1.

1. Bevezetés

Az egészséges egyedfejlődéshez szükséges egységes nevelés folyamat egy sajátos része a testi nevelés, melynek műveltségtartalma, eszközrendszere és követelményrendszere is eltérő. A testi nevelés feladata az egészséges testi fejődés biztosítása egészség megőrzése és megszilárdítása.(1)

A testnevelés az egyén testi fejlődésére gyakorolt tervszerű, célirányos nevelői hatások folyamata meghatározott társadalmi célok alapján. A testgyakorlatok tanítása és felhasználása révén elsősorban a testi nevelési feladatok megoldására irányul. További alapvető eszközei a környezet, természeti erők, életmód és táplálkozás.(1)

A testnevelés keretein belül tehát bizonyos eszközök segítségével a szellemi és fizikai képességek együttessen, kerülnek fejlesztésre, amelynek feltétele önmagunk megismerése és elfogadása. A megismeréshez azonban széleskörű ismeretekre van szükség, amelynek bizonyos részét elméleti és bizonyos részét pedig tapasztalati úton tudjuk megszerezni. Az elméleti és a tapasztalati tudásunk megszerzése az életkornak megfelelően változnak, nem feltétlen a mennyiségi, hanem inkább tartalmi tekintetben.

Úgy gondolom, hogy a mai tudományok állása szerint nem elegendő magunkról azt tudni, hogy milyen teljesítményre vagyunk képesek, hanem szükséges megismernünk, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a teljesítőképességünket.

Tapasztalataim szerint felnőttkorra a közoktatási testnevelésből kevés tudás, mondhatni halvány emlékek maradnak meg. Az okozati feltárásokra születnek felmérések, kutatások, amelyeket hosszasan lehet taglalni. Ami bizonyosság, hogy valahol elveszik, elhalványodik a tudás, a sok megszerzett ismeret. Az ismeretek további megőrzésére és felhasználhatóságára a képzés részévé kell tennünk minden elsajátított ismeretnek a tudatosítását, oktatási vonalon gondolkodva, hasonlóan, mint egyéb tantárgyak esetében, és itt nem a számonkérés formájára célzok – bár azon is sokat lehetne változtatni - hanem a későbbi életkorban, felnőttkorban való használhatóságot szükséges előtérbe helyezni. Olyan ismereteket kell bevonni az oktatásba, amelyeket az élet egyéb területén is fel lehet használni. Gyermekkorban kell elsajátítani bizonyos alapvető élettani funkciók jelentőségét, megismertetni szervezetünk működésének előnyeit, hátrányait, pozitív irányú befolyásolhatóságát, melyeket különböző élethelyzetekben fel lehet használni.

Elsajátítandó kompetenciák körébe tartozik szervezetünk lecsillapításának tudománya, amelyet a test tudatosításával, magas fokú koncentrációval és légzésünk megfelelő irányításával tudunk elérni. Ezekhez légző gyakorlatokat és relaxációs módszereket szükséges megismerni, és alkalmazni, majd a fizikai aktivitással, és egész életmódunkkal összehangoltan használni.

Ezen ismertek nem újdonságok, hiszen a kínai öngyógyító tudományok és módszerek közül több ezer éves múltra tekintenek vissza. A gyakorlati megvalósításban a legfontosabbnak a légzést tartják, mellyel a szellemi és a testi képességeket is nagymértékben lehet befolyásolni.

A cél eléréséhez az első és a legfontosabb az a felismerés, hogy a légzést „újra kell tanulni”, arra törekedve, hogy minél természetesebben végezzük azt. Továbbá újra kell tanulnunk a relaxációt, amely kiegyensúlyozottsághoz segít hozzá bennünket. Az újratanulás azért szükséges, mert csecsemőkorban ezekkel a képességekkel még rendelkezünk ugyan, de a ránk ható tényezőknek köszönhetően elveszítjük azt.

A különböző légzés és relaxációs technikák rövid bemutatásával arra szeretném ösztönözni az olvasót, hogy gondolja, át mivel teheti jobbá, könnyebbé mindennapjait, egészséges életmódja mellett mi lehet az, amivel még hatékonnyá teheti tevékenységeit.

  Tartalomjegyzék Következő fejezet »