2.

2. Integrációval foglalkozó hazai és külföldi szakirodalmak

„Magyarországon a szegregáció fogalmát az oktatásban leginkább a hátrányos helyzetű, főként cigány tanulók képzésével kapcsolatban használjuk”.

K. Nagy Emese

Az integráció, inklúzió, illetve az együttnevelés irodalmának hazai megjelenésével kapcsolatosan rendkívül nagy a választék. Ahogy azonban azt K. Nagy Emese (2005; 2006) is megfogalmazza a szerzők többsége a cigány, illetve roma származású tanulók befogadásával, integrációjának problémájával foglalkozik. A cigány lakosságot érintő gondokkal, illetve társadalmi, iskolai esélyeivel, beilleszkedésükkel kapcsolatosan kiemelkedő jelentőségű tanulmányokat olvashatunk Forray R. Katalin (1998; 2000; 2002) cikkei között.

Együttnevelésről illetve a sérült és ép gyermekek közös oktatásáról Kőpatakiné Mészáros Mária (2001; 2002) cikkeiben találunk aktuális olvasnivalót. A közelmúltban végzett OKI felmérés (1999-2000) eredményeit az együttnevelés hazai helyzetéről, illetve a tapasztalataikat Salné Lengyel Máriával közösen mutatták be, aki a fejlesztő pedagógiával, illetve logopédiával kapcsolatosan is készített tanulmányokat.

A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, a tanulók iskolai nevelése-oktatása, integrált nevelés-oktatás témakörében széleskörű szakirodalmat találhatunk Vargáné Mező Lillától. Kiemelkedő jelentőségű a Kőpatakiné és Vargáné által készített közös publikáció, a középiskolákat vizsgáló „pilot programról” is (2008), de mindenképpen meg kell említeni azt az együtt készített tanulmányt, amely az óvodákba kerülő sajátos nevelési igényű gyermekekről készült (Kőpatakiné 2008).

Az iskolák és a társadalom közötti kapcsolatot, kölcsönhatásokat és ellentmondásokat Halász Gábor (2004) kutatásaiból ismerhetjük meg leginkább, de a szerző foglalkozik a nemzetközi integráció oktatásügyi hatásaival is. Érdekes cikket olvashatunk a szerzőtől a magyar integrációs felkészülés kérdéseiről, illetve az oktatás szerepéről, helyéről a folyamaton belül (Halász 2000/a). Kiemelkedő jelentőségű az oktatás és európai integráció kérdésével foglalkozó tanulmánya (Halász 2000/b).

A hallássérült gyermekek integrációján kívül inklúzióról, együttnevelésről, elfogadásról és a befogadás folyamatáról készített publikációkat Csányi Yvonne. Munkáiban részletesen olvashatunk a speciális oktatási-nevelési szükségletekről, az integrált iskolai fejlesztés folyamatáról, de több hazai kutatást végzett a sérült gyermekek iskoláztatásával kapcsolatosan. Több munkájában utal a szegregáció illetve befogadás arányaira, ezeket kritikusan értékelve és kutatási eredményekkel alátámasztva.

A tanulásban akadályozott gyermekek iskolai integrációjával foglalkozó cikkeket olvashatunk még többek között Fatalin Andrea (2004), Kereszty Zsuzsa (1999), Papp Gabriella (2001; 2003; 2004), Zsebe Andrea (2002), illetve Réthy Endréné (1998; 2002) és Nahalka István (2010) szerzőktől.

Az inkluzív pedagógia gyakorlati alkalmazását az iskolában Kókayné Lányi Marietta (1997; 2007; 2008) írásaiból ismerhetjük meg, aki iskolavezetőként a gyakorlati életből hozott mintákkal és példákkal bizonyítja a folyamat aktualitását és megvalósíthatóságát, illetve őszintén beszél a nehézségekről, problémákról is.

A hazánkban megjelent könyvek közül jelentős kiadvány többek között Martonné Tamás Márta: Integráció és inklúzió – Fejlesztő módszerek a közoktatásban (Trefort Kiadó 2006), illetve Bánfalvy Csaba: Az integrációs cunami. Tanulmányok a fogyatékos emberek iskolai és társadalmi integrációjáról (ELTE Eötvös Kiadó Kft., 2008) című munkák.

A külföldön megjelent könyvek évszámai alapján megállapítható, hogy már az 1980-as évek elején készültek az integráció témakörében jelentős szakkönyvek. 1985-ben jelent meg Douglas Biklen könyve, amely részleteiben mutatja be, hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban az integrált oktatást. Segít abban is, hogy a jogszabályok rengetegében milyen lépésekkel lehet létrehozni a speciális iskolákat (Biklen 1985).

Ugyanebben az évben adták ki Susane Steinback és William Steinback könyvét, amely módszertani útmutatót ad a speciális oktatásról. A könyv témája az is, mindezt hogyan lehet „reklámozni”, elfogadtatni a társadalomban. Példákat mutat be az integrált oktatásról, ír a megvalósítás lépéseiről is (Steinback S. Steinback W, 1985)

Munkánkban jelentős segítséget nyújtott Tony Dessent könyve (1987), amelyben a szerző részletesen leírja, hogy Angliában milyen változtatásokat tettek, milyenekre volt szükség, hogy egy normál iskola speciális, befogadó iskolává váljék. A szerző bizonyítja, hogy az általa szükségesnek tartott változtatásokkal, ezek alkalmazásával sokkal közelebb tudnak kerülni a gyermekek speciális igényeihez, azokat könnyebben tudják „orvosolni”, megoldani az oktatási folyamatban.

A szakcikkek sorából kiemelkedik a Melvin I. SemmelJoy GottliebNancy M. Robinson (1979) szerzői csoport munkája, amelyben részleteiben, jogszabályonként olvashatunk az integrált oktatás jogi hátteréről.

Rendkívül érdekes és olvasmányos az Alan Hudson Graham Clunise-Ross szerzőpáros által készült tanulmány, amely bemutatja, hogy 15 értelmi sérült fiatal egy előkészítő program után hogyan kerül be, és hogyan alkalmazkodik a normál iskola elvárásaihoz. Tanulságos információkat kapunk gondjaikról, a beilleszkedés nehézségeiről (Hudson A–Clunise-Ross G, 1984:165-177).

A pedagógusoknak mindenképpen ajánlott tanulmány Cara Alexander és Phillip S. Strain munkája, amelyből egyértelműen kiderül, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük, milyennek kell lenniük, illetve bizonyos szituációkban hogyan kell viselkedniük az integrált oktatásban, képzésben (Alexander–Strain 1985:390-396).

Érdeklődésre tart számot, és mindenkinek ajánlható olvasásra Terrie-Lynn Daley cikke, amelyből megtudhatjuk, hogyan reagálnak a gyermekek, ha normál képzésű iskolába kerülnek sérült személyként. Ebben a cikkben is olvashatunk az integrált oktatás jelentőségéről, nehézségeiről és a kudarcokról is (Daley 1979).

Szintén a sérült gyermekek normál iskolában történő oktatásának előnyeit és hátrányait találjuk meg Chrissie Rogers munkájában (Rogers 2007) Ebből kiderül, hogy az angol iskolákban az integrált oktatás egyik legfontosabb hatása illetve eredménye szocializációban mutatkozik meg. Rávilágít arra is, hogy legtöbbször az integrációs folyamat hátráltatói maguk az iskola vezetői, illetve pedagógusai.

Nagyon érdekes összehasonlítást mutat be G. Scheer cikkében, aki leírja, hogy a valóságban milyen az integrált oktatás, de azt is részletesen kifejti, hogy milyennek kellene lennie a folyamatnak (Scheer 1989:6-8).

A fentiekből is látható, hogy az integráció, együttnevelés témakörében a nemzetközi szakirodalomban korábban jelentek meg szakcikkek és könyvek, mint a hazánkban. Természetesen a közelmúlt irodalmából is válogathattunk volna újabb anyagokat, de zömében a korábban megjelent, integrációval kapcsolatos cikkekre épülő, azokat hivatkozásként felhasználó olvasmányokat, vizsgálatokat találhatunk. Megemlíthetjük többek között Lynas, Wendy (1994), Booth, Ainscow (2000), Clark (1995), Peder Haug (2000), Egelund (1999), Allan, J. (2000), Hansen (1991), Meijer, C.J.W. (2003) témához kapcsolódó munkáit.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »