TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Az úszómozgások...
- -> 10.
10.
10. A vízhezszoktatás feladatcsoportjai
- 10.1. Alapkoordinációs feladatok
- 10.2. A víz alá merülés feladatai
- 10.3. A siklás feladatai
- 10.4. A mélyvízi taposás feladatai
10.1. Alapkoordinációs feladatok
- járások
- futások
- szökdelések páros és egy lábon
- egyszerűbb feladatok tovahaladás közben, egyensúlyi helyzetek kialakítása
- összetett feladatok tovahaladás közben
- egyszerűbb vízbejutások (ülésből, guggolásból, állásból)
- párokban illetve csoportosan végzett feladatok
- játékos feladatok segédeszközökkel
3-4. kép: Az alapkoordinációs feladatok
Fotók: Pécsi Úszó Sport Egyesület
A feladatok sikerességét meghatározó tényezők: testsúly, testmagasság, egyensúlyérzék, a víz áramlása, vízmélység, segédeszközök megléte illetve hiánya, játékosság a feladatvégzésben.
Ennél a feladatcsoportnál nagyon fontos cél, hogy a gyermekek az egyensúlyi helyzetüket megőrizve tudjanak helyváltoztatásokat végezni. Az óvodás és iskoláskorú gyermekek testsúlya a vízbejutáskor a fizika törvényei szerint megváltozik, súlypontjuk optimális helyzetbe kerülését a víz áramlása és akár még a hullámzás is befolyásolhatja. Ilyen esetben egy eldőlés, víz alá kerülés negatív élménye káros lehet a további feladatok végzésének hatékonysága szempontjából.
A koordináltan végrehajtott helyváltoztatások viszont lehetővé teszik játékos feladatok megoldását is (pl.: fogójátékok, szoborjáték,). A vízbe történő bejutás fokozatosságát mindenképpen tartsuk be, amennyiben mód van, használjuk ki a lépcső adta lehetőségeket.
A vízbeugrások oktatásánál viszont nagyon nagy figyelmet kell fordítani a balesetek megelőzésére. A fokozatosan nehezedő feladatok nagy sikerélményt nyújthatnak, a félénkebb, bátortalanabb gyermekeknek bátorságot és sikereket biztosíthatnak.
10.2. A víz alá merülés feladatai
- fröcskölések, arcvizezések, mosakodások és minden olyan feladat amikor víz kerül az arcra (fröcskölő csata, eső….stb.)
- békabuborékolás szájjal és orral
- homlokvizezés (vízisapka)
- hajmosás, hajvizezés
- vízibújócska játék
- lemerülés a víz alá, a vízalatti világ megismerése (szem kinyitása)
- kincskeresés és számolvasás
- búvárfeladatok, a lemerülés időtartamának növelése
5-10. kép: A vízalámerülés feladatai
Fotók: Pécsi Úszó Sport Egyesület
A víz alá merülés sikerességét befolyásoló tényezők: a szem kinyitása lemerülés közben (szemhéjzáró reflex), a víz fülbejutása (egyensúlyszerv, illetve annak működése), bátorság, játékosság, előzetes ismeretek.
A víz alá merülés feladatcsoportja már komoly feladat elé állíthatja a gyermekeket. Itt jelentkezhetnek először olyan problémák, amelyek megoldása a tanár szempontjából is nehézségekbe ütközhet. Az arcra kerülő vízcseppektől („Hol szaladnak a vízcseppek?”) a teljes lemerülésig a fokozatosság elvét betartva haladjunk, de a sikeres feladat végrehajtás után a tanuló mindenképpen továbbléphet a következő erősségű feladat teljesítésére. Két érzékszervünk működése is befolyással lehet az eredményességre. Az egyik a fül, mint kettős érzékszervünk. A lemerülés során víz jut a hallójáratba, amelynek nyomása kihatással lehet az egyensúlyszervünk működésére. A szemünk pedig a szemhéjzáró reflex megléte miatt záródhat be a vízbemerülés pillanatában. További „nehezítő” körülmény lehet az orr nyálkahártya, és a szem kötőhártya érzékenysége a vízben lévő vegyszerekkel kapcsolatban.
A víz alatti világ megismerésében számos játék és vidám feladatmegoldás kerülhet a feladatok sorába, sok segédeszköz, „kincs” és tárgy segítségével.
10.3. A siklás feladatai
- vízigombóc kapaszkodással, segédeszközzel és szabadon
- hasonfekvés kapaszkodással, segédeszközzel
- lebegés, illetve vízicsillag egyéni és csoportos feladatvégzéssel
- nyújtottkezű séta felemelt, illetve lehajtott fejjel segédeszközzel
- siklás helyzete egy lábbal történő rugaszkodásokkal
- siklás segédeszközzel, illetve anélkül
- versenyek, illetve játékos feladatok siklással
11-13. kép: A siklás feladatai
Fotók: Pécsi Úszó Sport Egyesület
A siklás eredményességét befolyásoló tényezők: előzetes ismeretek és készségszintű vízalámerülés, a fej tartásának megfelelő pozíciója, a gyakorlás ismétlésszáma, illetve a fokozatosság elvének betartása, menedékesség-vízfekvés (a vízszint síkja, illetve a test hossztengelye által bezárt szög).
Ennek a feladatcsoportnak a kimeneti tudásszintje nagymértékben meghatározza a későbbiekben az úszómozgások oktatásának minőségét. Egyértelmű, hogy aki nem megfelelő szintű siklással rendelkezik, az a tanulónk a későbbiekben az úszómozgások megtanulása során kevésbé lesz eredményes. A fej tartása nagymértékben befolyásolhatja a csípő vízszinthez viszonyított állapotát (magas fejtartás – süllyedő csípő, mély fejtartás – magas csípő). A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy csak a megfelelő és koordináltan végrehajtott siklás után kezdhető el lábmozgások és kartempók oktatása. Sajnos nem minden esetben jutnak el a tanulók a készségszintű végrehajtáshoz, így a későbbiekben technikailag rossz úszómozgásokat fognak végrehajtani. Folyamatos gyakorlással és hibajavítással, a gyakorlás ismétlésszámának növekedő mennyiségével befolyásolhatjuk az eredményességet.
10.4. A mélyvízi taposás feladatai
- kapaszkodással haladás a medence szélén
- kapaszkodás nyújtott kézzel, taposó, bicikliző mozgás lábbal
- kapaszkodás egyik kézzel, másikkal víz alatti oldalazó kartempó, lábbal taposás
- taposás a mélyvízben tanári segítséggel, a kézmozgás beállításával
- taposás önállóan kis távolságon
- taposás vízbeugrással, szem kinyitásával, légző gyakorlattal (belégzéssel)
14-19. kép: A mélyvízi taposás feladatai
Fotók: Pécsi Úszó Sport Egyesület
A mélyvízi taposás eredményességét befolyásoló tényezők: a nagymedence (mélyvíz) vízhőmérséklete, az előzetes ismeretek alkalmazhatósága, a tanári segítség mértéke, a rendelkezésre álló idő.
A napjainkban alkalmazott és általunk is megvalósításra ajánlott oktatási tematikák szerint a mélyvízben végzett taposás hozzátartozik a vízhez-szoktatás feladatcsoportjához. Ez azt jelenti, hogy a sekélyvíz megszokásával szinkronban a tanulóink a mélyvízi szoktatást is elkezdhetik. A tanmedencés feladatok nagymedencében történő végeztetése kezdetben problémát okozhat, de a későbbiekben hamar sikerélményt ad a gyermekeknek (kapaszkodás, lemerülés kapaszkodással, falnál vízi gombóc, kapaszkodással hason fekvés, stb.). Ebben a folyamatban a mélyvízi taposás oktatása lehet az elsődlegesen megtanult feladat. A taposás életvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen vészhelyzetben, szituációs helyzetben is biztosíthatja az életben maradást. A biztos taposás végrehajtása viszont a későbbiekben lehetőséget biztosít más, nehezebb feladat elvégzésére is, amelyek már kapcsolódnak a konkrét úszásnemek feladataihoz (pl.: gyorsúszás lábtempó úszólappal).
Speciális feladatnak minősül a ruhában történő taposás gyakorlása, amely egyértelműen egy adott szituáció megoldása, vízbeesés és biztos kijutás a partra nehezített (ruhában) körülmények között. Ennél a feladatnál a tanulóknál az első „furcsa” dolog a ruhában történő vízbemenetel lehet. Tapasztalataink szerint heti egyszeri úszásórát számolva az első osztályos tanulók a 25-30. tanórán sikeresen elvégzik a feladatot.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.