14.

14. A pillangóúszás technikájának oktatása

A legfiatalabb úszásnem oktatásának tapasztalatait Kiss Miklós és Tóth Ákos munkáit figyelembe véve, és saját tapasztalatainkkal kiegészítve mutatjuk be.

A pillangóúszás oktatásának van egy nagy előnye a többivel szemben: a tanítványok elfogadható, jó szinten tudnak már úszni. A hát-, a gyors- és a mellúszás oktatása megelőzi a pillangóúszásét.

A pillangóúszás szárazföldi gyakorlatai.

  • A tanítványok álljanak alapállásba, a karokat magatartásban szorosan zárják a fül mögé. A két kart egyszerre engedjék le mélytartásba, enyhén hajlított könyökkel végezzenek előre karkörzést. A két kézfej érintse meg az alsó helyzetben a combot, de ne álljon meg. A magatartásba visszaérkező karok a fül mögött ismét záródjanak össze, és a következő karkörzés megindításáig várjanak. A megfelelő kivárási idő érdekében az oktató adja meg a jelt a karkörzés kezdésére.
  • Ugyanezt a gyakorlatot kis terpeszállásban, törzsdöntéssel végezzék a tanítványok.
  • A tanulók siklással induljanak, szorosan a fül mögé zárt karokkal. Kis siklás után indítsák a karjukat lefelé, majd hátrafelé úgy, hogy a fejük végig lefelé nézzen. A kézfejek a comb mellett haladjanak el megállás nélkül, és az alsó helyzetből a vízfelszín simításával kerüljenek ismét magatartásba. Felső helyzetben a két kart zárják a fülek mögé. Kortól, „edzettségtől” függően két vagy három kartempót végezzenek a tanulók, utána álljanak meg. Rövid szünet után induljanak ismét siklással.

Kis segítséget jelent a tanulásban az úgynevezett delfinugrás, melyet a kisvizes vízhez szoktatásnál már említettünk. A tanulók kis vízben, csípőig, mellig érő vízben rézsútosan előre elrugaszkodnak. Mindkét kar magatartásban, fej mögé zárva helyezkedik el. Az elrugaszkodás pillanatában a tanuló kézfej, kar, váll, fej sorrendben érkezik a vízbe, a vízfelszín alatt továbbsiklik, lábait összezárja, nyújtja. Amikor eléri az alsó holtpontot, a kézfejjel felfelé mutat és egy hullámot követve a felszínre jön.

  • A hullámmozgás beépítésével előkészítjük a kar-láb összehangolását is, ezért nincs szükség a lábmunka részletes felbontására, mindössze egyet a szárazföldön, kettőt a vízben végeztetünk külön lábbal, a teendők jobb megértése érdekében:
  • Először a medenceparton magyarázzuk el a lábmunka szerepét az egész test hullámmozgásában, majd a tanulók alapállásban emeljék magas tartásba a karjukat és a fej fölött nyújtva, fogják össze a két kézfejüket. Utánozzák a vízben tanult, kézfejjel indított hullámot, de ne csak a törzzsel, hanem a csípővel, térddel is folytatva. Nyolc-tíz testhullámot végezzenek egymás után úgy, hogy közben a fej végig a két váll közé van beszorítva.
    A vízben hason fekvés, siklásból indítsák a gyakorlatot. Rövid siklás után mindkét karjukat húzzák le mélytartásba és tartsák a csípőnél. Fejjel kezdjék a hullámmozgást. A vízben a következőképpen építhetjük be a levegővételt:
  • A tanítványok a siklás után végezzenek egy karmunkát a már megtanult módon. Az első karmunkára ne vegyenek levegőt, de a karok összezárása után a kézfejet csúsztassák lefelé, és utána kezdjék a második karmunkát. Az így kialakított helyzet szinte „felkínálja” a második lábmunka indítását. A második karmunkát indítsák el, és a húzás-tolás határán emeljék meg a fejüket a vízszint fölé és vegyenek levegőt. A levegővételhez ne emeljék ki a törzset! A húzás szakaszában a törzsnek mozdulatlannak kell lennie. Amikor a kezek elérik az alsó holtpontot, fejezzék be a levegővételt, és a karok visszalendülésével egy időben hajtsák vissza a fejüket a vízbe. Egyszerre csak két karmunkát és egy levegővételt végezzenek, a második karmunka után álljanak fel. A távolság növelésével növeljük a levegővételek számát. A későbbiekben is ragaszkodjunk a kettős levegővételhez amit a váll, felsőtest, csípő, láb és a lábfej követ. A hullámmozgást folyamatosan végezzék, akár nyolc-tíz métert is ússzanak. Ha viszont, „elfogy” a levegőjük, álljanak meg, ne erőlködjenek és kis pihenő után folytassák a gyakorlást. (Kiss Miklós ezt a mozdulatot „kukacolásnak” nevezi).
  • A fej, törzs, láb hullámmozgást magastartással, összefogott kézfejekkel végezzék a tanulók. Ebben a testhelyzetben a kézfej elöl mozdulatlan legyen, a hullámmozgást csak a válltól indítsák. Az úszás közben nem kell levegőt venni, de a megállást, a levegővételt késleltetni sem szabad. A delfinhullám gyakorlatai közé időnként beiktatunk kiegészítő gyakorlatokat, melyek segíthetik a ritmus elsajátítását, változatosságot jelentenek a foglalkozásokon és hozzájárulnak a gyerekek mozgáskészségének fejlesztéséhez.
  • Az egyik ilyen gyakorlat a hátúszás delfinmozgása, melyet mély- és magatartással is végezhetnek.
  • Kissé bonyolultabb, de nagyon kedvelt az oldaldelfin. A tanulók hason siklásban hagyják el a falat, közben forduljanak az oldalukra. Mindkét karjuk legyen magatartásban, kézzel, vállal, törzzsel, csípővel és lábbal végezzenek delfinhullámot egyszer az egyik, másszor a másik oldalukon.

14.1. A pillangóúszás technikajavító gyakorlatai

  • Delfin lábtempó, mindkét kar a comb mellett, 10-15 méter úszás levegővétel nélkül.
  • Delfin lábtempó, mindkét kar magas tartásban, 10-15 méter úszás levegővétel nélkül.
  • Háton delfin mélytartással.
  • Háton delfin, mindkét kar magastartásban.
  • Delfin lábtempó deszkával: 4 lábra 1 levegő, 2 lábra 1 levegő.
  • Delfin lábtempó, magastartás: az előző gyakorlatok ismétlése úszódeszka nélkül.
  • Folyamatos delfin lábtempó, mindkét kar magastartásban: 2 delfin lábra egy bal kar, vissza magastartásba. A következő 2 delfin lábra egy jobb kar, vissza magastartásba. 12-15 méter úszás levegővétel nélkül.
  • Delfin lábtempó, magastartás: 3-szor bal kar, 3-szor jobb kar levegővétel nélkül.
  • Folyamatos delfin lábtempó, magastartás: egy páros, egy bal, egy páros, egy jobb kar levegővétel nélkül, 15-20 méter.
  • Az előző gyakorlat, de páros karra nincs levegő, csak balra és jobbra.
  • Az előző gyakorlat, levegővétel: páros karra. Jobb és bal karra nincs levegővétel.
  • Pillangóúszás 2-es levegővétellel.
« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »