technikajavító gyakorlatok, a versenyzők felkészítése, és a versenyekkel kapcsolatos főbb tudnivalók.
1957-ben adták ki Bárány István munkájaként A gyermekek úszásoktatása című könyvet, amely 60 leckében részletesen kidolgozva ismerteti az úszásoktatás folyamatát. A tananyag három fejezetre elosztva, összesen 100 gyakorlatot tartalmaz. Az első részbe a vízhez szoktatás és a mellúszás, a másodikba a gyorsúszás, a mentőúszások, a rajtfejes és a fordulók, a harmadik részbe a hátúszás és a pillangóúszás gyakorlatai kerültek, amely a szerző által javasolt oktatási sorrend is egyben. Minden lecke egy foglalkozásnak felel meg, amelyben részletes útmutatást kapunk az óra levezetésére és időbeosztására, az oktató mondanivalójára valamint a hibajavításra vonatkozóan.
1963-ban került kiadásra Székely Éva “Az én módszerem” című könyve, melyben a szerző viszonylag rövid terjedelemben, közérthető, olvasmányos formában írja le személyes tapasztalatait, valamint oktatási és edzésmódszereit.
1970-ben jelent meg magyar nyelven a kor egyik legjelentősebb amerikai úszó szakembere, James Edward Counsilman könyve “Az úszás tudománya” címmel, amely részletesen tárgyalja az úszás során érvényesülő biomechanikai törvényszerűségeket, az úszásnemek, rajtok, fordulók technikáját, és legfőképpen a versenyzők felkészítésének kérdéseit. 1977-ben került kiadásra “Az úszás oktatása az elejétől a végéig” című tankönyv ugyancsak Counsilman munkájaként, amely már elsősorban az oktatás kérdéskörével foglalkozik.
Rajki Béla az 1978-ban kiadott “Úszástanítás – Úszástanulás” című könyvében gyakorlatról gyakorlatra haladva, ábrákkal szemléltetve, részletes magyarázatokkal ellátva ismerteti a vízhez szoktatás és az úszásnemek oktatásának anyagát. Kiemeli a ritmus szerepét az oktatásban az egyes mozdulatok végrehajtásánál és azok összekapcsolásánál.
1979-ben jelent meg Arold Imre szerkesztésében “Az úszás oktatása” című tankönyv, amely átfogóan tárgyalja az oktatás kérdéskörét. Külön módszertani elveket, szervezési módszereket, cél- és követelményrendszert fogalmaz meg az általános iskolás, középiskolás és a felsőoktatásban részt vevő korosztály számára. Részletesen ismerteti a vízhez szoktatás, az úszásnemek, rajtok és fordulók oktatásának gyakorlatait. Külön kitér a vízből mentés kérdéskörére, annak oktatására, valamint a vízi balesetekhez kapcsolódó elsősegélynyújtásra.
1993-ban került kiadásra Kiricsi János “Gyakorlatok és ellenőrzési rendszer” a kisiskolások úszásoktatásához című módszertani füzete, amely tömör, lényegre törő útmutatást ad a testnevelőknek, oktatóknak a tanulók tudásszintjének meghatározásához, a csoportbeosztások elkészítéséhez. A különböző szinten lévő csoportok részére konkrét feladatokat határoz meg, a vízhez szoktatástól a technikajavító gyakorlatokig. A tanulási folyamat eredményességének felméréséhez ellenőrző feladatokat ismertet.
David G. Thomas 1996-ban megjelent “Swimming, steps to success” című angol nyelvű könyvében az úszás jelentőségét legfőképpen az életvédelem és baleset megelőzés szempontjából közelíti meg. Lépésről lépésre haladva ismerteti az úszásoktatás gyakorlatait a vízhez szoktatástól a hát-, gyors-, oldal- és mellúszás alaptechnikájának elsajátításáig. Felsorolja a leggyakoribb hibákat és a javításuk módját. Számos egyedi megoldást alkalmaz az oktatásban.
2000-ben adták ki magyarul az “1001 játék- és gyakorlatforma az úszásban” című gyakorlatgyűjtemény, amely különböző szempontok szerint rendszerezi az úszásoktatásban jól felhasználható feladatokat. Nagy segítséget jelenthet az oktatóknak a foglalkozások változatossá, színesebbé tételéhez, új ötletek merítéséhez.
Kiss Miklós 2005-ben kiadott, A versenyúszás alapjainak oktatása” című könyvében részletes gyakorlatanyagot, módszertani megoldásokat ismertet az egyes úszásnemek és technikai elemek oktatásához, valamint a hibajavításhoz. A szerző, akinek korábbi tanítványai között volt például Egerszegi Krisztina és Cseh László is, kiemeli a hibajavítás fontosságát. A továbblépés feltételeként az egyes feladatoknak, a későbbi versenyeredmények szempontjából pedig az alaptechnika tökéletes elsajátításának jelentőségét hangsúlyozza.
2008-ban jelent meg Tóth Ákos szerkesztésében “Az úszás tankönyve”, amely a korábban kiadott “Úszás. Technika, Úszásoktatás” valamint “Az úszóversenyzők felkészítése” című jegyzeteket foglalja egy kötetbe. A könyv három fő fejezetben, részletesen tárgyalja az úszásnemek technikáját, az oktatás módszertanát és a versenyzők felkészítését.
Három szakkönyvet különösen szeretnénk a tisztelt olvasók figyelmébe ajánlani tanulmányozásra:
Tóth Ákos: Az úszás tankönyve (Semmelweis Kiadó, 2008.) című kiadványt Egressy János, Sós Csaba és Tóth Ákos, a TE (TF) Úszás és Vízi Sportok Tanszék egyetemi docensei szerkesztették. Elmondásuk szerint nagy szükség volt egy ilyen átfogó, a technika oktatását ennyire részletesen bemutató, szakszerű kiadásra. Véleményünk szerint is ez a könyv rendkívül fontos, hiánypótló munka. A TE tanszékének eddigi irodalmi, tudományos és szakmai munkásságának legkorszerűbb ismereteit foglalja magában. Több, mint tankönyv, ez szakkönyv gazdag szakmai és képanyaggal, amely az úszásoktatásba bekapcsolódó testnevelő tanárokat, leendő oktatókat, a szakembereket és sportolókat, a felsőoktatásban érintett hallgatókat is hasznos ismeretekkel látja el. A könyv tökéletesen érthető, jól szerkesztett, kimeríti a szemléltetés összes lehetőségét. A szakkönyv segít a gyermekek úszástudásának készségszintre emelésében, valamint mozgáskultúrájuk fejlesztésében. Célja nemcsak a víz mechanikai ismereteinek tükrében az úszásnemek vízbiztonsági megalapozása játékos és célgyakorlatok segítségével, hanem a technika tökéletes elsajátítása, melyből akár élsporthoz is vezethet az út a különböző korcsoportok célzott edzésén át. Külön szeretnénk ajánlani a módszertani részt, mely egymásra épülve, tételesen felvázolja a leendő és gyakorló oktatók, testnevelő tanárok számára az oktatás lépéseit. Átfogó képet ad a pedagógiai háttérről, az oktatás mikéntjéről, és képet alkot a tanár-tanítvány kapcsolatról. Rengeteg jó tanáccsal lát el, támpontot ad a víz megszerettetésére és az esetleges problémák pedagógiai megoldására is.
Kiss Miklós: A versenyúszás alapjainak oktatása, (Jedlik Oktatási Stúdió, Budapest, 2005) című könyv a Magyar Olimpiai Bizottság által kiírt Ezüstgerely 2013 pályázatán a szakkönyv kategóriában III. helyezést ért el.
„A feladatom kimerül abban, hogy megtanítom a gyerekeket úszni. Három és fél-négy évesen kerülnek hozzám, és akkor adom át őket, amikor igazolást kapnak. Ennek feltétele, hogy gyorson, pillangón, háton és mellen egyaránt ússzanak legalább egy hosszt, tudjanak fejest ugrani, és bemutassanak egy szabályos fordulót.“ (Kiss Miklós, Nemzeti Sport, 2008) Kiss Miklós óvodások és kisiskolás gyermekek úszásoktatásával foglalkozik. Világklasszis úszók kerültek ki a keze alól, tökéletes alapokkal. A könyv megjelenésével és olvasásával egy brilliáns szakirodalmat kaptunk a kezünkbe. A könyv oktatónak, edzőnek és szülőnek egyaránt tökéletes. Kiss Miklós mesteredző rendkívül felkészült és összeszedett szakmai téren. A könyv hangneméből pedig sugárzik a gyermekek felé áradó szeretet és türelem. Nemcsak a technikára és a kivitelezésre szánt időt a szerző, hanem pedagógiai hozzáértésével megmutatta a gyermekeknek az úszás közösségformáló, az olvasóknak pedig a nevelő erejét. A mester szívből jövő és nagyon magas szintű hivatástudattal rendelkezik. A szerző elmondása szerint a könyvben 45 év munkája van benne. Az összes képet és grafikát ő készítette. A könyv szinte a szakma bibliája, mely az elméleti és az oktatási hiányosságokra hívja fel a figyelmet. Nagy segítséget nyújt a „mit, mikor és hogyan“ tanítsunk folyamatban. Nyomon követhető a fejlődés, amely magában foglalja a szárazföldi és a vízi oktatás egyenrangú fontosságát. A precizitás és hivatásszeretet példaértékű.
Kiricsi János: Úszásoktatás kisiskolások számára (Magánkiadás, Naszálykönyve Nyomda, Budapest, 2002.) című kiadvány tanulmányozása során nagyon jól követhetőek az oktatásmódszertani részek, amelyekből a későbbi gyakorlati munkában beépíteni, alkalmazni tudunk elemeket. Részletesen kidolgozott nevelési és tanulási folyamatot olvashatunk a könyvben, valamint megismerkedhetünk a foglalkoztatási formákkal. Különösen jó támpontot ad a könyv hibajavítási része mind a négy úszásnem oktatásánál. Kiemelt szerepet kapott a játék, mint pedagógiai eszköz. A játék a tanulási egyik módja. A gyermek a játékkal tapasztalja meg az őt körülvevő világot. A (célirányos, szabályzott) játék során megismerhetjük a gyermekek adottságait, hozzáállását, és bizony a személyiségüket is. Könnyebbé válhat a megismerés után a személyre szabott problémamegoldás is. Ezek után már jobban mennek a technikajavító gyakorlatok is, melyeket képekben is illusztrál a könyv.
A bizalom alapja az elfogadás és a szeretet. Minden esetben forduljunk bizalommal a tanítványainkhoz, meg kell érezni és szeretni az oktatást, kreatív módon kell gondolkodni..
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.