TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Mindennapos...
- -> Képességfejlesztő...
- -> 4.
4.
4. Gimnasztika gyakorlatok szerkezete
A gimnasztika gyakorlatok tudatos alkalmazásához elengedhetetlen a gyakorlatban rejlő érték, illetve tartalom ismerete. A gyakorlatok értékét illetve tartalmát a szervrendszerekre kifejtett hatás jelenti. A gyakorlatokkal akkor tudunk a tudatos mozgásképességek fejlesztéséhez hozzájárulni, ha ismerjük a gyakorlat szerkezetét és annak „működését”. A gyakorlat-szerkezet pontos ismerete megkönnyítheti a végrehajtási hibák felismerését és annak okait is. Minden mozgás, gyakorlat, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc jellemezhető és elemezhető egy adott szerkezettel. A gyakorlatszerkezetnek vannak látható és nem látható elemei. A gyakorlat végrehajtása egy háromdimenziós térben, a különböző külső erők és a gyakorlatot végrehajtó izom erőkifejtéseinek kölcsönhatásában zajlik, miközben az idő, mint egy negyedik dimenzió is jelen van. (Metzing, 2010) A gimnasztikai gyakorlatok végrehajtása során azt tapasztaljuk tehát, hogy a mozdulatok térben zajlanak le, létrejövésükhöz erőkifejtés szükséges, továbbá azt, hogy végrehajtásuk időbe telik és valamilyen sebességgel történik. A tér az idő és az erőkifejtés (dinamika) tényezői elválaszthatatlan funkcionális egységet képeznek, és a ritmussal együtt a mozgás szerkezetét alkotják. (Erdős, 1992) A továbbiakban Erdős (1992) Metzing (2010) Farkas (1987) és Honfi (2011) alapján részletezzük a mozgásszerkezeti mutatókat.
a) A mozgásszerkezet térbeli mutatói
A mozgásszerkezet térbeli mutatói a kiinduló és befejező helyzet, a mozgás iránya és kiterjedése. Minden mozdulat és gyakorlat valamilyen kiinduló helyzetből kezdődik, és valamilyen befejező helyzetben végződik. Ha a gyakorlat ciklikusan ismétlődik, akkor a befejező helyzet megegyezik a kiinduló helyzettel. Gyakorlatlánc esetében az egyik gyakorlat befejező helyzete válik a következő kiinduló helyzetévé. Ez tapasztalható a szabadgyakorlati alapformák és egyidejű alapforma kapcsolatok egymás utáni összekapcsolásánál is.
- A gyakorlat kiinduló helyzete
Egy gyakorlat térbeli szerkezetének vizsgálatakor először a gyakorlat kiinduló testhelyzetét vesszük szemügyre. Meghatározzuk, hogy a test, a testrészek a környező tárgyakhoz, szerekhez, a gyakorlatban résztvevő társakhoz viszonyítva milyen helyzetben van. A kiinduló helyzetben vizsgálhatjuk a test súlypontját, a testrészek súlypontjait, egymáshoz viszonyított helyzetüket, testrészek és ízületek helyzetét, az ízületi szögeket. A kiinduló helyzet vagy megkönnyíti, vagy megnehezíti a gyakorlat végrehajtását. Attól függően, hogy általa növeljük, vagy csökkentjük a test alátámasztási felületét.
- A mozgás iránya
Testrészek súlypontjainak, az egész test, és a testrészek mozgásának iránya. A mozgás irányát, a mozgást létrehozó dinamikus erőkifejtés határozza meg. Helyváltoztató és helyzetváltoztató mozgásokban a mozgás irányát általában előre, hátra, lefelé, fölfelé, balra, jobbra irány megnevezésekkel határozzuk meg . Ezek a fő irányok. A mellék irányok a fő irányok közé 45 fokos szögbe eső rézsútos irányok. Pl. rézsút jobbra- előre, vagy rézsút balra-fel stb. Egy testrész mozdulatának irányát az előzőekben felsorolt fő irányok mellet az anatómiában használatos kifejezésekkel is meghatározhatjuk pl. hajlítás, feszítés irányú kar-, láb-, törzsmozgás (flexió, extenzió), távolítás, közelítés irányú kar-, lábmozgás, (abdukció, addukció), talpi hajlítás irányú-, lábháti hajlítás irányú- lábfejmozgás. A karmozgások irányulhatnak még befelé (a test hosszúsági tengelye felé) és kifelé (a test hosszúsági tengelyétől távolodva).
- A mozgás terjedelme, a mozgás kiterjedése
A mozgás kiterjedésén azt az utat, távolságot értjük, amit az egész test, vagy testrész a mozgása során megtesz. A mozgás kiterjedését meghatározhatjuk méterben (pl. 20 m gyorsfutás), lépésben (pl. 4 lépés járás), támpont meghatározásával (pl. futás a pálya alapvonaláig), szögfokban (pl. szökkenés 180 fokos fordulattal balra), az utánmozgások, ismétlések számával (pl. térdrugózás négyszer, vagy törzshajlítás balra kétszer), vagy a mozgás befejező helyzetének megjelölésével (pl. karlendítés magastartásba).
Helyváltoztató mozgásokban a mozgás terjedelmét a megtett út hosszával méterben, vagy lépésszámban határozhatjuk meg, pl. 5 km járás, 30 m futás, 5 m függeszkedés, 16 lépés.
Helyzetváltoztató mozgásokban, ahol a test lényegében nem végez haladó mozgást, a mozgásban résztvevő testrészek ízületi szögváltozásainak összessége adja meg a mozgás terjedelmét, pl. alapállásból ereszkedés guggolóállásba, és emelkedés alapállásba, ahol a csípő, a térd és a bokaízületben létrejövő, hajlítás és feszítés során mérhető a szögváltozás.
Mozdulat mozgásterjedelme egy testrész által megtett út, illetve szögváltozás nagyság, amelyet egy ízület forgástengelye körül megtesz. Az ízületi mozgásterjedelem meghatározásában a következő kifejezéseket használhatjuk: mélytartásból karlendítés mellső középtartásba, 90 fok mozgásterjedelmet jelent; alapállásból bal láb láblendítés vízszintes helyzetbe, 90 fok mozgásterjedelmet jelent; magastartásból karkörzés előre, 360 fok mozgásterjedelmet jelent; terpeszállásból törzshajlítás előre a mozgáshatárig; hanyattfekvésből jobb láb lendítés előre a mozgáshatárig stb. Ha a mozgásterjedelmet a gyakorlat végrehajtásához tudatosan az ízületi mozgáshatárhoz viszonyítva határozzuk meg, szabályozhatjuk az erősítő és nyújtóhatások elérését. A nyújtóhatás mindig a mozgáshatár közelében és annak végpontján jelenik meg, míg az erősítő hatás a mozgáshatárok között, a teljes terjedelemben létrejön. A mozgásterjedelem lehet dinamikus és statikus, aktív és passzív.
- A gyakorlat befejező helyzete
A befejező helyzetben vizsgálhatjuk test súlypontját, a testrészek súlypontjait, egymáshoz viszonyított helyzetüket, testrészek és ízületek helyzetét, ízületi szögeket, összehasonlíthatjuk a kiinduló helyzethez képest a mozgás illetve gyakorlat befejeztével azok helyzete hogyan változott.
b) A mozgásszerkezet időbeli jegyei
A mozgásszerkezet időbeli jegyei a mozgás végrehajtásának időtartama, sebessége és tempója, üteme és ritmusa.
- A mozgásütem
A gyakorlatrésznek azt az időtartamát jelenti, amíg a gyakorlatrész lezajlik. A mozgásütemet számokkal jelöljük. Attól függően, hogy egyszerű vagy összetett gyakorlatot alkalmazunk, megkülönböztetünk 1, 2, 4, 8 vagy több ütemű gyakorlatot.
- A gyakorlat tempója
A mozgás, illetve a gyakorlat tempóját egy időtartamra eső egyenlő időegységek számával határozhatjuk meg. 60 ütés/perc tempó esetében egy időegység illetve mozdulat, illetve mozgásütem egy másodpercig tart, vagyis két ütés között eltelt idő egy másodperccel egyenlő. Ciklikus mozgások esetében az egy perc alatt végrehajtott mozgásciklusok száma jelenti a mozgás tempóját. Pl. járás 60-as tempóban, 60 lépést jelent egy perc alatt, futás 120-as tempóban, 120 futólépést jelent egy perc alatt. Egy gyakorlat tempóját az egy perc alatt végrehajtott mozgásütemek száma jelenti. Egy gyakorlat végrehajtásához diktálhatunk egyenletes, nagyon lassú, lassú, közepes, élénk, gyors, és nagyon gyors tempót. A gyakorlatvezetés során leggyakrabban egyenletes tempót diktálunk, de diktálhatunk fokozatosan lassuló, fokozatosan gyorsuló tempót is. A gyakorlatok végrehajtásához használhatjuk a zene által diktált tempót is. A tempó pontos meghatározásával mérhetővé, racionálisan és tudatosan változtathatóvá tehetjük a gyakorlat intenzitását. A tempót ilyen szempontból terhelési összetevőnek tekintjük.
- A mozgás és gyakorlat ritmusa
A mozgásritmus különböző időtartamú időegységekre végrehajtott mozdulatok sorozata, amelyben különböző intenzitású erőkifejtések, mozgáshangsúlyok váltakoznak egy meghatározott időtartamon belül és ezek periodikusan ismétlődnek. A különböző ritmusminták különböző ritmuselemekből tevődnek össze. Megkülönböztetünk egyszerű és bonyolult, szabályos és szabálytalan, szokványos és szokatlan ritmus mintákat. Gyakorlati szempontból a ritmusnak igen nagy jelentősége van a helyes és eredményes mozgástechnika kialakításában és alkalmazásában. Ha az edző képes felismerni a gyakorlatok pontos ritmusát, alkalmas lehet a ritmusérzék fejlesztésre.
- A mozgás sebessége és sebesség változásai
Egy gyakorlatok, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc időbeli szerkezetének fontos összetevői a gyakorlat, illetve gyakorlatok végrehajtásának sebessége, sebesség változásai, amely megjelenhet állandó, és változó sebesség, gyorsulás, lassulás formájában, a különböző ízületi szögszárakat alkotó testrészek szögsebességében, a szögsebesség változásiban, szöggyorsulásában és szöggyorsulás változásaiban. A gyakorlat időbeli szerkezetének elemzésében az is fontos szerepet játszhat, hogy mikor kezdődnek, meddig tartanak az egyes sebesség változások. A mozgás sebesség változásainak eredetét az izmok különböző sebességű összehúzódásaira és elernyedéseire vezethetjük vissza. Gyakorlati szempontból az edző számára annak felismerése, hogy mely izomcsoportok hozzák létre a test illetve a testrész sebesség változásait, támpontul szolgálnak a gyakorlatokkal elérni kívánt hatás tervezéséhez, továbbá a mozgáshibák eredetének megállapításához.
- A gyakorlat időtartama
A gyakorlat-lánc, a gyakorlat, egy mozdulat időtartamán a kiinduló helyzettől a befejező helyzetig eltelt időt értjük. A gyakorlat időtartamát órában, percben, másodpercben mérjük. Egy gyakorlat időtartamának meghatározása fontos terhelési összetevő.
c) A mozgásszerkezet dinamikai jegyei
Egy gyakorlat erőbeli szerkezetét az erőkifejtésben résztvevő izmok, vagyis a belső erők, és a működésüket befolyásoló külső erők, mint a gravitáció, a saját testrész, illetve egész testünk súlya, az alkalmazott szerek súlya, a társ ellen ereje kölcsönhatásában vizsgálhatjuk.
Az izomerő-kifejtés lehet dinamikus, ez esetben a belső és a külső erők nagysága nem egyezik. Ilyenkor vagy a belső erő nagyobb (pl. kéziszer, vagy az egész test emelése esetén), vagy a külső erő van túlsúlyban (pl. ereszkedéskor, vagy a kéziszer leengedésekor). Statikus erőkifejtésről beszélünk akkor, ha a belső és külső erők nagysága azonos (pl. a fekvőtámasz végrehajtásakor
Egy gyakorlat erőbeli szerkezetének elemzésével tárhatjuk fel a gyakorlat valódi értékét, vagyis azt, hogy mely izomcsoportok kapnak erősítő, nyújtó vagy ernyesztő hatást a gyakorlat végrehajtása során. A gyakorlat erőbeli szerkezetének elemzése során, tulajdonképpen a gyakorlat térbeli, és időbeli szerkezeti összetevőinek kölcsönhatását vizsgáljuk. A tudatos képességfejlesztéshez, képességfejlesztő programok tervezéséhez a gyakorlat izmokra kifejtett hatásainak ismerete alapvető követelmény.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.