TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0012
"Sporttudományi képzés fejlesztése
a Dunántúlon"
- -> Tananyagfejlesztés
- -> Mindennapos...
- -> Önvédelem...
- -> 3.
3.
3. Oktatási segédanyag
3.1. Eséstechnikák oktatása
Az eséstechnikák kidolgozott rendszerét a modern judo megalapítója Jigoro Kano (1860-1938) alkotta meg a dobásokból történő földre érkezésnél a sérülések elkerülése érdekében. Számos küzdősport vette át mind az eséstechnikákat, mind az általa kidolgozott metodikát. Mindenképpen szükséges az esések oktatása a dobások megtanítása előtt, hiszen csak így kerülhetők el a sérülések, illetve építhető le a félelem a földre érkezéssel szemben a gyerekeknél. Aki nem tanul meg megfelelően esni, tompítani, az szorongással fogja megélni azokat a feladatokat, ahol esés fordulhat elő (dobások, önvédelmi gyakorlatok, játékok).
A helyes eséstechnika megtanítása nemcsak sportági szempontból fontos, hanem azért is, mert a technikákra a mindennapi élet során is támaszkodhatunk, ha elesünk (csúszós úton, elbotláskor). Természetesen ehhez készségszintű elsajátításra van szükség, melynek kialakításához megfelelő időre van szükség (egyéni eltérések lehetnek). Ha a minden évfolyamon meghatározott minimum óraszámokkal dolgozunk, akkor az esések jól felépített, metodikailag megfelelő oktatással könnyen elsajátíthatók. A gyakorlásnál fontos az ismétlésszámok megfelelő meghatározása, relaxációs és játékos gyakorlatok beépítése a monotonitás megtörésére.
Az esések oktatásánál a következő általános módszertani elvekre ügyeljünk:
- Megfelelő szőnyegfelületen kialakítása: összefüggő felületként, rések és szakadások nélküli, rögzített szőnyegen / tatamin. A csoport / osztály létszámának megfelelő méretű felületre van szükség.
- Az alapos minden testrészre kiterjedő bemelegítés (általános és speciális bemelegítő gyakorlatok) szintén elengedhetetlen, fontos az ízületek átmozgatása. Különösen az ujjak és nyak, valamint a váll, könyök és csukló ízületek átmozgatása szükségszerű, mert ezek a tompításkor, talajra érkezéskor nagy megterhelésnek vannak kitéve.
- Fokozatosság elvét tartsuk be: mindig a legalacsonyabb pontról a legmagasabb pont felé haladva oktatjuk az eséseket, valamint az egyszerűbbtől a bonyolultabb technika felé.
- Az esések oktatásánál a mintaszerű, a technikát teljes egészében ábrázoló tanári (edzői) bemutatás kiemelkedően fontos az elsődleges mozgáskép, motiváció kialakítása szempontjából. Általában a rész-egész-rész módszer célravezető.
- Magyarázat során a következők kiemelése fontos: tompító felület pontos meghatározása, ízületek szögei, ujjak, karok, tenyér helyzetének, esés véghelyzetének bemutatása (pontos ismerete), a nyak (fej) rögzített helyzetének és áll mellkasra szorításának megkövetelése.
- A tompítófelület, valamint az esés véghelyzetének oktatásával kezdjük a technika elsajátíttatását!
- Először egyéni, majd páros gyakorlatokkal mélyítsük el a tudást.
- A könnyített feltételektől a nehezített feltételek felé haladjunk: akadályok feletti, társsal / szerrel végrehajtott gyakorlatok alkalmazása a tanulási folyamat végén következhet.
- Ismerni kell a feladatoknál a segítségnyújtás, biztosítás lehetőségeit, a hibajavítás módjait.
- Ismerni kell az előkészítő és rávezető gyakorlatokat.
- Támaszkodjunk az előzetes ismeretekre (utánzás, hasonlat), utalás pl. gurulóátfordulás előre a félvállas gurulás előre technikájánál. Azonban a különbségeket ki kell emelni!
- Esések előtt érdemes a levegőt kipréselni a tüdőből a földre érkezés pillanatáig.
- Az eséseknél az ütközési (tompító) felületnek a lehető legnagyobbnak kell lennie, soha ne essünk hajlított csuklóval tenyérre, mert a csukló átmérője igen kicsi ahhoz, hogy a rá nehezedő súlyt sérülés nélkül elbírja (így a csukló az alkar meghosszabbításaként egyenes, az ízületben nincs törés).
- Az esések oktatásánál az adott technika ismétlésszámát az életkori sajátosságok, mozgásműveltség, előképzettség határozza meg. Érdemes játékokat, relaxációs gyakorlatokat beiktatni, alacsonyabb ismétlésszámmal, de többszöri ismétléssel rögzíteni a technikákat!
- Egyes feladatoknál szükség esetén alkalmazhatunk vastag szőnyeget, amíg a tanuló leküzdi félelemérzetét és bizalmatlanságát az eséssel, biztonságos talajra érkezéssel szemben.
- Az esés során mindig védjük a fejet és gerincet!
Az esések rendszere: (Galla és mts. (1982, 155.o. alapján)
- Zuhanás a test szőnyegre esésének iránya a talajhoz viszonyítva derékszög vagy azt megközelítő, a tompítás pillanatában a test minél nagyobb felülettel, a testrészek megközelítően egyszerre érkeznek a talajra. Itt törekedni kell arra, hogy a test olyan részei érintkezzenek a talajjal, melyeket vastag izomcsoport véd.
- Gördülés: a test szőnyegre érkezésének iránya kisebb derékszögnél, az eséshatástalanítás folyamatos gurulással, kigördüléssel történik, mindaddig, amíg a test mozgási energiája nulla nem lesz.
- Csúsztatott esés: Az oldalesés állásból és haladással történő végrehajtásánál alkalmazzuk.
Fontos megjegyezni, hogy a tompító karnak kiemelkedő fontossága van, szemmel alig észrevehetően egy pillanattal előbb csapódik a talajra, mint a test többi része és levezeti az esésből adódó energia egy részét a talaj irányába.
A tompító kar mindig összezárt, nyújtott ujjakkal lefelé néző tenyérrel csapódik a tatamira.
Az esés technikák rendszere:
- Esés előre / Zuhanó esés előre
- Esés hátra / Zuhanó esés hátra
- Esés oldalra (balra / jobbra)
- Csúsztatott esés oldalra (tulajdonképpen az oldalesés oldal- vagy harántterpeszállásból és haladással / oldalazó szökdeléssel történő végrehajtása)
- Szabadesés oldalra és hátra (salto)
- Félvállas gurulás előre (hívják judo gurulásnak is, mely nem helytálló, hiszen más küzdősportokban is alkalmazzák a technikát, igaz kisebb eltérésekkel)
- Félvállas gurulás hátra
Az esések oktatásának sorrendjénél érdemes az előre és hátraesés után az oldalesést, majd a csúsztatott esést, legvégül pedig a félvállas gurulást előre, majd hátra oktatni. A szabadesések oktatását semmiképpen sem ajánljuk az iskolai testnevelés keretein belül, hiszen nagy jártasságra, bátorságra van hozzá szükség. Az esések oktatása előtt a testnevelő tanár, edző mindegyik esésfajtából mutasson be egyet, hogy a tanuló lássák hová fognak eljutni az oktatás során, ez sokszor motiválja a tanulókat, és ahogyan már említettük kialakul az elsődleges mozgáskép, a belső kép a mozgásról is. Megfelelő elsajátítás után, a későbbiek során az eséstechnikák már a bemelegítés részeként szerepelhetnek ismétlő jeleggel.
| « Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet » |
Események
Jelenleg nincs aktuális esemény.