6. 6. TAKTIKAI ALAPELVEK

6.1. Nyitás
6.2. Nyitásfogadás
6.3. Feladás
6.4. Támadás
6.5. Sáncolás
6.6. Mezőnyvédekezés
6.7. Cserejátékosok

Az eredményességet nem csak a megatanult technikai elemek végrehajtásának pontossága befolyásolja, hanem az is, hogy adott játékszituációban melyik megoldást választják a csapatok. Megfelelő taktika nélkül tehát a technikai tudás csak ismeretek, készségek halmaza, a taktika rendezi őket hatékonyan működő rendszerbe.

A röplabda játék taktikai megoldásainak összessége több könyvet megtöltene – van egyéni, csapatrész, és csapattaktika, támadás és védekezés taktikája, játékos posztokra vonatkozó taktika, edzői és játékos taktika, stb. A mi szándékunk mindössze annyi, hogy a kezdők számára is ajánlható, viszonylag egyszerűen megérthető és kivitelezhető, magas szintű technikai tudást nem feltétlenül igénylő, ugyanakkor az eredményességet jó eséllyel növelő alapvető ajánlásokat fogalmazzunk meg. Különösen megfontolandóak azok a tanácsok, konkrét javaslatok, melyek kivitelezése nem függ semmilyen technikai végrehajtástól, egyszerűen odafigyelés kérdése (p.: helyezkedés a labdamenet kezdetekor). Ajánlásainkat a játékhelyzetek alapján csoportosítottuk.

6.1. Nyitás

A nyitó játékos ne álljon közvetlenül az alapvonal mögé! – Korlátozza az igazodás lehetőségét rossz feldobásnál.
Bizonytalan nyitó az alapvonal közepéről nyisson! – Oldalirányú kitérés esetén a labda könnyebben pályán belülre érkezik.
Bizonytalan fogadóra, vagy csereként éppen beállt játékosra, vagy játékosok közé nyissunk!
Habár egy játékos, és az oldalvonal közti terület célzása eredményes lehet, de egyúttal kockázatosabb, mint két játékos közti, a pálya belsőbb részén lévő területé!
A sípszó után érdemes kicsit várni, a szabály erre 8 mp lehetőséget ad. – A nyitó megnyugszik, jobban koncentrálhat, a fogadókban pedig nőhet a feszültség.
A nyitás optimális kockázatát az eredmény, és a játékszituáció (saját csapatunk sáncsora, ellenfél ütői) is befolyásolja!

6.2. Nyitásfogadás

Kezdőknél minél több játékos fogadjon (5 fő, a hatodik játékos feladó helyen), így kisebb terület jut egy emberre. Kezdők fogadási alakzata a csillag alakzat – egy ember hátul középen (6-os játékhely), kettő hátul szélen a sarkok közelében (5-ös, és 1-es játékhely), két ember a támadóvonal mögött, az oldalvonalaktól kicsit beljebb (4-es és 2-es játékhely).
A hátsó-közép fogadó hely nagyon sebezhető, ezért átrendeződéssel vegyük ki, ha a tanulók képessége megengedi (trapéz alakzat, négy nyitásfogadó). Egyik ütő játékosunk így mentesül a fogadás terhe alól, zavartalanul készülhet a támadásra.
Fogadás előtt a lábakkal végezzenek a játékosok előmozgást helyben, kis taposást, lépkedést! – Így könnyebben elindulnak a labdáért.
Hajlítsuk a térdünket már a várakozás közben, és kissé dőljünk előre!
Az oldalsó fogadók az oldalvonalhoz közelebbi lábukat tegyék előrébb! – Ez segíti a test pálya közepe felé fordulását, a labda nem pattan el olyan könnyen az oldalvonalon túlra.
A hátul lévő tanuló, aki látja az előtte lévő társát, segítse őt bemondásokkal (enyém, tied, stb.).
A kétes labdára, ami két tanuló közé jön, mindketten mozduljanak a labda irányába, ne a labdától el! – A labda érkezésekor már el fog dőlni, hogy melyikükhöz van közelebb.
Ügyesebb fogadók nagyobb zónát védhetnek, de társuk zónájába ne hatoljanak be, ne ugorjanak elé!
A pálya szélét kissé szabadon hagyhatjuk, ha az ellenfél nem nyit a vonal mellé! – Így nem lesz holt tér, ami a vonal mellé állásnál van, mert olyan területet is védünk, elérünk, ami már nem a pálya része.
Ha az ellenfél sokat nyit az oldalvonalak mellé, akkor álljunk oda! – Így be tudunk fordulni a bejátszáshoz.
Fogadjunk kosárérintéssel is, így előrébb helyezkedhetünk! – Nem marad akkora üres terület a fogadó előtt.
Figyeljük meg az ellenfél nyitóinak szokásait, helyezkedésünket igazítsuk ehhez! – A helyezkedés nincs kőbe vésve, módosítsuk a várható nyitás szerint!
A labdát ne a feladóhoz, hanem a várható érkezési helyére igyekezzünk bejátszani!
Vegyük figyelembe, hogy a hálótól messzebb érkező labdához a feladó tud igazodni, de a hálón átrepülő az ellenfélhez kerül.

27-28. kép: Taktikai alapelvek - nyitásfogadás

6.3. Feladás

Inkább rövidebb legyen a feladás, mint túl hosszú, mert antennán kívülről nehezebben menti meg az ütő játékos.
Inkább kissé távolabb érkezzen a feladás a hálótól, minthogy az ellentérfélre átszálljon!
Ívelt labdához az ütőnek több ideje van igazodni!
Mindig tudassuk az ütőkkel, hogy milyen labdára számítsanak.
Labdamenetek előtt nézzük meg az ellenfél sáncolóit – támadjunk az alacsonyabb, gyengébb sáncnál!
Foglalkoztassuk több ütőnket is!
A nyitás után azonnal induljunk el a bejátszás várható helyére, de ne túl gyorsan – így lesz módunk a mozgásunk irányán változtatni, ha pontatlan a bejátszás.
Ne tegyük át második érintésre túl gyakran a labdát! – Ellenfelünk kiismeri, nem lesz hatékony. Elsődleges feladatunk a támadás előkészítése.
Vegyük figyelembe ütőink pillanatnyi formáját, így megtalálhatjuk az aznapi pontütőinket.
Ha a második labdát nem a feladó adja fel (nem éri el a bejátszást), akkor keresztbe adjunk fel, ne a feladónak, vagy az előttünk állónak!

6.4. Támadás

Ne fussunk a labda alá, magunk előtt üssük meg!
Ne kritizáljuk a feladót a pontatlan labdáért, mert elbizonytalanodik, vagy félve a következményektől nem nekünk fogja feladni a labdát.
Helyezkedjünk már a bejátszás alatt, igyekezzünk nem szemből, hanem a hálóra rézsútosan megközelíteni a labdát!
Ne akarjunk mindig nagyot ütni – egy ejtés, gyenge ütés üres helyre, vagy a sáncról kiütött labda is pontot érhet!
Ne csak a labdát, a sáncot is nézzük!
A labdamenet előtt nézzük meg, hogy milyen magas sánc várható velünk szemben – nagy sánc esetén készüljünk az ejtésre, vagy a blokk szélének az ütésére, annak reményében, hogy a blokkról ’out’-ra száll a labda!
Ne mindig a nekifutás irányával megegyező irányba üssük a labdát, mert ott állnak a mezőnyvédők – sokszor egy kis szögben való eltérés már eredményes lehet!
Ne lépjünk át, mert nem csak szabálytalan, de nagyon sérülésveszélyes is! – Egy pont nem éri meg, hogy akár hónapokra kikerüljünk a játékból.
Az éppen nem támadó játékosok nem nézők! – Biztosítsuk az ütőt, készüljünk a sáncról visszapattanó labdára!

6.5. Sáncolás

Labdamenetek közt figyeljük meg a támadókat! – Készüljünk a támadás várható helyére, az ellenfél játékosai, illetve addigi tevékenységük alapján.
Ne ugorjunk túl korán!
Ne akarjunk mindenáron labdába érni! – Egy terület levédése jó sáncnak minősül labdaérintés nélkül is.
Ha elég magasan vagyunk, nyúljunk át a háló felett!
Akkor is sáncolhatunk, ha nem érjük fel a hálót, próbáljuk meg a labdát megpattintani!
Ha az ellenfél a térfele másik szélén támad, akkor lépjünk ki a hálótól mezőnyben védekezni (leszakadó játékos).
Sáncolás után lépjünk ki, így amennyiben védekezésünk sikeres volt, és a labdamenet folytatódik, akkor lendületből támadhatunk!
A sáncot a pálya közepe felé próbáljuk irányítani!

6.6. Mezőnyvédekezés

Mély, de dinamikus súlyponti helyzetben legyünk!
Igazodjunk a sáncolókhoz!
Sáncárnyékba kevesebb, sánc mellett több védő helyezkedjen!
A lábon elérhető labdákért ne dőljünk, essünk, hanem gyors lépésekkel, vagy ha szükséges futva menjünk oda értük!
Igyekezzünk a labdát ívelten, pontosan a feladóhoz játszani, ne elégedjünk meg azzal, hogy beleértünk!
Kényszerérintéssel a nehezen menthető, pontosan már nem megjátszható labdákat felfelé, és térfelünk közepe felé irányítsuk!

6.7. Cserejátékosok

A cserék nem nézők! Bíztassák társaikat, az esetleges beállításukat mindvégig felkészülve várják– fizikailag legyenek bemelegített állapotban, pszichésen pedig hangolódjanak rá a mérkőzésre! Gyűjtsék az információt az ellenfélről, saját társaikról, amit a beállításuk után hasznosítani tudnak! Ne érezzék megalázónak, ha csak egy-egy pontra kapnak lehetőséget, próbálják meg azt minél tökéletesebben megoldani!

Minden játékosra vonatkozik, hogy ne a kettővel későbbi, és ne is az előző labdamenettel foglalkozzon, csakis a következő labdamenetre koncentráljon!

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »