5. 5. A verseny aerobik gyakorlat összeállításának szempontjai

5.1. Zenehasználat
5.2. A CH gyakorlatok oktatásának módszertana
- 5.2.1. CH gyakorlat variációi
5.3. A BA gyakorlat oktatásmódszertana/összeállításának szempontjai pontozási kritériumok figyelembevételével

Most, hogy már ismerjük a szabályokat és az értékelés szempontjait, maximális figyelembevételükkel állítjuk össze versenyzőink gyakorlatát.

A verseny gyakorlatokat teljes egészében zenére hajtják végre a versenyzők, a korosztálynak és képességeiknek megfelelő hosszúságúra és stílusúra összevágott zenére. Zene kiválasztása fontos momentum a versenyzők, edzők szempontjából, hisz egész szezonban használt zenei anyag, az egyéniséghez illő, a versenyző által kedvelt zene tudja elővarázsolni azt a harmonikus kapcsolatot a zene és a versenyző mozgása között, ami a sikeresség egyik kulcs tényezője. Basik Aerobik (BA) esetében önállóan választott és összeállított zenei anyaggal versenyeznek, míg Challenge (CH) kategóriában az előírt versenyzenék közül választhatnak az edzők, versenyzők.

5.1. Zenehasználat

A zenére történő mozgás már az őskorban is felfedezhető volt a különböző rituálék során. A zene befolyásolja a hangulatunkat, motiváló eszközként használható. Ahhoz, hogy a zenére történő mozgás zökkenőmentes legyen, szükségünk van ismerni az aerobik zene felépítését, a szabályosságát. Az aerobik tanításához a legmegfelelőbb a 4/4-es zene. Mit is jelent ez?

Erdős (1992) szerint azért lehetséges a zenére történő szabadgyakorlatozás, mert a zenei hangok (metrumok) és a mozdulatok időtartama egybeesik. „A zenében a hangok időtartamát hangjegyértékekkel jelölik. A mozdulatok időtartamának jelölése ütemszámokkal történik. A gyakorlat üteme és a zenei ütem nem azonos fogalmak. A mozgás ütemezése a zene metrumának (lüktetésének) megfelelően történik. ” (Erdős, 1992)

A zenei építkezés és a mozgás építkezés összhangját Molnár (2006) szerint foglaltuk táblázatba (3. táblázat). Művében a torna talajgyakorlatok koreografálásáról szól, számos utalással a gimnasztika, az aerobikban használt 4/4-es zene és a mozgás kapcsolatára. Megkülönbözteti a zenében a metrumot, a zenei ütemet vagy taktust:

„…metrum a zenében: időmérték, a zenei ritmus beosztása, ütemmérték (ütembeosztás), a zene alaplüktetése. Zenei ütem vagy taktus: egyenletesen (néha egyenetlenül) visszatérő hangsúlyok metrikus egysége. …A zenei ütem a zene lejegyzésében a metrumcsoportok jelölésmódja. A zenei ütem a zenei hangsúlyokkal tagolt legkisebb formai egysége.” (Molnár, 2006)

A zenei ütemfajták hangjegyértékeinek bontása 4/4-es zene esetén:

egész hang (tá-á-á-á) =
két fél hang (tá-á, tá-á) =
négy negyed (tá, tá, tá, tá) =
nyolc nyolcad (ti-ti, ti-ti, ti-ti, ti-ti) =
tizenhat tizenhatod (ri-ri-ri-ri, ….)

„A hangjegyértékeknek nincs abszolút időtartama, azok hossza mindig az adott tempótól függ. Gyorsabb tempójú zenénél rövidebb idő lesz a negyed hangjegyérték időtartama, míg lassabb tempójú zenénél gyorsabb. A zenében a tempó a lüktetés sebességi fokát jelöli.” (Erdős, 1992)

A zenei építkezés és a mozgásépítkezés összhangja
*Zene*	*Gimnasztika (Mozgás)*
hang	alapforma
szünet	póz
metrum	1 számolásra végzett mozdulat (mozgásütem)
ütem vagy taktus	1 gyakorlat (4 mozgásütem)
motívum	1 gyakorlat (8 mozgásütem)
frázis	1 gyakorlat 4x ismételve

1. táblázat: A zenei építkezés és a mozgásépítkezés összhangjáról

„A zenére végzett mozgásnál a metrum fogalmával azonosítható a mozgásütem. ...a 4/4-es zenére 4-et kell számolni (mozgásütem), de nemcsak négy mozdulatot lehet végezni.” (Molnár, 2006). A mozgásütem és a zenei ütem kapcsolata mindig a tempó függvénye. Aerobikban gyors a zenének és a mozgásnak a tempója, mindkettő alaplüktetése megegyezik. Alapgimnasztikának viszont fele olyan lassú a zene és a mozgás tempója, mint az aerobikban. Amennyiben túl gyors tempójú zenét választanak az alapgimnasztikához, egy zenei ütemre két mozgásütem végezhető, hangsúlyozza Molnár (2006).

	A zenei ütem és a mozgásütem kapcsolata
zene	mozgás (4x8 mozgásütem)
1 frázis	1. 8 ütemű blokk		2. 8 ütemű blokk		3. 8 ütemű blokk		4. 8 ütemű blokk
ütem/taktus	1. taktus	2. taktus	3. taktus	4. taktus	5. taktus	6. taktus	7. taktus	8. taktus
metrum	1-2-3-4	5-6-7-8	1-2-3-4	5-6-7-8	1-2-3-4	5-6-7-8	1-2-3-4	5-6-7-8

2. táblázat: A zenei ütem és a mozgásütem kapcsolatáról

A zenei irányzat , stílus (pop, techno, latin, stb.) kiválasztása az oktató, edző feladata, miközben figyelembe veszi az adott versenyző(k) korosztályát, képességeit, a gyakorlat nehézségi fokát, stb.

A zene sebességégét (bpm=beats per minute) ütés/perc-ben határozzuk meg. A megválasztásában figyelembe kell venni az adott sportoló képességeit, az adott kategóriát. Hiszen stepaeorobik-ban maximum 140 bpm-es zenét használhatunk. A zene sebességét leszámolhatjuk egy perc alatt mért ütemek számával, vagy már a különböző számítógépes szoftverek segítségével. Egyes lejátszókon a bpm is állítható, de a számítógépes szoftverek segítségével az összeállított zenéket lehet bizonyos százalékig lassítani, vagy gyorsítani.

A versenyzenék összeállításának technikái a mixelés, vagy keverés, amikor a zeneszámokat átfedéssel kapcsoljuk össze, vagy a vágás, amikor a zeneszámokat egymás mellé illesztve alkalmazzuk. Célszerű ügyelni a 32 ütemre, a 4x8 ütemű zenei blokkokra. Erre ma már különböző számítógépes szoftverek állnak rendelkezésünkre.

A zenetérképet a professzionális koreográfia készítés során alkalmazzuk, különösen a versenyaerobik gyakorlatok során, ahol minden ütemre meghatározott mozdulatot hajt végre a versenyző. A zene szerkezetét és felépítését mutatja a zenetérkép. A zenei ívek során jelölni lehet a különböző speciális hanghatásokat, effekteket. Elkészítésének több módja is létezik, ezek közül egyet mutatunk be. (Katus, Fajcsák 2008)

A zenetérkép segítségével a korosztálynak és az adott versenyző képességeihez igazodva helyezhetjük el a választott nehézelemeket, a talajrészeket, átvezetéseket, partnerséget, emelést. Meghatározhatjuk pontosan melyik ütemre, melyik alaplépést, milyen dinamikával, hangsúllyal hajtja végre a versenyző, hogy kihasználja a zene által nyújtott lehetőségeket.

Zenei térkép elkészítésének egy lehetséges módja:
(I = 8 ütem, IIII= 32 ütem):	Speciális hanghatások:
IIII	Nyitó kép: emelés; 1. nyolc ütem: partnerkapcsolat; dob a 2. nyolc ütem 7. ütemén: kori, 1. nehézelem (zsugor ugrás); 3-4. nyolc ütem: kori
IIII	1. nyolc ütem: átvezetés talajra (cigánykerék); 2. nyolc ütem: talajrész, 2. nehézelem= fekvőtámasz; 3. nyolc ütem: 3. nehéz elem átcsúszás, felállás; 4. nyolc ütem kori
IIII	1. és 2. nyolc ütem kori; 3. nyolc ütemtől kötelező elem= high kick, 4. nyolc ütem kori
IIII	1- 2. nyolc ütem: kori kör térforma haladással; 2-3 nyolc ütem kori, fütty a 4. nyolc ütem 5. ütemén =felugrás (Z ugrás), talajra lemenetel
stb.

1. ábra: a zenetérkép egy lehetséges elkészítési módja
forrás alapján saját szerkesztés.
(Forrás: Katus, Fajcsák 2008)

A ritmusképesség: „…a mozgásfolyamatok időbeli-dinamikai rendjének felfogása, a mozgásban rejlő ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. A különböző szintű szabályozó körök harmonikus együttműködésének következménye a ritmusképesség. Ez a tulajdonság pedig olyan érzéken (ritmusérzék) alapszik, mint a külső és belső ingerek időbeli, intenzitásbeli vagy mindkettő csoportosítására való hajlam.” (Polgár, Szatmári, 2012)

A ritmusképesség tehát velünk született, genetikai meghatározottságot mutat, ezért fejleszthetősége behatárolt, de nem lehetetlen.

A ritmus-képességfejlesztés egyszerű gyakorlatai :

A zenei ritmust nem csak meghallani kell a résztvevőknek, hanem reprodukálni is, ami később a professzionális mozgásban jelenik meg.

A gyakorláshoz egyszerű, közismert zenét válasszunk, amiben figyeljük meg a zene felépítését: a zenei blokkokat, 8 ütemeket, mixelést, vágás helyét, sebességét, zene hangszereit próbáljuk felismerni. Keressük meg, a zene lüktetését, számoljuk meg nyolcanként, majd tapsoljunk, dobbantsunk lábbal, tapsoljunk combon, vagy ezek kombinációjával. Később egy –egy testrész izolált mozgásával (fej, csípő, törzs) jelezzük a „nagy egyet”, majd minden 1. ütemet, vagy 1. és 5. ütemet. Tovább variálva 1. és 3. ütemet; 1. és 4. ütemet stb. A duplázás, mely főleg a funky vagy hip-hop stílusú órákon jelenik meg például: 3. és 4. ütem, ahol az „és” fél ütemet jelent. (Katus, Fajcsák 2008)

A fejlesztő gyakorlatok csoportos alkalmazása során komplett „zenekart” alkothatunk, ahol ki-ki az adott testrésszel, adott ütemet jelezve adja a zene ritmusát.

5.2. A CH gyakorlatok oktatásának módszertana

Miután a gyakorlat kötelezően előírt gyakorlat, illetve a megadott zenék közül lehet választani, így itt az oktatásra kerül a fő hangsúly. A gyakorlat oktatását néhány alkalmas aerobik edzés, foglalkozás után – ahol elsajátították az aerobik alaplépéseket, helyben haladással, különböző variációkban, valamint a nehézelemek előkészítő és rávezető gyakorlatait - el lehet kezdeni oktatni a korosztálynak megfelelő CH gyakorlatot, ami által fejlődik a gyermek gyakorlat tanulási képessége is. A közoktatás területén a sportiskolák számára már készen kidolgozott aerobik sportági tanterv áll rendelkezésükre a sportszakembereknek (Aerobik sportági tanterv), ami az általános sportág ismereteken túl évfolyamokra, korcsoportokra lebontva határozza meg az általános és speciális célokat, tartalmakat és követelményeket.

Challenge (CH) gyakorlat oktatása

Frontális oktatás mellett, helyben (minimális haladással, amit az alaplépés megkíván) sajátítják el a gyakorlatot a leendő versenyzők. A szabadon választható első 1x és utolsó 1x 8 ütemet kihagyva, térforma és valódi haladási irány nélkül tanítjuk először a lábmunkát, majd a hozzátartozó karmunkát 8 ütemenként. Célszerű az oktatónak az arciránynak megfelelően mutatni (később tükörképpel gyakoroltatva a koreográfiát, ami inkább az edzőnek kihívás), lassítva zene nélkül számolásra, pontos instrukciók adásával, minden kulcsfontosságú részletre felhívni a figyelmet. Ha kell megállni hibát javítani, fordulatok irányát meghatározni, pontosítani külön-külön a testrészek (kar, láb, törzs, fej, kéz- és lábfej) tartásokat. Addig ismételni, amíg mindenki végre tudja hajtani. Nagyobbaknál önálló gyakorlásra is lehet időt adni, akár 8 ütemenként is. Következik a karmunka oktatása lassítva a lábmunkával együtt, így jobban tud figyelni és összekapcsolni az eddigi tanultakkal, nem pedig egyszerre kell több testrész mozgásának útját rögzíteni. A gyakoroltatás során az ismétlések száma változó, a tanulási képességek nagyban meghatározzák (8-16, vagy akár több ismétlés). Majd hasonló módon fűzzük hozzá a következő 8 ütem oktatását, és a meglévő 8 ütemeket egyben is ismételjük, gyakoroljuk. A gyermekek figyelem koncentrációja életkorral megfelelően növekszik. 3-4 éves korban 15-20 percig tudnak figyelni, tanulni a gyerekek, mely idő az életkor előrehaladtával fokozatosan nő. Mégis azt ajánljuk, hogy egy foglalkozás keretében az edzés intenzitás fenntartása érdekében (az edzés felénél) 20-40 percnél tovább ne tanuljanak új koreográfia részt. Ami 6-7 éveseknél egy-egy alkalommal 4x vagy 8x8 ütemet jelent.

Következő lépcsőfok a számolás gyorsítása a zenei bpm felé közelítve. Ekkor is zajlik a folyamatos hibajavítás, itt már tükörképoktatás javasolt.

Majd a zenére történő végrehajtás következik. Figyelem, ne várjuk a tökéletes végrehajtást!

Az előzőekben leírt metodikát követve (akár 8 ütemenként végrehajtva az oktatást, de talán a 4x8 ütemű egységekben haladás megfelelőbb) folytathatjuk a gyakorlat tanítását, természetesen mindig az előzőleg tanult résszel együtt ismételve. A nehezebb, bonyolultabb kar és lábmunkák esetén (problémás részek) több ismétlés szükséges egy-egy fázisban.

A monotonitást megszakítva és némi versenyszellemet erősítve egymás előtt párokban, kisebb csoportokban is végre lehet hajtani a már megtanult gyakorlat részeket. Ilyenkor remek alkalom adódik a hibajavításra, akár a kortársak, akár az oktató által.

Az elsajátított gyakorlat után meg kell határozni azon tanulókat, akik a szabályok értelmében egy egységben tudják végre hajtani a gyakorlatot, vagyis a végleges csoport részvevőit és létszámot (kijelöljük). Ennek alapján tudjuk a térformákat, haladási irányokat, variációkat kialakítani, meghatározni a nyitó és záró képet, az első és utolsó 8 ütemet, vagyis „egységre szabni” a kötelező gyakorlatot.

Majd jöhet a véget nem érő gyakorlás, részekben, egészében, számolásra, zene nélkül, külön hangsúlyos hibák javítására stb..

5.2.1. CH gyakorlat variációi

A videón látottaktól eltérő, de engedélyezett CH gyakorlat végrehajtási módjait, haladási irányokat az AVSZ 1. számú melléklete alapján lásd a 8.9 és 8.10 számú melléklet táblázatában.

A gyakorlat első és utolsó 8 üteme szabadon választható, ami tartalmaz egy nyitó képet (első 8 ütemnél) és egy záró képet (az utolsó 8 ütemnél), de nem tartalmazhat akrobatikus elemeket, BA elemeket és a COP-ban szereplő elemeket. Emelés csak az UP II-I. és a felnőtt korosztálynál engedélyezett.

Haladás változtatása lehet:

helyben végrehajtani,
törzsirány változtatása nélküli haladással (előre, hátra, jobbra, balra vagy tetszőleges irányba)
törzsirány változtatásával haladni.

A haladással oldhatjuk meg a térforma váltásokat. Bizonyos mozdulatsorokat ellentétesen is végre lehet hajtani pl. talajra lemenetelt, futást tetszőleges lábbal indítani.

Leggyakrabban alkalmazott térformák: sor, oszlop, átló, háromszög, kör, félkör, U alak, V alak, A alak, H alak, Z alak, T alak, négyzet, téglalap, trapéz, szőlőfürt, piramis, kettős átló, cikk-cakk 2 sor, stb.

Térforma váltások: sorból oszlop, oszlopból sor, átfésülés sorok között, köríven haladás, nyitódás, zárkózás, stb.

A kialakított térformákat és térforma váltásokat célszerű az átláthatóság kedvéért papírra lerajzolni, a résztvevők helyének, helyváltoztatásának pontos meghatározásával. Így mind az edző, mind a versenyző pontosan tudja, melyik 8 ütemben hol kell állnia, merre kell haladnia. Átláthatóvá válik a terület kihasználása, alakzatok száma, térforma váltások módja. (Esetleges gyakorlat átalakítás létszámváltozás esetén könnyebben megoldható.)

5.3. A BA gyakorlat oktatásmódszertana/összeállításának szempontjai pontozási kritériumok figyelembevételével

Miután a zenét kiválasztottuk és összeállítottuk (vágjuk, mixeljük a korosztálynak megfelelő hosszúságúra), elkészítjük a zenetérképet, jelöljük a hangsúlyos zenei részeket. Az adott versenyző(k) korosztály szabályainak megfelelően meghatározzuk a képességeiknek megfelelő nehézelemeket, átvezetéseket³, kötéseket⁴, partnerséget⁵, partnerkapcsolatot⁶, emelést, majd ütemekre lebontva elhelyezzük a zenei térképen, a talajrészekkel (talajra történő lemenetellel és felállásokkal) valamint a koreográfiával⁷ együtt. Mindig figyelembe kell venni az adott mozgás, mozdulat dinamikáját, hangsúlyos részét melyet harmonikus összhangba illesztünk (össze) a zenével. A zenetérkép mellett elkészítjük a gyakorlat felülnézeti „térképét”, a koreográfia haladási irányát, hogy a versenyző az egész versenyterületet ténylegesen maximálisan kihasználja, ne forduljanak elő domináló területrészek.

Tapasztalataink szerint célravezető először a gyakorlat lábmunkáját koreografálni, majd hozzá a karmunkát.

Konkrét példán keresztül nem mutatjuk be a gyakorlat összeállítását, hisz az egységenként, edző/koreográfus kreativitásán keresztül, korosztályonként és képességek alapján nagyon eltérő lehet. Néhány általános tapasztalatot sorolunk fel:

egység kialakítása során, a szabályok betartása mellett (korosztály, létszám, nehézelemek pontértéke stb.) érdemes figyelembe venni a hasonló alkat, képességszint és nem utolsó sorban a versenyzők közötti harmonikus kapcsolatot is, hiszen mind meghatározója lehet a kialakított egység sikerességének.
a meglévő gyakorlat rész, edzésről edzésre való megfelelő számú ismétlése, gyakorlása fontos, hogy minél hamarabb elsajátítsa a versenyző az adott mozdulatsort, hogy a végrehajtás közben áttevődjön a hangsúly a kivitelezésre.
az elkészült gyakorlatot részenként gyakoroljuk, nehézelemekkel vagy nélküle csak a koreográfiát. A részek hosszúságát a felkészülési szakasz, az edzettségi állapot, a gyakorlat nehézségi szintje, valamint az edző és versenyző típusa határozza meg. Néhány lehetőség a részenkénti gyakoroltatásra:
- koreográfia (külön láb, kar koreográfia)
- gyakorlat részek nehézelemekkel (negyedek, harmadok, felek, egész) ezeknek variációja (1. és 3. valamint 2. és 4. negyed végrehajtása, vagy előzővel kombinálva fél gyakorlat második fele koreográfia, vagy első fele koreográfia, második fele elemekkel, stb.)
- koreográfia egyes nehézelem csoportokkal végrehajtva (A, B, C, D). pl. koreográfia csak a lazasági elemekkel (D), vagy csak az ugrásokkal (C), stb.
az elkészült gyakorlaton a versenyre való felkészülés során is alakíthatunk (mozdulatokat, haladási irányokat bonyolíthatunk, egyszerűsíthetünk, térforma váltásokat tehetünk bele és vehetünk ki), akár a versenyző, akár a bírói észrevételek alapján, vagy létszámváltozás miatt, de különösen a fejlődés ütemének megfelelően (pl. nehézelemeknél terpesz ülőtartás helyett ülőtartás forgatással, vagy koreográfiában plusz fordulatokkal végrehajtva az adott alaplépést, stb.).
folyamatosan erősíteni kell „az egy csapatban vagyunk érzést”, az egység összetartását, a közös cél érdekében egymás elfogadását, segítségnyújtást a gyengébb területeken.

Természetesen a fentiektől eltérő „edzői fogások” is alkalmazhatók.

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »