4.

4. Az integráció jogi háttere

4.1 Törvények, rendeletek az esélyegyenlőségről Magyarországon

Azok a szabályozások, amelyek a testneveléssel, sporttal, a speciális szükségletű tanulók foglalkoztatásával kapcsolatosak, iránymutatóak az adott kor társadalmi és oktatáspolitikai normáinak betartására. Ez azonban sokszor a tárgyi-, anyagi- és személyi feltételek hiányában nem valósulhat meg. Az inkluzív oktatásnak elengedhetetlen feltétele a gyógypedagógus, a speciális tankönyvek, a speciális tanterv és az akadálymentes környezet. Az oktatási intézmények, a pedagógusok munkáját az elmúlt több mint fél évszázadban az alábbi törvények, rendeletek határozták meg, amelyet Vargáné (2006) munkája alapján mutatunk be.

  • A Magyar Köztársaság Alkotmánya – 1949. évi XX. törvény (16. §);
  • A Gyermek jogairól szóló – 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény. Ezzel a törvénnyel hirdeti ki a Magyar Köztársaság a gyermeki jogokról New Yorkban, 1989-ben született nemzetközi egyezményhez való csatlakozást;
  • A közoktatásról szóló – többször módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.);
  • A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény;
  • A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről;
  • A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról;
  • 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról;
  • A fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény;
  • A 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról (a továbbiakban: Irányelvek).

Ezek a hazai rendeletek határozzák meg az oktatás-nevelést a fogyatékosság témakörében, amelyeknek előzményei különböző európai, vagy európai uniós határozatok.

4.2 Kiemelések az 1998. évi XXVI. törvényből

A fogyatékos emberek egyenjogúságával, jogaival, lehetőségeivel foglalkozó törvényt az Országgyűlés az 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el, amely 1999. januártól lépett hatályba. A törvény a következő sorokat tartalmazza, amelyek a rendelkezés célját határozzák meg: „E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása.”

Ezek a sorok kimondják az egyenlőség, a mindennapi életben való boldogulás, a sérült személyek megítélésének fontosságát.

A törvény ezzel az első fejezettel vezeti be a fogyatékosokról alkotott képet, és annak megváltoztatására szolgáló rendeletet. Az első fejezet alapelveket vonultat fel, amelyek felhívják a figyelmet a prevencióra, a megelőzésre a fogyatékosság kialakulásával kapcsolatban, amelyet a társadalom feladatának tekint, illetve a fogyatékkal élők életkörülményeinek javítására. Foglalkozik az ép és fogyatékos személyek kapcsolatában elvárt magatartással, valamint azok sajátos szükségleteivel és alkalmazási lehetőségeivel. Kimondja e személyek társadalmi egyenjogúságát, valamint az állam kötelességeit és segítésének módját. Az értelmező lehetőségek meghatározzák a fogyatékos személy, a rehabilitáció, a segédeszköz, valamint a lakóotthon kifejezések jelentését.

A törvény második fejezete a fogyatékkal élőket megillető jogokkal foglalkozik.

A továbbiakban megtalálhatjuk az esélyegyenlősítés célterületeit, amelyek az egészségügy, az oktatás és képzés, a lakóhely, a kultúra és sport területeit öleli fel, illetve foglalja magába. A fogyatékosok egészségügyi ellátása figyelembe veszi az 1997. évi CLIV. törvényt és kimondja, hogy biztosítani kell a megfelelő ellátást az állapot-javításhoz, illetve az állapot-romlás megállításához, mellette ügyelni kell a betegségtudat enyhítésére, valamint a társadalmi beilleszkedésre.

Minden fogyatékkal élő személynek biztosítani kell a megfelelő oktatást, óvodai és iskolai nevelést. Az oktatási intézmény helyét a szülő választja ki szakértői vélemény alapján, és lehetőség szerint biztosítani kell az integrált oktatást. A foglalkoztatást végző munkáltató köteles biztosítani a megfelelő környezetet, eszközöket, berendezéseket.

A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő – családi, lakóotthoni, intézményi – lakhatási forma megválasztásához.

Lehetőséget kell biztosítani a sport-, kulturális és művelődési intézmények látogatására, sportolási lehetőséget kell adni a fogyatékkal élők számára. A sportolás mellett joguk van a rehabilitációs szolgáltatások használatára, amelyeket a közalapítvány tesz elérhetővé.

A fogyatékossági támogatásról szóló fejezet kimondja, hogy a 18. életévét betöltött súlyos fogyatékos személy a fogyatékossága folytán keletkező többletköltségeinek részbeni fedezésére, fogyatékossági támogatásra jogosult a külön törvényben meghatározottak szerint. A VI. fejezet az Országos Fogyatékosügyi Tanács működésével és feladataival foglalkozik. A Tanács a fogyatékos személyekkel összefüggő ügyekben dönt, mint például a fogyatékos személyeket érintő jogszabály tervezetek véleményezése, javaslatok programokra, tevékenységek koordinálása stb.

Az Országgyűlés létrehozza az Országos Fogyatékosügyi Programot, amely az egészségügyi, foglalkoztatási, oktatási, közlekedési, településfejlesztési kérdésekben érdekelt. A Programról a későbbi előterjesztések után, a Kormány gondoskodik.

A Program foglalkozik a fogyatékossággal élők helyzetének bemutatásával, a rehabilitációval, a fogyatékosokkal szembeni közszemlélet pozitív irányú befolyásolásával, a fogyatékosok és családjaik életminőségének javításával, a társadalmi életben való aktív részvételükkel, a közlekedési rendszerek átalakításával és a feladatok megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokkal.

A törvény rendelkezik továbbá a fogyatékossággal élők védelmével is, tehát kimondja, hogy ha valakit fogyatékossága miatt jogellenes hátrány ér, akkor minden személyéhez fűződő jogok megilletik őt.

Amint látható, a törvény szabályozása kiterjed az óvodai nevelésre, az iskolai nevelésre-oktatásra, a kollégiumi nevelésre-oktatásra, továbbá az ezekkel összefüggő szolgáltató és igazgatási tevékenységre, függetlenül attól, hogy azt milyen intézményben, szervezetben látják el, illetve ki az intézmény fenntartója.

Az 1993. évi LXXIX. törvény teremtette meg az integrált nevelés jogi feltételeit hazánkban. Eszerint a fogyatékkal élő gyermekeknek is joguk van részt venni a többségi óvodai nevelésben, iskolai oktatásban, ha ez nekik előnyös. A törvény szerint választani lehet szegregáció és/vagy integráció között. A szülő joga eldönteni, hogy melyik formát választja. A törvény által biztosított támogatások a következők:

  • A szakértői véleménnyel rendelkező fogyatékos gyermekek után az intézmény megemelt normatív hozzájárulásban részesül, ebből kell fedezni a gyermekek speciális szükségleteinek megfelelő teendőket.
  • Egy-egy fogyatékos gyermek fogyatékosságától függően kettő, illetve három gyermeknek „számít”, ennek tükröződnie kell az osztálylétszámban és a támogatásokban is.
  • Integrált óvodai, iskolai nevelés esetén szakirányú végzettségű gyógypedagógust alkalmazhat az intézmény főállásban vagy részmunkaidőben.
  • Gyermekfelügyelő vagy pedagógiai asszisztens is alkalmazható ezekben az intézményekben.
  • Megilletik a gyermeket – ha szükség van rá – a speciális tantervek, tankönyvek, speciális gyógyászati és technikai eszközök.
  • Az integráltan nevelt gyermeket is megilletik a tanórai foglalkozásokon túl az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozások. Ezek időkerete fogyatékosságuknak és életkoruknak megfelelően változik.
  • Egyes tantárgyakból vagy tantárgyrészekből az igazgató mentesítheti az integrált fogyatékos tanulót az értékelés és minősítés alól.
  • Egyéni továbbhaladás engedélyezhető az első négy évfolyamon.
  • Az alapműveltségi, illetve érettségi vizsgán az érintett tárgyak helyett másikat választhat a fogyatékos tanuló a vizsgaszabályzat szerint.
  • A különböző vizsgákon alkalmazkodni kell a fogyatékos tanulók speciális szükségleteihez, például: hosszabb felkészülési idő biztosítása; írásbeli helyett szóbeli és fordítva; számítógép használatának engedélyezése.

Az 1993. évi Közoktatási törvényt 2003-ban módosították a következőkben:

  • Sajátos nevelési igényű (gyakorlatilag itt névváltoztatás történt) az a gyermek, aki a szakvélemény alapján:
  1. testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
  2. pszichés nevelési zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, kóros aktivitászavar).
  • „Más fogyatékos” elnevezés eltűnik a törvényből.
  • Egyéb elnevezés-változás: a „beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek” elnevezés a következőképpen változott: beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek.
  • Integrációs felkészítés: az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatási miniszter által kiadott program alkalmazásával történő megszervezése, amelyben a szociális helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyerekek, tanulók a többi gyerekkel, tanulóval együtt azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban tanulnak.
  • Az emelt normatív támogatás változásai:
  • A beszéd-, enyhe értelmi fogyatékos, pszichés fejlődés zavara miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan akadályozott, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek és a felzárkóztató oktatásban részt vevő tanulók kétszeres támogatást kapnak.
  • Összességében megállapítható, hogy a törvényi szabályozás pontos, megfelelőképpen részletes és elvben megteremti az esélyegyenlőséget.
« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »