5.1.

5.1. A KOSÁRÉRINTÉS

5.1.1. A kosárérintés alaptechnikája
5.1.2. A kosárérintés oktatásának gyakorlata
5.1.3. Kosárérintés elfordulással
5.1.4. Kosárérintés hátra
5.1.5. Kosárérintés levegőben
5.1.6. Kosárérintés levegőben, egy kézzel
5.1.7. Játék 1:1 és 2:2 ellen kosárérintéssel
5.1.8. A kosárérintés tipikus hibái, és javításuk

A röplabdázás egyik speciális alapérintése a kosárérintés. A játékban a támadások előkészítésekor a feladó játékos döntő többségében ezt az érintést alkalmazza, és gyakran nyitásfogadáshoz, illetve bizonyos esetekben a mezőnyvédekezésben is alkalmazzuk. Kezdő játékosoknál a támadóérintést is helyettesítheti. A kosárérintésnek több fajtája van – végrehajtható előre, hátra, és oldalra, elfordulással, levegőből vagy talaj közeléből (gurulás közben), illetve egy kézzel is. Tankönyvünkben az előre és hátra, valamint az elfordulással, és a levegőből történő érintéssel foglalkozunk.

5.1.1. A kosárérintés alaptechnikája

„ … vállszélességű terpeszállásba… Egyik láb kissé előrébb helyezkedik el, a test alátámasztása stabil. A láb bokában és térdben kissé hajlított, a csukló hátrafeszített, az ujjak tártan egy síkban vannak. A tenyér kosarat formál. A kar emelt az arc előtt.” ¹² A harántterpeszben a súly inkább a láb első részére nehezedjen, a sarkak ne legyenek leterhelve, akár el is emelkedhetnek a talajtól. „Az ujjak kényelmesen nyújtottak, a hüvelykujjak egymás felé mutatnak, nem az érkező labda és nem az arc felé. Ebben a tartásban a mutatóujjak egymástól való távolsága 5-6 cm, a hüvelykujjaké kb. 3 cm. A kéz kisujj felőli éle az érkező labda felé néz. … A kézből az ujjak segítségével kialakított kosár az érkező labdával a fej fölött, kissé előtte, mintegy 15-20 cm-re találkozik. Ha a hulló labdát a játékos elengedné a két keze közt, az éppen a homlokára esne. … A labda érintése nemcsak az ujjak hegyével, hanem az ujjbeggyel történik, leginkább a mutató és a középső ujjakkal … míg a hüvelykujj elsősorban tartja a labdát. … A tenyér nem érintheti a labdát. … Az érintés egyenes vonalú lökő mozdulat, a továbbítás irányába mutat. Az érintés előtti pillanatban a könyök hajlásszöge kisebb lesz, (bekísérve a labdát), ám az érintés pillanatától azonnal nagyobb, a karok pedig teljesen kinyúlnak, és ezzel a lehető leghosszabb úton kísérik a labdát. … A feladás (kosárérintés) mozdulata a hátul lévő láb kinyúlásával kezdődik, ez a mozgató erő a csípőt a cél felé löki. Ezután szinte egyidejűleg bekapcsolódik a mozgásba a váll, a könyök és a csukló. Az ujjaknak az ugródeszkához hasonló szerepük van, az érintés pillanatában erősen hátrafeszülnek, és lehetőleg hosszú úton kísérik a labdát. … A karok az érintés után párhuzamosak, és nem nyílnak szét. … a labda nem pörög, legfeljebb enyhén visszafelé.” ¹³

A végrehajtás sarkalatos pontjai összefoglalva:

Kiinduló helyzetben vállszéles enyhe harántterpesz, térdek kissé hajlítva, törzs enyhén előre dől.
Az érintés homlok előtt-fölött történik.
A kezek kosarat formálnak nyitott ujjakkal – hüvelykujjak és mutatóujjak egymás felé néznek, tenyér felfelé és befelé néz, csukló hátrafeszített. Az ujjak egymás felé fordulását döntően a könyök helyzete határozza meg!
A labda bekísérésekor a térd és a könyök fokozottan behajlik, képletesen a játékos rugószerűen összenyomódik.
A labdaérintés pillanatában a térd és a könyök dinamikusan kinyúlik (a rugó kipattan), a labda az ujjbegyekről elpattan.
A karmunka iránya és a csukló helyzete határozza meg a továbbítás irányát és ívét.
A lábmunka és a karmunka intenzitása, és terjedelme határozza meg a továbbítás távolságát, a labdaív kiterjedését.

4-5. kép: Kosárérintés technikája

5.1.2 A kosárérintés oktatásának gyakorlatai

Az érintőfelület kialakítása

Az érintőfelület megmutatása után a tanulók labda nélkül kialakítják a kosárformát. Célszerű ülésben végeztetni (padon, törökülésben a földön), így a tanár végig tudja járni a tanulókat, és felülről könnyen hozzáfér a kialakított kosarakhoz. A kosárforma hátranyomásával ellenőrizheti a csukló feszességét, az ujjak helyzetét pedig beállíthatja.
A labda felvétele, a kialakított kosárformába helyezése. Ellenőrizhető, hogy a labda az ujjbegyeken nyugszik-e. A hüvelyk- és mutatóujj által rajzolt ív középső része nem érhet a labdához (kb. egy ujjnyi hely legyen).
Labda feldobása ülésben, könyök teljes nyújtása, kosárforma kialakítása – a labda pattanjon fel az ujjakról, miközben a könyök végig nyújtva marad.
A 3. feladat csak bal és jobb kézzel külön-külön végrehajtva.
A tanuló a fallal szemben áll, karja enyhén rézsútos magastartásban, majdnem teljesen nyújtott könyökkel. A labdát úgy passzolja a falra folyamatosan, hogy az a fal és az ujjai között csak néhány cm-t mozog ide-oda. A könyök gyakorlat közben marad majdnem teljesen nyújtva, nem hajlik be, csak a csukló és az ujjak mozognak.
Az 5. feladat külön bal, majd jobb kézzel.
Az 5. feladat, de a labda kicsit „vándorol” a falon, körkörösen, vagy cikcakkban. A labda ne kerüljön mellmagaságnál lejjebb.
Az 5. feladat, de közben a tanuló oldalazó mozgást végez a fallal párhuzamosan egyik, majd másik irányba.

Karmunka gyakorlatai

Kimondottan a karmunka tanításához könnyen ki tudjuk iktatni a láb szerepét fekvésben, vagy ülésben végeztetett gyakorlatokkal. Az ülés lehet törökülés, vagy nyújtott ülés, nyújtott terpeszülés földön, vagy ülés padon, zsámolyon, szekrénytetőn. A karmunka gyakorlatai egyben az érintőfelület további gyakorló feladatai is.

Két tanuló egymással szemben hason fekszik. A maguk elé földre helyezett labdát kosárérintéssel átgurítják a társuknak. A társ a labdát megállítja, maga elé helyezi, majd visszagurítja kosárérintéssel. A labdát úgy kell lerakni a földre, hogy a tanuló majdnem teljesen nyújtott karral érje el. A gyakorlat nagy előnye, hogy a talaj kikényszeríti a széles könyöktartást.
Az 1. gyakorlat külön bal, és jobb kézzel, egykezes érintéssel.
Az 1. gyakorlat folyamatos passzolgatással.
Az 1.gyakorlat egyedül, falra, vagy lefordított padra passzolással.
Az 1. gyakorlat versenyezve valamilyen célpontra, vagy kapura.
Az 1. gyakorlat kicsit feldobott labdával, levegőből passzolva. A társ közvetlenül a levegőből, vagy egy pattanás után kapja el.
A 6. gyakorlat falra passzolással, vagy társsal versenyezve célpontra, kapura.
Társ által tartott a labda megütése kosárérintéssel fej fölé, ülésből
Társ által ejtett labda megütése kosárérintéssel fej fölé, ülésből.
Hanyattfekvésben kosárérintés függőlegesen egyesével, majd folyamatosan.
Ülésben kosárérintés fej fölé – egyesével, majd folyamatosan. A kézfej homloktól indul, nem kerülhet az arc elé, vagy a fej fölé!
A 11. gyakorlat bal-és jobb kézzel is. Alacsonyan szálljon a labda, mert magasról érkező labdát egy kézzel szabályosan megjátszani rendkívül nehéz.
A 11. gyakorlat váltott kézzel – páros kéz, bal kéz, páros kéz, jobb kéz, páros kéz ritmusban.
Egyszeri kosárérintés fej fölé, majd a labda pattanása homlokon. A függőleges irányú kosárérintés szükséges hozzá, így kikényszeríti a tenyerek felfelé fordítását az előrefordítás helyett.
Kosárérintés ülésből falra. A faltól való távolság, illetve a falon kijelölt cél (vonal) magasságának változtatásával a labda repülési íve is változik. Cél, hogy a labda hulljon vissza a kosárérintés után fent maradó kosárformába.
Kosárérintés ülésből társ kezébe.
Kosárérintés ülésből magasra tartott karikába.
Kosárérintés ülésből közel álló társ fölött. A társ magastartást is végezhet.
Kosárérintés ülésből háló felett társnak.
Kosárérintés ülésből falra folyamatosan.
A 20. gyakorlat, de a falra passzolások közben egyszer fej fölé kell játszani a labdát.
A 21. gyakorlat egykezes fej fölé játszásokkal.
Kosárérintés mozgó társnak ülésből, különböző távolságokra.
A 23. feladat alacsony háló felett.
A tanulók kosárérintés előtt és után szamárfület mutatnak – hüvelykujjukat a homlokukhoz teszik. A kar szétkapása így érintés után nem lehetséges, és az érintés túl mélyről történő indítása sem.

A láb lényegi munkájának kiiktatása, így a karmunka hangsúlyozása állásban végzett feladatoknál is megoldható. Ilyen megoldás például a fallal szemben végzett kosárérintés fej fölé, amennyiben a tanulók egészen a falnál állnak – lábfejük vége akár hozzá is ér a falhoz -, mert így a térd nem hajlítható. A térdhajlítás megakadályozása történhet valamilyen legalább térdmagasságú eszköz (svédszekrény, állított zsámoly, szék) tanuló elé helyezésével, így akár egymásnak, akár valamilyen célpontra (falra, kosárlabda gyűrűre, stb.) végezhető kosárérintés csak karmunkával. Ezeknek a gyakorlatoknak azonban káros hatása is lehet, mert a tanuló megszokja, hogy álló helyzetben nem hajlítja a térdét, pedig a későbbiekben pont az intenzív lábmunkára, a térd hajlítására szeretnénk rászoktatni. Ülésben végzett feladatoknál ez a veszély nem áll fenn, mert a gyakorlat természetéből adódik, hogy a lábnak nincs szerepe.

Lábmunka gyakorlatai

A lábmunka tekintetében nehezebb a helyzetünk, mint a karmunkánál, mert az érintés elvégzése miatt a kezet, így a kart sem tudjuk teljesen kiiktatni. A lábmunka gyakorlatai ezért legtöbbször nem kizárólag lábmunka gyakorlatok, hanem olyan feladatok, melyek hangsúlyozottan tartalmazzák a lábmunkát.

Térdhajlítások, térdrugózások alaphelyzetben.
A tanuló fejelgesse a röplabdát saját magának levegőbe, vagy falra, illetve társnak. A fejelgetés az egyik legjobb lábmunka gyakorlat – a kar teljes kiiktatása megtörténik, a labdát csak a térdek dinamikus nyújtása emeli. Meg kell követelni, hogy a labdát homlokkal fejeljék a tanulók!
Társ által tartott labda levegőbe ütése kosárérintéssel, közben felállás guggolásból, könyök végig nyújtva. A nyújtott könyökkel végzett gyakorlatok a karmunka teljes kiiktatására szolgálnak. A tanulók részéről önkontrollra van szükség, hogy a megtanult karmunkát ne alkalmazzák.
A 3. feladat, de a társ a labdát ejti.
Magasra feldobott labda megjátszása pattanás után guggolásból, végig nyújtott könyökkel.
Az 5. feladat folyamatosan.
Feldobott labda megjátszása a levegőben kosárérintéssel mély térdhajlításos alaphelyzetből (vállszéles, enyhe harántterpesz), vagy guggolásból, végig nyújtott könyökkel.
A 7. feladat többszöri ismétléssel, majd folyamatosan.
Magasra feldobott labda megjátszása pattanás után guggolásból, végig nyújtott könyökkel – 5. feladat -, de az érintés előtt fordulattal helyezkedjenek a labda alá.
Labda megjátszása kosárérintéssel, végig nyújtott könyökkel, padon ülésből felállás közben – a tanuló önmagának feldobott labdából játssza a labdát fej fölé, vagy társ által ívelt labdát játssza vissza a társnak.

A lábmunka hangsúlyozására kényszerítő helyzeteket alkalmazhatunk ¹⁴

A kosárérintés előtti aláhelyezkedésnél, guggolásnál a tanulónak meg kell érintenie a talajt. Ezzel kapcsolatban két dologra oda kell figyelni, hogy a helyes lábmunka valóban létrejöjjön – a tanulók ne előrehajlással, hanem guggolással érjék el a talajt, és a felállás ne az érintés lőtt, hanem közben történjen!
Az érintés előtt a labdának pattanni kell a talajon, így alacsonyabb labda megjátszására kerül sor, ezért az aláhelyezkedés létrejön. A pattanás előtti feljátszás, vagy feldobás magasságát a labda és a talaj tulajdonságait figyelembe véve úgy kell meghatározni, hogy az elpattanás ne legyen túl magas! (Pl.: Kosárlabda palánk alsó széle, háló magassága, stb.)
Közvetlenül az érintést megelőzően átbújást kell végezni, pl. háló alatt. Lényeges, hogy az átbújás utáni felállással egy időben megtörténjen az érintés.

Szintén kényszerítő helyzetet alkalmazhatunk a könyök nyújtva tartására, amennyiben az ilyen jellegű gyakorlatokat szorosan fal mellett, vagy a hálónál végeztetjük. A tanuló vállvonala a falra, hálóra merőleges, így a közelebbi könyökét nem tudja hajlítani – ebből következően a másikat sem fogja.

Kar- és lábmunka összehangolása - helyben végzett gyakorlatok

Ezeknél a gyakorlatoknál a térd és a könyök egyszerre hajlik be, majd egyszerre nyúlik ki, összehangoltan működve. Első lépésben ezt a mozgásmintát helyben végzett feladatokkal próbáljuk rögzíteni.

Társ által tartott labda megjátszása kosárérintéssel, aláhelyezkedés után, térd és könyöknyújtással.
Az 1. feladat, de a társ ejti a labdát.
A tanuló magának dobja fel a labdát, majd játssza fej fölé egyszer, majd folyamatosan többször.
A tanuló feldobja a labdát, majd pattanás után aláhelyezkedik, és kosárérintéssel magasra játssza.
A 4. feladat folyamatosan végrehajtva.
A 4. feladat, de az aláhelyezkedés előtt a tanuló 90, 180, vagy 360 fokos fordulatot tesz. Ugyanez végezhető folyamatosan.
Társ által ívelten, pontosan dobott labda visszajátszása kosárérintéssel – guggolásból, ülésből felállás közben, alaphelyzetből.
A 7. feladat, de visszajátszás előtt egy fej fölé játszás.
Kosárérintés alaphelyzetből falra, feldobott labdából, majd kosárérintéssel fej fölé játszott labdából. A visszapattanó labda hulljon vissza az érintés után fenntartott kosárformába!
A 9. feladat folyamatosan, majd fej fölé játszás közbeiktatásával.
A labda átjátszása háló felett társhoz feldobott, majd pattanó labdából kosárérintéssel.
A 11. feladat, de a labdát a társ dobja, vagy adja át kosárérintéssel a háló felett.
Kosárérintés gyűrűbe – büntetővonaltól, vagy más kijelölt helyről, saját magának feldobott labdából, vagy társtól kapott labdából, pattanás nélkül, vagy pattanással a kosárérintés előtt. Versenyszerűen is játszható.
Kosárérintés háló felett célterületre, karikába, stb. Versenyszerűen is játszható.

A háló feletti kosárérintéskor az átjátszás íve változatossá tehető a hálótól való távolság, vagy a hálómagasság változtatása révén, illetve a célpont (társ) hálótól való távolságának változtatásával.

Kar- és lábmunka összehangolása - helyváltoztatással végzett gyakorlatok

Kosárérintés fej fölé folyamatosan, előre haladással. A fej fölé játszás magassága változtatható – alacsony labdánál az érintőfelület, a karmunka hangsúlyos, magasabbra játszott labda esetén a lábmunka is.
Az 1. feladat oldalszökdeléssel, hátrafelé haladással.
Az 1. feladat kiegészítő feladatokkal – fordulatok, tárgyak kerülése, átlépése, talajérintés, leülés – felállás, stb.
Az 1. feladat vonalakon haladással, vagy háló közelében, illetve háló alatti átbújásokkal.
Kosárérintés magasra, kissé előre, majd a labda pattanása után újra, haladással.
Kosárérintés falra folyamatosan, oldalirányú haladással.
Kosárérintés falra, magasan, majd pattanás után újra, és újra folyamatosan. A feladat végeztethető versenyszerűen is – ki rontja el később? A gyakorlat társsal, felváltva is végezhető.
Labda átjátszása a háló felett nagy ívben kosárérintéssel, majd átbújás a háló alatt, a hálóhoz közel lepattanó labda megközelítése 180 fokos fordulattal (szembefordulás a hálóval), majd a labda ismételt átjátszása a háló felett.
A 8. feladat háló, vagy gumiszalag fölött, végig hálóra merőleges vállal, előrehaladással.
Társ által dobott, vagy kosárérintéssel adott labda megjátszása kosárérintéssel előre, majd hátramozgás után – fej fölé, vagy vissza a társnak.
A 10. feladat háló felett.
Társ által falra passzolt, vagy dobott labda megjátszása előremozgás után falra, vagy fej fölé.
A két tanuló egymással szemben áll, folyamatos átadások kosárérintéssel, de középen a labda mindig pattan egyet. Ennél a feladatnál a tanulók távol helyezkedjenek egymástól, hogy a labda ne pattanjon át felettük.
A 13. gyakorlat háló felett végezve.
A 13. gyakorlat végezhető úgy, hogy a labda csak függőlegesen mozog a két tanuló között félúton, a tanulók pedig érintés után hátramozgást, a labda pattanása után pedig előremozgást hajtanak végre, felváltva.
Folyamatos labdapasszolgatás kosárérintéssel, különböző ívekben, vagy szabadon. Később az érintések között kiegészítő feladatok végzése (pl. kilépés, guggolás, hasalás, felugrás, stb.).
Labdapasszolgatás kosárérintéssel, átadás mindig egy fej fölé játszás után. Később a fej fölé játszás kissé előre történjen, kikényszerítve egy kis igazodást.

Komplex feladatok a kosárérintés gyakorlására

Ezekben a feladatokban már párokba mozognak a tanulók, vagy kettőnél több tanuló vesz részt bennük, illetve egynél több labdát használnak.

Labdapasszolgatás kosárérintéssel előre, hátra, vagy oldalirányú haladás közben párokban.
Az 1. feladat fordulással, vagy a tanulók közti távolság növelésével, csökkentésével gyakorlat közben.
Labdapasszolgatás kosárérintéssel háló, vagy gumiszalag fölött. A tanulók a háló két oldalán, ahhoz közel, vállvonallal a hálóra merőlegesen állnak fel, egymástól néhány méterre. A háló fölött így adogatják a labdát kosárérintéssel helyben, majd haladással.
Két tanuló egymás mögött helyezkedik, a harmadik velük szembe. Folyamaton adogatnak kosárérintéssel úgy, hogy a két tanuló közben helyet cserél. Helycsere közben nem fordulnak meg, végig a labdát nézik. Helycsere közben kiegészítő feladat adható.
Két tanuló egymás mögött helyezkedik, a harmadik velük szembe. Folyamaton adogatnak kosárérintéssel úgy, hogy az átadást végző tanuló átfut a szemben lévő társa mögé. Kezdetben nagyobb csoportban végezzék – ilyenkor az átfutónak kiegészítő feladat is adható. Átfutás középső harmadában a tanuló forduljon meg, hogy szembe kerüljön a labdával. Könnyítés, ha átadás előtt egy fej fölé játszás is van.
Az 5. feladat háló, vagy gumiszalag felett.
Falra passzolgatás kosárérintéssel, helycserével párokban, vagy nagyobb csoportokban. A tanulók közben nem fordulnak meg, végig a fal felé néznek.
Passzolgatás kosárérintéssel párokban, két labdával. A tanulók szemben állnak, és egyszerre csinálják a kosárérintést, a labdát átpasszolva a társuknak. Az érkező labdát el kell kapni! Egyik tanuló adja az átadások ritmusát. Megegyezés szerint egyikük kisebb, a másik nagyobb ívben passzolja a labdát, hogy a két labda elkerülje egymást.
Két tanuló egymás mellett, de néhány méterre egymástól áll, kezükben labda. A harmadik tanuló az egyikükkel szemben, alaphelyzetben. A labdás tanulók kétkezes alsó dobással, vagy kosárérintéssel ívelik a labdát harmadik társuknak, aki oldalazással kerül hol az egyikükkel, hol a másikkal szembe. A visszapasszolást kosárérintéssel végzi. A segítők hagyják társukat oldalazni, az így megtett távolság ne csökkenjen – ne neki, hanem az érkezés helyére íveljék a labdát! Fontos a ritmus – az oldalazónak ne kelljen rohanni, kapkodni, de a labdára várakozni sem!
A háló két oldalán két-két tanuló helyezkedik el, az azonos oldaliak egymás mögött, a túloldalon levőkkel szemben, kb. a támadóvonalon (3 m a hálótól). Kosárérintéssel adogatják egymásnak a labdát, de minden érintés után helyet cserélnek. Helycsere közben a háló felé fordulva maradnak, kiegészítő feladatot is kaphatnak.
A tanulók elhelyezkedése – két tanuló a háló egyik oldalán, egyikük a hálóhoz közel, annak háttal, másik a 3 m-es vonalon, a hálóval szemben. A túloldali két tanuló ugyanígy áll fel. A labda az egyik hálóval szemben álló tanulónál van. Kosárérintéssel bepasszolja a hálónál lévő társához, aki elkapás után kosárérintéssel visszapasszolja neki. Ezután kosárérintéssel átpasszolja a túloldalon, vele szemben, a 3 m-es vonalon lévő tanulónak. A gyakorlat innen ismétlődik, csak a túloldali két tanuló vesz benne részt. Eleinte kiegészítő feladat adható, majd az elkapásokat lehet csökkenteni, megszüntetni, így a gyakorlat folyamatos lesz. A labda háló feletti átadása után a két azonos oldali tanuló helyet is cserélhet.

6-8. kép: Kosárérintés oktatása

5.1.3. Kosárérintés elfordulással

A pontos labdatovábbítás érdekében a játékosok érintéskor a továbbítás helye felé fordulnak. A versenyszerű játékban ez az alapszabály többször felülíródik - például a feladó a testhelyzetével igyekszik megtéveszteni a sáncolókat -, de a kezdők oktatásakor a befordulást alkalmazzuk. Játék közben nagyon gyakori, hogy a labda érkezésének, és továbbításának iránya, vagy a játékos előzetes mozgásának, és a labda továbbításának az iránya különbözik, ilyenkor befordulás szükséges. Ennek lényege, hogy a labda érintésekor a játékos a továbbítás iránya felé nézzen- lábfejei, teste, és arca egyaránt. Ehhez az érintés előtt meg kell történnie a befordulásnak, az igazodó mozgás után. Kivitelezésekor a kimozdulás irányának megfelelő láb vezeti a mozgást, lábfeje a talajra érkezéskor a célirányba mutat, és előrébb van, mint a másik lábfej. A lábfej befordulása elindítja a csípő, a felsőtest, így a karok és a fej befordulását is.

Feldobott labdához igazodás 90 fokos, vagy kisebb fordulatokkal a labda pattanása után, vagy előtt, majd a labda megjátszása kosárérintéssel fej fölé, vagy társnak.
Az 1. gyakorlat előre dobott labdával, előzetes futómozgással.
Két tanuló egymással szembe helyezkedik el. Egyikük felváltva balra-jobbra dobja, vagy kosárérintéssel adja a labdát ívelten úgy, hogy társának balra-előre, majd a kiinduló helyzetbe visszahátrálás után jobbra-előre kelljen a labdáért futnia. A futó játékos V alakban mozog, a labda érkezésének helyén befordul, kosárérintéssel visszaadja azt társának, majd hátramozgással a kiindulási pontra érkezik vissza. A futó játékos ritmusára passzolja az adogató a labdát, a mozgás folyamatos. Az adogató egyszeri fej fölé játszás után folyamatosan passzolhatja a labdát, de a távolságot és az ívet úgy kell megválasztani, hogy a labda kosárérintéssel visszaadható legyen. Cél a helyes technika, nem a kapkodás.
Két tanuló egymás mellett, de néhány méterre egymástól áll, kezükben labda. A harmadik tanuló az egyikükkel szemben, alaphelyzetben. A labdás tanulók kétkezes alsó dobással, vagy kosárérintéssel ívelik a labdát harmadik társuknak, aki futómozgással, majd befordulással kerül hol az egyikükkel, hol a másikkal szembe. A visszapasszolást kosárérintéssel végzi. A segítők hagyják társukat futni, az így megtett távolság ne csökkenjen – ne neki, hanem az érkezés helyére íveljék a labdát! Fontos a ritmus – a futónak ne kelljen rohanni, kapkodni, de a labdára várakozni sem a befordulás után!
Labdaadogatás kosárérintéssel hármas csoportokban. Eleinte a labda elkapásával, majd elkapás nélkül, mindkét irányban. A csoport létszámát négyre növelve, de a háromszög alakot megtartva az érintés után továbbfutás lehetséges az átadás helyére. ¹⁵
Labdapasszolgatás hármas csoportokban két labdával. A tanulók egyenlő oldalú háromszög alakban álnak fel, ´A´ és ´B´ tanulónál van labda. ´A´ tanuló dobja ívelten ´C´-nek, aki elfordulással kosárérintéssel továbbítja ´B´-nek. ´B´ közben átdobja a labdáját ´A´-nak. A gyakorlat elvégzése mindkét irányba szükséges, a tanulók egy idő után szerepet cserélnek. Nagy odafigyelést igényel, mert két labda mozog egyszerre. A gyakorlat hálónál is végezhető, a labdatovábbítás iránya ilyenkor a hálóval párhuzamos (´C´ – ´B´ irány, mindketten a hálónál állnak.)
Egy tanuló sorozatosan kap labdát különböző távolságból és irányból ugyanarra a helyre, és az érkező labdákat ugyanarra a helyre kell továbbítania (célba, társhoz). A gyakorlat helyben, vagy előmozgásból is végezhető – utóbbinál a tanuló kiindulási helye a labda érkezési helyétől néhány méterre legyen, és minden labdaérintés után ide térjen vissza!
Egy tanuló sorozatosan kap labdát ugyanonnan, és az érkező labdákat különböző helyekre kell továbbítania kosárérintéssel (célba, társhoz).
A tanulópárok kosárérintéssel passzolgatják a labdát, miközben az alapvonaltól a középvonal felé haladnak. A hálóhoz érve egyikük elfordulás után átüti a labdát a háló felett. A pálya felezhető, így a gyakorlat oda-vissza végezhető.

5.1.4. Kosárérintés hátra

Ha a labda továbbítása már túl nagy elfordulást jelentene, akkor a játékos a befordulás helyett választhatja a hátrafelé történő kosárérintést- tipikusan ilyen a hátrafelé feladás. Végrehajtása kissé eltér az előre történő kosárérintés technikájától.

„ … fokozottabb térdhajlítás az előkészítés fázisában. A karhajlítás mérsékelt, az érintőfelület a fej fölé kerül. A bekísérés után a térd- és könyöknyújtás a labdaérintés pillanatában erőteljes, s a törzs kissé hátrahajlik. A karnyújtás a fül mellett hátrafele történik.” ¹⁶

Oktatása az előre történő kosárérintés megtanítása után globális módszerrel történhet.

A mozdulatsor végrehajtása labda nélkül. Lényeges, hogy az elképzelt érintés a fej fölött, mögött történjen, amihez a törzsnek hátra kell dőlni.
Társ által tartott, ejtett labda hátrapasszolása kosárérintéssel.
A tanuló háttal áll társának, majd a feldobott labdát kosárérintéssel neki íveli. A gyakorlatot felváltva végzik.
A 3. gyakorlat folyamatossá tehető, ha a hátrafelé átívelt labdát a társ nem elkapja, hanem kosárérintéssel maga fölé játssza, majd fej fölé adott kosárérintésekkel megcsinálja a 180 fokos fordulatot, így háttal kerül társának, és ekkor ő passzol hátrafelé kosárérintéssel.
Kosárérintés fej fölé, majd 180 fokos fordulat után hátrafelé társnak.
A tanulók egymás mögött állnak szorosan, az elől lévőnél van a labda. Kosárérintésekkel fej fölé játszogatja azt, majd hátrafelé kosárérintéssel átadja a társának. A társ fej fölé játszásokkal megkerüli, megelőzi a párját, majd amikor elé került, akkor ő passzolja hátra kosárérintéssel a labdát – így haladnak előrefelé. Ez a feladat a közelre végrehajtott átadások gyakorlására jó, nem igényel fokozott lábmunkát.
A tanulók hármas csoportokban állnak, ´A´ és ´B´ a két oldalvonalon egymással szemben, ´C´ kettejük között félúton ´A´-val szemben. ´A´ indítja a labdát kosárérintéssel ´C´-nek, aki hátrafele kosárérintéssel adja ´B´-nek, majd 180 fokos fordulatot tesz. Az érkező labdát ´B´ előre kosárérintéssel adja ´C´-nek, aki hátrafelé kosárérintéssel passzol ´A´-nak, majd 180 fokos fordulatot tesz. A gyakorlat folyamatosan végezhető, fej fölé játszással variálható, illetve könnyíthető.
A 7. feladat végezhetőfolyamatos helycserével is – az előre középre játszó játékos belép a hátrafelé passzoló játékos helyére. (Helycserék sorrendje, az első játékos lép oldalról középre, a második középről oldalra: A-C, B-A, C-B, majd ismétlődik.)

A hátrafelé kosárérintés gyakorlása is variálható az előre kosárérintés mintájára, illetve a kettő változatosan vegyíthető. Az érintés végrehajtható helyből, majd mozgásból, szemből, majd oldalirányból érkező labdán, háló felett, vagy célba (célterület, karika, kosárlabda gyűrű, stb.), közelre és távolra.

5.1.5. Kosárérintés levegőben

Légi kosárérintéskor a játékos a kosárérintést felugorva, a levegőben végzi, ennek megfelelően megközelítés – felugrás – érintés – talajfogás a technikai végrehajtás sorrendje. Kezdő játékosoknál a támadás hatékony módszere, mert a labda magasabbról érkezik az ellentérfélre, a felszálló ág lerövidül, így kevesebb idő marad a védekezőknek a helyezkedésre, ugyanakkor a kétkezes végrehajtás miatt pontosan irányítható. A végrehajtás kulcsa a megfelelő ritmusú felugrás, távolra történő továbbításnál pedig intenzív karmunka szükséges, mert a láb emelő munkája itt elmarad (illetve nem a labdát, hanem a játékost emeli). Amennyiben támadásra használjuk, akkor törekedni kell a labda minél magasabban történő érintésére, amit a könyök nyújtásával érhetünk el – a labda továbbítása szinte csak csuklóból történik.

Ritmusgyakorlatok labdafeldobásokkal, elkapásokkal, cél a labdával való találkozás az ugrás holtpontján. A feldobást, vagy feljátszást a tanuló végezheti magának, vagy társnak, falra, vagy háló felett, helyben, vagy haladással, stb.
A tanuló magának dobja fel a labdát, majd felugrik érte, s a levegőben kosárérintéssel újra feljátssza. A gyakorlatot feldobás helyett kezdheti kosárérintéssel is.
A 2. gyakorlat, de a légi kosárérintést nem fej fölé, hanem falra passzolással végzi a tanuló.
Társtól kapott, ívelt labda megjátszása légi kosárérintéssel fej fölé, vagy vissza a társnak.
A 4. gyakorlat háló felett, a hálótól messzebb, és a hálóhoz közel végrehajtva is.
Légi kosárérintés célpontokba ívelve – társnak, mozgó társnak, célterületre, vagy céltárgyra (pl. zsámoly eltalálása), stb.
Légi kosárérintés párokban folyamatosan háló nélkül, majd háló felett. A gyakorlat egy-egy fej fölé játszással könnyíthető.

5.1.6. Kosárérintés levegőben, egy kézzel

Az egykezes kosárérintést a játékban szinte kizárólag levegőben használjuk. A magasan történő bejátszás feladására – ez közelre történik -, vagy az ejtéshez, ami a támadások egyik formája. Végrehajtásakor a légi kosárérintésnél leírtaktól eltérően a játékos egy kézzel nyúl a labdáért, egy kézzel formálja meg a kosarat. Ha feladáshoz használja a játékos, saját társnak passzol vele, akkor lényeges, hogy a könyök a labda alá kerüljön, így ívet tud adni a labdának! Az egykezes ejtések végrehajtásakor is egy kézzel, és az ujjakkal érintik a játékosok a labdát, de a könyök a labda mögött van, a hüvelykujj szerepe ilyenkor nem olyan hangsúlyos.

Már az érintőfelület kialakításakor végeztek a tanulók egykezes kosárérintéseket, majd a kosárérintés megtanulásakor is. A korábban leírt gyakorlatok egy része végezhető egy kézzel is, de a vigyázni kell, hogy az érintés pillanatnyi legyen! Ejtéseknél a fej fölött, mögött megkezdett egykezes kosárérintést legtöbbször nem fogadják el szabályosnak, ezért a fej előtt indítsák a tanulók. Gyakorlása leginkább a támadásoknál, mint ejtő érintés indokolt, mert feladáskor nehéz szabályosan végrehajtani, kezdő játékosok ezért a túlzottan hálóra érkező labdát is ritkán kísérlik meg feladni, leggyakrabban inkább továbbtolják a labdát a túloldalra.

A komplex gyakorlatoknál leírt egyik feladat az elfordulásos, és a légi (egykezes) kosárérintés megtanulása után továbbfejleszthető, így már a játékra nagyon jól rávezető gyakorlat lesz belőle.

A tanulók elhelyezkedése – két tanuló a háló egyik oldalán, egyikük a hálóhoz közel, annak háttal, másik a 3 m-es vonalon, a hálóval szemben. A túloldali két tanuló ugyanígy áll fel. Labda az egyik hálóval szemben álló tanulónál. Kosárérintéssel bepasszolja a hálónál lévő társához, aki 90 fokos elfordulás után kosárérintéssel magasra feljátssza, a hálóhoz közelre, maga elé. A gyakorlatot indító tanuló a 3 m-es vonalról belép, majd a labdát a hálónál kétkezes, később egykezes kosárérintéssel átpasszolja a háló felett a túloldali 3 m-es vonalon lévő társának. Az átpasszolás után helyet cserél a feladást végző társával. A feladat tovább nehezíthető, ha a hálónál lévő játékos sáncolást imitál, amíg a túloldali társa légi kosárérintéssel a háló és ő fölette átpasszolja a labdát, majd leérkezés után azonnal fordul, hogy a hozzáérkező labdát fel tudja adni.

5.1.7. Játék 1:1 és 2:2 ellen kosárérintéssel

A kosárérintés elsajátítása után már intenzív, érdekes játékok játszhatóak 1:1, vagy 2:2 ellen. A pálya méretét lecsökkentjük a tanulók számához, fizikai adottságaihoz, és képzettségéhez igazodóan. Mivel az alkarérintést még nem tanulták, a pálya legyen viszonylag rövid, így csak kosárérintéssel bejátszható.

1:1 elleni játék kosárérintéssel

Cél, hogy a háló felett kosárérintéssel átjuttatott labda az ellentérfélen essen le. A játék játszható egy érintéssel, vagy megengedett/kötelezően előírt két-három érintéssel is.
Csoportos végrehajtás esetén az asztaliteniszből ismert forgó rendszer is alkalmazható, így a mozgásintenzitás nő – a hibázó büntetőpontot kap, majd meghatározott számú hiba után kiesik. A tanulók a biztonságos végrehajtásra, a hiba elkerülésére fognak törekedni.
A kockázatvállalási kedv növelése érdekében a szabály módosítható – a hibázó továbbra is büntetőpontot kap, de az azt megelőző érintést végző játékos jutalompontot.
Forgás helyett azonos oldalon történő helycsere is lehet minden érintés után, ilyenkor két többfős csapat játszik egymás ellen1:1-es játékot (mert egyszerre mindig 1-1 fő van a pályán csapatonként). A labdamenetet nyitó kosárérintést a pálya alapvonala mögül végzi az a csapat, amelyik az előző labdamenetet nyerte. A fogadó játékos a pályán helyezkedik el.

2:2 elleni játék kosárérintéssel

Ez a játék már a röplabda játék több jellemzőjét is magában hordozza – társsal való összjáték, igazodás a labdához, szerepek folyamatos változása (´nyitásfogadó´, feladó, támadó, védő). Az alábbiakra érdemes felhívni a figyelmet:

A kezdő kosárérintést nem fogadó játékos késlekedés nélkül lépjen be a hálóhoz.
Az első, fogadó érintést ne a mellettünk álló társnak irányítsuk, hanem a befutás helyére.
A hálóhoz túl közel adott labdáért a társunk nem tud menni, de a hálótól kifelé tud lépni érte.
A hálóhoz közel, magasról szeretnénk támadni.
Védekezéskor mélyebb alaphelyzet szükséges.

Előírható a három érintés kijátszásának kötelezősége, ez segíti a játék kialakulását. A helyezkedés tekintetében az egymás mellett, és az egymás előtt helyezkedés is lehetséges. Előbbinél a játékosok szerepe változó, utóbbinál kötöttebb – egyikük fogadó-támadó-mezőnyvédekező, a másik feladó-sáncvédekező.

5.1.8. A kosárérintés tipikus hibái, és javításuk

Az érintés végrehajtása során számos hiba lehetséges, melyek közül a legtipikusabbakat tekintjük át.

A labda pörög, forog – az érintőfelület kialakítása nem megfelelő. Ez adódhat az ujjak nem megfelelő helyzetéből, vagy nem megfelelő feszességéből.
A labda előrefelé kipördül a kosárformából. A könyöktartás túl széles, így a hüvelykujjak eltávolodnak, nem támasztják a labdát.
A labda hátrafelé kipördül a kosárformából. A könyöktartás túl szűk, az ujjak nem egymás felé, hanem hátrafelé néznek.
A labdatovábbítás nem ívelten, felfelé történik, a labda egyenesen előre száll. A tenyerek nem felfelé, hanem előrefelé néznek, vagy a labdaérintés nem a homloknál, hanem az arc előtt történik.
A labda nem pattan ki az ujjakról, a labdaérintés sokáig tart (tartott labda). Az érintés nem homloktól indul, hanem mélyebbről, illetve fej fölül (mögül), vagy a tenyér éri a labdát az ujjak helyett.
A labda nem egyenesen, hanem oldalirányban száll. A két kar, kéz nem szinkronban mozog, vagy a csukló oldalra fordul, vagy az érintés előtti megközelítés nem pontos – a labdát nem maga előtt érinti a tanuló, hanem kissé oldalt, vagy nem végezte el a befordulást.
A labdatovábbítás túl rövid. A lábmunka kiterjedése, vagy dinamikája nem elégséges.
A tanuló túl nagy oldalterpeszben áll, ez lassítja az elindulást, így nem éri el a labdát időben.
Kilépés harántterpeszbe, a térd ejtése – ilyenkor az egyensúlyi helyzet bizonytalan lesz, további igazodó lépésre nincs lehetőség, a láb emelő munkája korlátozott. (Ezért több kis lépés célravezetőbb, mint egy nagy.)
Utánlépéses megközelítés helyett keresztlépés esetén a törzs nem tud a továbbítás irányába fordulni, a továbbítás pontatlanná válik.
Ha a tanuló a feje fölé engedi a labdát, akkor a törzs nem dől előre, egyenes lesz, vagy akár hátra is hajlik kissé. Ettől a súlypont hátrébb kerül a sarkakra, a labdatovábbítás inkább felfelé történik, nem előre, és a tanuló a felfele nézéssel elveszti a társak, és az ellenfél vizuális kontrollját. Ennek a hibának az oka leggyakrabban a túlfutás – az elindulás dinamikája mellett ugyanolyan fontos a kellő időben, pozícióban való megállás! Ahogy a bokszoló tartja a távolságot ellenfelétől, a röplabdásnak pedig a labdától való távolságát kell nagyon jól bemérnie az érintés előtti pillanatban.
Egykezes kosárérintés gyakori hibája a rossz érintőfelület, vagy a túlzottan hajlított könyök.
Befordulásos kosárérintésnél sokszor a lényeg marad el, vagyis a befordulás, a tanuló a labdát oldalra passzolja, miközben a társához közeli lába van elől.
A légi kosárérintésnél előfordul, hogy a tanulók nem az ugrás legmagasabb pontján találkoznak a labdával (ritmushiba), vagy túlzottan a fejük fölé engedik, illetve az ugrás iránya nem függőleges, ami magasságvesztést, illetve ellentérfélre átesést okozhat.

A hiba okának felismerése után vissza kell térni a hibás technikai elemet iskolázó oktatási feladatra, lehetőség szerint kényszerítő helyzetek alkalmazásával. Például a hüvelykujj használatának elmaradása esetén hiába mondjuk, hogy használd ezt az ujjadat is, sokkal hatékonyabb, ha háromujjas érintést kérünk (hüvelyk, mutató, középső ujjal), vagy akár kétujjast (hüvelyk és mutatóujj), mert így rákényszerül a tanuló az eddig mellőzött hüvelykujj használatára. A megfelelő lábhelyzetet kialakíthatjuk karika használatával, a törzs előredőlését a láb előtti akadály (pl. pad) és az akadály előtt lehulló labda segítheti, a könyök oldalra forgatását kikényszerítheti a szemben lévő fal.

Ha valakinél a technika bizonyos része ösztönösen, illetve a tanulás első fázisában nem jól rögzült, akkor nagyon valószínű, hogy csak verbális instrukciókkal ez nehezen javítható, ezért kényszerítő helyzetekre van szükség!

Kosárérintés fej fölé, elölnézet - videó

4. videó: Kosárérintés fej fölé, elölnézet

Kosárérintés fej fölé, oldalnézet - videó

5. videó: Kosárérintés fej fölé, oldalnézet

Kosárérintés közelről, elölnézet - videó

6. videó: Kosárérintés közelről, elölnézet

Kosárérintés, karmunka - videó

7. videó: Kosárérintés, karmunka

Kosárérintés helyben, lábmunka - videó

8. videó: Kosárérintés helyben, lábmunka

Kosárérintés párban - videó

9. videó: Kosárérintés párban